Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-13 / 21. szám

2 BÉKÉSMEGfYEl KÖZLÖNY Békéscsaba, 1913 március 13 tárokig kiterjeszti a választói jogosult­ságot. Kimondották ezenkívül azt is, hogy a szövetkezett ellenzék a szociál­demokratákkal és "az általános titkos választóijog minden hivóvel közös agi­tációt folytat ezután is a demokratikus választói reform érdekében ; a kormány házszabályrevizióját pedig parlamenti szempontokból képtelennek deklarálják. Az egyik főharcos pláne fenyege­tődzött is. Ugyanis az alábbi nyilatko­zatot tette. — Az ellenzék március negyedikei impozáns és méltóságos magatartártása a kormányra és a többségre nem volt hatással. Lakács László és Tisza István csak kigúnyoltak ezért minket. Nos jól van! Meg fogunk jelenni a képviselő­ház csütörtöki ülésén és azoknak az uraknak, akik a többség soraiban gú­nyosan vették tudomásul az ellenzék nyugateurópai hangját, ezúttal majd más hangon szerzünk örömet! A csütörtöki ülésen tehát e kijelen­tésből következtve lesz majd ismét ka varodás. Lukács László miniszterelnököt nem riasztják meg az ellenzék fenyegetőd­zései. Lázas gyorsasággal dolgoztatja a parlamentnek mindkét házát, hogy né­hány fontos törvényjavaslatot még a húsvéti szünet előtt elintéztessen. Most, hogy a választójogi törvényjavaslatot már a főrendiház bizottsága tárgyalja. Lukács azt az érdekes és nagyfontos­ságú nyilatkozatot tette, hogy az uj választás már az uj törvények alapján fog megtörténni, — mert tekintettel kell lenni azokra a tarthatatlan állapo­tokra, a melyek a régi törvény alapján eszközlendő választásoknál újból kifej­lődhetnek. Tehát 1915-ben mikor a je­lenlegi Ház mandátuma lejár, már az uj törvény alapján történik a választás Akkoráig tehát a kerületek beosztására vonatkozó törvényt is meg kell alkot­nia a képviselőháznak. A mindenképen harcolni akaró ellenzék mellett nagyon is szükség van a kormány ez alkotó munkájára. A vármegyei közigazgatásból. A közigazgatási bizottság ülése. Békésmegye közigazgatási bizott­ságának hétfői ülése ellen az érdeklő­dés szempontjából nem lehet kifogást emelni. Egy pár kivételével a bizottság­nak valamennyi tagja megjelent. Min­denki sajnálattal vette tudomásul, hogy id. K é r y Gyula főispán beteg és azért nem jelenhetett meg a bizottság ülésén, amely különben elég egyhangú volt. Egyetlen tárgy sem fordult elő olyan, amelyik vitát provokált volna. Az elő­adók jelentését és határozati javaslatait vita nélkül elfogadta a közigazgatási bizottság, úgyhogy az ülés a szokott időnél hamarabb fejeződött be. Az ülésről tudósításunk a következő: Jelen voltak Ambrus Sándor al­ispán elnöklete alatt dr. D a i m e 1 Sán­dor főjegyző, dr. Z ö 1 d y Géza tiszti főügyész, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, B o 11 k a István h. pónzügyigaz­gató, M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő, dr. Diószeghy Gábor kir. ügyés7, Hor­váth B^la, az államépitészeti hivatal főnöke, Holló György gazdasági fel­ügyelő, V a r s á g h Béla, Domby La­jos, Veres József, Havi ár Dániel, dr. Török Gábor, dr. L a d i c s László és M o r v a y Mihály bizottsági tagok. Ambrus Sándor alispán az ülés elején sajnálattal jelentette be, hogy a főispán betegsége miatt nem jelenhetett meg. Azután megnyitván az ülést fel­kérte dr. Daimeí Sándor főjegyzőt a vármegye február havi közállapotairól szóló alispáni