Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-04-13 / 29. szám

2 BÉKÉSME€fYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 április 25 egy-két ház után fizetnek ott adót, a több száz holdra terjedő birtok után pedig valahol Bihar- vagy Aradraegyében adóznak. A vésztői jómódú gazdák legnagyobb részének a szomszédos Biharmegyében van a birtoka. Vésztő határa nagyon kicsi, ott mindössze csak néhány holdat birtokolhatnak. Közvetlen a község alaít hala mas félkörben terül el gróf Wenckheim Ferenc 8000 katasztrális holdnyi birtoka. A vésztői gazdák nagyon régen vágyakoznak már arra, hogy ebből a területből legalább 4000 holdat megvásárolhassanak. Ugy tünt ez fel előttük mint egy elérhetetlen tündérálom, mert szentül meg voltak győződve arról, hogy a gróf nem adja el a birtokot a világ minden kincsóért sem. A község régebbi vezetői nem is tettek ez irányban lépéseket. Megváltozott azonban a helyzet, mikor Tardi L^jos, a mostani főjegyző került a község élére. Tardi erős kézzel fogott a község fejlesztésének nagy munkájához. Legfőbb gondja arra volt, hogy a polgároknak szinte rajongásig menő óhaját, a Wenckheim-féle birtok megvásárlását, keresztülvigye. És sok utána járással körülbelül 4 évvel ezelőtt sikerült neki olyan eredményt elérni, amely végtelenül megörvendeztette a vésztői magyarokat. Wenckheim Ferenc gróf ugyanis, aki ha Magyarországon van, gácsi birtokán tartózkodik, egyébként pedig az óv legnagyobb részét angol feleségével Londonban tölti, hajlandónak nyilatkozott az óhajtott 4000 hold eladására. A boldog vésztőiek alig értesültek erről, mindjárt siettek az adásvételi szerződés megkötésére. A gróf igen nobilisán járt el velők szemben. Nem kívánta ugyanis a másfél milliónyi vételár azonnal való lefizetését. Első rász'etül az összeg egyharmadrészét kellett a vósztőieknek lefizetniük, a többire vár a gróf. Az idén azonban ismét fizetni kellett volna. Csakhogy óriási akadályként mered a vésztőiek elé a jelenlegi szomorú, siralmas pénzügyi helyzet. A héten a község bírája és főjegyzője Budapesten jártak ós érintkezésbe léptek néhány nagyobb pénzintézettel. Kedvező, elfogadható ajánlatot azonban egyiktől se kaptak. Ötven éves amortizáció mellett sem kaphattak volna olcsóbb pánzt 6 75 százalékosnál. Mivel remény van arra, hogy a pénzviszonyok a közel jövőben megjavulnak és kedvezőbb feltételek mellett is lehet amortizációs kölcsönt felvenni: egyik pénzintézettel sem kötöttek egyezséget, nem akartak olyan nagy terhet rárakni a földvásárló polgárság vállaira. Ez az eljárásuk az egész polgárság helyeslésével találkozott. Most aztán a község, nem tehetvén mást; a rossz pénzviszonyokra való hivatkozással, egy évi haladékot fog kérni gróf Wenckheim Ferenctől. Ismerve a gróf nobilis gondolkozását, nincs kétség az iránt, hogy a haladékot meg is fogják kapni a vésztőiek. Most inár felmerült az a terv is, hogy a Wenckheim birtok másik felét, a másik 4000 holdat bérbe veszi a község és parcellákban kiadja a gazdáknak. Ha ez a müvelet is keresztül megy, a vósztőieknek nemsokára 8000 holdnyi szántóföld áll a rendelkezésükre közvetlen a község mellett. Ez a szép terület jóidőre kielégíti vágyát a földszerető magyaroknak. Nagy hasznát fogja látni maga a község is, mert jövedelme lényegesen megnagyobbodik. A vésztőiek tehát most rózsásabb szinben láthatják a jövőt. Vitás állatorvos-kérdés Orosházán. A miniszter döntése. A csabaihoz sok tekintetben hasonló bonyodalmak támadtak legutóbb Orosházán az állatorvos-kérdés körül. A csabai ismeretes olvasóink előtt, mert sokszor volt alkalmunk véle foglalkozni A felebbezóseknek valóságos zuhatagát váltotta ki ez a bonyadalmas ügy, a mely még most sincs rendezve végképen, mert a közigazgatási állatorvos panaszára nem hozott most sem döntést a közigazgatási biróság. Most az a helyzet, hogy harmadik állatorvos nincs. Az egyik állatorvos a közigazgatási állatorvos teendőit végzi, a másik pedig a vágóhídi és husviísgálati szolgálatot látja el. A közigazgatási állatorvos fizetése 1400, a vágóhídié pedig 4000 korona. Az óriási különbséget indokolni alig lehet. Orosházán az állatorvos kérdés körül támadt bonyodalmak most már el vannak intézve. Ezek a bonyodalmak onnan származtak, hogy a képviselőtestület még 1910 ben egy második állatorvosi állást rendszeresített, arra való tekintettel, hogy az egyetlen állatorvos a felhalmozódott teendőknek már képtelen volt eleget tenni. A képviselőtestület határozata szerint az első állatorvos közigazgatási teendőket látja el, a második pedig a vágóhídi ós husvizsgálati szolgálatot épen ugy, mint a hogy az Csabán is van jelenleg. Az uj állás javadalmazását mindössze 1400 koronában állapította meg a képviselőtestület. Felebbezés folytán az ügy a törvényhatósági bizottság oló került, amely figyelembe véve azt, hogy a vágóhídi állatorvos magánpraxist nem igen folytathat, utasította a községet, hogy a husvizsgálati és szemledijakat is adja oda néki, mert 1400 koronából egy diplomás embernek a mai viszonyok között megélni lehetetlenség. A község sérelmesnek ta'álta magára nézve a törvényhatóság határoztát és megfelebbezte a belügyminiszterhez. A miniszter feloldotta a vármegye határozatát azzal az indokolással, hogy a második állatorvos nem húzhat nagyobb jövedelmet mint az első. De nemjhagyta jóvá a képviselőtestület határozatát sem, banem ujabb határozatot kívánt. Az ellen különben nem tett kifogást a miniszter, hogy a vágóhídi állatorvos a husvksgálali és szemledijakat is szedi, csak a fizetést sokallotta. A képviselőtestület ekkor az első állatorvos fizetését 1600 koronában, a másodikét pedig 1000 koronában állapította meg. Emellett mindkettőnek adott 400-400 korona lakbért is. Ez a határozat ismét a törvényhatósági bizottság elé került, amely nem tett kifogást a fizetések ellen, de a lakbért 600 koronában állapította meg. Az ügyben újból a belügyminiszternek kellett kimondania az utolsó szót. A miniszter a lakbérre vonatkozólag ugy a képviselőtestület, mint a törvényhatóság határozatát feloldotta és azt 480 koronában állapította meg. Ezzel a döntéssel helyre állott a rend a már évek óta húzódó orosházi állatorvosi kérdésben. A gyulai közkórház és a gyógyszerészek. A kórházi bizottság ülése. Néhány év óta a vármegye kórházi bizottságának nagyon is meggyült a baja az öt gyulai gyógyszerésszel, akik tudvalevőleg közösen látják el a kórház gyógyszerszükségletét. Bár az öt gyógyszertár legnagyobb fogyasztója a hatalmas közkórház, a patikusok mégis olyan követelésekkel lépnek fel, amelyek nem teljesíthetők és eljárásuk is olyan, hogy határozottan kihívja a súlyos kritikát. A szerződós legfontosabb pontjait sem igyekeznek betartani. Csak 1 nemrég emlékeztünk meg például arról, I hogy a kórházi bizottság a gyógyszerészek bemutatott számláját nem fogadta el, mivel a megrendelt gyógyszerek árából csak 15 százalékot engedtek, holott a szerződés értelmében 30, sőt egyes gyógyszereknél 50 százalékot keliett volna ecgedniök. Ez engedmény körül van miédig a legtöbb baj. Megunván a gyógyszerészekkel való örökös huzakodást és kellemetlenséget, a kórház nagyszabású átalakítása után a bizottság azzal a gondolattal foglalkolyek ára sem volt pontosan megállapítva. Az úgynevezett „előkelő" helyeken is annyit kellett sírhelyért fizetni, mint a temető árka mellett, Most ezt is véglegesen rendezte a presbitérium. A halandók tehát nyugodtak lehetnek, mert hozzájuk méltó árért ós hozzájuk méltó helyen fogják aludni az