Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-20 / 31. szám

BÉKÉSME6fYEl KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 április 20 igen helyesen, kimondotta, hogy az idén rendez kiállítást. Abból az alkalomból, hogy a városi képviselőtestület maga is akciót indított a kerületi munkásbiztositó pénztárnak Gyuláról Csabára történendő áthelyezése iránt és a székház céljaira a telket már elvben fel is ajánlotta, az elöljáróság újból a legeré)ye3ebb mozgalmat indítja megyeszerte ez üdvös és az egész megyebeli iparosság javát szolgáló cél elérése érdekében. Az ülésről tudósításunk a következő : Jelen voltak Tímár Endre elnöklete alatt: Facsinay Dezső ós Molnár János alelnökök, Horváth Mihály jegyző, Uhrin András pénztáros, továbbá Dénes Bálint, Felber Sándor, Offenwagner Pál, Timkó András, Orvos Eüdre, Wieder Albert, Kvasz Pál, Uhrincsok János, Boskó J'nos, Molnár Mihály, Kiiment György, C

;uvarszky Mihály és Zlehovszky György elöjárósági tagok. T i m á r Endre elnök hatalmas megnyitó beszédében mindenekelőtt szives szavakkal üdvözölte a testület uj tisztikarát és elöljáróságát. A testület, úgymond, beléjük helyezte bizalmát, mindeniknek kötelesége tehát minél eredményesebb munkára törekedni. Az elnökség feladata a testület szűkebb vezetése. Olt is az elnöké a legnagyobb teher. Kéri, hogy feladatának teljesítésében támogassák az előljárósági tagok és hogy az üléseken tett felszólalásaikban mindig a tárgyhoz ragaszkodjanak, mert anélkül meddő lesz a tanácskozás. Felhozza az ipartörvény hiányait, amelyeknek pótlására az egész iparoságnak törekednie kell. A betegpónztári intézmény is csak a munkásoknak kedvez, a teher és a kellemetlenség jutott csak belőle az önállóknak. Csaba a gyulai pénztárhoz tartozik, de a testület átvette a pénztár csabai ügyeinek intézését, amiáltal csak a testületi tagok érdekeinek akart használni. Mégis támadások érték a vezetőséget, hogy inkább a pénztár érdekeit védi az iparosokkal szemben. Ezt a vádat visszautasítja, mert igaztalan és mert a vezetőség minden egyes alkalommal erélyesen kél az iparosság védelmére. O maga is személyesen bemegy gyakran Gyulára. A helyesléssel fogadott megnyitó után kezdetét vette az ülés. Horváth Mihály jegyző először a közgyűlésnek az alapszabályok módosítását kimondó határozatát emiitette föl. A közgyűlés tudvalevőleg az elöljáróság mellé még egy 5 tagu bizottságot küldött ki azzal, hogy az alapszabályokat dolgozzák át és a módosításra vonatkozó javaslatukat egy rendkívüli közgyűlés elé terjesszék. A jegyző javaslatára kimondotta az elöljáróság, hogy alapszabály módosítást rendkívüli ülésen fogja eszközölni, amelyen a bizottsági tagok is megjelennek. A gazda-bizottság tagjaivá Kvasz Pált, Kiiment Györgyöt, Offenwagner Pált ól Orvos Endrét választotta meg az elöljáróság. Kötelességóvó tette a bizottságnak a testületi könyvtár kezelését is. Uhrin András pénztáros felolvasta a testület január, február és március hónapi pónztárforgalmáról szóló jelentésót, mely szerint a bevétel 1757-89 korona, a kiadás 130101 korona volt, a maradvány tehát 455 88 korona. Az erzsébethelyi iparosságnak egy mulatság jövedelméből történt 22 50 korona adományáért köszönetet mond az elöljáróság. Horváth Mihály jegyző ezután a segélyezett szegény iparosok névsorát terjesztette elő es kérte a