Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-23 / 24. szám

2 BÉKÉSMEGfYEl KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 március 2 Jelölés esküdd állásokra. — Miniszteri leiratok. — A kórházi költségvetés. — • Kisebb ügyek. ) Csaba képviselőtestületének csütörtöki közgyűlése egy dologban különbözött a többitől. Más közgyűléseken ugyanis vége-hossza nincs a felszólalásoknak, örökös és igen gyakran tartalmatlan, meddő viták hangzanak el. E tekintetben a csütörtöki közgyűlést gáncs és vád nem érheti, amennyiben j alig volt valami felszólalás. A képvise- ) lőtestület legnagyobbrészt a tanács javaslatát fogadta el, még pedig vita és hozzászólás nélkül. Még legtöbb ideig a hajdúk fizetésemelésével foglalkozott a képviselőtestület, amely a tanács elutasító javaslatával szemben igen dicséretreméltó határozatot hozott. Teljeeite-.te ugyanis a hajdúk kérelmét és ezután azok a szegény, terhes munkát végző emberek legalább valamennyivel tisztességesebb fizetést élveznek. Ugyancsak a dicséret hangján kell megemlékeznünk a képviselőtestületnek a két esküdti állás betöltésére vonatkozólag elfoglalt álláspontjáról is. A közgyűlésről az alábbi tudósításban számolunk be: A közgyűlés elején az üresedésben levő tanügyi és vásári esküdti állásokra való jelölés tartama alatt Kiss László főszolgabíró elnökölt, aki bejelentette, hogy a tanügyi esküdti állásra egyedül F i 1 i p i n y i Samu pályázott, a vásári esküdti állásra pedig páiyáztak hárman is: Medovarszki Mátyás, P1 uhár György és Botyánszky János. Felszóllitására a képviselőtestület egyhangúlag valamennyi pályázót jelölte. Erre elnöklő főszolgabíró a két választást március 31-re, hétfőre tűzte ki. Egyben bemutatta a főszolgabíró az ipartestület olyan értelmű kérvényét is, hogy lehetőleg iparos embert válasszon vásári esküdtnek a község. E kérelem teljesítése helyénvaló is volna, mert a v.sári esküdtnek legnagyobbrészt iparos emberekkel van dolga, már pedig iparossal csak iparos foglalkozhatik hozzáértőén. Ezután Zahoran György biró vette át az elnöklést. Annak idején cikket irtunk a belügyminiszternek a nyugdijszabályrendelet leiratáról, amelynek intenciója az, hogy végre-valahára rendezze a község ezt az ügyet ós taxatíve sorolja fel, hogy mely községi tisztviselő alkalmazottak birnak nyugdíjjogosultsággal. A tanács azt javasolta, hogy a képviselőtestület végrehajtás céljából adja ki a miniszteri rendeleteta tanácsnak,amely abban az értelemben fogja módosítani a szabályrendeletet és azt majd a közgyűlés elé terjeszti megvitatás céljából. Kiss László főszolgabíró helyesnek tartaná, ha már most létrehozna a képviselőtestület egy elvi megállapodást, amelyhez aztán a tanácsnak ragaszkodnia kellene. Ki kellene például mondani, hogy az elöljáróságnak azok a tagjai, akik állandó természetű állásokban vannak és az állásuk bizonyos tisztviselői jelleggel bír: tagjai a nyugdíjintézetnek, az olyan elöljárók ellenben, akiknek állása inkább tiszteletbeli: nem lehetnek tagjai. Helyesnek tartaná, ha ezt elvileg már most elhatározná a képviselőtestület. K o r o s y László főjegyző : Irányadóul a miniszteri leiratot kell a tanácsnak és a közgyűlésnek is, tekintenie. Különben is a miniszteri leirat körülbelül fedi a főszolgabíró felszólalását. Szerinte ezért leghelyesebb, ha a közgyűlés a tanács javaslatát fogadja el. A képviselőtestület ilyen értelemben határozott. A belügyminiszternek