Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-23 / 24. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1913 március 16 még elhagyatottan várják az idegent, pedig az európai pénzdepressnó erős kihatással lesz a nagyheti forgalomra és még szerencse, hogy a pápa jobban lett és igy a Sziksztina kápolnában a misét, a régi hagyomány szerint, reggel 7 órakor ő fogja mondani Érre nagyhét hétfőn a majordonusz már sok előjegyzéseket fogadott el. Természetes, hogy Szent-Péter templomában a feltámadási ceremóniát a templom plébánosa, Pampolla biboros, őeminenciája fogja celebrálni és pedig a főoltáron, mert Szent-Péter holtteteme felett emelt oltár már csak a pápáé, más egyházi nagyság ott nem misézhet és igy valóban könnyen megmondhatnék, hogy ezen az oltáron mióta Canova remekművét, az imádkozó pápát elhelyezte, ezt a kőbe vésett áhítatot, hány misét mondottak ott Isten dicsőségére. Mindegy ! Mégis az óriási Szent-Péter templom ezer szépségével Szent-Péter kupolája lesz. Ide özönlik piros Baedeckerrel kezében a komoly, szótlan angol, a fecsegő francia, a neveletlen magyar ós a meghatott kinai. De van is miért! Canovának imádkozó pápája fenségesnek feledhetetlen alkotása. Hogy márványban a krisztusi alázatosságot, odaadást és felszálló imát igy kilehessen vésni, — az ember nem tudja elképzelni ! Csak áll és gyönyörködik Bellini világhíres kandelláberei és az egész barokk alkotás művészi szépségbe olvad össze. Azok a renesainse pápák nagy müvészpártolók voltak. Mi lett volna a renesainse a pápák bőlelküsége nélkül! Egy kis falu csendes kis temploma talán imádkozásra alkalmasabb hely, de a Szent-Péter templom arra, hogy lelkünket a köznapiasságból felemelje, mégis utolérhetetlenül egyedüli. És ha nem tudok is a Szent-Péter templomában imádkozni, fölemelő tudnom, hogy már a belépésemmel háromszáz napos bucsut nyertem. Csak a szentatya ne lett volna olyan puritán ós újra visszaállítanák az egyházi zenét. Ugy beillene ez Michlelangello ós Rafael hatalmas kupolájába. No, de azért Rómában lenni az enyhe márciusi levegőnek lágy ölelgetése közt, — nem utolsó dolog a világon s valóban nem csodálkozom azon hogy akinek ebben a pénztelen világban is van rávalója, — Rómába siet. Rómával is ugy van az ember, hogy minél többet látja, — annál jobban vágyódik oda és annál többet is lát meg az örökváros örök szépségéből . . . Verner László. Gyulai ügyek, Fontos képviselőtestületi közgyűlés. Igen érdekes és több szempontból is fontos közgyűlést tartott szerdán Gyula város képviselőtestülete. A tárgysorozatban Gyula városának 'olyan nevezetes és közérdekű ügyei szerepeltek, amilyenek csak kevés közgyűlésen kerülnek össze olyan nagy mennyiségben. A vadászterületek bérbeadása, a posteleki uradalomtól Gyulára menő gazdasági vasút, a városerdő kiirtása, a közterületek |burkolása a városhatárának 16 holddal való növelése, mind olyan tárgyak, amelyek nagy kihatással vannak Gyula fejlődésére. A képviselőtestület kellő komolysággal is foglalkozott velük ós mindegyikre vonatkozólag oly határozatokat hozott, amelyek közmegelégedést keltettek. A közgyűlésről az alábbi tudósításban számolunk be : Dr. L o v i c h Ödön elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván mindenekelőtt a vadászterületek bérbeadása került szóba. A város 8 vadászterülete közül a legutóbb tartott árverésen csak négynek akadt gazdája. A többinek nem akadt, mert szokatlanul magas bérösszeget követelt a képviselőtestület. Érdekes volt R o s e n t h a 1 Adolf, az ismert csabai' gőzmalomtulajdonos ajánlata. Rosenthal az I. számú vadászterületért 4000 koronát ajánlott fel. Mivel azonban a városerdő is ebbe a vadászterületbe esik, annak a kiirtását pedig a földmivelésügyi miniszter megengedte : a kiirtás után sokat vészit a terület