jelentés felolvasására, amelynek fontosabb adatai a követ­kezők : Személybiztonságellenes cselekmény 20 esetben fordult elő. Volt 14 vereke­dés, 1 súlyos és 2 halált okozó tesli sértés, 1 erőszakos nemi közösülés, 1 méhmagzat elhajtás. Öngyilkosság 1 izben fordult elő, öngyilkossági kísérlet nem történt. Könnyebb természetű bal­eset 7, súlyosabb 1, halálos kimenetelű pedig 2 volt. A vagyonbiztonság 56 esetben za­vartatott meg: 27 lopás, 1 sikkasztás, 1 vagyonrongálás, 1 váltóhamisítás, 25 tüzeset által és egy ízben hamis pénz­gyártással. A külső gazdasági munkák közül fanyeséssel trágya hordással foglalkoz­nak. Tavasziak velését a rossz időjárás miatt, nem lehet megkezdeni. Őszi vetések ugyancsak a rosz idő­járás miatt fejlődésükben visszamaradtak. Gyomán az üresedésben levő es­küdti állásra Biró Gerzson, Endrődön az adóellenőri állásra Tóth Mátyás lett megválasztva. Békésszentandráson az iktató i. aoki állásra Gáspár Károly választatott meg, Szarvason a lefolyt bírói válasz­táson ismét Pribelszky Pál lett nagy többséggel megválasztva. Sebők Ferenc körösladányi adó­ügyi jegyzőt a szeghalmi járás főszolga­birája 5 korona rendbirsaggal suj'otta. Enyed Ignác bucsatelepi jegyző és Csaba József bucsatelepi községi es­küdt ellen a fegyelmi eljárást elrendelte. Virágh Elemér endrődi anyakönyv­vezető helyettest a gyomai járás fő szolgabirája 5 korona renebirsággal sújtotta. Majd hirtelen megpróbálom a kacérság fegyvereit, hátha féltékennyé tudom tenni . . . Ostoba vagyok és azt hiszem, hogy az ilyesmit lehet csak ugy ötlet­szerüleg csinálni. Mintha nem kellene az ilyen alávaló mesterkedéshez gya­korlat, tapasztalat, szívbeli aljasság és lelki romlottság. Oh de ügyetlen vagyok, Istenem milyen gyászosan, milyen si­ralmasan ügyetlen! Maga gúnyosan fel­kacag és kacagásában már ott cseng az ideges harag is. Mikor lesz vége a ko­médiának? Meddig fog még alkalmat­lankodni ez az asszony ? És én — bár tudom, hogy nincs mentség, bár érzem, hogy egyre jobban sülyedek, — meg­fosztom magamat még a bánat szépsé­gétől, a szenvedés méltóságától is, — én-én nem birom abbahagyni a rette­netes harcot, melyet a biztos vereség tudatával folytatok. Most jön a regény csúf, gyalázatos vége. Most jönnek a kérő, könyörgő kétségbeesett levelek. Levelek, melyekre már választ sem kapok. Aztán még egy-két kierőszakolt, kizsarolt találkozás, melyben már nyíl­tan szemembe vágja, hogy terhére va­gyok, hogy menekülni kíván tőlem. Mit mondhatna nekem az én biztos, pozitív tudásommal szemben ? Azzal a tudással, hogy minden szerelemért vét­kező asszony életében eljön az idő, mikor rettenetes árt kell fizetnie a bol­dog órákért. Vannak bátor lelkek, kik azt mondják, hogy történjék bármi és merészen nyúlnak a sors kerekébe. Én — ón gyönge lélek vagyok és nem birom el a vezeklést, a szégyent, a meg­aláztatást, az ostort . . . Pedig mindez oly kérlelhetetlen biztonsággal jön el, mint a ragyogó napra a sötét éjszaka. Ha nem tudnók, ha nem látnók oly világosan. Ha nem tudnám, hogy a nő szenvedélye ott kezd forrni, ahol a férfié már kiégett. Ha nem tudnám, hogy nincs kegyetle­nebb, szívtelenebb hóhér, mint a ki­ábrándult férfi, aki szabadulni akarna az ölelő karok közül. Szabadulni akar a nőtől, kiért nemrégen még a világot akarta rombadönteni. Édes barátom, ha fantáziám nem látná tisztán a meggyalázó vesztőhelyre vezető