Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-20 / 31. szám

2 BÉKÉSMEGYE! KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 április 20 pénzviszonyokra való tekintettel is, ne fogjon a programm végrehajtásához. Dr. Székely Lajos felvilágositást kór arról, hogy mért nem hivták még most sem össze a két hónappal ezelőtt kiküldött bizottságot, amely azt a megbízást kapta a közgyűléstől, hogy a legsürgősebb utvonalak kikövezéséről a pónzviszonyokra való tekintet nélkül a községi alapokból történendő kölcsönvétel utján gondoskodjék? Korosy László főjegyző: A bizottságot még nem lehetett összehívni, mert annak a működése csak a fölöttes hatóságok jóváhagyásának leérkezése után kezdődik. Most is meg kell várni a kereskedelmi miniszter leiratát. Különben a községi alapok is rossz helyzetben vannak, úgyhogy azokból nem igen lehet kölcsönt felvenni. Dr. Székely Lajos tudomásul veszi ugyan a választ, de annak a nézetének ad kifejezést, hogy a bizottságot mégis csak össze kellett volna hivni. Bizonyosan talált volna a szükséges kölcsön felvételére alkalmas alapot. A kereskedelmi miniszter pedig akkor is felveheti az utcákat a vámosutak hálózatába, amikor azok kikövezése már megtörténik. Annak a leiratára tehát fölösleges várni. Reisz Hermán a legfontosabb utvonalak kikövezését sürgeti. Szerinte a helyi pénzintézetek is adnának átmeneti kölcsönt L i p t á k L Pál: Ha kulturális célokra van pénze a községnek, lenni kell kövezésre is, mert a jó kövezés is előmozdítja a város kulturális fejlődését. Elsősorban a vágóhidhoz vezető ut kikövezését tartja szükségesnek. Korosy főjegyző: Annak az útnak a kikövezése belekerül 30,C00 koronába. És nincs pénz. Különben ha 15 évig eltűrték az érdekelt iparosok, még egy évig várhatnak. Leghelyesebbnek tartaná, ha a község sürgős felterjesztésben kérné a kereskedelmi minisztertől az utcáknak a vámosutak hálózatába való felvételét. Akkor a bizottságot össze lehetne hivni, mihelyt csak arról jönne értesítés, hogy az ügy kedvezően fog a minisztériumban elintéződni. A képviselőtestület ilyen értelemben határozott. A törvényhatósági bizottság jóváhagyta a képviselőtestületnek a községi alkalmazottak biztosítására ós a villamos mü folyó évi költségvetésére vonatkozó határozatát, tudomásul szolgált. A megyebeli helyhatósági állatorvosok a fizetésük rendezését kérték a törvényhatóságtól, amely februári közgyűlésen a nehéz megélhetési viszonyokra való tekintettel teljesítette is a kérelmet, amennyiben utasította a községeket, hogy az állatorvosoknak legalább 1600 korona fizetést és 400 korona lakbért adjanak. A tanács javaslatára a képviselőtestület egyszerűen tudomásul vette a törvényhatósági határozatot azzal a furcsa indokolással, hogy itt már az állatorvosok fizetési viszonyai rendezve vannak. A vágóhídi állatorvosnak ugyanis 4000 korona, a közigazgatási állatorvosnak pedig 2200 korona fizetése van. A képviselőtestület azonban ugy látszik megfeledkezett arról, hogy a közigazgatási állatorvos tulajdonkópeni fizetése csak 1400 korona, a többi 800 korona pedig nyugdíjba be nem számitható jutalók. Tessék ezt a 800 koronát is a törzsfizetós természetével felruházni, akkor aztán dicsekedhetik azzal a képviselőtestület, hogy a közigazgatási állatorvos fizetését is rendezte. Járdaépítés és egyebek. A képviselőtestület, nint annak idején megirtuk, egy járdaépítési szabályrendeletet alkotott, amelynek egyik pontja azt az abszurd rendelkezést tartalmazza, hogy a telektulajdonosok 40—60 százalékkal tartoznak a járdák költségeihez hozzájárulni. E pont ellen Fábr.y Károly és társai felebbezést nyújtottak be á törvényhatósági bizottsághoz, amely többféle módosítást eszközölt a szabályrendeleten és többek között figyelmeztette a községet arra is, hogy más városokhoz hasonlóan, Csabán is elég a telektulajdonosok hozzájárulását 30—33 százalékban megállapítani. A tanács javasolta a törvényhatóság határozatának