Békésmegyei közlöny, 1913 (40. évfolyam) január-június • 4-51. szám

1913-01-12 / 4. szám

XL-ik évfolyam. 4-ik szám. Vasárnap, janiid BEKESMEGYEI I0ZL0NY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: erenc József-tér, 20. sz. ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül i*. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZXHSI.SZK7 JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Ferenc József-tér, 20. sz. ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A népsegités munkája. Békéscsaba, jan. 11. A földmivelésügyi minisztérium kezdeményezései között bizonyára jelentékeny népszerűségre tarthat számot az a népsegitő akció, amelyet Darányi miniszter kezdeményezett s amelyet utódai, de különösen a jelenlegi földmivelésügyi miniszter, gróf Serényi Béla jelentékenyen fokozottabb mértékben folytat. Szinte csodálatos, hogy olyan hosszú ideig tudtuk tűrni a határszéli földmivelő nép gyöngülését, pusztulását. Maga a józan ész diktálja azt, hogy első sorban ott kell a legerősebbnek lennünk, ahol a legközelebb az ellenség, ahol legnagyobb a kísértés. Ha a határszéleken nincs gazdaságilag erős, a magyar állameszme iránt hűséges, a hazához szivvpl-Iálekkel vonzódó lakosság, akkor e a g rí 51 ;y 3'Ü i ÍZ eu5k letet, egyszóval ezek a kirendeltségek azt a munkát végezik, amit a gyakorlat helyesnek igazolt be, a földmivelő nép társadalmi és gazdasági megerősödése érdekében. Nem feledkeznek meg a gazdasági kultura fejlesztéséről sem. A dolgozni kívánóknak szereznek munka alkalmat, különböző tanfolyamok rendezésével megtanítják uj foglalkozási ágakra. Ahol szükség van rá, vízvezetéket rendez be egyik-másik kirendeltség, vagy kutakat furat, hogy embert, állatot ellásson jó ivóvízzel. Ha véletlenül egyik-másik vidéken a terményinség ütné fel a fejét, a kirendeltségek hamarosan ott teremnek a maguk segitő munkájukkal. Száz és száz kezű apparátus tehát a földmivelésügyi miniszternek valamennyi népsegitő kirendeltsége. Egyikmásik oly dicséretreméltóan végzi el feladatát, hogy még a gazdaságilag erősebb vidékek lakói is irigykedve sóhajtanak fel: vajha nekünk is volna ilyen kirendeltségünk, vajha miránk is kiterjesztenék a népsegitő akciót! Ez az óhajtás kezd hamarosan valóra válni. A földmivelésügyi tárca idei költségvetése kedves meglepetésül jelenti, hogy Serényi miniszter három uj kirendeltség felállítását vette tervbe és nemcsak hogy tervbe vette, de a kirendeltségek létesítése máris befejezett dolog, amennyiben azok vezetőit és tisztviselőit a miniszter már is kinevezte A három uj kirendeltség székhelye: Kolozsvár, Temesvár és Nagyvárad lesz. A kolozsvári kirendeltség a .marosvásárhelyinek ketté osztásából fog előállni. A marosvásárhelyi megmarad speciális székelyföldi kirendeltségnek, mig a kolozsvári erdély többi vármegyéinek népét veszi gondozás alá. A temesvári kirendeltség hatáskörébe fog tartozni a Temesés Krassószörénymegyékben meginduló népsegitő akció, mig a nagyváradiéhoz a Bihar-, Arad- és Szilágy vármegyék népsegitő munkája. A felvidéki akció keretébe ez év folyamán Bars vármegyét is bele vonják. Ez a hézagos ismertetés maga is eléggé megmutatja, hogy a földmivelő nép talpraállitásának a munkája ez év folyamán mily nagy arányokban fog bővülni. Az a fő dolog most már, hogy a felállítandó ügykirendeltségek vezetése is szociális érzéktől áthatott, a nép ügyes-bajos dolga iránt érzékkel biró férfiak kezébe kerüljön. Ugy vagyunk értesülve, hogy a földmivelésügyi miniszter e tekintetben is igen szerencsésen választott s igy semmi j sem állja az útját annak, hogy miha! marább erőteljesen és céltudatosan