Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-05 / 44. szám

Be&ícsaba 1013 junius 5. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 A gyomai kerület választás előtt. Kovács Gyula lemondott. Gróf Tisza István, a képviselőház elnöke a következő lakonikue, de rö vidsógóben is sokatmondó levelet kapta a napokban: „Mandátumomról lemondok, Kovács Gyula". Semmi megszólítás, semmi „kiváló tisztelettel", vagy „alázatos szolgája". Kovács Gyula következetes maradt önmagához. Azelőtt se respektálta a Ház erőskezű elnökét, sőt el is akarta tenni láb alól, tehát a lemondó levelében sem respektálta. Ez nem nagy szerencsétlenség és bizonyosan Tiszának se fáj nagyon miatta a feje. Fő az, hogy Kovács Gyula végre valahára bevál'otta, amit igért. Letette mandátumát a Ház asztalára. Bizonyára nem szivesen cselekedte ő azt ós sajnálta azt a régebben kiejtett könnyelmű nyilatkozatot, amely alól nem lehetett most már kitérni, mert nevetségessé vált vo'na. A lapok anélkül is folytonosan viccelték és korholták a lemondás huzamos halogatása miatt. Elő zör azzal indokolta a halasztást, hogy nem akarja kerületét a munkapárt kezére juttatni, aztán pedig azzal, hogy addig nem mond le, mig alkalmas, vele egy politikai hitvalláson levő jelölt nem akad. Ez a kívánsága most teljesült, amennyiben a sikertelen jelölő gyűlés dacára Szabó István nagyatádi kisgazdapárti képviselőnek sikerült kapacitálnia Nagy József szeghalmi gazdát arra, hogy vállalja el 48 as kisgazdapárti programmal a jelöltséget. Mikor Kovács Gyula erről értesült, a fenti ékes stílusban fogalmazott ós udvarias levélben bejelentette lemondását a Ház elnökének. Most már tehát megindult ós folyik a harc a Kovács Gyula örökéért. Bárkit választanak meg, rövid, legfeljebb másfél éves lesz a dicsőség. Ezért nem is nagyon aspirálnak a mandátumra. Azt mondják a magyarok, hogy kár a pénzért. Mert bizony a gyomai kerületben csak tisztán az alkotmányos költségek is jelentékeny összegre rúgnak. Mert a kerület központja, Gyoma egyik-másik köz. 3égtől jó messze van ós csak körülményesen közelíthető meg. Dobozról például először kocsin be kell jönni Csabára ós innen mehetnek vonaton Gyoma felé. Szinte előre látjuk, hogy Nagy József, a kisgazdapárt jelöltje is vissza fog lépni, mihelyt a nemzeti munkapárt Iblöitet állit. Mert akkor már heves lesz i harc, akkor már mélyebben bele kel' ayulni a belső zsebbe. A munkapárt pedig fog jelöltet állítani, már csak azért is, mert az eddig iolyton ellenzókieskedő gyomai kerület langulata is jelentékenyen megváltozott tz ujabb időkben. Az ellenzékieskedésjel bizony nem sokra ment a kerület, íem használt neki semmit, sőt inkább irtott. Pedig mindegyik közsógnek vanlak bajai, vannak vágyai, kívánságai, ímelyeket azonban csak befolyásos, nindenfeló sulylyal biró képviselő által eljesülhetnek. Tudjulf, hogy Gyoma já•ásbiróságot akar, Szeghalom pedig polgári iskolát. Esek a nagy kívánságok, üsebbek vannak szép számmal mind jgyik községben. És a kerületben az a íelyes józan áramlat nyomult ujabban ilőtórbe, hogy fel kell hagyni a régi izélmalomharc politikával ós olyan jeöltre kell szavazni, aki a kerület érdedében akar ós tud is tenni valamit. A mostani viszonyok között minlenesetre leghelyesebb, ha a nemzeti aunkapárt jelöltjére szavaznak a kerüet választói. Két munkapárti jelölt neve orog közszájon. Egyik Benedek kuluszminiszteri államtitkár, a másik gróf Cár o 1 y i György. A gyomai kerülettől különben egy küldöttség járt Budatesten a munkapárt vezetőségénél ós ;órték, hogy állítson jelöltet a kerületen, mert a munkapárt jelöltje a siker teljes reményével veheti fel a harcot a kerületben. A hírek szerint kisebb frakciók is mozgolódnak már. A Sárréten fennálló köztársasági párt póldául dr. F e r e n c i Gyula debreceni theologiai tanárt akarja felléptetni, miután dr. N a g:y György nem volt hajlandó elfogadni a jelöltséget. Természetesen ez a mozgolódás alig esik latba. Móg egy jelöltet emlegetnek a fővárosi lapok. Ez M o n o k i Áron kisújszállási kisgazda, aki állítólag szociáldemokrata programmal lépne fel. Azért a pár szavazatért bizony kár koptatni a tüdőt a programbeszéd elmondásával. Az előjelekből következtetve Gyomán a nemzeti munkapárt jelöltje fog győzni. Orvosok továbbképzése Gyulán. Hires egyetemi tanárok a tanfolyam megnyitásán. A tudományok között legszembetűnőbb a technikai ós orvosi tudományok haladása. E két nagyfontosságú tudomány vívmányai úgyszólván napról napra szaporodnak. Ami ma még uj, néhány nap múlva már túlhaladott álláspont lehet. Régebben azt mondottuk, hogy a jó pap holtig tanul, most meg azt kell mondanunk, hogy a jó orvos holtig tanul. Az orvosok egyetemi pályafutása a legnehezebb és leghosszabb, móg sem sajátíthatnak el mindent. Móg az egyetem után is akad tanulni való, egészen a sirig. A nagyvárosokban, ahol mintaszerűen berendezett klinikák és közkórházak állanak rendelkezésre, az orvosok tovább tanulása nem ütközik nehézségekbe, csak kedv és ambició kell hozzá. De nehéz ám e tekintetben a helyzetük az úgynevezett falusi orvosoknak, akik egyszerű emberek, egyszerű viszonyok között, fáradtságos munkában töltik le napjaikat Távol vannak a nagy világtól és lekötöttségük miatt ritkán vannak abban a helyzetben, hogy valahova, kulturáltabb vidékekre elmehessenek. Az orvosi tudomány vívmányairól is csak legfeljebb lapokból értesülnek ós nem áll módjukban azokkal közelebbről is megismerkedni, azokat praxisukban értékesíteni. Ennek pedig a köz vallja a kárát. Csak helyeselni lehet ennélfogva a belügyminiszternek azt a törekvését, hogy a vidéki orvosokkal is megismertesse az orvosi tudomány vívmányait. Ebből a célból az ország legnagyobb és legmodernebbül felszerelt kórházaiban úgynevezett orvosi továbbképző tanfolyamokat rendez, amely tanfolyamokon kiváló tudósok tartanak előadásokat ós ismertetik meg orvoskollégáikat az ujabb találmányokkal a betegségek észlelésének ós gyógyításának ujabb módszereivel. Az idén mindössze 5 kórházban lesz tanfolyam. És örömmel jelezhetjük, hogy ez öt kórház között van a gyulai vármegyei közkórház is. Annak a tanúbizonysága ez, hogy a gyulai közkórházról odafönn is a legjobb vóleménynyel vannak és hogy nemcsak a berendezését becsülik nagyra, hanem orvoskarának képességeit is. A közönség ezt már régen cselekszi, amennyiben az ország minden részéről sereglenek Gyulára gyógyulást keresni, úgyhogy ujabban a hatalmas kórház már szük is az egyre növekvő beteganyag befogadására. Gyulán az idei tanfolyam junius 8-án, vasárnap délelőtt nyilik meg. A megnyitás lélekemelő szép ünnepség kereteben fog megtörténni. Ez alkalomra Gyulára jön ugyanis a központi bizottság vezetősógének képviseletében a magyar orvostudománynak európai hírű kiválósága, dr. Grósz Emil egyetemi tanár, udvari tanácsos, a budapesti I. számú egyetemi szemklinika igazgatója és Bársony János dr. udvari i tanácsos, egyetemi tanár, a kiváló szü| lósz és nőgyógyász. Eljönnek, hogy buzdítsák, lelkesítsék vidéki kartársaikat arra, hogy a továbbképző tanfolyamon gyarapítsák tudásukat ós megismerve az orvostudomány legújabb vizsgálódásainak eredményeit és vívmányait, még sikeresebben szolgálhassák az emberiséget. Az illusztris vendégek megjelenése nemcsak Gyula, hanem egész vármegye ós közeli vidék orvosainak is ünnepóvó avatja a jövő vasárnapot. Az ünnepélyes megnyitásra, mely a vármegyei közkórház tanácstermében fog megtartatni, dr. Berkes Sándor kórházigazgató, a gyulai továbbképzőbizottság elnöke hivta meg az orvoskartársakat, akik bizonyára nagy számban fognak összejönni, hogy meghall; gassák a tudós vendég tanárok előadásait, amely tudományos előadások leszI nek a tanfolyam bevezetései. Az ünnei póly sorrendje a következő : Junius hó i 8 án reggel találkozás a vármegyei közj kórházban. 