Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-01-26 / 8. szám

Békéscsaba 1913 XL-ik évfolyam. 8-ik szám. Vasárnap, január 26. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám; 7. Szerkesztőség: erenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSflzetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: OUI.YÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIHEt.S7.KY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Fokozatos jogkiterjesztés. Békéscsaba, jan. 25. Értsük meg egymást! Tudjuk, hogy a nemzeti munkapárton nem találunk egy képviselőt sem, kinek ne volna a leghőbb vágya, hogy Magyorország nagy, független és magyar nemzeti állam legyen, melynek területén minden honpolgár a legteljesebb szabadságot élvezze és mindenki műveltségéhez, tehetségéhez képest a közéletben tudását érvényesíthesse. Feltételezzük, hogy a szövetkezett ellenzék tagjai, valamint a nemzeti munkapártból újonnan kilépettek szintén ezt a helyes álláspontot foglalják el. A cél tehát minden pártnál közös. Magyarország nagygyá, vagyonossá, függetlenné tétele és a magyar nemzeti jelleg megóvása az a négyágú vezétlő csillag, melyet minden becsületes magyar hazafinak szem előtt kell tartania, mikor fontos, életbe vágó intézkedésről van szó. Azt senki sem tagadja, nem is tagadhatja, hogy a választójog problémája egyike a legfontosabb kérdéseknek, melynek helyes vagy helytelen, elhamarkodott vagy megfontolt elvei Magyarország jövőjére kihatnak és alkalmasak arra, hogy az országnak jövő boldogulását elősegítsék és hatványozzák, de alkalmas arra is, hogy hebehurgya módon való megvalósításukkal a magyar nemzet sirját megássák. Abban a kormány, a nemzeti munkapárt és az ellenzék, valamint a diszszidensek, egyszóval : az egész ország egyetért, hogy a választói jog kiterjesztendő. Eltérés csak abban van, hogy milyen mérvű legyen ezen jogkiterjesztés ? Már most, ha a legfőbb kiinduló pontban meg van a vélemények közössége, akkor ki is van jelölve minden pártnak az utja, minden vélemény képviselőjének a teendője. Azok, akik a kormány által beterjesztett választójogi javaslat jogkiterjesztő mértékével meg vannak elégedve, vagyis azok, kik a fokozatos fejlődés hívei, azok a képviselőház elé terjesztett reformtervezetet megszavazhatják, mert lelkiismereti meggyőződésük szerint adott viszonyok között ez megfelel a haladás követelményeinek. De megszavazhatják a kormány javaslatát, vagy legalább is jóhiszemüleg nem ellenezhetik ennek törvényerőre emelését azok sem, kik többet, kik nagyobb jogkiterjesztést akarnak, mint a kormány. Ennek politikai és etikai oka az, hogy aki a haladás terén tovább akar menni, annak nem lehet kifogása a fokozatos haladás ellen, mert abba a gyanúba keveredik, hogy a többre való esküvés nem komoly és a kevesebbet azért akadályozza meg, hogy a több megvalósítására ne kerüljön a sor. Mert, ha valaki az általános választói jogot akarja, annak örömmel kell fogadnia minden olyan jogkiterjeszlést, mely ujabb százezernyi tömeget juttat az alkotmány sáncaiba, mely tömeg segítségével az általános választói jog könnyebben meg lesz valósitható, mint a mostani priviligizált választók segítségével. Ha az ellenzék és a disszidensek megmaradnának a mai lehetetlen álláspontjukon, ugy soha nem moshatják le magukról a gyanút, hogy azért szegzik a kormány jogkiterjesztő javaslata ellen a maguk többet kívánó határozatát, hogy ezzel minden jogkiterjesztést megakadályozzanak. Ha pedig ez igaz volna: ugy ennek nem politika, nem taktika, hanem erkölcstelenség a neve 1 Békéscsaba közgyűlése. Számadások. — A tartalékosokért. — A Vigadó átalakítása. — Lesz-e vasút Dobozig ? — A CsAK• pályája. — Kisebb ügyek. A városháza nagytermének avult falai kevés olyan érdeklődést láttak még, mint amilyen a csütörtöki képviselőtestületi közgyűlés iránt megnyilvánult. Egy-kettő kivételével a városatyák valamennyien jelen voltak és a karzaton is ember-ember hátán szorongoit. Sok érdekes tárgy szerepelt a közgyűlésen ós ez magyarázza a sokadalmat. Kettő keltett csak nagyobb vitát: az állatorvos kérdés ós a di-pensaire segélye, amelyekről külön cikkekben számolunk be. Általában ezen a közgyűlésen is örvendetesen tapasztaltuk, hogy a régebben oly sok áldatlan zavart és viharokat okozó pártsze ipontok már