Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-03-02 / 18. szám

Békéscsaba, (913. XL-ik évfolyam. 18-ik szám. Vasárnap, március 2. POLITIKAI LAP :iefon-szárn: 7. Szerkasztöség : renc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vnsvrn Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElcOPIZIiTÉSI OH : Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. Negyedévre 8 kor. Llőflzetnl bármikor lehet cvnegveden bellii l». Egyes szám ára 12 fillér Felelés szerkesztő; fnmrÁs JO*BEF. Laptulajdonos; 8ZHTEI.87.KY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova » hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hird^ési dij készpénzzel helyben flzrtendfl. NYILTTÉR-ben egy sor közlési diia 50 fillér. Tömegsztrájk előtt. Békéscsaba, márc. 1. Mint mikor a természet vihar előtt inepélyes csendbe burkolodzik, szó :m hallik, nesz nem fakad, éDen yan félelmek! csend tanyáz azokban táborokban is, mely a nagy társa­Imi vihart késziti elő : a szocialisták ervező-bizottságában. A szociálisták kimondották, hogy ibéri jogaik ki vívására nem riadnak >sza a legélesebb s legkétélübb fegy­rek használatától s kimondották, •gy a tömegsztrájkot is méltó esz­znek tartják arra, hogy az általános, yenlő és titkos választójogot meg­erezzék. A tömegsztrájk előkészítése óta csendben, de annál intenziveb­n történik az ország egész belsejé­n s csupán az időpont, a dá'um; likőr a pártvezetőség a tömegsztrájk ígkezdését elrendeli, a keddi nap, választójog parlamentáris tárgyalása. De ha csend és rend honol az ;zág szervezett munkásainak táborá­n, valami fö !dalatti moraj, félelme­dübörgés hallatszik mégis, mely a ndolkodó s a társadalmi rendet ivelőket megfosztja csendes, meg­főtt álmától, Valami készülődik ott it, a társada'mi rend földalatti ré­íben, mely aszerint, amint jól, vagy lul üt ki, az egész ország mostani 3ét megváltoztatni akarja. Jól tudják ezt mindazok, akiknek ratása örködni a társadalmi rend s <e zavartalan fentartásán. A tömeg­rájk ijesztő réme Damokles kard­it függ az egész el kényszeredett igyarorszag társadalmán. A kül­Doruktól amúgy is agyonsanyarga­t közgazdasági állapotokra ez az erülhetetlennek látszó tömegsztrájk :enné a méltó koronát. Ma még y ahogy eltengődik társadalmunk a Dmasztó pénzügyi viszonyok dacára is, de a tömegsztrájk, különösen ha az hosszabb ideig tudná sakkban tar­tani azokat, akik ellen készül, a végső csapást mérné kereskedelmünkre s iparunkra. Az élet maga örökös háború. A hadviselő felek az egymás mellett s egymásért élő emberek. A háború az életért folyik. Az életért, melynek fen­tartása oly mérhetetlen súlyos terhe­ket ró az emberek egy-egy osztályára, mig a földi gyönyörűségek mérhetet­len tárházát nyújtja a másiknak. A háborúban pedig nem ismernek kímé­letet. Aki birja, az marja. A genfi konvenció ugyan előírja, minő fegy­verek engedéiyezendők hadviselőfelek­nek egymásközti hadakozásában, de igen jól tudjuk, hogy a genfi kon­venciót összehívó angol nemzet volt az első, mely a hinduk ellen viselt hadjáratban a genfi konvenciót meg­szegte, amikor az abban tilos robbanó golyókkal, úgynevezett dum-dum lö­vegekkel harcolt a hinduk ellen. A társadalmi harcokban pedig még genfi konvenció sincsen. A hadakozó felek olyan fegyverekkel vívják meg egymás ellen a harcot, aminőt az emberi agy leleményesége csak ki­talál. Itt tehát kíméletlen fegyverekről nem is beszélhetünk. A szociális szakszervezetek azt mondják, ha a társadalom bizonyos uralkodó osztálya — kisrészben — ki akar zárni az alkotmányosság bás­tyái közül egy olyan osztályt, mely elég érettnek tartja magát arra, hogy oda bevegyék s ezen érettségét a vívandó harc győzelmével igazolni is tudja, akkor a társadalom uralkodó osztályának le kell vonnia a követ­kezményeket s meghajolni az egyen­rangú s kiváltképen erős ellenfél előtt. A harcot még csak megüzenték. Még nem késő. Ha azokban, kik ez ország vezetését magukra vállalták, csak fikércnyi leleményesség van, ak­kor azok nem engedik, hogy végső kenyértörésre kerüljön a dolog s ez az agyonsanyargatott ország? és a munkásság egy tömegsztrájk borzal­maival is gazdagabban zárja e rosszul kezdődő esztendő silány mérlegét. Á politikai helyzet. Hétfőn a képviselőház megkezdi a választójogról szóló törvényjavaslat tár­gyalását. Ez a tény ameilett tanu-kodik, hogy a kormány elég erősnek érzi ma­gát ahhoz, hogy a po itikai életnek ezt a legnagyobb problémáját dü őre jut­tassa. A kormánynak valóban meg is van rá minden oka, hogy akcióképes­ségében bizakodjék. A minisztérium ál­lácát az ellenzék koncentrált támadásai egyetlen ponton sem tudták megingatni. Azalkotmányos kormányzásnak min­den kabinet számára két előfeltétele van : a korona bizalma és a többség támogatása. Azt az örvendetes tényt, hogy Lukács László a király változat­lan bizalmával rendelkezik, csak a leg­utóbbi napok eseményei is nyilvánva­lóvá tették. Zichy János gróf vallás és közoktatásügyi miniszter beadta lemon­dásál, és nem csinált abból titkot, hogy lemondásának az az oka, hogy ő az el­len ék ^'.ránybajhászó akciójának fei­parirozása szempontjából ellentétes né­zetet vall a kabinettel. A koronának tehát döntenie kellett. Az ellenzék érezte, hogy ez a döntés közvetve Ítéletet je­lent az ő akciójáról. Nagj* reménysége ket fűzött Lukfccs László szerdai királyi kihallgatáséhoz. A lpgnaivabbak Ítéletet vártak az uralkodótól maguk mellett. A kihallgatásnak eredményei pedig min­den kóttéget kizárólag azt igazolják, hogy ha már valaki ezeket az eredmé­nyeket ilóletnek akarja felfogni, ugy a döntés Lukács László mellett történt a király <io gozó szobájában. Őfelsége Z ;chy miniszter lemondását Tigen rövi­desen eifogadta, és az uj kultuszminisz­tert nyomban ki is nevezte E/.en a pon­ton tehát az ellenzék reménységei töké­letesen szeriefcsí'ottak, és a kultusz­miniszter lemondása csak azt tette nyilvánvalóvá, hogy az alkotmányos kormányzás egyik alapfeltételével: a korona bizalmával Lukács László teljes mértékben rendelkezik. De rendelkezik a miniszterelnök a többség bizalmával is. Tamogatja őt egy egységes nagy párt, mely érzi, hogy nagy hivatást tölt be a 67-t s alapnak, a dualizmusnak képviseletével és a nyugodt, biztos kormányzás lehetővé tétele által. Iyen körülmények között a kor­mány bizvást elég erősnek tarthatja po/icióját ahhoz, hogy a parlamenti reformot dü.őre jultassa. A választói jogról szóló törvényjavaslat abban a formájában, melyben az tárgyalás alá kerül, egy becsületes kompromisszum­nak igen örvendetes eredménye. Ez a javaslat nagy jogkiterjesztést jelent, a bizottsági tárgyalások során elejtett kor­látozások következtében a lehető leg­végső határig számol az ipari munkás­ság jogos óhajaival és megvédi a magyar értelmiségnek épen olyan jogos köve­teléseit. Ezt a jivas'aiot emelt fővel fogja megszavazhatni a Háznak minden tagja. Hi az ellenzék a tárgyalásoktól távol marad, ugy a nemzeti munkapárt joggal fog arra hivatkozhatni az ország előtt, hogy a nagy jogkiterjeszkedést a polgárság kizárólag ennek a pártnak böszövheti. A koalíció is vállalta annak idején a parlamenti reform megalkotá­sát. Nem csinálta meg. A nemzeti munka­párt im beváltja igéretét. A tömegszirájkkal szemben a kor­mány álláspontja ez: ha a szociális'ák sztrájkja zavargássá fajul, ugy a kép­viselőház kimondja a sürgősséget és a javaslatot egyhuzamban letárgyalja. kesmegyei Közlöny iarcaja. Krisztus. n féltem én a Krisztust senkitől, : hü. hós ellenségitől írhogy zug a vihar a sötétben : kél a nap a maga idejében . . . Nem féltem én a Krisztust senkitől ! ikkévaló itt a szeretet, Irhogy gyűlölködjetek, áboruság, bosszúság elülnek, k a szeretet marad egyedül meg. Nem féltem én a Krisztust senkitől! •k a megbocsátás, irgalom igaz evangéliorn )b-utóbb úrrá lesz a szivekben, ypyé tesz édes testvér szeretetben . . . Nem féltem én a Krisztust senkitől ! et, hogy ez a nap még messze van, megvirrad bizonyosan ! om a hajnalnak pacsirta szója, qgeteg sziveknek vigasztalója : Ve féltsétek a Krisztust senkitől ! Szabolcsba Mihály. Az optimista. Irta : Zöldi Márton. Ha minden ember — him- és nő­ii n —oh an lelki kvalitásokkal járná letet, aminővel Koé>s Mátyás járta, jr nem kellene a szociológus urak­b cses f 'jüket törni azon a súlyos )lemán, hogy miként lehetne az emberiséget egy egyenletesen boidog társadalomba elhelyezni. E vébként ne higvje senki, hogy Koós Mátyás valami különös virtusok­kai ékeskedett vo na. Erről szó sinc-en. Ki:-birtokos volt nagy adósáí. okkal és mint a legtöbb embernek, neki is sok­kal több tudománya volt a pénz elköl­téséhez, mint a megszerzéséhez. Csík éppen a bölcs életfelfogásával vált ki a tömegből néhány jókora paraszt-arasz­szal. Klós Mátyás rugalmas lelke auto­matiku-an kidobott magából minden kishi üséget, reménytelenséget ós két­ségbeesést. Eh«z képest az ő szótárá­ból teljesen hiányoztak azok a sopán­kodási és p n szkodási formu !ák, me­lyek az életet oly savanyuvá, kellemet­lenné és unalmassá teszik. Rividen optimista volt a hgjózanabb f j'ából. Az élet legkritikusabb helyzeteiben, a buta dühvel lec apó válságokban és katas/tróf. kban megtudta mindig ta­lálni az enyhitő, megnyugtató és vi­gasztaló momenutrokat. Anélkül, hogy vallástalan lett volna, a tu világi örömökért nem mondott le semmi földi gyönyörűségről. Emiatt több összeszólása is volt a nagyuszte­letü Boros Aron espT<s úrra', ki a földiletet vaskalapos mak ccsággal és prédikációs szójarással következetesen siralomvölgyének nev<zte. Egyszer ezt mondotta neki: — No, no, nagytiszteletü uram, az ősszel vagv harminc pulykát láttam a parókia udvarán szemezni, most alig egy-kettő bánkódik a szemétdomb kö­rül. Mikö/ben a különbözetet bekebe­lezni méltóztatott, talán még sem volt olyan nagy a siralou ebben a mi in­nenbő völgyünkben. Koós Mátyás vidám lelkének derűs filozófiájával nemcsak magát tudta a komor napokban megnyugtatni, de erős szuggesztív erejével másoknak elcsüg­gedt lelkét is megtudta erősíteni és jókedvre hango'ni Beszélik, hogy egyszer nagybeteg szomszédja ágyánál időzve, a súlyos betegbe egy anekdotáiig esettel igye­kezett lelket verni. Az anekdota szerint a betegről már mindenki lemondott, az orvosok, a felesége, a gyermekei, az egész aty f ság ésenak a tisztesség oká­ért hiviaK hozzá egy nagyszerű orvos­professzort, ki azouban csak harmad­napra jöhete t fel. — És tudja, mi történt? — kér­dezte nagybeteg szomszédjától Knós Mátyás. — Az történt, hogy az orvos­professzort maga a beteg pipázva fo­gadta a tornácon i yeténformán : „Kö­szönöm a szív* s érdeklődését profesz­s«or ur, de nekem már hála isten, ku­tyabaj'im Nos szomszéd ur, mit szól ehhez ? A szomszéd nem szólt rá semmit. Nem is szólhatott, mert néhány perc­cel az anekdota befejezése előtt m >g­halt. Koós Mátyás egyideig megilletődve nézte a halott arcát, aztáa távo óban egészséges logikával igy vigasztalta magát: — Jól tette, hogy optimiszükus életf-Ifogását érvényre juttassa, még a tör éneimet is mozgósította és ha kel­lett hamisította. Mikor az öreg urak és az idősebb hölgyek a kort panaszolták Koós hetykén vetette oda : — Micsoda, ötven esziendő ? Az is idő ? Kolumbusz K istóf már tul volt az öiveuen, miRor arra saánta m^gát, hogy Amerikát fe.fedezze — ós elcsa­varta a fejét. Ugy bizony. A nőknek az utóbbi példa, bár hi­telességéhez sok kétség fér, Dagyon tetszett. Hiába, a hatvanéves asszony, akármilyen tisztességben őszü t is meg, szívesebben vállal hasonlatosságot Kleo­pátrával, mint teszem, Gracchusok nagy­anyjával. És Koós Mátyás finom ösztöne a gyöngédségben is mértéket tudott: va­lóS'inüeket füllentett, óvakodva azoktól a durva túlzásoktól, melyek éppen az ellenkező hatást eredményeznék. Milyen szép példiula zsidóknak az a törvénye, ho^y a gyás'o ó családhoz, addig, mig a holttest eitakaritva nincs, vigasztaló szóval közeledni nem szabad. Igy élt a derék optimista, a maga kis varosában der it árasztva környe­zetére. Sokan bölcsnek, sokan bolond­nak tar olták, mert az emberek a sok buta előítélettől megtévesztve, nem tud­nak a józan középu on járni. Aztán, rossz, gonosz napok követ­keztek rá. Koós Matyásnak, ki már ré­gen özvegyi sorban állott, egyetlen leánya, Er/sike, tani'ónő volt egy szom­szédos kis községben. Szép, kissé zár­kózott természetű, büszke leány volt, ki meleg lelke egész njongásával csü­gött édesapján. Ez a kis tanítónő sorra kosarazott ki egy csomó kérőt, köztük o yat is, ki az apjának konveniált volna. Ezen az öreg hamar tuitette magát. — Bolond lenne — mondotta ma­gában, ha az én gusztusom szerint iga­zodna. Az apa azt sem követelheti jog­gal a lányától, hogy a kelkáposztát szeresse, még kevésbé, hogy éppen azt a férfit szeresse, akit az apa vaia^zt. A zsarnok apák ma már muzeumba való alakok, minthogy pedig ón nem kíván­kozom spiri uszba ... satöbbi. Da aztán rosszabb hirek intotfak

Next

/
Oldalképek
Tartalom