Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-22 / 76. szám

Békéscsaba 1910 szept. 25. • BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY vész a fővárossal, ahol annyi szép sikerben volt része ? Vagy talán nincs megelégedve a magyar színházak operette előadásaival? (Erre már inkább gondoltunk!) De kisütötték végre a nagy titkot ós megtudták, hogy Kálmán Imre két bécsi operette színházzal kötött szerződóst. Tehát megvan ! Biztosítani akarja magát Kálmán a jövőre, mert itthon ennek hiányát tapasztalta. Nem is vehető rossz -néven Kálmántól, hogy a saját érdekeit tartja szem előtt. Hiszen már akkor, amikor a Király Színház visszautasította a Tatárjárást, még akkor elhatározta, hogy szakit Magyarországgal és külföldre megy, de barátai nagy rábeszélésére sikerült őt visszatartania és a daljátékot átengedte a Vígszínháznak, ahol dacára a kisebb zenekarnak ós a hiányos énekes-operette személyzetnek, nagy és jelentős sikert tudott elérni. (Ez alkalommal pedig kiderült, hogy művészettel még operettet is lehet élvezetessé tenni!) De maradjunk meg csak a kivándorlás mellett. Kálmán Imre a legfőképpen a szerzői jogát akarja biztosítani a külfölddel szemben, ahol az operette társulatokkal sok baj van. Hja, ma már ügyes adminisztráció nélkül még egy jó darab sem ér sokat a — szerzőnek. A pörök gyakoriak, különösen a szerzői tantióm körül és Kálmán, mint osztrák honos, erősebb kézzel védekezhetik a szabálytalanságok ellen. Lehár Ferenc annak idején is letette az osztrák állampolgári esküt ós ez késztette Kálmánt is az elhatározásra. Ha már itthagyott bennünket, most azon nem segíthetünk, de most végre tegyen ki magáért a kivándorolt zeneszerzőnk és üsse helyre azt a csorbát, amelyet az öntelt külföld a magyar zene nimbusán egyre-másra ejt. Áchim L. András „leleplez". Beszélgetés Szeberényi Lajossal. Mult számunkban történeti küsóggel megrajzolt képét adtuk Áchim L. Andrásnak és társainak a legutóbbi bányakerületi közgyűlésen a csabai ág. ev. egyház módosított szabályrendelete tárgyalása alkalmával tanúsított viselkedéséről, melynek eredménye az lett, hogy a közgyűlési teremből mindanynyiukat kitessékelték. Áchim L. Andrásnak ez, ugy látszik, rosszul esett, mert egy budapesti boulevard-lap, „Az Est" szerdai számában meglehetősen mérges hangú nyilt levelet intéz Scholtz Gusztáv püspökhöz, ós Zsilinszky Mihály felügyelőhöz, mint az egyházkerületi közgyűlés elnökeihez. A nyilt levél háromnegyed részében Szeberényi Zs. Lajos igazgató lelkésszel foglalkozik, akit a legkülönfélébb rágalmak által igyekszik „leleplezni." Munkatársunknak mindjárt a cikk megjelenése után alkalma volt Szeberényi Zs. Lajossal beszélgetést folytatni a cikk állításaira vonatkozólag. — Mit szól Nagytiszteletü ur Áchim nyilt levelére általában? — Egyebet nem mondhatok, minthogy az egész közlemény elejétől végig valótlanság, hazugság. Hogy ez igy van, elég csak arra rámutatnom, hogy Áchim 40 kisgazdatársára hivatkozik, holott nem voltak többen nyolcnál, akik a közgyűlési teremben megjelentek. Részemről sajnálom, hogy nem engedték szóhoz julni a képviselő urat, mert akkor ón válaszoltam volna és ott az egyházkerület plénuma előtt mutattam volna be őt, mint közönséges izgága, kötekedő, hazug embert. — A nyilt levél egy tanárról is említést tesz, akivel konfliktusa volt Nagytiszteletű urnák. — Igen. Volt, de 12 év előtt. Az a konfliktus azonban elsimult, mert az illető tanár bocsánatot kórt tőlem. Ezt bizonyíthatja maga az illető tanár is. — Hát Garai Manóval és a „Korbácscsal" volt összeköttetése Nagytiszteletü urnák? — Nevetséges állítás. Soha sem ismertem sem Garai Manót, sem a „Korbácsot. Azt sem tudtam, vannak-e a világon, vagy sem. Arra emlékszem, hogy a mult évben megjelent nálam egy Bókefi nevű egyén, aki újságírónak mondta magát és ajánlkozott, hogy leleplezéseket közöl Áchimról. Én azonban minden további nélkül elutasítottam ajánlatát. — Áchim azt állítja, hogy Nagytiszteletü ur egy pőrében nem tartotta illetékesnek Ítélkezni a magyar bíróságot. — Ez sem igaz. Illetékesnek tartom, aminthogy az is. De olyan tanukkal szemben, amilyeneket Áchim akart állítani akkor, nem vállaltam a pört. Igen, megmondom most is, hogy Áchimnak ugy uri-, mint paraszt tanúival szemben nem voltam hajlandó a sajtópörbe belemenni. Mert ismerem mind, hogy milyenek, hogy ellenem még hamis tanuzásra is képesek. — Miért olyan nagy ellensége Nagytiszteletü urnák Áchim ? Erre nagyon sokan kíváncsiak. — Mondhatom, hogy ón szinte sajnálom azt a szerencsétlen embert, mert tudoip, hogy csak vak eszköz. Tudom, hogy intelligens ember áll a háta mögött ós az dirigálja minden tettében. Annak az embernek az aljasságáról napról-napra jobban meggyőződöm. Gyűjtöm már az adatokat és nemsokára le fogom leplezni ország-világ előtt, hogy lássák meg, kicsoda ő. Már egyszer megtehettem volna ezt, magának Áchim L. Andrásnak az ösztönzésére, aki eljött hozzám, de nagylelkűségből nem tettem. De most már nem fogok tűrni soká. A többi vádak is olyan szemenszedett valótlanságok, hogy nem is tartom érdemesnek válaszolni rájuk. Különben csodálkozom, hogy még pesti lap is akad, amely az olyan nyilt leveleknek helyet ad. Ezek voltak Szeberényi Zs. Lajosnak kérdóseinkra adott válaszai. Leközöltük őket szószerint. Ló- és szarvasmarha díjazás Békéscsabán. A díjazás eredménye. Az ujrendszerü eke bemútatása. Vasárnap reggel valóságos búcsújárás vonult a csabai állatvásártór felé. A vármegye minden részéből Csabára gyülekeztek a gazdák, egyrészt, hogy állataikkal részt vegyenek a Gazdasági Egyesület által minden évben rendezni szokott ló- ós szarvasmarha díjazáson, másrészt pedig, hogy gyönyörködjenek a felhajtott szebbnél-szebb állatokban és ismereteiket ez által is gyarapítsák. A kiállítás minden tekintetben megfelelt a hozzá fűzött várakozásoknak és megerősítette abbeli meggyőződésünket, hogy a bókésmegyei gazdák hivatásuk magaslatán állanak és különösen az állattenyésztés terén felvehetik a versenyt az ország bármelyik más vidéke gazdáival. Szebbnél szebb és nemesebbnél nemesebb tenyészállatokon legeltethették szemeiket azok, akik a kiállítás területén megjelentek. A Gazdasági Egyesület, mely minden eszközt ós módot felhasznál a gazdák ambíciójának növelésére : bátran számithatja a vasárnapi díjazást a legsikerültebb tónykedósei közé. Az állatdijazást Haraszti Sándor, az egyesüiet alelnöke nyitotta meg, lendületes, szép beszédben üdvözölvén a megjelent gazdákat, azok közül is különösen s vidékieket. Az éljenzóssel fogadott beszéd után a biráló bizottságok megalakitása következett, mely a következő eredménynyel végződött: 1. Szarvasmarhadijazás : Elnök lett: K á 11 a y Ödön földmivesiskolai igazgató, tagok: C s a n á d y Aurél gazd. felügyelő, Bajcsy Gusztáv, P á 1 Sándor, G a 1 g ó c z y Géza, Lukoviczky János és Pfeiffer István egyesületi titkár, mint jegyző. A lódijazásnál: elnök lett: S e i 1 e r Elek főszolgabíró, tagok : Luxander Géza, B 1 a s c s o k Gyula, R e i s z Simon, S z a 1 a y Lajos, P á p a y Ödön, Száthmáry Elek, S z i 1 á r d f f y Szilárd és M á z o r Pál egyesületi segédtitkár, mint jegyző. A bizottságok megalakulván, kezdetét vette a kiállított lovak és szarvasmarhák vizsgálata, melynek csak a déli órákban lett vége. A nyertes kiállítók a következők: I. A szarvasmarhadijazásnál: 1. csoport. Kisborjas, vagy olyan fejős és vemhes tehenek, melyek a tenyószkövetelményeknek jellegzetességük ós bő tejelőkópességükkel leginkább megfelelnek. 