utat, melyet minden szerelméért megtántorodott asszony megjár, mikor elkövetkezik a bűnhődés órája! . . . Gyáva vagyok, félek! ... Én nem aka­rom megízlelni a csókot, mely ulán ütés jár és nem akarom a mámortól ragyogó szemeket látni, amint az una­lom szürke.köde reájuk ereszkedett. Amint Ön édes barátom ezek után mondhatna nekem, ón már elmondtam magamnak. Az ilyen levelet nem köny­nyü megírni. Sok-sok átvirrasztott éj­szaka és átsirt nappal után ültem le íróasztalomhoz, hogy megírjam: Isten vele, ídes, drága, jó barátom! . . . Igy akarom megőrizni képét, amit utóljára láitam . . . Szerelemtől lángolva, gyön­géd szavakkal könyörö ve, boldogságért esdve. A beteljesü ós órája nem fog elkövetkezni, mert nem elég nagy és bátor a lelkem arra, hogy a szegény, szerelmes, bűnös asszonyok váltság­díját fizessem érte. Választ e hosszú levélre nem várok. Hiába is irna, nem bontanám fel, nem olvasnám el. Én akarom elmondani az utolsó szót, én akarom a regény utolsó sora után odaírni: vége. Amit eddig át­éltünk, az bus volt, szomorú volt, de tiszta, szép és ragyogó maradt. Ami ezután jönne ! . . . Hiszen ez elől szök­tem meg, ez elől riadtam vissza. S maga sokkal okosabb ember, semhogy erőszakolná a lehetetlent. Minden em­ber mást érez s mást tud lehetetlennek. Én a megaláztatást nem birom elviselni senkitől, de legkevésbé attól, akit oly mélyen ós igazán szeretek, mint magát. Az alispáni jelentés meghallgatása ós tudomásulvétel után dr. D a i m e 1 Sándor főjegyző bemutatta Temesme­gyónek a fegyvertartás országos szabá­lyozására „vonatkozó köriratát. Ez a kérdés ugyanis még most sincsen kel­lőképen szabályozva. Egyik helyen van szabályrendelet, a másik helyen nincs Emiatt örökös a konfúzió. — Temes­megye körirata tehát időszerű. Békés­megye még 1909-ben foglalkozott ezzel a kérdéssel és aikotott is egy szabály­rendeletet, amelyet jóváhagyás céljából felterjesztett a belügyminiszterhez. A jóváhagyás azonban nem történt meg. Ehelyett azt válaszolta a miniszter, hogy az ügyet majd a fegyvertartás kérdé­sének országos rendezése alkalmával fogja elintézni. Mivel a rendezés még mindig nem történt meg, a közigazga­tási bizottság indokoltnak látta Temes­megye feliratát és elhatározta, hogy azt hasonló szellemű felirattal támogatni fogja. Ugyancsak dr. D a i m e 1 Sándor főjegyző mutatta be H e c h s Miksa töjvenyhatósági állatorvos és dr. Zöldy János tiszti főorvos jelentésit is. Mind­két jelentés kedvező, ami azt bizonyítja, hogy február az egészséges hónapok közé tartozott. Békósmegye február hó­napja ugy közegészségügyi, mint állata egészségügyi szempontból a jobb hóna­pok közé tartozott. A heveny ragadós megbetegedések száma például 13 szá­zalékkal volt kisebb, mint a mult év megfelelő időszakában. A ragadós be­tegségek körül leggyakrabban a ka­nyaró fordult elő, de szerencsére min­denütt enyhe lefolyású volt, ugy hogy halálozás nem törtónt. Bottka István h pénzügyigaz­gató jelentése szerint 1913 első negye­dére 1.564,298 korona adó van elő­irányozva. Ilyen tekintélyes summát kell évente kiizzadnia Békésmegye pol­gárságának. És dacára a rossz gazda­sági viszonyoknak, Békésmegye népe elég jó adófizetőnek bizonyult, ameny­nyiben csak februárban 682,741 korona fo'yt be. Ez az eredmény 16,272 koro­nával kedvezőtlenebb a mult évinél, aminek oka főként a nyomorúságos ga/d sági viszonyokban keresendő. De