Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-06-15 / 47. szám

2 gok száma váiasztókerüieteK szerint a következő: Gyula város 21 Békés 18 Békéscsaba 35 Szarvas 32 Orosháza 17 Gyoma 12 Mezőberény 12 Füzesgyarmat 6 Körösladány 5 Köröstarcsa, Vésztő, Doboz 10 Szeghalóm 8 Kétegyháza 5 Tótkomlós 6 Endrőd 9 Öcsöd 6 Csorvás, Gádoros, Szentetornys, Pusztaföldvár, BékéssánisoD, Gyulavári, Ujkigyós 6 Békésszentandrás, Nagyszénás, Kondoros 5 Ezek a számok az októberi megyegyülés után meg fognak változni természetesen az órde~kelt községek javára. Az Osztrák-Magyar Bank csabai fiókja megkezdi működését. Kik a fiók cenzorai? Csaba legszebb középületébe, az Osztrák-Magyar Bank csabai palotájába élet költözik be legközelebb. A palotát az épitésvállalkozó május hó végére elkészítette és át is adta. Hogy a baDkfiók még nem kezdte meg a közgazdaságra és kereskedelemre igen fontos és támogató működését, az inkább a bank belső berendezés részben késedelmes szállítása ós egy ily nagyarányú pénzintézet előmunkálatainak lefektetése miatt történt. A bankfiók főnöke : L a u b n e r József már május végével Csabára költözött Újvidékről, hol szintén a bankfióknak volt több éven át főnöke s ott nagyrabecsülésben és tiszteletben részesült ugy a társadalomban való érintkezés, mint a hiteligények kielégítése körül tapasztalt koncilliáns, szívélyes és méltányos eljárásáért. Amint a bank hivatalos helyiségeinek berendezése befejezés felé közeledett, a főnök előterjesztést tett a központi igazgatósághoz a fióknak e hó 23-án való működésének megkezdésére. A központi igazgatóság hozzájárult az előterjesztéshez és a bankfiók junius 23-án, hétfőn meg is kezdi a hiteligények kielégítését. A megyebeli pénzintézeteknek a bankfiók nagy szolgálatot fog tenni a váltóvisszleszámitolásnál s az élvezett hitel magasságának megállapításánál, mihez a közvetlen érintkezés nagyban fog hozzájárulni. Nagy érdeklődés voit tapasztalható az iránt is, hogy kik lesznek a bankfiók váltóbirálói. A központi igazgatóság hozzájárult az aradi kereskedelmi és iparkamara e tekintetbeni előterjesztéséhez és kinevezte a következőket: Bakos Mátyás, birtokos. bajczay B e 1 i c z e y Géza, nagybirtokos. Fekete Sándor, füszernagykereskedő. J a n o v i t z Alfréd, posztókereskedő. Kovács L. Mihály, birtokos. Rajz Iidor, birtokos. Reisz Simon, háztulajdonos. Rosenthal Adolf, gőzmalomtu

Tajdonos. Szalay Lajos, birtokos. Timár Endre, iparos. Wagner József, építőmester. Z s i r o s András, birtokos. A cenzorok már átvették a bankfiók részéről a kinevezési okmányt. A csabai pénzintézeteket tekintve, a. cenzorok között van a Takarékpénztáregyesületből: Rosenthal Adolf, Kovács L. Mihály, Fekete Sándor ós Rajz Izidor, a Csaba-városi takarékpénztártól : Reisz Simon és Wagner József, az Iparbank részéről: Szalay L"jog és Zsíros András, a Békésmegyei Ált. takaróktól: Bakos Mátyás ós Beliczey Géza. A bankfiók tisztviselői karát pedig a következők képezik: L a u b n e r József főnök. Huszár Sámuel főnökhelyettes. Wrchowszky Rudolf tisztviselő. K 1 i n g István tisztviselő. Szent-Istványi Tibor tisztviselő. A bankfiók tehát megkezdi működését. Még fokozott bb mértékben örülnénk a bankfióknak, ha az ország köz gazdaságára oly aggasztó és nehéz pénzügyi helyzet megszűnne, mert akkor az Osztrák-Magyar bank is leszállíthatná a bankráta százalékát. A gyomai mandátumért. Nagy jelöltjárás. A Kovács Gyula lemondása folytán megürült gyomai mandátumért el^g nagy már is a versengés. Pedig már kevés van hátra a ciklusból és erre a kevés időre kár még a legszigorúbban vett alkotmányos