induljon meg az ország ujabb határrészein a földmivelő nép talpraállitásának sok eredménnyel kecsegtető munkája. Gyula város rendkívüli államsegélyt kap. Küldöttség a miniszternél. Ezerszer megírtuk már, de meg mii* der.ki is tudja, hogy Gyula nagyon szegény város, eok bajjal kell megküzdenie. Dacára ennek, dacára a viharoknak, örvényeknek, amelyek a megyeszékhely gyönge sajkáját elnyeléssel fenyegetik: a város okos, körültekintő vezetőségének mégis mindig sikerül biztos révbe eveznie a gyönge sajkával és helyreállítani legalább egyidőre Gyula vagyoni egyensúlyát. Most is nagy bajból mentették ki Gyulát vezető emberei. Már olt állott, hogy elviselhetetlen terhet kell rónia polgáraira, ha város akar maradni, vagy pedig lefokozását kell kérnie a diszes rangról, amelyen áll. Rendezett tanácsnak, megyeszékhelynek, törvényszéki, pénzügyigazgatósági slb. székhelynek lenni u óvégre nem megvetendő dolog. Nagyon sok jóval nagyobb és gazdagabb váro3 áhítozik rája - de hiába. Minden erejét, energiáját, gondolkozó, tervező, feltaláló képességét össze kellett tehát szednie a vezetőségnek, hogy megmentse Gyulát. A mult év végén tudvalevőleg a törvény értelmében kötelezte a belügyminiszter Gyulát, hogy tisztviselői fizetését egészítse ki a törvényben megállapított fizetésre. E célra Gyula kap pár év óta már 28000 koronát, de nagyon kevés ez a pénz, még mindig maradt szépen pótolni való a városnak. Az idei költségvetés készítése alkalmával a számvevőségnek természetesen figyelembe kellett vennie a törvényt, meg a miniszter leiralát és akként összeállítani a költségvetést. A kiadás ezáltal hatalmasan megnőtt, úgyhogy a bevétel és kiadás közötti különbözetet csak 129 százalékos pótadóval lehetett volna fedezni. No lett is felzudulás, mikor ennek a hire elterjedt. A képviselőtestületnek különösen a csizmás része, amely semmi képen nem tud megbarátkozni az intelligens emberekkel, különösen pedig a vároai tisztviselőkkel, egyértelmüleg azt hangoztatta, hogy törvény ide, törvény oda, miniszter ide, miniszter oda, ő nem, egy árva fillért sem ad a tisztviselők fizetósrendezésére. Ehelyett egyik, a nép kegyét kereső fiskális indítványára azt határozták, hogy megkevesbbitik a tisztviselők számát, mert hát ők sokallják azt a meglévő létszámot. Ki is küldtek egy hozzá nem értő bizottságot, hogy vizsgálja meg, melyik tisztviselő-állás a fölösleges ? Ezt a törvényellenes és furcsa haa. gyár tele : bírt nag imi' kocsi olyan vo r, mim az, uunnuusz, nem volt ló eléje fogva. Valaki kiáltott: — Itt nincs hHye a gyereknek. Takarodj innen! — És hátrafelé lökte. De akkor már meglátta őt a szomszéd bácsi, az öreg Heittr és magyarázó'ag emelte fel szavat mellette, i — Hiszen ez az ő kis lánya! i — Az övé ? — kérdezte egy kövér ur, kinek gyönyörű prémeskabáija volt. Akkor közbeszólt egy másik munkás: — Nem igaz, nem volt annak gyereke, hiszen nőtlen volt. — Dj a kis leányt ő nevelte — erősködtek többén. Mindig vele volt ós ez eljött érte mindig. — Mindenesetre ez a hely nem alkalmas neki az ittlélre — szólt a tekintélyes külsejü prémeskabátos ur. ! — Menj haza gyermekem! Akkor megfogta valaki a kezét és i elvezette a kapuig. Még jól hallotta, amint valaki azt mondta : — S/.egóny kis lány ! És utána kiáltották: — Ma ne várj bácsikádrH, j menj szépen haza egymagad. E indult, d"á megállt a kerítésnél s a sok népet nézte, nem ludta mit bámulhat az ? A kövér, prémes ur szava , még ide is elhallattszott: — Végre is mit lehet tenni? Tui lajdonképen maga volt a szerencsétlenség okozója, senkit sem terhel érte a felelő ség. Elég kára a gyárnak, ha most félórával előbb meg