elfogadását. W a 11 e r s t e i n Sámuel örömmel fogadja el a 33 százalékos hozzájárulást. Pollák Arnold kevésnek tartja a 33 százalékot. Különösen a Főtér lakói csak hadd fizessék a 60 százalékot. Nekik futja. Ádám Gyusztáv főmérnök helyteleníti az utcák szerinti megkülönböztetést. A 33 százalók nagyon elég. K r a s z k ó Mihály szerint, akinek szélesebb a járdája, fizessen többet. Legalább 40 százalékban javasolja a hozzájárulás megállapítását. Ádám Gusztáv: A széles járdákat a közérdek kívánja a forgalmasabb utvonalakon, nem az illető háztulajdonos. Igazságtalan tehát azoknak a több költséggel való megterhelése. Korosy László főjegyző szintén a 33 százalek elfogadása mellett érvel. Mindenfele annyi a hozzájárulás sz egész országban és nem is lehetne a fölöttes hatóság előtt kel'őképen meg sem indokolni, hogy mórt nagyobb Csabán ? E felszólalások után a képviselőtestület többsége elfogadta a 33 százalékos hozzájárulást. A közigazgatási bizottságnak az álllami elemi iskolák számadását jóváhagyó határozata tudomásul szolgált. Az Alföldi Első Gazdasági Yasut igazgtóságában H a a n Béla tagsági helye mandátumlejárás folytán megüresedvén, annak a betöltéséről a képviselőtestületnek kellett gondoskodni. A tanács ajánlotta, hogy újból Haan Bélát válassza meg a közgyűlés, mert ő ismeri már a vasút történetét, ügyeit és igy kellőképen tudja Csaba, mint főCsaknem logikusan következik ebből hogy Máris a közeledő szerelmes tavaszt sem várva be, hajóra szállt s útra kelt álomország felé. És ezután higyjen az ember abban, hogy tudósok, nópboldogitók, törvényhozók általános intézkedéseikkel valaha útját állhatják a kivándorlásnak. Vége a szabadságnak. — Humoreszk ... Szomorú az én históriám, de hadd mondjam el szép sorjában tragédiámat. Most keltett volna pár heti szabadságra mennem, de a bohém embernek mindene van a világon, csak kettője nincsen: pénze és hitele. Már pedig épen ez a kettő képezi a szabadság szárnyait. Az istenben boldogult vén róka, Montecuccoli halála óta mindenki tudja, hogy a hadviseléshez három dolog szükséges. Eiőször pénz, másodszor pénz és harmadszor ismét csak pénz. (A többit azután el is engedték neki.) Nos nálam is csak ez hiányzott a szabadsághoz. Dehát mire való a lóverseny ? Hát nem azért teremtették meg a totalizateurt, hogy a szegény ember is üstökön ragadhassa a szerencsét ? Kimegyek gázsim romjaival, azután megrakom a sportlapok tippjeit s a a nyereménnyel ugy repülök Abbáziába (no nem épen a múltkori halálvonattal) akárcsak egy Marconi-fóle távirat. Gyalogszerrel indultam ki a versenyterre, mert hát jobb a szerény kezdet, és a fényes vég, mint megfordítva. A nap túlságosan meleg rokonszenvvel kísérte vállalkozásomat ós bár | teijesen feleslegesnek találtam, mégis valóságos gőzerővel durrantott le rám. A fényes magánfogatok, fiakkerek s autók hosszú sorban repítették mellettem az elegántos közönséget a lóversenytérre és én gúnyos kárörömmel mondottam magamban: — No nektek sem árt, ha kissé megkoppasztlak benneteket. Mert hogy összenyerem a pénzüket, azt holtbizonyosra vettem. Mihelyt kitették a versenyző paripák számait s a mázsálóban megszemléltem a büszkén prüszkölő lóarisztokráciát, rögtön észrevettem, hogy egy Marcsa nevü szópmuitu s feltűnő hajadon folyton rám pislog. An elértettem a néma célzást és pár perc múlva már három husz koronás tickettel ültem az ujeágirók karzatján, epedve, sóhajtozva, most felfedezett ideálom felé. — Oh édes Marcsikám, légy hü hozzám és ne hagyj cserben 1 Biztos voltam benne, hogy néhány perc múlva legalább 300 koronát gyűrök zsebre. Közben jobbra-balra forgolódtam, mint a tojó galamb. Egyszerre csak megcsendült az indulást jelző kis harang s a tribünön vógigmorajlott az izgatott kiáltás: — Start! Az arcok kipirultak, némelyik felfuvalkodott, mint a hólyag. Sokan felkapaszkodtak a vaskorlátra, mások székekre ugráltak, vagy lábujjhegyre emelkedtek s lázban égve lesték, melyik dressz van elől. Csakhamar ezer torok kiáltja a vágtató lovak neveit. Csak az ón Marcsám nevét nem kiáltja senki. Pedig jön. Gyönyörűen galoppozik. Egyszerre csak előre szökik s a cél felé tart. Még egy-két pillanat s egy halom pénz üti a markomat. De egyszerre csak, mintha megütöttek volna, I részvényes, érdekeit képviselni. Az ajánI lás azonban hiábavaló volt, mert a képviselőtestület nagyobbik fele B o h u s M. György mellett foglalt állást és igy 20 szavazattal 16 ellenében ő lett igazgatósági tagja az AEGV.