Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-24 / 32. szám

Békéscsaba 1913 április 24 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 peket és területi adatokat beterjeszteni, mivel a földmivelésügyi miniszter úgyis megengedte az erdő kiirtását. A bizottság eszmecsere után részben teljesítette is a kérelmet, amennyiben az irtási engedélyre való tekintettel egy évi haladékot adott a városnak az üzemterv beterjesztésére. A földmivelésügyi miniszter kötelezte Gyula városát arra is, hogy mivel a városerdőben egy kártékony rovar, a sárgafaru gyaponc fellépett ós az erdőben nagy károkat okoz, a rovar irtásához az erdőhivatallal egvetórtőleg haladéktalanul fogjon hozzá. Ugyancsak az irtási engedélyre való tekintettel kérte a város, hogy e kötelezettség alól mentse fel a bizottság, mert az irtásnak anélkül is kevés gyakorlati haszna van, a reá fordítandó költség pedig tetemes összegre rug. A bizottság Gyula városának ezt a kérelmét teljesítette is, mert szakértők megállapították, hogy a városerdőt nem a sárgafaru gyaponc pusztítja, hanem egy másfajta rovar, amely nem olyan veszedelmes. A városerdő irtásához csak a télen fognak hozzá, mert tavasszal ós nyáron a zöld erdőt irtani nem szabad. A dobozi erdő irtása most utoljára szerepelt a bizottság előtt és ezután az a szép erdő már csak emlékezetben él. Mivel ugyanis a dobozi erdő irtása már csaknem befejezést nyert, a bizottság törölte az állami erdők nyilvántartásából, az erdőkezelési költségeket az 1912. év julius 1-től kezdődőleg leírta és az üzemterv mindkét példányára rávezette az érvénytelenítési záradékot. A dobozi erdő tehát már csak: Fűit. Miért hordott Áchim botot? A baleset ügye a Kúria előtt. PörveBztes lett a család. Mikor Áchim L. András tragédiájának a főtárgyalása volt, ugy a gyulai, mint a budapesti esküdtbíróság előtt élénk bizonygatás tárgya volt az a körülmény, hogy a paraszt-király hordott-e botot, vagy sem ? A vád a tanuk által azt igyekezett bizonyítani, hogy Áchim nem hordott botot sohasem, a védelem pedig ennek épen az ellenkezőjót, mert nagy sulylyal esett latba a bünper kimenetelénél az, hogy Áchim rátámadt-e a Zsilinszky-fiukra, vagy sem a végzetes látogatás alkalmával ? A bünper most már jogerősen be van fejezve, az általa keltett hullámok is nagyobbrészt elsimultak már. A tragikus véget ért parasztkirály évszázadokra szóló emléket kapott szülővárosától abban a fényesen sikerült arcképben, amelynek leleplezési ünnepélye szombaton délután lesz a városházán. És neve is fenn fog maradni a csabai nép ajkán nagy időkig. Mennél nagyobb lesz az időkülömbsóg, annál több rege ós legenda fog róla szárnyra kelni, annál nagyobbá válik azok előtt, akiknek az érdekeiért harcolt. A botkérdés most ismét felszínre került, de egészen más, a tragédiától teljesen különálló pör kapcsán. Még 1909-ben súlyos természetű baleset érte Áchim L, Andrást. Akkor volt épülőfélben ugyanis a vasúti felüljáró. Áchim egy sötét estén a még el nem készült felüljáró melletti ideiglenes uton igyekezett a tanyájáról hazafelé. Az utat nem világította meg a Máv., pedig kötelessége lett volna. Igy törtónt aztán, hogy a vak sötétségben Áchim kocsijával egy árokba fordult ós olyan szerencsétlenül esett ki, hogy lábizomszakadást kapott és hetekig kellett az ágyat nyomnia, mert nem tudoti a lábára állani. A baleset miatt Áchim L. András dr. T a r d o s Dezső ügyvéd által kártérítési pört indított a Máv. igazgatósága ellen. Elég szép summát, 36,000 koronát követelt. A pör meg is indult még 1909 ben és csak most, 4 óv multán nyeri befejezést. A gyulai törvényszék ós a nagyváradi kir. ítélőtábla elutasította a keresetet, azzal az