örök, végnólküli álmot . . . Most következett az uj iskola ügye, amely szintén élénk vitára adott alkalmat. Az iskola, mint fentebb is említettük, a kigyósi határ mellett, a kereki részen fog épülni. Már a szükséges telek is meg van, igen jó központi fekvésű helyen. A presbitérium elhatározta, hogy az iskolát még az idén felépiti és átadja rendeltetésének. A tavaszon már hozzá is fognak az építéséhez. Az iskola tannyelvének különben magyarnak kell lenni, mert van egy kultuszminiszteri rendelet, amely szerint tanyai iskolák, még ha felekezetiek is, C3ak magyar tannyelvüek lehetnek, legföljebb a vallást lehet tanítani tótul, vagy más nyelven. Az uj iskolánál különben, nézetünk szerint, ez is fölösleges, mert bizony az a kigyósi lutheránus gyerek nem igea fogja megérteni a tót nyelvet. Néhány kisebb jelentőségű folyó ügy elintézése után dr. Z s i i i n s z k y Endre elnöklő felügyelő a közgyűlést berekesztette. Vésztő földvásárlása. Nehézségek a vételár fizetése körül Drága pénzt adnak a bankok. Békésmegye sok községének a fejlődését és terjeszkedését megakasztja az a körülmény, hogy vármegyénk el van árasztva uradalmakkal, amelyek vasabroncs gyanánt veszik körül a községeket. Hiába törekvők, hiába földéhesek a polgárai, nem tudják éhségüket a község szűkre szabott határában kielégíteni ós más vidéken kell birtokot vásárolniok, más községekben fizetik a sokszor jelentékeny adót, tehát azoknak a terhein könnyitenek. Fáj nekik, hogy saját községük szegény, nem tud haladni, de a legjobb akarattal sem segíthetnek rajta. Örömmel lennének ők a saját községükben nagy adófizetők, de ez nincsen módjukban. Az olyan községek, mint például Csaba és Orosháza, amelyeknek hatalmas határában uradalmak nincsennek, szeramelláthatólag haladnak, vagyonosodnak, mert polgárainak minden vagyonuk ott van a község területén, tehát vagyoni erejüknek megfelelően járulnak hozzá a közterhekhez. Az uradalmakkal körülvett községekben, mint például Ugykigyóson és Vésztőn is vannak jómódú emberek, de mit érnek velük a községek, ha csak ha nincs mire rágyújtani. A túlnyomó többség, a szivartalan vadász urak elhatározták, hogy azonnal befogatnak és hazahajtatnak lóhalálában. A kövér gazdasszony ijedt arccal hallgatta az urak fenyegétődzósót. Megszólalt : — Könyörgöm alásan — mondotta, hiszen akadni akad itt szivar, de csak olyan, amelyik már ki van kezdve. — Hogy érti ezt ? — tudakolta az adótárnok. — Hát megkövetem szépen, olyan szivarral tudnók én szolgálni, amelyikre már rágyújtottak. — Micsoda? — méltatlankodott a főkapitány — bagódarabokkal akar bennünket traktálni ? Az adóiárnok leintette a méltatlankodót. — Lassan, lassan, előbb azt szeretném tudni, hogy ki gyújtóit rá azokra a szivarokra? — Hát a gazdám, a tekintetes ur, csak félig szokta szinni a szivart, aztán j elhajítja, ón meg összeszedem. — Bizonyosan van valakije, akinek félrerakja — gyanakodott a főkapitány. Az öreg gazdasszony visszautasította a méltatlan gyanúsítást. — Ejnye, a tekintetes ur is mindjárt csintalanságra gondol. Túlestem én azon a bolondságon. Nem kell nekem már a férfi se sülve, se főve, nemhogy még szivarral tartanám. — Hát akkor miért rakosgatta félre — faggatta a javíthatatlan rendőr. — Csakis azért — magyarázta a gazdasszony — hogy elrakjam a téli gúnyák zsebébe, mert a dohányszagot nem állja moly. Nem is esett a moly egy sipkába se, mióta ón viselem a gondját a gazdám gúnyájának. — Ide azokkal a ruhákkal! — sürgették egyszerre hárman is. Nos, a ruhák bőven ontották a szivarcsutakokat. A vadász urak olyan mohón estek neki, ugy tövig szívták, hogy némelyik fólangolosra pörkölte a bajuszát. Csak Farkas bírónál nem ment simán a szivarszerzés. Mikor az egyik kabátzsebből a szivarvéget kotorta, valami