költséget is megreszkirozni. Mert a gyomai kerület drága. Ott még az alkotmányos költségek is szép summára rúgnak. Füzesgyarmat, Doboz ós Kondoros csak nagyon körülményes uton közelitheti meg Gyomát. Tehát a jelölt uraknak ugyancsak bele kell nyúlni a zsebbe még a lehető legtisztább választás alkalmával is. A főórdeklődés most afelé irányul, hogy ki lesz a munkapárt jelöltje. A nemzeti munkapárt okvetlenül fog jelöltet állítani e régi függetlenségi kerületben, mert soha jobb alkalom nem volt a kerület elhóditására, mint most van. A gyomai kerületben is az az egészséges gondolat kapott ujabban lábra, hogy végre-valahára befolyásos politikust válasszanak képviselőnek, aki tehet is valamit a kerület érdekében. Mert a gyomai kerület eddig mostoha gyermeke volt az államnak. Nem kapott évtizedek óta úgyszólván semmit az áliamtól. Nagyon helyes tehát azoknak a meggyőződése, akik a szélmalom harcot vivó ellenzék helyett az alkotó munkát végző nemzeti munkapárt érdekeiért szállanak sikra. Mint már megírtuk, eddig csak egyetlen biztos jelölt van a gyomai kerületben : N a g y József szeghalmi gazda aki negyvennyolcas kisgazdapárti programmal lépett fel. Nagy azonban alig tesz valamit. Ugylálszik meg van győződve arról,'hogy az ő megválasztása biztoí. Mostanában azért olyan hirek keringettek róla, hogy látva a nagy tülekedést, a nagy konkurrenciát, visszalépett a jelöltségtől. Ez a híresztelés nem igaz. Nagy József nem lépett vissza, hanem tovább kitart a gyomai mandátumért. Pedig Nagy József nem tetszik a kerület egész ellenzékének. Képviselve van ott a Kossuth párt és Justh-párt is. Mindakettő akar jelöltet állítani. Nagy Józjíffel szombea Kossuth-párti jelölt gyanánt Horváth Jenőt, a budapesti VIII. kerület volt képviselőjelöltjét, Justb-párti jelölt gyanánt pedig dr. Halász Lijost emlegetik. Tehát három ellenzéki is fog küzdeni mandátumért egymással. Ez a széthúzás természetesen alaposan meggyöngíti az ellenzéket, amellyel ilyenformán játszva bánhatík el a munkapárt. Csakhogy még nem állított a munkapárt jelöltet. Egyes fővárosi lapok azt híresztelték, hogy a gyomai kerületben maga gróf Tisza István miniszterelnök lép fel. Ezt a hirt azonban megcáfolták, mert a munkapárt még mindig nem állapodott meg a jelölt személyében. Leginkább M i s k o 1 c z y Ferenc volt bihari főispánt és belügyi államtitkárt ós gróf Károlyi György volt fiumei kormányzót emlegetik. Valószínűleg kettőjük közül lép fel valamelyik, hogy felvegye a széthúzó ellenzékkel a harcot és diadalra segitse a nemzeti munkapárt lobogóját. A Máté-porták vize. Miért nem sikerül az elvezetés ? A hanyag MÁV. Több izben foglalkoztunk már lapunkban a Máté féle porták ügyével. Ezek a porták Csaba és Er/sébethaly között közvetlenül a pályaudvar mellett terpeszkednek. Rendkívül értékes h !y, amelyet mikor a tulajdonosa parcelláztatott, csakúgy özönlöttek a vevők. Hamarosan be is népesült az a terület. Most már teljesen kész városrész van ott, szép egyenes utcákkal, csinos magánházakkal. Messziről egészen jól is fest Csabának e legújabb városrésze. Azonban csak messziről. Ha közelbe megyünk, akkor kellemetlenül csalatkozunk. Akármelyik lakójával beszéljünk ugyanis a Máté-féle portáknak, vslamennyi tele van panasszal, keserű kifakadással amiatt, hogy portát vett és ráadásul még épített is reá. Az a terület ugyanis csaknem állandóan tele van vízzel. E«ős időben olyan épen, mint Velence Vizben "állanak, vizből emelkednek ki a házak. Természetesen ez a tu'ságosan nagy nedvesség egyáltalában DÍÜCS hasznukra a há7aknak, különösen ha vályogból vannak ^pitve. A Mátéporták házai p?dig legnagyobbrészt ilyenek, mert ott szegény emberek lak' nak, A sok nedvesség miatt sok vályogfalu ház jutott már az összeomlás veszedelmébe, úgyhogy lakóinak ki kellett belőle költözködni. A már-már közveszélyessé váló viz a mult évben a hatóságot is foglalkoztatta, mert az ottani lakosok folyton tele voltak panasszal ós a hatóságtól a viz elvezetósót követelték. Kiss László főszolgabíró nagy ambícióval vette kezéba a vizlevezetós ügyét. A levezetésnek nagy akadálya a pályaudvar, amely tulajdonképeni oka a Máté-porták vizes voltának is. Az elvezetést ugyanis csak a pályaudvar alatt lehet eszközölni, mert a levezető csatornának a Köröscsatornába kell torko'lania. A Köröscsatorna pedig csak a pályaudvaron keresztül közelíthető meg. A vizlevezetós körül hosszas tárgyalások indultak meg a közsóg ós a MÁV. köz itt. E tárgyalások eredménye az lett, hogy a MÁV. vállalkozott a csatornának a pályatest alatt való elkészítésére, amely tudvalevőleg jelentékeny költségbe kerül. A pályaudvar ugyanis meglehetősen szóles. A közsóg a csatorna többi részének elkészítésére vállalkozott. D > nii történt ? A község hamarosan hozzálátott a munkához és néhány hót alatt készen is volt a levezető csatornának a pályaudvartól külön álló része, a vasút azonban nem csinált Semmit. Ha foiyik is a Mátéportákról a viz, csak a pályaudvarig folyhatik, ott meg kell akadnia a MÁV. — Ugyan, az a barátnőd ? Ezt igazán nem hittem volna. — És miért? — Mert .... mert .... nos hát azért, mert bámulom a vakmerőségedet, hogy elhozod a hivatalba. Nem vagy óvatos. Főnökünk, az igazgató észreveheti s ez nagyon árthatna a pályádnak. — Mi közük nekik ehhez ? Ha valami excentrikus, feltűnő teremtés volna, akkor még érteném. Da hát nagyon szerény és senki sem veszi észre . . . — De ha mégis észrevennék, akkor azt mondanák, hogy rendetlen életet folytatsz. — Ugyan hagyd 1 Ugy látszik, te még a mult században élsz. Ma már nem gondolkoznak kicsinyesen az emberek. Az ilyen gondolkozás még abból a korból való, amikor kihágás volt, ha valaki a kávéházba járt. Ma már mindenki mehet a kávéházba ós mindenkinek lehet barátnője . . . — Bocsánat, nekem nincs. — Az egész más. Ha nincs, hát azért nincs, mert nem akarod, hogy legyen, vagy nem tudsz magadnak találni . . . — Persze, azt hiszed, hogy csak te értesz az ilyesmihez 1 Pedig az embernek csak a kezét kell kinyújtania. Érdem is az, ha az embernek barátnője van 1 Csak utána kellene néznem és ... Ezzel Lamiche büszkén kiegyenesedett ós megvető pillantást vetett Guichardra, amint alakját az övével összemérte. — Egyébként a te dolgod, hogyan vólekedel minderről. Szerencsére főnökeink nincsenek a te korlátolt véleményeden. Kevéssel azután, hogy tegnap elváltam tőled, a levelező-osztály főnő kével találkoztam, Delphinet karonfogva vezettem s mégis mólyen megemelte előttünk a kalapját. Pedig nagyon jól tudja, hogy nem vagyok házas. — Lehet. Annyit azonban mondhatok neked, hogy ha fizetésemelés előtt (alálkozott volna veletek, akkor ugyancsak megégetted volna az ujjadat. — De hát miért? Elhanyagolom talán a munkámat? Vagy vetheti-e valaki a szememre, hogy későn járok a hivatalba, vagy hogy akár csak egyszer is megzavartam volna a rendet ? — Szó sincs róla, most még van akaraíod, de ennek a viszonynak előbb utóbb meglesz rád a hatása s akkor másként lesz .... — Micsoda természeted is van neked, hogy mindent ilyen sötét színben látsz. Örökké el vagy keseredve mindenki és minden ellen és nem veszed észre, hogy valóságos gyönyörrel ócsárolod másoknak az életmódját, — En nem látok