még ez az elért eredmény is tiszteletre­méltó, A hadmentességi adót már nem olyan szívesen fizetik. Abban 29,123 korona a hátralék. A jövedékek közül legjövedelmezőbb a dohányjövedék, mert az 155,000 koronát hozott csak Békésmegyeben az állam konyhájára egy hónap alatt. Annyit füstölt el Bé­kósmegye lakossága. Fogyasztási és italadókban 30,110 korona folyt be. Ez se megvetendő summa, mert tekintélyes mennyiségű italnak felel meg. A pénzügyigazgatóság jelentését a közigazgatási bizottság minden meg­jegyzés nélkül tudomásul vette és hoz­zájáru't a pónzügyigazgató olyan értei iü javaslatához is, hogy Csabán 6017 ko­rona behajthatatlanná vált adót törölni kel). M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő álta­lános jelentésének elhangzása után V e­r e s József emelkedett szólásra és fel­világosítást kért a tanfelügyelőtől az orosházi Pesti uti iskola felől. Azon az uton már van egy iskola, de túlzsúfolt. Egy tanteremben, egy tanitó vezetése alatt 150 gyermeknek kell szenvednie. A helyzét ilyenkép^n tarthatatlanná vált és Orosháza feliratban uj tanerő rend­szeresítését kérte a kultuszminisztertől, aki azt a szokásos választ adta, hogy ha a község fedezi a dologi kiadásokat vagyis felépiti ós berendezi az iskolát, akkor ő hajlandó oda egy uj tanerőt kinevezni. Orosháza eleget is tett a miniszter kívánságának még a mult év nyarán, de az uj tanítót csak nem ne­vezte a miniszter. Az állapotok a Pesti­uti iskolában csak a régiek. Érre vo­natkozólag kárt Veres József felvilágo­sítást a tanfelügyelőtől. M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő tudja és elismeri, hogy ott az uj tanerőre égető szükség van. Annak a kinevezése azonban nem történhetett meg, mégpe­dig azért, mert a község későn jelen­tette be az iskola elkészültét. Mikor ezt a jelentést megkapta, azonnal felterjesz­tést tett a kultuszminiszterhez a tanitó í kinevezése iránt, a miniszter azonban azt válaszolta, hogy csak a májusi ösz­szetes jelentésben hozza emlékezetébe az uj tanítói állást. Ennélfogva csak szeptemberre várható az uj tanerő ki­nevezése. A tanfelügyelő válaszát a bizottság és Veres Jórsef is, tudomásul vette. Ezután Czabán Samu nagyszé­nási tanitó fegyelmi ügye következett. Czabán Samu ugyanis úgynevezett modern tanítók közé tartozik. Rendit­hetetlen hive a legszélsőbb radikaliz­musnak, a szociáldemokráciának. E miatt már gyakran meggyült fölöttes hatósá­gával a baja. Folytonosan áthelyezik. Nagyszénásra is Klopodiáról került. Most azért gyűlt meg á baja a fölöttes hatósággal, mert a tömegsztrájk miatt esetleg gondozásra szoruló proletár­gyermekek azámára 84 koronát gyűjtött a tanítványai által ós ezt az összeget fel­küldötte Budapestre a „Népszava" szer­kesztőségéhez. Ezenkívül a közművelő­dési bizottság által rendezett előadá­sokon, ha ő az előadó, mindig a szo­ciáldemokrácia mellett beszél és Nagy­szénásnak erre különben is nagyon hajló népet izgatja a vagyonos osztály ellen. Mikler tanfelügyelő a bepanaszo­lás után igazoló jelentésre szólította fel Czabánt ós személyesen is megjelent a kihallgatására. Czabán beismert min­dent, nem tagadott semmit. A tanfel­ügyelő, mivel az osztályelleni izgatást beigazoltnak látta, azt javasolta a köz­igazgatási bizottságnak, hogy rendelje el Czabán Samu ellen a fegyelmi vizs­gálatot és annak a lefolytatásával az orosházi járás főszolgabiráját bízza