levélke akadt a kezébe. Önkénytelenül ránézett és abban a pillanatban megösmerte a felesége irását. Ilyenkor minden férj azt tette volna, hogy zsebbe csúsztatja a levelet, átmegy a másik szobába és elolvassa. Nos, Farkas biró sem tett másképp. Á levélben betüről-betüre ez állott: „Csak nem tetszik gondolni, hogy olyankor vendéget lássak vacsorára, mikor a férjem ninc3 itthon. Bizonyosan nem tetszik tudni, hogy elutazott. Különben is a mamánál leszek vacsorára és ott (egy t-vel) alszom. A könyvekét köszönettel visszaküldöm. Nem olvasok Zóla regényt, mert a férjem azt mondta, hogy sok a disznóság benne. Aláírás." Mig a biró a levelet olvasta, a szívidegek ugy megfeszültek, hogy éles fizikai fájdalmat okoztak az egész mellkasban. Zihálva kapott levegő után. De ez csak pillanatokig tartott. Mikor az értelem átvette a cenzúrát, egyszerre elmúlott a felindulás. Tisztán, világosan állott előtte, hogy őt felesége részéről a legcsekélyebb bántalom sem érte. Legfeljebb az, hogy eltitkolta az incidenst. De ennek is hitvesi gyöngédség a valószínű oka. Más oka nem is lehet. Mosolyogva gyújtott rá a repedtlevelü trabukó-csutakra ós kéjesen szivta mellbe I a füstöt. Aztán hajnali három óráig | játszott hatásos ferblit és örült annak I a néhány koronának, amit nyert. Hazamenet, a kocsiban mégis azt határozta, hogy nem hagyja szó nélkül a dolgot, de mint afféle született bonviván, vidám területre helyezte át. Nagyobbszabásu mókát koncipiált meg. Másnap reggel, mikor felöltözött, felesége hűségesen hozta neki a párolgó korhelylevest. A biró kelletlenül utasította vissza: — Csak vidd, vidd — mondotta ós téged se akarlak látni. — Mi lelt? — kófdezte asszony megütődve a szokatlan hangtól. — Az, hogy embert tudnék ölni, olyan dühös vagyok. — Kire? — Kire! Hát terád, csakis terád, senki másra. Az asszony komolyan nézett rá. — Elment a jó dolgod? — kérdezte — az'án mért lennél te én rám dühös, ha szabad kérdeznem ? A biró kelletlenül morgott: — Jobb, ha nem kérded, különben megmondom. — Halljuk hát. — Micsoda levelet irtál te annak a Nagy Laiosnak? — Én? — mondotta az asszony erősen megzavarodva — hát igen, egyszer megírtam neki, hogy . .. — No, látod — vágott közbe a biró — különben is hiába tagadnád, itt a levél. Odadobta az asztalra. — És emiatt haragudnál? — kérdezte az asszony szelid kérleléssel. — Igen, igen — pattogott a férj — elvégre az mégsem járja, hogy engem kompromittálj, hogy nevetségessé tégy az egész világ előtt! — Ezzel a levéllel ? — Ezzel, ezzel! Azt irtad benne, hogy az édesanyádnál alszol. — Ott is aludtam. — De hogyan aludtál ottan ? Az asszonyka nem látszott jól érteni a kérdést. Megismételte: — Hogyan aludtam ? Hát ugy, ahogy szoktam, a kis Klárikával. A biró türelmetlen mozdulatot tett. — Nem azt kérdem én, hogy kivel aludtál 1 Mi közöm én nekem ahoz ? Majd bizony még azon is járatom az eszemet. Van nekem annál okosabb dolgom. Most már az asszonynak kezdett a türelme fogyni. — Hit akkor mi az istennyilát akarsz megtudni ? — Azt, hogy- hány t-vel aludtál azon az inkriminált éjszakán ? — Hány t-vel ? — csodálkozott az asszony. — Igen, igen — csapkodta a biró az asztalt, — hány t-vel? Mert a levélben ezt egy t-vel irtad Élébe tartotta a levelet. — Látod: ott... egy t! egyetlen eg.y! Keresztbe fonta karját ós fontoskodva folytatta: — Édes fiam, én szívesen látom, ha te takarékoskodni kezdesz a kávén, a cukron, a teán, a csokoládén, a varrónén, a masamódon, akár végig az egész háztartáson, de azt kikérem magamnak, hogy nekem a t-kkel spórolj. Éppen azzal, ami nem kerül pénzbe, mire nincs fogyasztási adó. — Hát az olyan nagy bün ? — kérdezte angyali szelídséggel. — A legnagyobb ! Ha az az ember megmutatta volna a leveledet másoknak,