-nak. Az állami kertészeti telep vezetője azzal a kórelemmel fordult a képviselőtestülethez, hogy gyakorlóhelyül engedje át neki az áll. elemi iskola melletti üres területet, ahol az elemi iskola kis növendékei a kertészkedésben oktatást nyernének. A képviselőtestület, tekintettel a nemes és hasznos célra, a kérelmet teljesítette. A községi közmunka költségelőirányzata 34000 korona kiadással és ugyanannyi bevétellel elfogadásra talált. Ezzel kapcsolatosan felszínre került az utkaparók fizetésemelés iránti kérelme is. Mivel ez a kérelem a tárgysorozatban nem szerepelt, a képviselőtestület a jövő közgyűlés fog róla határozni. Az esküdtszéki szolgálatra képesítettek összeíró bizottságába Varga Andrást és B o h u s M. Mártont választotta meg a közgyűlés. A gyepmester dijait, tekintettel a viszonyokra, felemelte a képviselőtestület, a vásári mutatványosok helyét jelentékenyen kibővítette, S t e r n Ferenc volt gyepmestert pedig 169 és 269 korona jogtalan követelésével elutasította. A rendes havi jelentések tudomásul szolgáltak. Petrovszky Erzsi ós K o m ár o m i Olga óvónők részére az 1200 koronányi hozzájárulást 1600 koronára emelték fel. M i c h n a y Lajos erzsébethelyi végrehajtó betegségére való tekintettel ujabb 3 havi szabadságot kapott. A Felsővégi Tehénlegelő Társulat azzal a kérelemmel fordult a községhez, hogy a gyulai ut mentén levő és a legelőhöz vezető hidat hosszabbítsa meg. A tanács a kérelem elutasítását javasolta azzal az indokolással, hogy a hid nem községi területen van, hanem a társu at területén. Hosszabbítsa meg ennélfogva a társulat. A községnek semmi feöze a hídhoz. B o h u s M. György a kérelem teljesítését javaso'ja, tekintettel arra, hogy j a hidat a község is használja már évtizedek óta és hogy a meghosszabbítás nem sokba kerül. Korosy László főjegyző : A társulat se csinál hidakat a városban, padig a meglevőket az ő tehenei is koptalják. A községnek régen, 50 év előtt szerzett joga az, hogy a hidon keresztül mehet. Csudálkozik, hogy Bohus, mint városi képviselő egy magántársu latnak fogja páríját és nem a város érdekeit tartja szem előtt. Nincs joga követelni a társulatnak a hid meghosszabbítását, a község pedig nem köteles azt , megcsinálni. Szégyen, hogy még olyan I jómódú társulat is a községhez folya- I módik ilyesmiért. I elszédülök. Marcsa csupa előzékenység | bői egy vérvörös lómamának engedte át az elsőbbséget. Ez az udvariasság mindenütt elismerésre lett volna méltó, csak épen a gyepen nem, mert ott ősi jelszó, hogy aki birja, az marja. En persze olyan dühös lettem, hogy nem szántam volna Marcsát megfojtani. Kivált mikor kihívóan tekintett rám óa elég szemtelen volt felém prüszkölni. Megvetően mértem végig a hűtlen Marcsát, de nem sok önérzet volt benne, mert még csak felém sem rügott. Most már csak harminc koronám volt. Okosabb lesz átmenni á három koronás helyre s kicsibe játszani — gondoltam magamban. Akadt is nemsokára egy mutyistám, akit most láttam ugyan először életemben, de akinek igen bizalomgerjesztő ábrázata volt. Ez az ur elővesz egy negyven koronás tickettet és elémtartja, kijelenti: — Tartsa ön a felét, meglátja, bejön elsőaek! Megnézem a ticket számát s azonnal látom rajta a kettőst. Hiszen én is azt akartam tenni. Ha elsőnek be nem szalad, másodiknak, vagy harmadiknak csak becammog. S átadtam az ismereten gavallérnak a husz koronát. — Hogy pedig