indokolássá, hogy Achimók nem tudták igazolni a taljes sötétséget, mert a közelben égett egy lámpa. Sőt tanuk voltak arra is, hogy Áchim nem ott hajtott kocsijával, ahol kellett volna,hanem megakarta rövidíteni az utat és igy történhetett a baleset. Az alsóbiróságok után a Kúria most hozott döntést az ügyben ós a kártérítési keresetet szintén elutasította. A botkórdéshez ebből csak annyi tartozik, hogy a gyógykezelés után Áchim sérült lába nem állott nagyon sokáig helyre és akárhova ment, mindig botra támaszkodva kellett járnia. Ezt látta mindenki Csabán. Botot tehát hordott. A megyei kórházi alkalmazottak családi pótléka Kedvezően döntött a miniszter. A műit évben az egész ország helyeslését ós elismerését kivívta magának a kormány azzal a humánus intézkedésével, hogy az állami és közigazgatási tisztviselőknek családi pótlékot juttatott. Ez a családi pótlék különösen a sok gyermekkel biró tisztviselőkre nézve volt nagyon üdvös, mert azok 600 korona pótlékot kaptak. A mai, tűrhetetlenül nagy drágaságban pedig az nem megvetendő summa. Panasz azért sok merül fel a családi pótlék megadása ellen, mert sokan vannak olyanok, akik más szegény rokonok gyermekeit nevelik és nem kapnak semmit. Más gyermekeiért, ugy látszik, nem ad pótlékot a kormány. Pedig azokkal is csak éppen annyi baj van, mint a saját gyermekekkel. Sőt még elismerésre is méltók az olyan jÓ3zivü családok, akik a más gyermekeit nevelik fel, mert hiszen a saját gyermekei felnevelése kötelessége minden szülőnek, idegen gyermekek felneveléséhez azonban minden dicséretre méltó elhatározás kell. Sokáig nagy bizonytalanságban voltak a vármegyei közkórház alkalmazottai is afelől, hogy kapnak-e, vagy sem családi pótlékot ? A vármegye csak az orvosokat és tisztviselőket részesítette családi pótlókban, a többi rendszeresített alkalmazottakat pedig egyszerűen kizárta, ami nagy méltánytalanságra vall. A gyulai közkórház a vármegyéé, annak a kisebb alkalmazottai tehát éppen olyan jogokra tarthatnak igényt, mint a vármegyei altisztek ós szolgák. Éppen ezért különös, hogy a kórház orvosi kara és tisztviselői kaptak családi pótlókot, az egyéb rendszeresített alkalmazottak pedig nem kaptak. A mellőzött altiszti-, szolga- és ápolószemélyzet természetesen nem nyugodott bele a vármegyének e sérelmes intézkedésébe, hanem jogos igényük elismerése végett a kórházi bizottság utján "a belügyminiszterhez fordultak, a mely pártolás nélkül terjesztette fel az alkalmazottak kérelmét, szentül meg lóvén győződve arró', hogy a miniszter a vármegyének ad igazat ós nem fogja elismerni az alkalmazottaknak a családi pótlékra való igényét. A bizottság azonban csalatkozott ebben a feltevésében, mert az alkalmazottak kérelme eredménnyel járt. A belügyminiszter ugyanis a napokban értesítette a vármegye alispánját, hogy a családi pótlékra vonatkozó törvény hatályát a kórházi dijnokok, altisztek, szolgák és a rendes évi fizetéssel alkalmazott ápoló személyzetre vonatkozólag kiterjeszti. Felhatalmazta egyben a miniszter az alispánt, hogy az 1912. évi január 1-től esedékes pótlókokat az érdekelteknek kiutalványozza Kijelenti a miniszter, hogy a mult és folyó évekre kifizetett összegeket saját tárcájából meg fogja téríteni a vármegyének, mig a jövő évtől kezdődőleg az alkalmazottak családi pótlékait a kórház rendes költségvetésébe kell beilleszteni. A miniszternek ez a humánus intézkedése, amely nagy örömet keltett a csekély fizetésű alkalmazottak között: üdvös a kórház szempontjából is, mert a családi pótlók által lényegesen javulván a kórházi alkalmazottak helyzete, a kisebb állásokra is lehet elsőrangú munkaerőket kapni. A 9 Jekésmegyei Közlöny" táviratai. Szkutari