halványodnak, mindenki saját meggyőződése és képességei szerint, de komolyan szól a szőnyegen fekvő tárgyakhoz és ami fő, a közgyűlés minden felszólalóját a közérdek, a város haladásának érdeke vezeti. Néha elhangzott eg3*-két gixer, de ezek sem a rosszakarat. hanem inkábba járatlanság, naivság bizonyítékai voltak. Hebehurgya, szószátyárkodó és unalmas szóösszekoccanások nem voltak és ennek köszönhető, hogy a tartalmas közgyűlés, a gazdag tárgysorozat dacára is, nem húzódott át a délutánba. A közgyölésről az alábbi tudósításban számolunk be : Z a h o r a n György bíró a megjelentek üdvözlése után a közgyűlést megnyitváD, K o r o s y László főjegyző hozzáfogott a tárgysorozat elrefelásához. A törvényhatósági bizottság 5 községi számadást küldött le jóváhagyólag. Eíek között szerepelt a mullkori hadgyakorlat alkalmával történt katonabei:záIláso!ásról szóló e'ssámo'ás is. P o 11 á k Arnold ennek kapcsán felvilágosítást kórt arró', hogy a lakosság mórt nem kapta még most sem az elszállásolásért járó dijat? K o r o s y László főjegyző: Nagyon sok akadályban ütközött az egyes polgároknak járó dijak megállapítása. Ennek oka egyrészt az, hogy a polgárság se volt pontos. Sokan több katonát ós több napot mondottak be, csak azért, hogy több pénzt kapjanak. Az elszámolást nagyon nehezen lehetett megcsinálni. Végre is a megyei számvevőség kiküldöttei jöttek át ós azok állították össze a kimutatást. E szerint 3000 koronával kap kevesebbet a lakosság, mint amennyi először és hibásan ki volt mutatva. A kiosztásra vonatkozólag különben még előterjesztést fog tenni a tanács és abkor fog határozatot hozni a képviselőtestület. Most tehát ezzel foglalkozni fölösleges. A válasz tudomásul szolgált. Úgyszintén tudomásul vette a képviselőtestület a községi iskolák, ovodák számadására és költségvetésére vonatkozó közigazgatási bizottsági határozatokat, valamint a tisztviselők lakbérét jóváhagyó törvényha'ó íági határozatot is. Megírtuk már, hogy Kiss László főszolgabíró az ottani lakosság kérelmére a Gerendás pusztán levő Beliczey-, Weisz Ede-, Ursziny-, Zsiros stb. birtokokat fcnyakönyvibg a község belterületéhez c atolta. Tudomásul vették. A Békésmegyei Gazdasági E yesület felterjesztést tett a földmivelésügyi miniszterhez aziránt, hogy engedje meg a messze fekvő határrészekre néhány mén kihelyezését. A miniszter a kórelmet teljesítette, amennyiben megengedte, hogy 2—3 mén arra való, megbízható gazda tanyájára kihelyeztessék. Ilyen gazda keresését a községre bízta az Egyesület és a gazdasági intéző meg is találta azt Kocziszky Mihály személyében. Annak a tanyáján lesznek a Békésmegyel Közlöny tarcája. Két mese. Irta : Radó Lili. I. A POÉTA. Volt egyszer egy fiu. Szőke hajú, nyalánk, magas fiu volt és a szeme mindig messzire tekintett, múltba nézett, jövőbe látott. Nem csinált soha semmit, csak a tóparton üldögélt nap hosszat és álmodott. Álmodott ébren, nyitott szemmel ós az álmai csodaszépek voltak. Künn ült a fiu egyszer a parton, amint szokott, éjszaka volt, a hold fényében ezüstös fodrok támadtak a vizén és elsimultak megint, a fák bánatos, halk melódiát susoglak a fülébe, a túlsó partról nagy, vén hegyóiiások fekete silhoueteje tekintett feléje és valahonnan messziről apró házak fehér függönyös, cserepes ablakából pislákolt, integetett a gyertyafény. A fiu kinn a parton és nézett mfga elé, mikor egyszerre neszt hallott. Feltekintett és tágranyitotta kék szemét. A holdfényben sok sok apró lenge kis alakot vett észre; tündértáncot jártak. A ruhájuk, a lenge, sziromszerü leplük pajkosan lebegett utánuk és a lábuk alig érte a földet. Nem is vették volna észre a fiút, ha az a két szem ott nagyon-nagyon ki nem tünt volna a csillogásává! a lombok közül Az egyik tündérke meglátta ós abbahagyta a táncot, odament a fiúhoz. Utána ment aztán a többi is. Tetszett neki a fiu, becézték, simogattak és a fiúnak ez olyan jól esett, Jól találta magát a tündérek között, velük maradt volna szívesen sokáig. Da a tündórkisasszonyoknak el kellett menniöb, elbúcsúzkodtak hát tőle. És búcsúzkodás közben a fiúnak lepsrdült egy könycsepp a szeméből. L- perdült, végig a kezén és . . . a fiu. megrázkódott. Álom volt. Felkelt a partról. A hold még mindig világított, de — lehet, hogy csak a fiu látta igy — mintha a f