értékéből a vadászok előtt. Ezért Rosenthal azt az ajánlatot tette, hogy csak a kiirtásig fizeti a 4000 koronát, a kiirtás után pedig már csak 2000-et. A képviselőtestület hosszas eszmecsere után nem fogadta el a Rosenthal ajánlatát, sőt az egész árlejtést megsemmisítette arra való tekintette), hogy a másik három terü'etnél túlságosan magasra verték fel a bérösszeget. E megsemmisítésnek azonban nincsen helye a VIII. számú vadászterürületnól, amelyet gróf Almásy Dénes szokott bérelni. Csak azért, hogy a gróf minél többet fizessen az árverésen jelenlevők felverték az árakat egészen 2500 koronára, amennyit pedig már csakugyan nem ér a terület. De felsültek az árverelők. Megele Béla tiszttartó ugyanis nem igért rá a 2500 koronára egy fillért sem, hanem ott hagyta áz árverést. A terület tehát a legtöbbet ígérő nyakába szakadt, aki esek akkor kezdett fázni e véletlen szerencsétől. Az ujabb árverésen bizonyára óvatosabban fognak eljárni. Gróf Széchenyi Antal azzal a beadvánnyal fordult Gyula városához, hogy a pósteleki uradalomtól Gyuláig építendő mezőgazdasági vasútnak engedje meg az egyik dűlőúton való végigvonulását. Az uradalom és környéke e vasút által szorosabban lesz Gyulához kapcsolva. A képviselőtestület a gróf kérelmét teljesítette is azzal, hogy a gróf a tulajdonjog elismerése fejében minden évben egy 20 koronás aranyat tartozik fizetni. Nemrég hasonló kérelemmel fordult a gróf Csabához is, de az itteni képviselőtestület hallani -sem akart a kérelem teljesítéséről, amelyből pedig csakis haszon származhatott volna Csabára nézve, különösen ha Dobozig meghosszabbították volna a vonalat. Sokszor foglalkoztunk már a városerdő kiirtásával. Megirtuk legutóbb azt is, hogy a földmivelésügyi miniszter megengedte az erdő kiirtását azzal a feltétellel, ha a város a határ másik részén megfelelő erdőterületet létesít. A képviselőtestület a leiratra akként határozott, hogy meg sem kísérli az erdősítést, mert a gyulai határ talaja egyáltalában nem alkalmas erdőtelepítésre. Hiszen a városerdő kiirtását a fák pusztulása tette főképen szükségessé. Ennélfogva idegen helyen vásárol inkább megfelelő erdőterületet a város, hasonlóképen Békéshez és Dobozhoz. Az erdővásárlásra kiküldötte a képviselőtestület dr. L o v i c h polgármestert, Nóvák Árpádot, N e v e s y Albertet, Braun Mórt ós C i n c á r Dezsőt. Dr. Kovács Károly ügyvezető városi orvost betegségére való tekintettel 1903 február hó 1 tői kezdődőleg nyugdíjazta a város és nyugdiját 2032 koronában állapította meg azzal, hogy ha a nyugdijalap esetleg később a nagy megterhelés folytán nem bírná el azt az összeget, uöieles annak aranyos leszállítását tűrni. Ezzel kapcsolatbin az ügyvezető orvos teendőinek végzésével dr. Bárdos Artúrt bizta meg a képviselőt slüiet. Erre való tekintettel dr. Bárdos kerületet nem kap. A v.'rost a két másik orvos között osztották meg. A közterületek burkolására vonatkozólag egy szabályrendeletet fogadott el a képviselőtestület. E szabályrendelet legfontosabb rendelkezése az, hogy minden utca kikövezendő, ha azt az ott lakók többsége kéri. A költséget egy harmadrészben a város, egyharmadrészben a jobb , egyharmadrészben pedig a baloldali lakosok tartoznak viselni. L ó d e r e r Lajos még D u 11 k a y Béla polgármestersége idején 600 koronás alapítványt tett a városnál olyan rendeltetéssel, hogy annak kamataiból szegény gyermekek lábbelivel láttasanak el. Duttkay azonban nem az alapító intencióinak megfelelően járt el. Mert az összeget más városi célokra fordította. Mikor aztán az ellene indított fegyelmi eljárás befejezést nyert, és nyugdija megállapítást nyert, a képviselőtestület levonta a nyugdijösszegből a 600 koronát, amelyet most már végre-valahára az alapitó intencióinak megfelelően fognak felhasználni. Az alapitó levél is elkészült, amelyet bemutatása után elfogadott a képviselőtestület. Dávid János ós társai gyulai polgárok már régen panaszkodnak amiatt, hogy az Éiővizcsatorna és a Fehórkörös találkozásánál levő 16 holdnyi szőlőterülethez még csak dülőut sem vezet. Kérték is a várostól e dülőut létesítését. A kórelmet azonban nem volt módjában teljesíteni a városnak, mert bár gyulai birtokosok kezében van az a darab föld, Gyulavári község község határához tartozik. A szőlőbirtokosok a tűrhetetlen utnélküli állapot megszüntetése céljából most az iránt indítottak mozgalmat, hogy a 16 hold csatoltassék át Gyulához. A képviselőtestület az átcsatolás érdekében felterjesztéssel ól az alispánhoz. Gyula határa tehát előreláthatólag nagyobb lesz 16 holddal nemsokára. Ezek voltak Gyula közgyűlésének legfontosabb tárgyai. Feltámadás a történelemben. A feltámadás szent ünnepe alkalmából arra óhajtok néhány szóval rámutatni, hogy a történelem megfakult lapjainak tanúsága szerint az emberiség s egyes nemzetek fejlődésében is van megújhodás, biblia nyelven szólva, feltámadás. Az emberiség fejlődése nagyszerüj élő folyamat, de nem egyenletes, hanem mint a folyó vize meg megárad, a partvidéket pusztítva, majd leapad, elposványodva, ugy a népek felemelkednek vagy lesülyednek. Uj meg uj vágyak, törekvések, eszmék áramlata viharokat támaszt, de utánok kiderül a nap s megújhodás következik, Ismeretes, hogy az ókorban a legmagasabb miveltséget, valamint az állami élet legkülönbözőbb formáit s ezzel kapcsolatban a politikai elméletet is legalaposabban a görögök fejtették ki. Mindezt átvették s tovább terjesztették és fejlesztették a rómaiak. De a hatalmas római birodalom már rég megbukott s utána a görög császárság is, mikor a görög-római kultura megérte feltámadását a renaissanceban. Ami értékes volt a görög-római szellemben, uj életre kelt s alapját vetette meg az újkor tudományos, irodalmi és müveszeti felvirágzásának. Ezt a kulturális alapot csakis a legújabb idők szelleme bolygatta meg, főleg a természettudományok óriási lendülete által. A politikai és vele összefüggő társadalmi életben is van feltámadás. A közép— Mancinak valami baja van — konstatálták az udvarlók. — Nem érzem jól magamat — válaszolta vontatott, álmos hangon. Éjszaka alig tudott aludni. Ha néha el-elszunnyadt egy félórára, csodálatos álmokat látott. És különösképan mindegyik álomban benne volt Gyuszi. Már szinte maga is bosszankodott, mikor felébredt. — Gyuszi, az a szamár! -— suttogta bosszúsan. Sehogysem akart behódolni. Reggel felé azért megállapította, hogy Gyuszi nem is olyan csúnya fiu, meg hát nem is olyan könnyelmű, mint a többi. — Nem rosz fiu Gyuszi. Ezzel a gondolattal szunnyadt el reggel felé. Mélyen, egészségesen aludt; fiatal szervezete nem tudta magát megtagadni. Másnap sugárzott az arca, mikor meglátta Gyuszit, aki akkor is komoly volt, csak a szemében szikrázott a szenvedély. Olyan, mint a halálos elszántság. Most Manci kezdte a beszédet. — Tudja, gondolkoztam azok fölölt, amiket mondott. — Tudom. — Honnan tudja. — Mert annak ugy kellett lennie — És azt is tudja, hogy mit gon doltam ? — Nem, csak sejtem. — Hát mit? — Nem mondom meg, mert nem akarom, hogy maga megerősítse. Az nekem fájna nagyon, mert tudom, hogy rám nem nagyon hízelgő ós boldogító, amit gondolt. — Azt hiszi ? — Azt, mert ismerem az emberi lelket. És ismerem magát is. Léhák között él, léha társaságban, a gondolkozása is ma még olyan. De tudom, hogy nem sokáig tart. Amiket ón mondtam magának és amiket most is ismételhetnék, tudom, hogy szeget ütöttek a fejébe, gondolkozott'is róluk, de még nenf változhatott át egÓ3zen azzá, a jövő Mancijává, akinek a kialakulását már látom magamban, de maga még nem láthatja csak, talán halványan érezheti. — De