kellett miatta állíttatni a gépet. A gyerekről gondoskodjék más, az urnák e ég kiadása lesz a temetéssel-is. Haza! Anikó boldogan futott hazafelé. A férfiak beszédéből mitsem értett, de nem is törődött vele. Agya tele volt szines gondolatokkal, merész tervvel, iraelyet ana. 1 könnyebben keresztül vihet ma, miután a bácsit nem kell hazav ' nia. Tavaly ilyenkor sár volt, csúf, lucskos, esős idő. Ma hóval tele minden. S'ép fehér, kemény hóval, mely csikorog az ember léptei alatt. Tavaly ilyenkor a temetőből jöttek vissza a j bác-úval, anyja temetéséről. Édes anyja c uf fekete koporsóban feküdt és oly soványan meg sárgán, hogy borzalom volt ránézni. Gödörbe eresztették s ! mikor visszafelé jöttek, az egész városban meg voltak gyújtva a lámpák. A kirakatok ablakai homályosak voitak a nedves idő gőzétől, de még azon keresztül is ragyogva csillant elő a karácsonyi rmseálom. Akkor azt igérte a bácsi, ha ma sietve jön vele hazafelé ós elalszik szépen, sirás nélkül, jövőre elviszi azokra a ragyogó utcákra, ahol mindenki boldog mosollyal visz csomagot a fényes üzletekből. j A bácsi kevésszavú volt, de a kis lány élénk fantáziája egész mesevilágot teremtett magának azó:a. Az iskolában, a szomszédoktól is hallott egyet mást a karácsony felől, úgyhogy ma szentül hitte, ha bemegy azokba a fényes utcákba, bizonyára találkozik Jézussá', ki meghallgaija és segíteni fog panaszain. Hazament, megigazította a tüzet a kicsi kályhában, mely nagy rideg szobájukat alig melegítette, aztán magara vette kendőjót, bezárta a szobát, annak kulcsát a szokott, titkos helyre rejtve, elment hazulról boldogon, örvendve. Micsoda gyönyörű utja volt! Mindenki sietett oz utcákon, beszélgettek, nevettek és mindenki csomagokkal járt. Reá senki sem nézett, vele senki sem törődött. De miért is tették volna, ő sem törődött senkivel s csak azért nézett rájuk, hogy meglássa, nem-e Jézus jön vele szemben, akit véletlenül elkerü he ne. Mert ma beszólni akar vele, ma el akar neki mondani mindent és ma neki is lesz karácsonyfája biztosan, i mint a gazdagok gyermekeinek. De már majd holtra fáradta magát. I A fény, ragyogás kevesbedni kezdett, az emberek elmaradoztak, bementek a nagy házakba ós nem jöttek ki többé. — Hol marad Jézus? — gondolta a kis leány. És leült egy gyönyörű palotának küszöbére, mert álmos volt, fáradt. — Ide csak betér, — biztatta magát, — akkor megszólítom ós megkérem, vegye el szegénységünket. S ahogy igy várt, egyre álmosabb lett, de ő azt hitte, nem alszik, hanem repül. R^pül az ég felé, melynek csillagait akarja megfogni. Végre sikerült s ahogy a csillagba kapaszkodott, kinyílt az ajtó s azon át egyenesen a menyországba jutott. — Mit akarsz itt ? — kérdezte Szent Péter, akinek csupa aranykulcs csüngött oldalán. — Mit akarsz ? Anikó nevetett. Mit akarhatna ? Olyan öreg már Szent Péter és ezt sem találja ki? Akkorra már sok angyal futott elójó s megmagyarázták a fontoskodó öregnek, miért jött Anikó köréjük. És repülve vitték az óriási karácsonyfához, melynél szebbett még álomban sem lehet elképzelni. Még azon éjjel felfedezték Anikó megmerevedett kis testét a palota lépcsőjén. A magas uraságok undorral vegyest szánalommal nézték ós megparancsolták, hogy azonnal távolittassók el innen. Másnapra kitudódott, a szerencsétlenül járt gyárimunkásnak nevelt leánya volt a kicsike. Koporsóját elborították a szegény emberek fenyőággal. Egynómelyikén olcsó csokor, színes papir is diszíett. Az uraság p dig a szent ünnep napján megparancsolta cselédeinek, hogy ezeniui gondosabban őrizzék a házat, nehogy többé ilyen kellemetlen eset előforduljon, épen a kapujok előtt.