segélyezési összeg nagyságának a megállapítását is. A mult évben erre a célra 200 korona volt előirányozva, amelyből 3 szegény iparos kapott segélyt. Most az egyik segélyezett iparosnak, K-r<pecki Mihálynak mülábra volna szüksége, de a szerencsétlen ember képtelen a szükséges összeget előteremteni. Az elöljáróság elhatározta, hogy nagyobb összeget fog adni e célra néki és gyűjtést indit az iparosság köreben is. Egyben kiküldötte Facsinay Dezsőt és Kiiment Györgyöt a szegény iparos helyzetének megvizsgálására. A tagforgalmi jelentés szerint a testületnek a mult év december végén 768 tagja volt, március végén pidig 772. Iparosigazolványt többen nyertek. A tanoncok száma december végén 583 volt, március végén pedig 580. Mivel tanoncmuokakiállitás már két év óta nem volt, az elöljáróság elhatározta, hogy az idén rendez. Előzőleg azonban megkeresi az iparostanonciskola igazgatóságát, hogy szólítsa fel jelentkezésre az iparosságot. Ha kellő számú tanonc jelentkezik, akkor augusztusban Szent-István napján és az előtte levő napokon lesz tanoncmunkakiállitás, ellenkező esetben azonban nem lesz. A kerületi munkáspénztár kiküldötteinek a választása ma vasárnap délelőtt 9 órakor veszi kezdetét. A testület ezen az uton is felhívja az iparosságot, hogy a szavazásban minél többen vegyenek részt. Örömmel vette tudomásul az elöljáróság, hogy a városi képviselőtestület akciót indított a kerületi pénztár szókhelyének Csabára történendő áthelyezése iránt. Elhatározta, hogy ez akcióban szintén részt vesz és csatlakozásra felszólítja a megyebeli ipartestületeket is. Az érkezett ügyiratok között legnagyobb mennyiséggel az Ipartestületek Országos Szövetsége szerepel, amely most intenziv működést fejt ki ós minden téren igyekszik az iparosság helyzetén könnyíteni. Átiratai között szerepelnek többek között a bategápolási pótadó felemelése ós az uj adótörvény életbeléptetése elleni küzdelemre vonatkozók is, amelyek tudomásul szolgáltak. A szövetség kérdést intézett a tes tülethez az iránt is, hogy vájjon a testületi, községi, vagy az állami munkásközvetitést tartja-e célszerűbbnek. Az elöljáróság az állami munkásközvetitós mellett foglalt állást. Felszínre került a testületi pénzeknek a postatakarékpénztárban való elhelyezése is. Ez ügynek a megvizsgálására kiküldötte az elöljáróság Facsinay Dezső alelnököt, Orvos Endre ós K1 i m e n t György előljárósági tagokat. A csak pár hónap előtt alkalmazott irodatiszt már hetek óta súlyos beteg ós kevés remény van felgyógyulására. Ezért az elöljáróság május 1-től fogva felmondott néki. Timár Endre elnök ezután az előljárósági ülést berekesztette. A szökési kísérlete. Öngyilkos akart lenni. Izgalmas helyszíni szemle. Körülbelül két hónappal ezelőtt nemcsak a megyében, de országszerte feltűnést és megdöbbenést keltett az a kegyetlen gyilkosság, amelyet SzondiHorváth György nagyszénási gazdálkodó követett el. A gyilkos nehéz doronggal verte agyon Németh János orosházi gépészt és szerelőt, aztán a borzalmasan összeroncsolt hul'át a vasútra helyezte, mintha a vonat gázolta volna el. Napokig az is volt a hiedelem, hogy szegény Németh János szerencsétlenség áldozata lett. A csendőrségnek azonban gyanús volt a dolog, nyomozáshoz fogott ós csakhamar sikerült is neki megállapítania, hogy Nómethet ugyanis nem a vonat gázolta el, hanem