különösen beszól. — Ugy-e különösen ? Pedig egyszerű, komoly, természetes dolgok. Csakhogy maga nincs az ilyesmikhez szokva Az örökös bókok, viccek torzított alakjában mutatják a világot különösen az elölt, aki valójában még nem is ismerhette meg, ópugy, mint maga. Most már csodálkozva nézett a komoly fiúra a lány. Gyönyörű melle zihált, tekintete gazdaggá, kincset érővé lett az ébredő szerelem lágyságától ós a hangja forró érzéstől remegett, amikor kérdezte : — Ugy-e Gyuszi, ezután mindennap eljön ? — Ha akarja, igen — válaszolta a fiu. És mikor elment, Pipacs kisasszony valami csodálatos, bánattal vegyes boldogságot érzett a szivében. Piros bóbitás fejét kezeire hajtva nézett az ablakon át a távozó fiu után, nedves, lágy szerelmes tekintettel és nagyot sóhajtott, mikor eltűnt az utcasarkon. — Pipacs kisasszony szerelmes ! — ez volt másnap a szenzáció az udvarlók seregében. És többé nem is udvaroltak néki... Bűvös bilincsek. Szeretem, Amikor harmat-patyolat karod Illatos, bűvös bilincseivel Halavány, égő arcom takarod. Remegő kis szivecskéd beledobban, Bűvös bilincsbe úgy ver, egyre jobban Gyönyörű, harmat-patyolat karod. Szeretem Kis ajkad . .. Vérkorálból pattanó, Hajnalra nyiló, égő rózsa mind A csókod; halk zenével csattanó. A tüzimádó első tüzimája, A regés Aetna szűzi rózsafája, Mind rózsa, vérkorálból pattanó!... Szeretem A szent, az első Éva sejtelem Acél-karombam remegő-csodás Liliom-pihegését kebleden. És fáj, és mégis ez a meny országom, Amit száz éjen elepedve vágyom : A szent, az első Éva-sejtelem .. . Szeretem, Mikor lehűti Izzó homlokom, Kis imádságos, hóvirág kezed; S boldog, bágyadt mosolylyal álmodom Ébren, a dal, a virág-rengetegbe' . . . Egy fehér csókot lopsz be a szivembe, Mikor lehiitöd izzó homlokom . .. Szeretem . .. Zvarinyi Szilárd A piros csizma. Irta: Pakots József. Ids apám, ne vigye el a tordai vásárra azt a piros esizmát. Pünkösd napjára ide gyön a püspök, jaj, de szeretnék benne bérmálni! -— Nem lehet Kalári lányom. Kell a pénz. Az anyád szemfedőjót sem fizettem még ki a gyolcsos tótnsk. Aztán gyűjteni kell a keresztre is. A szenicei kőfaragó furton-furt dolgozik rajta. Ujholdra kész lesz s akkorra ki kell fizetnem az első rátát is. - Hajh! A Kalári leányzó sóhajtott, igy aztán megadással tette hozzá: — Igaza van kiednek, ids apám ! Nagypál Estánnak, a tordátvölgyi • csizmadiának kezében szaporán járt'a | dikics, vagdosta, szabdalta a piros szatytyánbőröket, a fényes kordovánokat, amelyekből apró, ezer ráncu csizmák készültek. Egy hót múlva volt a tordai vásár, három láda csizmát akart odavinni Nagypál Están. A három láda csizma között ott lesz a legszebb piros csizma is, az, amelyikben nem fog a püspök elé járulni Nagypál Están leánya, a szép I Kalári. II. Hahóha! Messze 'van-e még a szenicei fogadó ? — Ahajt az éren tul! Csak még a hidon kell által vetődnünk. A csizmadiák hosszú szekérsora lassan döcögött végig a nagyenyedi országúton a vak éjszakában. Keresdről, Tordátvölgyről, Szentháromságfalváról kerültek össze a tordai vásáron s most lassan baktattak hazafelé, fólig megürült ládákkal s megtelt bugyellárissal. Köztük volt Nagypál Están is. Ott ült a szekere tetején, a legnagyobb ládán s a vendógoldalához kötözgetett sátorfák madzagát bogozgatta, hogy szót ne hulljon. — Ejhajl — sóhajtott fel nagy busán Nagypál Están ós nehézkesen, dörömbölt a nagy ládán lábaival. Üres volt a láda ós mélyen kongott a Nagypál Están szórakozott rugdosásától. — Mit takál kied szomszéd ? — szólt rá szekeréről a hátul jövő Csipók András, a keresdi céhmester. Elmúlt | már nagypéntek. — Él a ! — dünnyögött Nagypál Estin. De ón mégis böjtölni fogok. A legszebb piros csizma a nyakamon maradt. Remekbe készült, nyolc pengő forintra tartottam s a kutyának se kel-