feketén, én nagyon jól látok és mivel tizenöt óv óta ismerjük egymást, jussom is van ahhoz, hogy javadra véleményemet elmondjam. Ha másról volna szó, törődne mind ezzel az ördög, ón bizony csak jó barátságból beszélek. Azt mondod, hogy természetem kellemetlen. Hát tévedsz, én csak őszintén elmondom a legbensőbb meggyőződésemet és ismétlem, hogy komoly embernek nem szabad szeretőt tartania, hogyha hivatását ós jövőjét nem akarja kockára vetni. Ilyen élet mellett egy fillért sem takarítasz meg. De hát ha valami baleset ér, mit csinálsz akkor ? Akkor hoppon maradsz s azok az asszonyok, akikkel a pénzedet elpocsékoltad, aligha sietnek segítségedre, ugy-e ? Hidd meg, az asszonyokat ugy kell venni, mint egy pohár sört, ha az ember megszomjazik, isszuk, fizetünk és továbbáliunk . . . — Ez a természet dolga 1 En nem tudok ugy gondolkozni, mint te . . . — Annál rosszabb kedves barátom 1 Te visszásán fogod fel az életet s hogy ha én hivatalfőnök volnék, az olyan tisztviselő sohasem lépne elő, akinek viszonya van. Veszedelmes píldának tekinteném s azon volnék, hogy megszabaduljak tőle. — Köszönöm szépen. — Ezt csak ugy elvből mondom, anéliül, hogy meg akarnálak sérteni... Guichardnak egy kis időre volt szüksége, hogy ezt a szónoklatot megeméssze, azután igy szólt: — Ha neked elveid vannak, akkor figyelmeztetlek, hogy találkozót adíunk itt egymásnak Delphin-nel. Sőt még arra is számítottam, hogy mulattatni fogod, amig borotválkozni megyek. De hát nem akarlak zavarba hozni, azért fölmentelek . . , — Erre nincs szükség. Tudom, mi illeti meg a nőket. Végre is a te barátnőd és mig odivagy, szívesen maradok vele, annál is inkább, mert hiszen azt mondtad, hogy nagyon csinos. Nem volt már idejük további megbsszélésekre. D jlphine megérkezett. Guichard bemutatta és rögtön el is szaladt a borbélyhoz. Néhány pillanatnyi hallgatás ós szemlélődés után Lamichenak őszintén be kellett látnia, hogy Delphine olyan nő, aki mindenképen megérdemelte a figyelmet. Beszélgetni kezdtek. Lamiche a hivataláról, Delphine a maga állásáról. Aztán Guichardról kezdtek beszólni. — Jó ember — mondta Dalphine — egy kicsit talán könnyelmű, de hát ezek a legjobb emberek. Tökéletesség ugy sincs a világon . .. — 0 ha nem volna olyan szórakozott ós fejetlen, akkor sokkal jobb állása lehetne már. — De hiszén még fiatal, elérheti. — H ij 1 Annyi kitűnő ember van velünk, egykorúak, hogy kevés hely maradt azok számára, akik nem komolyak... — Ön megrémít engem! .. . Hiszen ő nagyon tehetséges, neki csak akarnia kell. . . — Bizonyára még cincs minden elveszve. Éppen az imént beszéltem vele erről. Az ő könnyelműsége, amint ön mondja, semmiesetre sem kelthet bizalmat, ő a bohém a hivatalnokok között és ez a kót szó nem illik össze. És eltekintve mindettől, nem is adhat biztos nyugalmat egy asszonynak. Keveset keres. Milyen segítséget lehet tőle várni, ha arra esetleg szükség támad? Hisz egy fillérnyi vagyona sincs. Micsoda kilátásokkal biztathat ő egy aszszonyt ? ..Nyomorúsággal, ha az állását elveszti. Összehasonlítottuk egymás helyzetót. Éa egész életemen át komoly voltam ós rendszeretetemmel, szerény életmódommal tisztességes jóléthez jutottam. Ha valami szerencsétlenség ór, védve volnék, ha elveszteném az állásomat, jó híremnél fogva rögtön másikat kapnék. — Szegény Guichard . .. Tudja-e, hogy amit ön beszó), az éppenséggel nem örvendetes? — Istenem! Mit törődik ő azzal. Ő olyan legény, aki csak futólagos érzésekre van berendezve: szereti a változatosságot. Én azonban megőriztem eddig a szabadságomat. Én nem is adnám oda bárkinek Vártam s most a