meggyilkolták és a gyilkos Szendi-Horváth volt. Szendi-Horváth a nővérével együtt határozta el magát a gonosztett elkövetésére. Nómethnek ugyanis életbiztosítása volt pár ezer koronáig ós ez az összeg annak a halála után reájuk nézett volna. Az életerős ember természetes halálát a pónzsóvár testvérpár nem tudta bevárni ós kieszelte a gyilkosságot. De azon rajtavesztettek és most mind a ketten a gyulai kir. ügyészség fogházában ülnek. A gyilkos Szendi—Horváth, aki folyton attól reszket, hogy az esküdtbíróság ítélete halálos lesz ós felfogják akasztani: Pénteken délelőtt ismét nagy izgalmat okozott Nagyszénáson. Pénte ken ugyanis a gyilkosság színhelyén helyszíni szemle voU, ame'yen K u r c z Antal vizsgálóbíró, dr. Konrád Ernő kir. ügyész és a gyí kos vettek részt, akit szuronyos börtönőr kisórt. Szendi Horváth az uton meg volt láncolva, azonbnn Nagyszénáson feloldották köielókét, hogy könnyebben tudjon magyarázni. Megmutatta a helyet, ahol Nómethet leütötte és a holttestet a sínpárra fektette. Láthatólag reszketett a gyilkos e szomorú feladat teljesítésekor. Odafehérlett a tanyája. Olykor-olykor arra felé nézett és nagyokat sóhajtott. Bizony azt nem igen fogja többé viszontlátni, ha a földi igazságszolgáltatás rémes tettéhez méltó büntetést fog reá mérni. Egyszer kétségbeesett gondolat fogamzott meg az agyában. Az hogy megszökik, hazafut és elemészti magát. Mikor a bírósági kiküldöttei egy kissé elmaradtak, Szendi Horváth hirtelen elhatározással nekiiramodott és futni kezdett a tanyája felé. Rögtön észrevették. A királyi ügyész rákiáltott a börtönőrre: — Lőjje le! Ékkor azonban kiderült, hogy a börtönőr fegyveróbennem volt töltés. Mást nem tehetvén, a menekülő gyikos üldözéséhez fogtak.] Az ottan körül kíváncsiskodó népből is sokan futottak utána. Szendi-Horváth egyenesen a tanyájához tartott. Az üldözők mindenütt a nyomában. El is érték. Mikor befutottak a tanyába, a gyilkos még mindig karjai között tartotla feleségét. Keservesen zokogtak mindaketten. A törvény emberei azonban szétválasztották őket. Szendi-Horváthot ismét megkötözték ós elvitték. Az uton sirva modta : — Mért nem engedtek meghalni ? Elakaríam késsel vágni a nyakamat. Hiszen úgyis tudom, hogy hóhórkézre kerülök. A könyek azonban nem hsssnáltak. Szendi-Horváthot a szemle után visszakísérték az ügyszsóg börtönébe. KróniKa, Ez a tavasz mégis Vakmerő és bátor, fizt se tudom, hova legyek Lelkem haragjától. Szemtelenség az, hogy Olyan idők járnak, Amilyenben része volt most Szép Magyarországnak. Téli átok jött ránk, Zivatarral, vészszel . . . Hej, nem folyik e Kánaa'n Ma már tejjel, mézzel I Mert elfagyott minden, Szilva, alma, körte, Szegény jámbor gyümölcsészek Össze vannak törve. fi baracklekvárt is Csak visszasóhajtjuk, fimikor a palacsintát Őnélküle faljuk. Lefagyott a Komló, fi sörünk se jó lesz, fi Salvátort is leintjük: Kutyának való ez I Legborzasztóbb ám, hogy Szőlő se lesz bőven, fi borivás, a lumpolás Lészen veszendőben. Ecetes vinkóért Öt forintot kérnek, Egy félliter biz' elég lesz Tiz szegény legénynek. S akkor még hencegnek, 5ogy be jól mulattak, fl cigánynak könnyelműen Egy-egy hatost adtak. Ilyen időt élünk, Ilyen idők járnak, Hej, kiesett a feneke E cudar világnak I . . . Pénz erre felé még Lesz tán valamennyi; fi gyomai kerületbe Kell csak átalmenni. Mert ott