ön teljesen nyugodt legyen — mondta az ismeretlen, — átadom a jegyet s ha nyerünk, tessék egyenesen a második pénztárhoz menni, majd ott találkozunk. Minek is meséljek maguknak sokat?! A ló bejött elsőnek s én nagyot ugrottam örömömben, mikor megláttam, hogy a kettes lóra 40-re 210-et fizetnek. Amikor aztán végre hosszas dulakodás után a kasszához jutottam, büszkén nyújtottam át a hivatalnoknak a nyerő tickeket. A pénztáros elveszi, nóBohus M. György azt vitatta, hogy a társulatnak joga van ilyen csekély ellenszolgáltatást kérni a hid használatáért. A kórdós szavazás alá bocsáttatván, elnöki döntéssel a tanács javaslata győzött. Ezután a közgyűlés véget ért. Orosháza vonatot akart várakoztatni. A kereskedelmi miniszter elutasító válasza. A kereskedelmi miniszterhez gyakran fordulnak, különösen vasutügyekben lehetetlen kérésekkel. Valamelyik községben vagy városban például nem tetszik egyes embereknek az, hogy egyik-másik vonat éjjel érkezik oda, tehát korán fel kell kellniök, vagy le sem lehet feküdniök: nosza mindjárt megy nagy felterjesztés a miniszterhez, hogy változtassa meg a menetrendet, érkezzen az a vonat nappal. Vagy más: A csatlakozó állomáson sokáig kell várni a vonatra. Megint felterjesztés, hogy változtassa meg a miniszter a menetrendet, mert ők nem hajlandók várni. Vagy más : Kukutyinban, vagy Kis-Pircsen mért nem áll meg a keleti express, mikor ők ott akarnak felszállani ? Vagy más: Mért nincs a döcögő vicinálisokon étkező ős hálókocsi, mikor ott lehetne pihenni és szórakozni igazán? Ilyen és ehhez hasonló kívánságokkal szokták zaklatni a kereskedelmi minisztert. Azt hiszek a jámbor férfiak, hogy a miniszter mindjárt rohan és felforgatja kedvükért az egész menetrendet. Orosháza alább ismertetendő kívánsága nem ilyen túlzott ugyan, de teljesítése mégis lehetetlen. Azt kívánták ugyanis, hogy a Gyula felől Csabára délután fél öt órakor érkező ős innen Orosháza feló robogó vonat álljon Csabán egy órahosszáig, várja b9 itt a 604. számú gyorsvonatot, amely Budapest felől érkezik. Az orosháziaknak ez mindenesetre nagy kényelmükre lenne, mert azon a gyorsvonaton sok orosházi érkezik Budapest felől és mindjárt mehetnének haza felé, nem kellene nekik fél nyolcig várni. E? a kívánság pzonban szerénynek egyáltalában nem mondható, mert csakis az orosháziak érdekeit szolgálja, más községek és városok rová[ sára. Ebben a vólemóuyben volt annak | idején a vármegye közigazgatási bizott| sága is, amelyet Orosháza megkért, zegeti, forgatja, homlokán ezer ránc képződik, azután hirtelen nyakon ragad ós a fülembe dörgi: — Szélhámos, csaló! Megütközve ós elámulva tekintek rá. Azt hittem, hogy hirtelen megbolondult a nagy melegtől. — Rendőr 1 — kiáltja a pénztárnok. — Rendőr 1 — kiáltok ón is, hogy megszabadítson ettől az őrülttől. A rend éber őre azonnal odacsoszogott s fogásáról ítélve, valóságos akrobata lehetett, olyan hevesen markolt belém. — Vigye a kapitány ur elé ezt a firmát! Hamis ticketet akart beváltani! — Hamis jegy! Nohát az ur megőrült! — kiáltottam felháborodva. — Igenis hamisjegy! — kiáltotta a pénztáros. — De uram, magának elment az esze, hisz én ezt a jegyet attól az úrtól kaptam, aki amott a korlátnál áll. — Akkor azt is el kell fogni, mert az meg a cinkostársa! — Ne sértegessen az! — ordítottam torkom szakadtából, — mert majd a járásbíróságnál találkozunk. — Hát hol az a másik jómadár, — kérdezte a rend éber őre. Én hátrafordulok, nézek jobbra, nézek balra, előre és hátra, de a mutyistámnak se híre, se hamva. — A gazember 1 Hát csakugyan megcsalt volna a nyomorult, — hebegtem kékre és zöldre váltan ós szógyenIetemben azt hittem, hogy valamelyik totalizateurbódó a fejemre szakad. A rendőr karonfogott s a nagy tömeg kárörvendő ujjongása mellett cipelt a rendőrkapitány elé. Mikor ezt a kapitányt megláttam, mázsás kő esett le a szivemről, mert véletlenül régi jó ismerősöm volt. — Mi történt önne), — kérdezte