a hordójelző hivatal szabályrendeletére vonatkozó leirata, amelyet lapunkban szintén ismertettünk : tudomásul szolgált. Ugyancsak tudomásul szolgált a közigazgatási bíróságnak olyan értelmű határozata is, hogy Hrabovszky Pál közgyám visszatartott fizetését köteles kiadni a község. A vandháti áll. elemi iskola költségvetését minden évre egyenlő öszszegben állapította meg Ciaba község. A közigazgatási bizottság azonban ezt nem hagyta jóvá, azzal az indokolással, hogy a szükségletek nem minden évben ugyanazok, tehát a költségvetést egy összegben megállapítani nem lehet. E határozatot a képviselőtestület szintén tudomásul vette. A Máté féle portákon a MÁV. állomás mellett, ahol már egész városrész épült, nagyon nedves a talaj, nagy a víz, mióta az állomási ártézi kut fölösleges vizét oda engedi az állomás vezetősége. Az ottani lakosság folyton ÍUgo'ódott, mert az örökösen nedves talaj miatt a házak falai megrongálódtak, meggyöngültek. Kiss László főszolgabíró, nem tehetvén mást, egy levezető csatorna létesítését rendelte el, amely már el is készült. A főszolgabírónak ez a rendelkezése szintén tudomásul szolgált. A villamosmü és egyebek. A villamosmü vezetősége most terjesztette a képviselőtestület elé az 1912. évi költségvetést, amely végeredményben 62,255 koronával növeli az értékcsökkenési alapot. Vagyis ennyi az előirányzott fölösleg, amelyet az értékcsökkenési alaphoz csatolnak. A költségelőirányzatot a képviselőtestület tu domásul vette. P o 11 á k Arnold több utca, — kö zöttük az Ószöllő- és a Sánc utca — villanyvilágítását sürgette. Korosy László főjegyző felvilágositásképen megjegyezte, hogy a villanyos-bizottság már foglalkozik a villany világítás kiterjesztésével, amely célra 70,000 koronát szánt. A kiterjesztést az igazgató-főmérnök betegsége késlelteti. A bizottság bizonyára gondolt a Pollák által emiitett városrészre is, mikor a kiterjesztéssel foglalkozott. A kórházi költségvetést Zsilinszky Sándor jegyző terjesztette elő. Felöl vasta részletesen az egészet. Ekkor kitűn*, hogy a kórház kiadásai emelked nek, amennyiben emelni kell az ápolók és cselédek fizötósét, külöDféle szükségleteket kell beszerezni és egy orvosi állást is rendszeresíteni kell. Ezek miatt a kórház kisdísai meghaladják most a 98,000 koronát. A napi ápolási dij e nagy kiadáshoz mérten 2 04 koronában állapítandó meg. L i p t á k L. Pál soknak tarlja a napi ápo'ási dijat. Gyorsan emelkedik. Korosy László főjegyző : Az ápolási dij mindig a szükségletektől függ. A közegészségügyi főfelügyelő nemrég vizsgálatot tartott a kórházban és számos hiányt konstatált. Ezeket most pótolni kell. Azért van felemelve 193 koronáról 2 04 koronára a napi ápolási díj A kiadások különben a községet nem érintik. Vagy kifizeti maga a kórház, vagy ha nem tudja és hiány támad, az állam fizeti ki az országos betegápolási pótadóból. A községi vadászterületek bérbeadására vonatkozólag az volt a tanács javaslata, hogy azokat a község a most hozott vármegyei szabályrendelet figyelembevételévél nyilvános árverésen adja bérbe. A javaslatot a képviselőtestület elfogadta. A község tulajdonában levő iskolák után nyugdíjhátralékokat és e hátralékok ulán 1175-85 korona kamatot követel az állam. A képviselőtestület feliratban fogja kérni a kultuszminisztert, hogy legalább a teteme3 összegre rugó kamat megfizetése alól mentse föl. A Z9lenyánszky János ós társai házszabályozási