bevételeszerdán délután azt a meglepő hirt táviratozta a „Békésmegyei Közlöny" tudósítója, hogy az egyesült szerb és montenegrói csapatok Szkutari ellen intézett utolsó támadása sikerült és Észszad basa, a város hős védője a túlerőnek engedve, kénytelen volt megadni magát. A nagyhatalmaknak Montenegró ellen intézett blokádja tehát nem érte el a kivánt eredményt. Nikita a nemzetközi flotta fenyegető fellépése ellenére is folytatta Szkutari bombázását, amit a nagyhatalmak tudvalevőleg azért akartak beszüntetni ós Szkutari alól azért akarták eltávolítani az ostromló'sereget, mert azt a várost szemelték ki az önállósított Albánia fővárosául. Most, hogy Szkutari elesett, ujabb bonyodalmak támadnak, még pedig elsősorban Albánia miatt. A nagyhatalmak szépen kicirkalmozott számítása ugyanis meghiusult, ketté vágta az ostrom nem remélt sikere. Gróf Berchtold közös külügyminiszter ma délelőtt jelentést tett a királynak. — Diplomáciai körökben remélik, hogy a hatalmaknak sikerül rávenni Nikitát, hogy elégedjen meg a város elfoglalásával. Nikita seregei most elfoglalják a | szkutarii hadikószleteket, pénzügyi kárj pótlást is fognak kapni s mindezekkel j talán megelégszenek. Essad pasa ós Martinovics montenegrói hadügyminiszter között Szkutari meghódolása előtt bizalmas tanácskozás volt. — A montenegrói fővezér értésére adta a török parancsnoknak, hogy a montenegrói sereg mindenáron be akar vonulni Szkutariba, mert ezt az elégtételt megkell szerezni a montenegrói fegyvereknek, de Nikita király akár kötelezettséget is vállal arra, hogy Sikutarit a nagyhatalmak rendelkezésére fogja bocsátani. Nikita átadja Skutarit (?) Római diplomáciai körökben ugy tudják, hogy Nikita az elfoglalt Szkutarit a nagyhatalmak rendelkezésére fogja bocsátani s megelégszik azzal, hogy a montenegrói fegyvereknek dicsőséget szerzett. ÚJDONSÁGOK. Szerb hegedűs mint katonaszökevény Csabán. Odalenn a Balkánon már félholtra verték a „beteg embert", Törökországot a szövetségesek. Legtöbb helyen már elnémultak az ágyuk, csak Szkutarinál dörögtek legkitartóbban. Temérdek pénz-, temérdek véráldozat . . . Maguk a győzők is óhajtoznak már a béke után, mert majd ugy járnak, mint az ó-korban Pyrrhus, hogy a győzelem után elvesznek ők is. A kis nemzetek szinevirága, fiatalsága nagyobbrészt elhullott már a csatatéren. Csak azok ragaszkodnak még a háború folytatásához, akik legszájasabbak, akik a legkevesebb áldozatot hozták, a szerbek és montenegróiak. Ezek már a hős bolgárokra is vicsorgalják redves fogaikat . . . Hogy a szerb igazi közvélemény mennyire nem lelkesedik már a háború folytatásáért, mutatja az is, hogy ujabb időben egyre több katonaköteles szökik át Magyarországba. Csak nem rég emlékeztünk meg egyről, akit Gyulára in ternáltak ós aki azóta nyugodtan dolgozik Dimitrievics kövezőmesternól. Annál érdekesebb szökevényt szállítottak Csabára vasárnap. Sürü, gyapjas hajú, villogó szemű fekete gyerek. Akárcsak a tipikus magyar cigány. Kopott ruha volt rajta és fakó ócska hegedű a hóna alatt. Mikor becsukták a rendőrök az egyik zárkába, egyszerre csak csudaszép hegedűszó ós gyönyörű baritonhang verte fel a városháza komoly hivatalos nyugalmát. A tisztviselők a folyosóra szaladtak, a járókelők megállottak és ugy élvezték a szivhez szóló muzsikát. Mélabús szerb melódiák, bus magyar akkordok váltakoztak. A hegedűs szerb katonaszökevény csakhamar az érdeklődós középpontjában állott. Kikerült a zárkából és muzsikált, énekelt a nagy hallgatóságnak. Hamarosan hire terjedt és egész nap valóságos búcsújárás volt a szerb guzlicárhoz. Sajnálta mindenki ós megajándékozták pénzzel, cigarettával. Néhány forintot összeszedett ós