9—11-ig a kórház megtekintése. 11 kor a tanfolyam ünnepélyes megnyitása az intézet tanácstermében, a kiváló vendégek előadásával. — Bársony tanár az Eclampsiáról fog érdekes dolgokat előadni. Az ünnepély befejezte után társas ebéd lesz a Komlóéttermében. A megnyitás iránt orvoskörökben vármegyeszerte nagy az érdeklődés. Tótkomlós járásbíróságot akar. Kérvény az igazságügyminiszterhez. Tótkomlós mostanában többek között arról is nevezetes, hogy mindig akar valamit, Eddig főnevezetessége az volt, hogy itt, az Alföld szivében szorgalmasan ápolta és melengette a pánszláv eszméket és ezen a téren gyönyörű fattyuhajtásokat termelt, úgyhogy az egész ország beszélt ró'a. Másik nevezetessége az, hogy az összes megyebeli községek között legkevesebbre taksálja a községi kis tisztviselődet, úgyhogy még Kutyabagoson is nagyobb fizetést élveznek a kistisztviselők, mint amenynyiért Tótkomlóson kell huzniok az igát. Hiába folyamodtak már néhányszor a képviselőtestülethez, hiába emelték fel kétségbeesetten könyörgő szavukat, a tótbomlósiak mindig csak azt feleltek a könyörgósekre, hogy nem adnak semmit. És ezt tettek nyugodtan, zsíros kezüket dörzsölve. A nemakarás teréről most végre az akarás himes mezejére léptek a tótkomlósiak. A mult évben például el akartak szakadni Békésmegyótől és Csanádmegyéhez akartak csatlakozni. Nem tetszik nekik ez a magyar vármegye. De hát csak az akarásnál maradtak. Mert hát hiába követtek volna el mindent, az elszakadás nem sikerült volna. Most még nagyobbat akarnak. Az igazságügyminiszterium ugyanis az ország népességének szaporodására való tekintettel 15 uj járásbíróság felállítását határozta el. Az országnak nagyon sok arra érdemes városa és községe vágyakozik már járásbíróság után. Bókésmegyében például Gyoma harcol már érte nagyon régen és mindeddig sikertelenül. Pedig Gyomának van is rá jogcíme. Gyoma járási székhely, szolgabirósága van és emellett meglehetősen messze is esik Csabától. Különösen a járás másik népes községére, a vasút nélkül szűkölködő Endrődre mondható ez el. Ez a két község a csabai járásbíróság hatáskörébe tartozik és az ottani ügyes-bajos embereknek bizony költséges és kényelmetlen ia folytonosan Csabára befáradni. Gyoma már évek óta kéri a járásbíróságot. A képviselőtestület már meg is szavazta a szükséges területet a járásbíróság épülete számára, emellett mindenfele kedvezményeket ígér — és még sem tudott hozzájutni. És mig a kerület az eddigieknél célszerűbb és okosabb képviselőválasztást nem csinál, addig hiába is epedezik a járásbíróság után. Ezeket tudva, szinte csodálkozunk azon, hogy Tótkomlós is akcióba lépett az újonnan tervezendő járásbíróságok egyikéért. Örvendünk azon, ha vármegyénk bármelyik községe egy két lépést tesz előre a haladás utján. Tótkomlós merész kívánságának is örvendünk, de azt előre megjósolhatjuk, hogy a kívánság nem fog teljesülésre találni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy neki nincsen rá jogcíme. Tótkomlós tudvalevőleg az orosházi járásba tartozik ós koránt sincs olyan távolságra Orosházától, mint például Endrőd Csabától. Emellett milyen községeket kellene hozzákapcsolni, hogy a szükséges lélekszám meg legyen ? Bármilyen nagy területen fekszik is az orosházi járás ós bármilyen népes, mégis elegendő ott az az egy járásbíróság. Gyománál is az a fő indok a járásbíróság ellen, hogy a két község népessége kevés és nem tudja az ott felállítandó járásbíróságot megfe] lelő forgalommal ellátni. Ugyanez állitható Tótkomlósra is, sőt hatványozott mértékben. E nellett ismerve a tótkomlósiak garasoskodó természetét, még azt is képesek vagyunk állítani, hogy a megfelelő áldozathozataltól is visszariadnának, ha netalántán véletlenül az igazságügyminiszter szóba állana vólök. Ez azonban nem fog megtörténni. A tótkomlósiak akarata ez alkalommal is csak akarat marad. De hát vigasztalhatja őket a régi latin közmondás: „in magnis volnisse sat est", nagy dolgokban akarni is elég . . . Farkas Pál gyilkosa az aradi esküdtszék előtt. Három évi börtönre ítélték. Egész Csabán szomorú szenzációt keltett március hónap legvégén annak a híre, hogy Farkas Pál tekintélyes csabai gazdát a bérese meggyilkolta. Farkas Pál szóles körben volt ismerős Csabán. Igen jó megjelenésű értelmes, világot látott gazdaember volt ós igy érthető az a sajnálkozás, sőt megdöbbenés, amellyel tragikus halála hírét mindenki fogadta. Sűrűn hangzottak el ilyenféle megjegyzések: — Oiyan jó embert megölni . . . Fel kellene kötni azt a nyomorultat. Hogy a bűnügyet nem a gyulai, hanem az aradi esküdtbíróság tárgyalta, annak oka az, hogy a gyilkosság Medgyesbodzáson törtónt, ahol Farkasnak a tanyája van. Farkas március 28-án künn volt a tanyán a fiával együtt, mert a béresek és a napszámosok kukoricát morzsoltak. A béresek között volt egy fiatalember, Pribojszki János, aki nem valami nagy barátja volt a dolognak. Inkább enni szeretett, mint dolgozni, úgyhogy gazdája alig győzte ennivalóval. Kótszerannyit evett, mint más rendes ember. Farkas a szerződésileg kikötött porción felül is adott neki, mégsem volt megelégedve soha. A dolog sem izlett neki. Emiatt gyakran volt összekoccanása Farkassal és szavahihető tanuk állítása szerint gyakran emlegette is a béres, hogy majd egyszer leszámol ő. — Enni nem adnak, csak dolgoztatnak, mint a barmot, — ez volt elégedetlenségének az állandó kifejezése. A tragikus vógü napon Pribojszkinak a lemorzsolt kukoricát kellett zsákolnia és hordania. Az öreg Farkas a morzsoló géphez támaszkodva nézte ós dirigálta a munkát, melyben a fia is részt vett. A béres nagy duzzogással, dohogással dolgozott, mert Farkas rászólt egynehányszor. Egyszer lyukas zsákba szedte Pribojszki a tengerit. Farkas figyelmeztette, hogy kihull a zsákból a tengeri. --- Bánom is én! — volt a felelet. Farkas természetesen alaposan lehordta ezért a feleletért. A béres ettől a perctől fogva valóságos elfojtott dühvel dolgozott. Közben mindig morgott: — Csak dolgozni és enni nem adni. — Mit morogsz? —- kérdezte tőle Farkas. — Igen, azt, hogy a múltkor is szalonna nélkül hagyott itt. — Mert nem szóltál? Honnan tudjam ón azt, hogy neked nincs szalonnád ? — Szóltam, még se adott. — Ilyeneket ne beszélj — fakadt ki a gazda, — mert megkeserülöd! — Szeretném látni — mondta fenyegetőleg Pribojszki. Farkas ekkor felemelte a keze ügyében levő vasvillát, hogy annak nyelével rácsapjon az izgága emberre, de nem volt rá ideje. Pribojszki fogcsikorgatva a kötője alá kapott, előrántotta nyitott bicskáját ós rárohant a gazdájára. A bicskát hatalmas erővel a nyakába szúrta Farkasnak, aki ennek dacára dulakodott móg véle. A fiatal Farkas, mikor látta apja veszedelmét, odafutott, hátulról megragadta a legényt ós