ügyében a törvény rendelkezéseinek megfelelően névszerinti szavazással döntött a közgyűlés és padig igeniőleg. A Máté-féle porták utcái után 238 korona illetéket követel a kincstár. Mivel a törvény rendelkezései szerint csak akkor kell fizetni utcailletéket, ha azt a városban házak között nyitják, ellenben a Máté-féle földön sohasam voltak házak : a képviselőtestület elhatározta, hogy újrafelvételi panasszal él a kincstár követelése ellen. A gazdasági ismétlő iskolák számadásai tudomásul szolgáltak. A halastó halászati jogát Krecs márik Pálnak adta bérbe az elöljáróság, ami szintén tudomásul szolgált. UgysziDtén tudomásul szolgáltak a rendes havi jelentések is. A Csabai Atlétikai Klub bejelentette, hogy elfogadja a város által neki adományozott telket. Ezt is tudomásul vette a képviselőtestület. Silberstein Jgnácnak 300 koronával, C h r i s t i á n Györgynek pedig 40 koronával stájgerolt a közgyűlés. A községi hajdúk fizetésemelésére vonatkozólag a tanácsi javaslat az volt, hogy a közgyűlés a kérelmet utasítsa el. De a humánus érzés mégis felülemelkedett a képviselőtestületben, mert felemelte a hajdukáplár fizetését 900-ról 1000 koronára, a hajdúkét 720 ról 800-ra és a dobosét pedig 600 ról 700 koronára. Zsiros Pál fellebbezését a tanácsnak azon intézkedése ellen, hogy a községi ruhaszükséglet szállításával Timár Endrét buta meg : elutasította a képviselőtestület, mert Tímárban minden garanciát megtalál arra nézve, hogy a vállalat kötelezettségének mintaszerűen eleget tud tenni. Néhány kisebb fontosságú ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. Csabaiak a tengeren. - Abbáziái levél. Magam az elernyedt szivizomzatot javítandó, csabai társaim közül pedig többen a mindennapi munkához uj erőt gyűjteni, Európa e nagyon szép pontján : a tenger mellett, Abbáziában tartózkodunk. Egész kis csabai kolónia verődött össze, csodáljuk a tengert, amelyet a Sirocco háborgat és érezzük a csodás, páratolt levegő gyógyító hatását. A tenger mellett sétálva, nézzük az évszázados szirtek vizmosta alakzatát s meg-megál!unk, amint egy-egy kis patak édes vize a hegy mélyéből előtörve, a maga parányiságával a hatalmas tenger sós vizével összeölelkezik. Ha Csabának, ennek a nagy falunak ilyen kis hegyipatakja lenne, a közegészségügyre abból mennyi áldás fakadna ! Gyorsan, néhány év alatt létesülhetne a vízvezeték és csatornázás, eltűnhetne a déli időszakban való utcaseprés nagy portengere. Pihenni, gyógyulni jöttünk, nem akarunk haza gondolni ós mégis minden utunknál előttünk áll a nagy falu és a nagy templom, melyre lakásunktól, a páratlan Hirmiíage penziótól nem messze, a hegyolda'ban álló evang. kis denkit, aki őt szerette, sőt ellenségeit és csak a mi legkegyetlenebb ellenségünket, t. i. a bünt gyűlölte; annyiban, hogy élete oly feddhetetlen volt, hogy még Júdás is igaznak, Pilátus is ártatlannak, a pogány százados is Isten Fiának vallotta, sőt még a farizeusok sem tudtak rajta bűnt — e Napon foltot találni ; annyiban, hogy szolgálatban kereste uralmát, alázatban a dicsőséget, önfeláldozásban a hivatást. Ezért mondhatta ő : Én élek! Természetes, hogy aki igy élt, ahoz a halálnak, mely a bűnnek zsoldja, nem volt joga. Aki ezt: Én élek 1 ugy a szemébe vághatta az enyészetnek, mint Jézus, afölött a halálnak nem volt hatalma; ahoz vesztére nyúlt ez az Utolsó Ellenség. S ugylátszik, mégis rácáfolt Krisztus ezen merész állítására a halál. Hiszen még e mondása napján kimúlt Jézus a kereszten. Igen, kimúlt és mégis élt. Avagy már feltámadása előtt az a körülmény, hogy nyomban Jézus halála után a pogány százados Isten Fiának vallotta őt, a nép pedig magába szállt, a halottak meg feltámadtak, nem azt hirdette e: Én élek! A félénk Nikodémusnak és arimatiai Józsefnek azon vakmerő fellépése, hogy Pilátustól Jézus holttestét kérve, nyilván Krisztus tisztelőinek és híveinek vallották magukat, nem azt bizonyította e: Én élek? A papi fejedelmek rémülete, mely Pilátustól Jézus sírjának hatósági lepecsételését és őrizetét kérte, sürgette, nem a halálában is élő Jézustól való rettegésükről tanuskodott-e, nem azt bizonyította e: Én élek! S az Ur harmadnapra feltámadott. Az akkori földrengés, az a sok tanú, aki Jeruzsálemben, az az ötszáz, aki Galileában, átalkodott ellensége, Saul, aki a damaskusi uton látta őt, ők valamennyien nem azt vallották e: Én élek 1 Mikor a feltámadás utáni ötvenedik napon Péternek, a tanulatlan halásznak beszéde nyomán Jeruzsálemben háromezeren megkeresztelkedtek és igy pünkösd napján létrejött az első keresztyén egyház, ez az esemény nem azt hirdette-e: Én élek! S mikor negyven évre azután beteljesült Jézusnak Jeruzsálem pusztulását jósló próféciája s a római légiók bevonultak az elpusztult városba, a győzök trombitái nem azt harsogták e a megátalkodottak fülébe: Én élek! Midőn meg Pál, a kárpitosból lett apostol egymaga szembeszállt az egész Európával, annak összes bölcsészeivel és fejedelmeivel, s szavával ledöntötte a bálványok oltárait és a bálványozott császárok trónjait, s lába nyomán mindenütt egy egy keresztyén egyház keletkezett, ezek a diadalok nem azt bizonyították e : Én élek! És midőn a rémséges üldözések ellenére aránylag nagyon rövid idő alatt a golgotai kereszt az oltárra került s népek és fejedelmek a Megfeszítettnek lábaihoz borultak, ez nem annak volt-e a jele: Én élek ? De nem folytathatom, hisz az egyház kétezeréves története nagy eseményei felsorolásának nem volna hossza-vége. Csak a jelenről még egy szót. Mikor most Európa maroknyi keresztyénsége uralja és civilizálja immár a világ legtávolabbi és leg sötétebb világrészeit is, nem világos bizonysága e ez annak: Én élek ? Minden akár a közelben, akár a távolban keletkező keresztyén egyház, épülő templom, nem azt kiáltja-e: En élek? A keresztyénség történetének minden esztendeje, nem mindmegannyi tanúja, bizonysága-e Krisztus életének, uralmának? Azonban elég. Akinek van szeme, szive, az a szövegben emiitett tényt az eddig felsoroltakkal is kétségtelenül bebizonyitottnak látja Áttérek tehát a mai evangéliom igéreti részére, mely igy hangzik : Ti is élni fogtok! Az ember e szavakat önkéntelenül is elsősorban a sirontuli, az örökéletre vonatkoztatja. Olyan kétségtelen igazság- e az az élet, az az „élni fogtok", mint az imént emlegetett „én élek?" Mintha hallanám egyik olvasómnak, a felvetett kérdésre adott azon válaszát: Én hiszem a feltámadást és az örökéletet, mert erről ma is igen szép, megható beszédet olvastam. — Vájjon melyiket ? — Azt, hogy láttam ma reggel a sírjából ragyogóan i felkelő napot; élveztem a tél álmából | ébredő tavaszt; gyönyörködtem az ősz i által porba temetett növényzet éledésében. 