1. államdij 80 kor.: Kovács Lajos, Orosháza. II. államdij 70 kor.: Nóvák András, Békéscsaba. IH. államdij 60 kor.: Szász Imre, Orosháza. IV. államdij 50 kor.: Nóvák János, Békéscsaba. V. államdij 40 kor.: Puskás László, Köröstarcsa. VI. államdij 30 kor.: Kazár Pál, Békéscsaba VII. álíamdij 20 kor.: Szász Károly, Orosháza. 2. csoport. Kettő és három éves üszőkre, melyek jó tenyószanyagnak ígérkeznek. I. államdij 90 kor.: Budai Mátyás, Békés. II. államdij 80 kor.: Rácz György, Orosháza. III. államdij 70 kor.: Ailer Ádám, Gyoma. IV. államdij 60 kor.: Nóvák András, Csaba. V. államdij 50 kor.: B Szabó Sándor, Békés. VI. államdij 40 kor.: Csicsely Pál, Szarvas. 3. Csoport. Egy éves üszőkre : I. államdij 80 kor.: Bérezi Gergely, Békés II. államdij 60 kor.: Földesi András, Bé. kés. III. államdij 40 kor.: Bérezi Gábor, Békés. IV. államdij 30 kor.: Erdei Sándor, Békés. V. államdij 20 kor.: Bai B'erenc

r Békés. VI. államdij 20 kor.: Gyenge Lajos, Békés. VII. államdij 10 kor.: Varga Sándor, Békés. Ezüst érmet nyert Rácz György, Orosháza. Ezüst oklevelet Havran Lajos, bronz-oklevelet Veszelka János. Egyleti dijat nyertek: Arany-oklevelet Kiszely Pál, Csaba. Ezüst-órmet Kazár Mátyás Csaba, Csicsely Pál Szarvas. II. Lódijazásnál : 1. csoport. Sikerült csikóval bemutatott anyakancákra: I. államdij 100 kor.: Kiss György, Szarvas. II. államdij 90 kor.: Zsiros Pál, Csaba. III. államdij 80 kor.: Kiss Pál, Szarvas. IV. államdij 70 kor.: Nagy Károly, Köröstarcsa. V. államdij 60 kor.: Verrasztó János, Orosháza. VI. államdij 50 kor.: Kemény Pál, Mezőberény. VH. államdij 30 kor.: Fekete Gábor, Békés. VIII. államdij 20 kor.: Szász Imre, Orosháza. 2. csoport. Hároméves kancacsikókra: I. államdij 80 kor.: Szász Imre, Orosháza. II. államdij 60 kor.: Miklya Z. András, Csaba. III. államdij 40 kor.: Nagy Károly, Köröstarcsa. IV. államdij 30 kor.: Kádár Gerzson, Gyoma. V. államdij 20 kor.: Fekete Gábor, Békés. 3. csoport. Kétéves kancacsikókra : I. államdij 80 kor.: Czinkóczky Pál, Kondoros. H. államdij 60 kor.: Kovács István, Orosháza. III. államdij 40 kor.: Kádár István, Gyoma. IV. államdij 30 kor.: Nagy Károly, Köröstarcsa. V. államdij 20 kor.: Sánta Mihály, Gyula. 4. csoport. Egyéves kancacsíkókra: I. államdij 70 kor.: Kiss György, Szarvas. II. államdij 50 kor.: Kemény Pál, Mezőberény. III. államdij 40 kor.; Nagy Ferenc, Köröstarcsa. IV. államdij 30 kor.: C. Veres László, Békés. V. államdij 25 kor.: Miklya Z. András, Csaba. VI. államdij 15 kor. : Vetési János, Békés. VII. államdij 10 kor.: Kurilla P. Pál, Endrőd. Egyleti dijak: Anyakancáknál ezüstoklevelet nyert Verrasztó János (Oros-háza) és Nagy Károly (Köröstarcsa). Hároméves kancacsikóknál: Ezüstoklevelet nyert Samu István (Békés), aranyoklevelet Sailer Elek (Csaba), aki egyúttal ezüstoklevelet is kapott. Kétéves kancacsikóknál: Ezüstoklevelet nyertek : Scherer József (Békés), Hajdú Péter (Köröstarcsa), Áchim F. András (Csaba), Tóth M. László (Köröstarcsa), Szklenár Mihály (Szarvas), Janurik Pál (Szarvas), Hunyecz Lajos (Endrőd). Egyéves kancacsikóknál: Ezüstoklevelen nyert Reisz Simon (Csaba). Csődöröknól ezüstoklevelet nyert Zalay-Tóth Antal (Orosháza). A birálat után a dijak kiosztása következett ós Haraszti Sándor alelnök megköszönvén a biráló-bizottsági tagok fáradozását ós a díjazást berekesztette. Délután mintegy száz gazda a földmivesiskolába vonult ki, hogy résztvegyen az uj, magyar találmányú Jurenák-fóle eke bemutatásán. Először egy a Jurenák-rendszer szerint átalakított régi Sack-ekót mutattak be. Az ered mény még ennél is mindjárt első látásra meglepte és kielégítette a gazdákat. Látták, hogy az átalakított eke munkája szebb, tökéletesebb, eredménye nagyobb ós vonóerő is kevesebb kell hozzá. Az eredeti Jurenák-féle eke pedig a legszigorúbb kritikát is kiállhatja. Annál szebb, tökéletesebb munkát már képzelni sem lehet. Az eredmény anynyira elragadta a gazdákat, hogy a jelenlevő feltalálónál mindjárt számos megrendelést eszközöltek. Az eke részletes ismertetése és bírálata egyébként meg fog jelenni a legközelebbi gazdasági egyesületi Értesítőben és a megyei lapokban is. Az érdeklődőknek addig is szívesen szolgál felvilágosítással az egyesület titkári hivatala. Sikkasztó községi gazda. Elitélte a gyulai törvényszék. Nem régen egy társaságban félig évődve, félig meg elkeseredetten jegyezte meg egy sárréti magyar : — Hej mégis csak jobb az uraknak. Azokkal még a törvény is kivételt tesz. Ha a paraszember megkívánja a másét, rámondják mindjárt durván, hogy lopott. Az urak pedig ha hasonlóra vetemedik, már finomabban fejezik ki. Azt mondják, hogy sikkasztott. A sárréti magyar egyszerű ember lévén, természetesen nincsen tisztában a büntető törvénykönyv distinkcióival s ezért a társaság jót nevetett a naiv megjegyzésen. Ha pedig a magyar elolvassa ezt a cikket, bizonyosan zavarba jön, mert meglátja, hogy bizony a paraszt emberek is szoktak sikkasztani, nemcsak az urak, aminthogy az urak is szoktak lopni, ópugy, mint a paraszt emberek. Az igaz, hogy a paraszt emberek között épenolyan kevés sikkasztó akad, mint az urak között tolvaj. A sikkasztáshoz nagyobb raffineria ós ügyesség kell, mint a tolvajláshoz, sőt bizonyos fokú intelligencia is kell hozzá, amivel az egyszerű emberek nem rendelkeznek. A közvagyon tehát legtöbbször jó kezekbe van letéve az egyszerű embereknél. Ezt azonban csöppet sem lehetett elmondani Földesi József mezőberónyi emberről, akit polgártársai bizalma pár év előtt a községi gazdai pozícióba juttatott. Mezőberónyben gazdasági intéző nem lóvén, a község összes ingóós ingatlan vagyonát a gazda kezeli. Az ő állása tehát felelősségteljesebb, mint például a csabaié. Földesi eleinte meg is felelt a belé helyezett bizalomnak, úgyhogy az elöljáróság meg volt vele elégedve. A haszonleső Földesi azonban ettől a nagy bizalomtól vérszemet kapott ós állása előnyeit a saját javára igyekezett kiaknázni. Igy például 1909 junius elején megbízta az elöljáróság, hogy a község 4 parcellányi lóhere termését árverésen adja el. Földesinek szintén szüksége volt herére, tehát megtartotta az árverést olyanformán, hogy ő volt az eladó ós az árverező is egy személyben. Természetes, hogy a kikiáltási árnál nem fizetett egy krajcárral -sem többet a heréért. Igy megvásárolta a 4 parcella herét 26 50 koronáért, holott volt olyan, aki 45 koronát is adott volna érte szívesen. Ez azonban még nem volt elég. Földesi uram más suskussal is ólt. Az árverési jegyzettóteleit ugyanis önkényesen kiigazította és ugy tüntette fel a dolgot, mintha a legtöbbet ígérő ő lett volna. Tehát félre is vezette ráadásul az elöljáróságot. De más ós nagyobb bűnök is nyomták Földesi uram lelkiismeretét. Ö nem sokat habozott, hanem ha neki valamire szüksége volt, egyszerűen megrendelte a község számára, aztán szépen hazaszállította ós elhasználta. Neki ez egészen természetes dolognak látszott. Igy például az 1909. év folyamán a következő értékeket sinkófálta el. A Gottfried ós Spitzer-cégtől megreudelt a község részére 50 kilogramm petróleumot, 12 súroló kefét, 6 csomag gyergyát és 5 pár meszelőt. Ezeket azon-