nye olyan nagyon hideg lett volna. Megindult hazafelé. Mikor belépett a házba, az apja, anyja dolgozott, a testvérei körbenültek. A mátkája ott várt reá. Meséltek egymásnak. Meséltek igaz történeteket. A fiu hallgatta a mesét, mikor vége volt, azt mondta, ő is mesél valamit. És elmondta az álmát. Beszélt, beszélt színesen, csillogóan, tarkán, a szeme ragyogott, amikor viszszaemlékezett reá . . . Egyszerre han- ! gos hahota szakította félbe. Ostobaság, dörmögte az apja, tündérekről beszél, : mondta az anyja. A fiúnak torkán akadt a szó és megindultak szemeiből a könyn.yek. A legszebb álmát, amit ugy szeretett, kikacagták. Frlálit és kiment a szobából. Azok p?dig nevettek, beszél- ' gettek. Csak a mátkája jött ki utána. Megfogia a kezét, lecsókolta a könnyeit j és beszólt hozzá halkan, megértően. S a fiu azontúl csak a mátkájának ! mondta el az álmait. Csak neki ós senki másnak. A leány pedig megfogta a kezét ha mesélt és belenézett a szemébe. Aztán ott is hagyta a kezét a fiúéban és attól fogva együtt mentek, együtt éltek, egymás kezét fogva. A fiu mondta az álmait a leánynak és a leány lecsókolta könnyeit, ha fájdalmasat álmodott. * Vannak még ilyen emberek a világon. Voltak és lesznek mindig a világon. Még vannak emberek, akik tündérekről álmodnak, akiknek még erős a hitük, akik elmondják másoknak is, ha szépet álmondtak ós csak akkor perdül ki a könnyük, ha kikacagják őket. Vannak még ilyen emberek — ma poéta a nevük — vannak még akik szépet álmodnak, akiknek nagyon fáj, ha kikacagják őket, de nincsen 'mindegyik mellett valaki, aki letörülné a könnyeiket. II. KAIN. Az áldozat tüze alig hamvadt el még, a domboldalon még alig sújtott le a gyilkos kar és elsötétült az ég, dermesztő szél dühöngött a vidéken, hideg volt, félelmetes, borzongó hideg. A fü, mintha szürkébb lett volna és a fák között bíborszínű fellegcsucson ereszkedett le az angyal. Lángostor volt a kezében ós a szemót haragosan szegezte Kainra, aki dacosan felemelt fővel nézett reá. Az angyal haragudott. Eljött hirdetni az Úr parancsát és az ember, a bűnös ember felemelt fővel állt előtte. Lángostorával vógigsujtott az emberen, a homlokát érte a csapás. És mély barázdát szántott a homlokán. Nagy, mélységes ránc lett ott és az ember leborult a fö:dre, megtörte fájdalom. És az angyal hirdette az Ur parancsát. — Ember 1 Te megsemmisítetted az én teremtményemet, aki hozzád volt hasonló. Én megboszulom őt, rettenetesen fogom megbosszulni. Nem fogsz megsemmisülni, nem száműzlek innen, ahol eddig éltél ós az átkom kisérni fog mindig, mig bolyongva, küzködve, vergődve éled le az életedet és arcod könnyével, homlokod verejtékével szerzed meg a magadót. És dolgozni fogsz folyton, bolyongva, ki leszel űzve az emberek köréből. És adom neked ós minden utódodnak, adom nektek ajándékul, átkom jegyéül a munkát. Kisérni fog az átkom mindig, és a ránc, melyet az átok vés homlokodra. A szó elhangzott és Ktin nehéz léptekkel indult meg le a dombról, ki a világba. És odalenn a domb alján leborult a földre és az a ránc még mélyebbre húzódott a homlokán. Az angyal sajnálkozva nézte. Mikor igy megtörve látta, nem haragudott reá. Odalepátt mellé, lehajolt hozzá ós szólott: — Szegény bűnös ember! Az Ur akaratát nem iehet megmásítani, te rád ott kinn a bolyongás, a gond, a munka vár. De lásd az Ur átkát, ón áldássá teszem. Te do'gozni fogsz odakünn szemed könnyével, arcod verejtékével. Da ez nem lesz átok, áldássá teszem azt. Áldássá lesz a munka ós a ránc, melyet az átok vés homlokodra, ,simuljon el, ha munkát végeztél. Á'dásul adom a munkát, a gondot, áldás lesz az néked és minden nemzetségednek és utódaidnak eten a föidön. A domboldalon csend lett. És megindult a bűnös ember és áldássá vált az Isten átka. Öreg cseléd. ... Szegedi kép. — Valamikor a tanyában télen is eleven volt az élet, bár a télen a gazda a hosszú éjszakák és rövid, homályos nappalok elől a városba óvakodik. Kitekintés csak olyankor van, ha B pincében a borokat át kell fejteni, vagy ha a törkölypálinka főzése megindul. Az mindkettő fontos és értelmes dolog, gazda nélkül meg nem is történhet, de bizony máskor, téli időben heteken át sincs odakint mit keresni. De azért csak volt ott mozgás ós élet, mert kint lakott Tóni, a kapás. Feleségestül, gyerekestül, lányostul.