alázatos hajloDgással mondott köszönetet szerb nyelven az ajándékokért. Jovanovics Pétert — ez a neve a guzlicárnak — Csabáról messze Galíciába vitték és ott fogják letelepíteni. Hazamenni egyáltalán nem vágyik. Sőt fél, hogy hazaviszik. Félhet is, még pedig jogosan, mert könyörtelenül agyonlőnék. — A nagyvárad—fiumei gyors. Május elsején — mint az most már kétségtelen tény — megindul az uj gyorsvonatközlekedés. Egy pont volt még eldöntetlen, az hogy vájjon visz-e IH-ad osztályú kocsikat ez a gyorsvonat ? Ily | irányban Szeged törvényhatóságának I kezdeményezésére az érdekelt városok kérték a kereskedelemügyi kormányt, hogy az uj gyorsvonattal harmadosztályú kocsikat is járassanak. Erre a felterjesztésre most adja meg a feleletet a miniszter olykópen, hogy a kórelemnek egyelőre, mig a próba Ill-ad osztályú ! gyorsvonatjáratok eredményéről kielé| gitő tapasztalatokat nem szerez — nem ad helyet. — A nagyváradi püspök adománya. Széchenyi Miklós gróf nagyváradi \ megyéspüspök majd az egyik, majd a másik hitközségének segit az iskolák, templomok ós lelkészi lakok felépítésében. Két éves püspöksége alatt Báránd, Bucsutelep, Hosszupályi, Élesd, Magyarcsóké, Tasnádszántó községekben építtetett iskolát, lelkészi lakot és renováltatta a templomokat. Most, hogy nagyváradi püspökké való prekonizációjának második évfordulója elérkezett, ujabb százezer koronás adományt tett templomépitésekre. Ebből az összegből az orosházai templomra 30000 koronát, a bucsatelepire 60.000 koronát, az ólezsdire pedig 10.000 koronát fordit. — A csabai sorozás. Hétfőn reggel kezdetét vette a csabai ós kigyósi legények sorozása is. A városháza előtti tér tele volt legényekkel, siránkozó anyákkal ós apákkal, akik azt hitték, hogy bizonyos beveszik a fiukat és viszik is háborúba rögvest. A csabai járás legényei ki is tettek magukért. Többet találtak alkalmasnak, mint a megye többi járásában. Az I. korosztályban volt például 409 állitásköteles. Megjelent 333 ós bevettek közülök j 191-et, ami körülbelül 57 százalékának felel meg. AII korosztályban volt j 265 állitásköteles. Megjelent 212, akik j közül 78 lett alkalmas, 5 pedig kórházba ment. Ma még tart a sorozás, amelyen a polgári elnöki tisztet dr. D a i m e 1 Sándor vármegyei főjegyző tölti be. r — Áchim L. András arcképe. Mint mult számunkban már jeleztük, szombaton délután 3 órakor Csaba képvise! lőtestülete díszközgyűlést tart, amely! nek egyetlen tárgya Áchim L. András \ művészi és nagyméretű arcképének az f ünnepies leleplezése lesz. A díszközgyűlés iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Este társasvacsora lesz a Prófétavendéglőben. — Egy szarvasi takarókpénztár birtoküzlete. Nagy meglepetést okozott Szarvason a Szarvasi takarékpénztár 1912. évi | mórlege. A régi, jóhirnevü pénzintézet, ; amely félmillió korona saját tőkével rendelkezik, alig néhány ezer korona j nyereséget tudott az idén kimutatni, amelyből még osztalékot sem fizethet. A gyönge mérlegnek az a magyarázata, hogy az intézet egy nagyobb kölcsönügyletből eredő követelésének biztosítása végett kénytelen volt Turócmegyó1 ben a Justh-fóle necpáli és tótprónai ; birtokot megvásárolni. Ez a birtokvétel j több mint egy millió koronát kötött le 1 a takarékpénztár rendelkezésére álló | tőkékből. Ilyen nagy tőke hiányát meg\ érezte az intézet annál is inkább, mert a b'rtokból eddig csak 325,000 koronát sikerült értókesiteni. Most tárgyalások folynak néhány reflektánssal a birtok eladására vonatkozólag, ugy hogy van remény rá, hogy az intézet lekötött tőkéi hamarosan felszabadulnak. Érdekes, hogy az igazgatóság a birtoküzlet teljes lebonyolításáig nem is kór felmentést a részvényesektől.