választás lesz És nem is sokára, Kovács Gyula hogy lemondott fi nép ottan árva. fl jelöltek már is Tolakodnak szépen, Keresel pénzt, tollasodol Én jó magyar népem. Mert hát oda nem megy Hemni-humni ember, Tele lesz a belső zsebe Nehéz ezresekkel. S aki jobban győzi, fiz kerül a Házba, Pláne most, hogy sokan estek Szomorú zseblázba. Lesz pálinka, sör, bor, Lesz özön pörköltség, Ilyesmire futja még az filkotmányos költség. Magam is ha egyszer Jól akarok lakni, Nem restellek a szomszédba. Kissé átballagni. S ha fizetnek szépen, Én is kiabálok, Ilyesmiért valóságos Tyrteusszá válok. De halt I Baj van I Vége I , . Elrekedt a gégém, Világhirü baritonom, Nem hallattam rég én. Pedig vártak, vártak, Ezerfelé vártak, S akik vártak hangversenyre, Bizony pórul jártak. Ezt csináltad vélem Óh, te cudar gége I — Guy uram, magának már Látom, vége, vége I . . . Guy. ÚJDONSÁGOK. Két furcsa eset. A gyanús reggeli vevő. — Rozi Budapesten. Tavasszal ós ősszel tudvalevőleg nemcsak a divat virágzik, de a szerelem is furcsa hajtásokat varázsol elő. A csabai esetnél a legújabb kalapdivat okozott egy kis rémületet. Van a csabai Vasut-utcán egy női divatüzlet. A hölgyeket, ha kérdik, hogy hol vették a sikkes kalapot, rendesen igy felelnek: — A lehetetlen nevü Rózánál. A kérdező pedig ekkor tudja már, hogy Pitschmann Rózánál. Csütörtökön reggel a lehetetlen nevü divatárusnő hőt óra előtt nyitotta fel üzletét. Az utca még néptelen volt. Alig igazította meg a kirakatban levő modell-kalapokat, már be is állított az első vevő, egy nő." — Mivel szolgálhatok, — kórdé szívélyesen P. Róza. — Egy tavaszi, átmeneti kalapra lenne szükségem. A marchand de modes megfordult, hogy a kívánt kalapot tartalmazó dobozt az állványról leemelje. Mikor ez sikerült és megfordult, a divatárusnő ijedten felsikoltott. A vevő ugyanis a kalap felpróbálására levette fej kendőjót s ez ijesztette annyira meg. Annak ugyanis a fejét nem borította haj, hanem ugy állott előtte, min ha csak akkor jött vo'na át Ramacher borbélytól, a háromas nyirógép alól. — Ne tessék annyira megijedni, szólt a hajatlan hölgy, csak most szabadultam Gyuláról, a börtönből. Azt hisszük mindenki elképzeli, hogy P. Róza ezt hallva, még jobban megrémült, annyira, hogy a kalapot gyorsan az ismeretlen fejére nyomta, Gondolta, hogy az gyorsan távozik s neki bántódása nem történik. De a furcsa vevő nem távozott, körülnézett ós más kalapot kért. E közben a divatárusnő nagy félelem között tekintett kifelé az utcára, hogy ha valaki arra felé megy, kiálltással beszólítsa. Igy telt vagy 8—10 perc el. A vevő uj kalapot akart próbálni, P. Róza arról lebeszélte ós azt magyarázta, hogy a kezében levő jól áll. Végre az üzlet előtt ment el R.-né, a divatárusnő ismerőse, ki a kiáltást hallva bement. Mikor a vevőt látta, ez is elcsodálkozott.' R.-né előbb azt hitte, hogy rituális hölgy áll előtte, ki otthon feledte a parókáját. De mikor jobban Jvizsgálni kezdte, az a gyanúja támadt, hogy az talán nem is n ő, hanem férfi. S mikor még más is megállott az üzlet előtt, a furcsa vevő ledobta a ka. lapot és gyorsan elfutott. Ezzel bizonyította be, hogy rossz szándóka volt. * A másik eset hősnője a szép Rozi. Már mint Kulcsár Rozi. A darázsderekú, fórfisziveket lángragyujtó szemű Rozi a községi elemi iskolák takarítónője volt Békésen. Ugy-e bár ez nem