1 Ez az, ami engemet a feltámadásban való hitemben megerősít. — Nézetem szerint I az ilyen beszéd is igen helyes, az említett I példák is igen szép hasonlatok és képek. Csakhogy hitünknek a hasonlat és kép nem eléggé szilárd alapja; hogy bizodalmunk teljes lehessen, ahoz a képnél több kell. Es némelyikünk többnek tartja azt, hogy Isten a boldogabb örökélet sejtelmét és vágyát minden embernek a szivébe oltotta — még a pogányokéba is. Hiszen tudjátok, hogy mikor Szókratész érezte közeli halálát, arra kérte barátait, hogy ha majd végórája üt, áldozzák Eszkulápnak az ember gyógyulásáért őt megillető kakast, mert ő a maga közeli halálát nem pusztulásnak, hanem a földi bajoktól való teljes felgyógyulásnak tartja. Mi pedig igy okoskodunk: amint az Isten az éhséghez kenyeret is ad, ugy a szivünkbe oltott vágyhoz (ez esetben tehát az örökélet vágyához) teljesedést is fog adni. Csakhogy ingatag volna a mi hitünk, ha csak ilyen sejtelmeken és okoskodásokon alapulna. Ismét van talán közöttünk olyan, aki nemcsak az Isten szeretetének, hanem az ő bölcsességének alapján is kétségtelennek tartja az örökéletet, ugy okoskodva, hogy vannak ugyan olyan gyermekek, amelyeknek abban telik az öröme, hogy gyúrnak agyagból emberkéket, melyeket azután maguk elé állítgatnak, s mikor megunták a játékot, összetörik és újra összegyömöszölik alkotásukat, hogy aztán megint élőiről kezdjék e játékot. Teremtményeivel ily mulatságot üző gyermeknek — ugy mond — az Isten nem képzelhető. S ebben igazuk van az illetőknek Csakhogy ebből örökéletet következtetni szintén csak emberi okoskodás. Föltámadást és örökéletet valló hitünk nek egyedüli szilárd ajapja az Élet és Igazságnak azon szava: Én élek, és ti is élni fogtok ! Én vagyok az Élet és a Föl támadás; aki bennem hiszen, ha meghal is él örökké! Elmegyek, elkészítem számotokra a lakást s amint elkészítem, eljövök és magamhoz veszlek, mert akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ők is ott legyenek; ahol a fej van, ott legyenek a tagok is; ahol a nap, ott a csillagok is. De ennek a boldog örökéletnek az a föltétele, hogy földi létünk is igazi élet legyen. Mikor Jézus mai szövegünk szavait mondta, akkor az apostoloknak Szentlelket s ennek segélyével az imént Jézusról mondottakban jelzett valódi életet ígérte. Erre kell tehát törekednünk, ha azt akarjuk, hogy öröké!etünk öröküdvösség is legyen. Hiszen olyanná ugyan sohasem lesz, amilyen a Jézusé volt, mert a mécsből sohasem lesz nap. De legyen mégis világosság és ne sötétség a viseletünk: No de hagyjuk a leckéztetést ezen az ünnepi napon, és térjünk vissza a feltámadásra Alig van közöttünk, akit a temető ne érdekelne, akit a bánat gyakran oda ne vinne, aki oda ne temette volna, ott nem keresné lelke nyugalmát, vigaszát. Ha az ember aztán szétnéz ott a síremlékeken, többnyire azt olvassa róluk : Béke poraira 1 Milyen semmis az ilyen kívánat! Hiszen az a porladó test békében van már ott a mi kivánatunk nélkül is. Inkább az elhunyt lélek, mint a porladó test békességéért imádkoznánk. Néhol meg ezt olvassa az ember: Legyen könnyű neki a hant! Ennek a feliratnak sincs tulajdonképen értelme; mert a holttestnek már könnyű, ha életében még oly nehéz is volt a hant. Az ilyen üres, elnyűtt kifejezések helyett irjuk a miéink sírkövére például a fenti szöveg szent szavait: Én élek és ti is élni fogtok! Csak ezekben és az ezekhez hasonló kijelentésekben találhat lelkünk teljes megnyugovást és vigasztalást. Ezek nem engedik majd kialudni szivünkben azon hitet, hogy a síron túl is lesz még húsvéti viszontlátás és örömünnep. Amen.