meg. A bizottság minden ellenvetés nélkül el­fogadta a tanfelügyelő javaslaíái. A többi jelentós valami fontosabb, közérdekű adatot nem tartalmazott. Kristóffy pártot alakit. Békéscsabán kifejti programját. A legutóbbi politikai események alatt csak egy ember maradt távol hall­gatásával a nyilatkozatcsatától: Kris­tóffy József, akinek megnyilatkozása kü­lönösen a választójog kórdósónól nagy érdekességgel bir. Kristóffy József, mint ismeretes, nemrégiben súlyos operáción esett keresztül és a legutóbbi parlamenti eseményektől gyengélkedése miatt tá­vol maradt. Két hét óta Kristóffy ismét Abbáziában tartózkodik s nejével a Ste­fánia-szállóban lakik. Itt fogadta tegnap délután egy fővárosi lap munkatársát ós fejtette ki nézetét az ellenzéki küz­delméről és egy uj pártalakulás szük­ségességéről. — Mit tart excellenciád a Budapes­ten történtekről ? — kérdezte a hír­lapíró. — Már régebben távol vagyok a fővárostól — mondotta Kristóffy'József — s igy csak a messziről szemlélő be­nyomását adhatom vissza. Annyit, saj­nos, innen is megállapíthatok, hogy a választójogos tábor csatavesztést szen­vedett. Nézetem szerint azonban ez még nem jelenti a hadjárat elvesztését. — Hogy érti ezt excellenciád ? — Hát egyszerűen ugy, hogy ha a választójogos tábor eszóhez kap s le­vonja a történtekből a konzekvenciát, ez esetre nemcsak a most szenvedett vere éget rövidesen reparálhatja, hanem véreredmónyben a becsületes és demo­kratikus választójogot is győzelemre vi­heii. — Mit ért excellenciád a „konzek­venciák levonása" alatt ? — Azt ériem, hogy a választójogos tábornak a történtek után most már fel kellene ismernie azt az egyszerű igazságot, — amivel ón régen tisztában vagyok — hogy a közjogi oligarchia vezetése alatt a becsüle es ós demokra­tikus választói jogot teljességgel lehe­tetlen kiküzdeni. Minden ilyen törekvés vagy kisórlet csak politikai „nonsens", mely a szavazati jog ügyét csak vere­ségekbe sodorja, mert a közjogi oli­garchia a döntő pillanatban — mint most is tette — mindig cserben fogja hagyni a demokráciát. — Hogy gondolja ezt gyakorlatilag megvalósíthatónak ? — Hát egyszerűen ugy, hogy a választójogos tábor tagjainak, csoport­jainak ós pártjainak tiszta, elvi alapon ke 1 egyesülniök. Ha egyelőre nem is párttá, de legalább taktikai egységgé, Es vissza kell állítani a becsületes, őszinte, igazi demokratikus választójogi programmot, mely a titkos szavazás az egész vona'on va ó behozatala mellett minden 24 éves á lampolgárnak szava­zatot ad, aki irni-olvasni tud. Egy percig sem kételkedem, hogy egy ilyen tiszta, elvi alapon álló alakulás, mely ugy a parlamentben, mint a parlamenten kivül venné fel a harcot, rövidesen a kívánt sikerre vezetne. Hamis lobogó alatt még senki sem ar tott győzelmet s ez a történelmi igazság te jesedett be most a választójogos táboron. — Nem voma szives excellenciád ezen alaku'ás részleteit is fe fejteni ? — Erről most nem nyilatkozhatom. de ha kúrámat befejeztem, leutazom vá­lasztókerületembe, Békéscsabára s ott rész­letesen elmondok mindent. — Móg egy kérdést. Miért nem vett részt excellenciád e törvényjavas­lat tárgyalásában? — K Arem, e tárgyban nekem leg­közelebbi elvbarátaimhoz, a dissziden­sekhez kellett alkalmazkodnom. A disz­szidensek pedig azon hivatalos értesítési kapták a szövetkezett ellenzéktől, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom