Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-18 / 66. szám

3 biztosított magának. Minthogy pedig a koalíció kötötte szerződés a mostani kormányt is kötelezi több esztendőre, e^ész világos, hogy a gazdapárti honatya összeférhetetlenségi helyzetbe jutott. Ez magában még nem volna kipécézni való, mert hiszen az összeférhetetlenség nem bün. De a dolog rögtön máshogyan fest, ha hozzátesszük, hogy Kovács Gyula gazdapárti képviselő édes testvére Szunyogh Mihály volt országgyűlési képviselőnek, a kőnyomatos lap tulajdonképeni megalapítójának és az első kormány szubvenciófelvevőjének. Mikor azonban Szunyogh a szubvenció következtében összeférhetetlenségbe jutott, eladta a lapot fivérének, aki nem Szúnyogra, de Kovácsra magyarosította a nevét. Bizonyos, hogy jól választotta meg a nevét, mert ki az ördög gondolna arra, hogy Szunyogh és Kovács édes testvérek. Á szubvenció ilyen formán a családban maradt s nem vándorolt ki onnan még akkor sem, a mikor Kovács csupa óvatosságból ráíratta a lapot a — sógorára. Most pedig, hogy az összeférhetetlenségi bejelentés megtörtént, a volt és a jelenlegi képviselő jámbor arccal azt mondja, hogy nem forog fenn az összeférhetetlenség esete, mert a kőnyomatos lap nem az övék, hanem a sógoruké. A gazdapárt jól kezdi a dolgát s mi szép jövőt jósolhatunk neki ilyen kezdet után". A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága fog majd dönteni a Ház összeülése után e mindenesetre érdekes és nagy port felvert ügyben. j szes vagyona volt december 31-ikén 809 44 korona. A jelentést a közgyűlés tudomásul vette s a pénztárosnak a felmentvényt megadta. A jelentések meghallgatása után K o r o s y László elnök tiszttársai nevében is megköszönvén a mult választáskor beléjük helyezett bizalmat, b9jelentette, hogy mandátumuk lejárt, tehát tisztújításra van szükség. A tisztújításon közfelkiáltással választották meg az uj tisztikart, mely a következő : Elnök: Korosy László. Alelnök: Wagner József. Jegyző: Horváth Mihály. I. karnagy: Galli János. II. karnagy: Uhrin Pál. Pénztáros: Jeney Endre. Ellenőr : Mengyán Endre. Ügyész: dr. Pándy István. Zászlótartó: Valentinyi Mihály. Serleggondozó: Karácsonyi Gyula. A választmány tagjai lettek: K írácsonyi József, Berényi Györgv, Adamik János, Gyebrovszky Lajos, Hinterleitner József, Zsiros Pál, Ancsin János, Dubraucsik János, Krmeczky Lajos, Hulyuk János. Póttagok: Kiinghammer István és Nagy Sámuel. A választások megejtése után Korosy László elnök néhány szóval kitartásra buzdította a tagokat s a közgyűlést berekesztette. Történetek a gyulai közkórházból. Küzdelem az őrülttel. i ütni-verni. A többi őrült bamba tekintettel nézte az izgalmas jelenetet. Az ápolónő kétségbeesetten sikoltozott, mire a folyosóról és a szomszéd : teremből elősiettek a többi ápolók és nagy nehezen megmentették a szörnyen i megsérült ápolónőt, aki súlyos sórüló' seket szenvedett. Az ijjedtségtől még kihallgatása alkalmával is alig tudott szóhvz jutni. — Nem tudom ón, hogy történt — mondotta — csak azt tudom, hogy nagyon megijjedtem. Nem is emlékszem semmire. A másik eset nem az elmebeteg osztályon történt. A belgyógyászati osztályon huzamosabb idő óta állottak már kezelés alatt Barna Sándor ós M a jt é n y i János. Majtényi már csaknem teljesen felépült, u*y hogy egy-két nap múlva el kellett volna hagynia a kórházat. Az a bácsi azonban szintén az enyves kezű emberek közé tartozik. Ennek bizonyságát adta vasárnap is, amikor a szomszédjától, Barna Sándortól ellopott a párna alól két koronát az alatt, mig szunnyadozott. A dolog azonban kiderült ós az enyveskezü Majtényi uramat, akinek már úgyis kifelé állott a szekere rúdja, átszolgáltatták a büntető járásbíróságnak. Egy kellemetlen pásztoróra. - Fővárosi tudósítónktól Hej, boldog pásztorórák! . . Ki ne gondolna örömmei egy elkövetkezendő kellemes pásztorórának édes perceire és ki szalasztana el egy kínálkozó jó alkalmat? A mostani forró nyári napok lenyugvásával még az a szalmafórj is, aki égre-földre hűséget esküdött életepárjának, meg-megszegi a tilalmat. Különösen a fővárosban nehéz az esküt megtartani. De még jó, ha a pásztorórának sima lefolyása van, megeshetik ám egy kis bonyodalom is ós még aztán könnyen rá is fizethetünk. Ez esetben még a rendőrség is beavatkozott és bizony izgalmas pillanatokat ólt át a szalmaférj, akit egy zsaroló „házaspár" akart a körmei közé keríteni. Az előzményeket nagy raffineriával eszelte ki a két jeles firma ós most a rendőrségen a sor, hogy előkerítse a merénylőket. A mult hó végén egy elegáns úrinő egy férfi kíséretében beállított egy ösmert budapesti kereskedőhöz, akinek a Lipótvárosban van elsőrangú bútorraktára. Minden bevezetés nélkül igy szólt a nő: — Uri lakberendezést akarunk vásárolni. — Parancsoljanak választani — mondotta a kereskedő ós előzékenyen kalauzolta vevőit hatalmas emeleti bútortermeiben. Megmutatta a legmodernebb darabokat. A hölgynek jó ízlése volt. — Maradjunk ennél a machagoni bútoroknál — mondotta a hölgy túlzott affektálással. A férfi helyeslően bólintott és egyúttal megkérte a kereskedőt, hogy bocsássa rendelkezésére a kiválasztott bútorok rajzait, mert azokat be kell küldenie a vidéken lakó apósának. A kereskedőnek ez ellen nem volt kifogása és a rajzok elkészítését a jövő hétre igórte meg. Erre eltávozott a házaspár. Még el sem telt a hót, a hölgy a második napon egyedül megjelent az üzletben és ismét érdeklődni kezdett a kiválasztott bútorok iránt. A gyönyörű hölgynek szívesen magyarázgatott a kereskedő, hiszen olyan kedves ós elragadó volt! Egy teljes órát tartózkodott a nő az üzletben, majd fáradtságról panaszkodott. A bútoros előzékenyen irodájába hívta a hölgyet, aki a meghívást természetesen nem utasította vissza és itt bizony már nem a bútor volt a téma. Hosszasan eldiskuráltak. Az órák multak. Senkisem zavarta a kellemes együttlétet. A hölgy szabad viselkedése bátorságot öntött a kereskedőbe ós valósággal ostromolni kezdte a szép hölgyet, aki tulajdonképen csak ezt akarta. Miután célja felé közeledett, hirtelen eltá- j vozott, de megígérte, hogy holnap is- ; mót eljön. Ugy is volt. A kis irodaszo- , bából valóságos találka hely lett. Hogy, ! hogy nem — talán Ámor isten is ugy j akarta! — kitűzték a randevú idejét ós • helyét és egy csókkal megpecsételték a szerződést. Á hölgy eltávozott, a keres- i kedő pedig boldogan várta az időt, J hogy a találkára elmehessen. Másnap délelőtt az egyhangú üzleti ; levelek között ráakad egy „privát" jel- | zéssel ellátott levélre, aineiyet kiván- : csian bontott föl. A tartalma a követ- ' kező volt: „Tisztelt Uram ! Tudom, hogy a feleségem kótizben önnél volt és engem megcsalt. Eít nem tagadhatja! Ha nem akar kellemetlenségeket szerezni, ugy ajánlom, hogy o sorok átadójának ötszáz koronát adjon át, mert ellenkező esetben mindent megírok feleségének. Ez nem tréfa! Külön figyelmeztetőim, hogy ne próbáljon tőrbe csalni. Üdv. Vaskéz". A kereskedő ugyan nagyot nézett „vaskezü" barátunk kusza soraira, de egyáltalában nem ijedt meg ós rögtön tisztában volt, hogy itt csak zsarolásról van szó. Azonnal rendőrt hívott, akinek átadta a kis levélkét, amelynek alapján keresik Yaskéz urat. A férfi szemólyleirását jól megadta a kereskedő, de még jobban és alaposabban tudta a hölgyét megadni (Hiszen ez természetes !). Kihallgatták a rendőrségen még a levél átadóját is, egy gyorsküldöncöt, aki azt mondotta, hogy a „Boulevard"kávéházban kapta a levelet azzal a megbízással, hogy a pénzt oda vigye. Az előhívott rendőr rögtön a kávéházba ment, de már nem találta ott az ipsét, akinek, ugylátszík, jó szimatja volt ós még idő előtt kereket oldott. A férj uram pedig most azon gondolkodik, hogy elmondja-e az esetet rövidesen hazatérő kis feleségének. Hogy kidurül a dolog, az bizonyos. Igy hát kár is volna tagadni. Talán sikerülne a kalandot simán elintézni, ha az asszony elhinné a most Pesten szájról-szájra szállóigót: „Hja kérem, nyár van és az ember nincsen fából! . ." Ki tudja, elhiszi-e ? Letartóztatás a csabai pályaudvaron. A „Pannónia" és „Korona" kávéházak tolvaja. Még a mult év végén két nagy lopás történt Csabán. Mindkettő azórt keltette fel különösképen a közönség érdeklődését, mert nem tudtak nyomára akadni a legszorgosabb kutatások dacára is a tettesnek, vagy a tetteseknek. Az egyik lopás Fehér Flórisnak, a „Pannónia" című kávéházában történt, ahonnan mintegy 150 korona értékű különböző kávéházi eszköz ós ital tünt el. Néhány hét múlva Freiberger Márton „Korona" kávéházára került a sor. Itt még vakmerőbben ment a dolog. E^yik éjszaka ugyanis kivitték a szobából Freibarger íróasztalát az udvarra, feltörték a fiókját ós 380 korona értékű ékszert elvittek. Mindkét károsult azonnal jelentést tett ugy a rendőrségnél, mint a csendőrségnél és megndult a nyomozás, de az egészen a legújabb időkig nem tudott semmi eredményt felmutatni. A csendőrségnek fáradtságos, lelkiismeretes ós nagy éleslátásra valló kutatás után végre is sikerült helyes nyomra találni. A lopás idején ugyanis Fehér Fiórisnál szolgált egy U n g á r Ilona nevü cseléd. Szorgalmas, szolid lánynak bizonyult, mint aki a légynek sem árt, úgyhogy maga a károsult tiltakozott ellene, mikor vallatóra akarták fogni. A lopás után néhány napra távozott is a leány Fehér Fióristól és Freybergerhez állott be cselédnek. Az ott elkövetett lopás idején szintén alkalmazásban volt, sőt még ő rémüldözött legjobban, mikor a rablás hirót hallotta. Akkor sem gyanakodott rá senki. Rövid idő múlva azonban Freibergert is ott hagyta Ungár Ilona ós különböző helyeken szolgált. A csendőrségnek a nyomozás során feltűnt, hogy a leány mindkét lopás alkalmával jelen volt mindkét helyen. Abban az irányban kutattak tehát. És sikerült is nekik feltalálni a két tolvajlás tettesót Ungár Ilona személyében. A leány legutóbb az állomási vendéglőben szolgált ós ott akadtak rá a csenőrök. Mindenekelőtt házkutatást tartottak nála ós találtak szobájában egy kózi tükröt, mely a Freibergertől ellopott tágyak közül való. Ekkor Ungár Itona nem tudott tagadni többé. Töredelmesen bevallotta, hogy ugy a Fdhér Fióris-fóle, mint a Freiberger-fele lopásokat ő követte el. A csendőrség ezekután letartóztatta a leányt. Később, mikor vallomásáról jegyzőkönyvet vett fel, szabadon bocsátotta ós feljelentette a királyi ügyészségnél. A „Békéscsabai Daloskör" közgyűlése. Az uj tisztikar. Csabának egy régi, immár csaknem kót évtized óta fennálló egyesülete tartotta vasárnap délután évi rendes közgyűlését. Ideális lelkű emberek gyűltek össze akkor az ipartestület gyüléstermében. Olyan emberek, akiket a magyar dal, a magyar zenei műveltség fejlesztésének magasrendű érdeke vezérel s akik minden rendelkezésükre álló erővel arra törekszenek, hogy Csabának különösen kisebb intelligenciájú közönségével megszerettessék a harmónikus zenét s ez által emeljék Ízlésük nívóját. Budapesten és a nagyobb vidéki városokban nagyon sok ilyen daloskör működik és virágzik. Csabán ez az egy kör volna, mely összegyüjthetné magába a zenekedvelőket és dalolni szeretőket. És sajnosan kell tapasztalnunk, hogy pár év óta nemhogy szaporodna a működő tagok száma, hanem inkább apad. Szinte megmagyarázhatatlan az a nemtörődömség, amellyel a jó hangú ós zeneileg némikémiképen müveit csabai polgárok a daloskörrel szemben viseltetnek. Pedig annak a fennmaradása kulturális követelmény és csak a csabaiak szégyene les?, ha a daloskörnek működő tagok hiányában meg kell szűnnie. Reméljük, ezt nem fogják megengedni és most, ősz felé sokan fognak beiratkozni az oly szép sikereket elért daloskör működő tagjai közé. A vasárnapi tisztújító közgyűlésről egyébként tudósításunk a következő: Korosy László elnök a megjelentek szíves üdvözlése után megnyitotta a közgyűlést, melyen a tisztikarból jelen voltak: dr. Pándy István ügyész, Galli János karnagy, Horváth Mihály jegyző ós J e n e y Endre pénztáros. Ezután Horváth Mihály jegyző felolvasta a daloskör mult évi működéséről és a tagok létszámáról szóló jelentést, mely sajnálattal konstatálta, hogy mig a pártoló tagok száma növekedik, addig a működő tagok száma, akikre pedig igen nagy szükség van : apad. Ezzel kapcsolatban sokan annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy jobb volna feloszlatni a daloskört egészen. Ettől azonban elállottak Korosy László elnök felszólalása után, aki azt ajánlotta, hogy csak fenn kell tartani még legalább egy évig a daloskört, propagandát kell érdekében csinálni és csak akkor kell beszüntetni, ha a propaganda se jár semmi eredmónynyel. E felszólalások után a közgyűlés a jelentést tudomásul vette. Jeney Endre pénztáros az 1909. évi zárószámadást terjesztette elő. E szerint a bevétel 1264 09 korona, a kiadás pedig 929 64 korona volt. A maradvány tehát 335 26 korona. A kör öszMeglopta a betegtársát. A kórházak szomorú világában nem egyszer fordulnak elő idegizgató jelenetek, amelyek némi tarkaságot, vagy érdekességet visznek belé az ott uralkodó nagy egyhangúságba-. Különösen az elmekóros osztálynál fordulnak elő gyakran olyan jelenetek, hol a szegény élőhalottak társasága várja öntudatlanul az igazi, a megváltó halált. Az ápolók és ápolónők örökös veszedelemben forognak ott, mert nem tudják, melyik pillanatban jön rá valamelyik betegre a dühöngő roham, mikor az őrültek hatványozott erejével rohannak azok a szerencsétlenek a kiszemelt áldozatra és tépik, ütik, verik, harapják, fojtogatják. Egy egészséges ember ereje kevés az ilyen támadás visszaszorítására és bizony, ha idejekorán megfelelő segítség nem érkezik, az áldozat súlyos sérülésekkel kerül ki az őrült karjai közül. De ezeken kivül előfordulnak más fajta történetek is a többi osztályokon. Egy-egy nagy kórteremben rendesen igen vegyes társaság van elhelyezve. Össze kerülnek becsületes jellemű emberek büntetett előéletű ós rossz hajlamú fráterekkel, akik ha hiányzik a kellő felügyelet, azon igyekeznek, hogy betegtársaiknak mindenképen kellemetlenkedjenek, azokat megkárosítsák. Megesik gyakran, hogy az ilyen alak magára haragítja az egész kórtermet, úgyhogy a vezetőség kénytelen vagy másik szobába helyezni, vagy pedig eltávolítani a kórházból. És gyakori ezek j között a notórius szimuláns is, akik köI zül nem régen tiltott ki egy csomót a belügyminiszter a kórházakból. A hét elején kót eset is fordult elő a gyulai kórházban. A két eset a következő : Simon Eszter 21 éves ápolónő, ki a kórház elmebeteg osztályán van alkalmazva, hétfőn délelőtt az egyik kórterembe ment megszokott kötelességét teljesíteni. Abban a teremben éppen a dühöngő őrültek vannak elhelyezve. Legveszedelmesebb azok között Murvai Mari nevü leány, aki már menthetetlen. Az ápolónő nyugodtan S igyekezett egyik betegéhez, mikor egy- j ! szerre rettenetes ordítozást hallott a ! t háta megett. Nem lehetett azt a bor| zalmas hangot semmiféle emberi hang' hoz hasonlítani. Az ápolónő meglepeti ten fordult hátra, de akkor már előtte Í i termett kibontott hajjal, visszás fényben ragyogó vadállatias tekintettel Murvai . Mari. Mielőtt védekezhetett volna ellene , az őrült leány rárohant, arcul ütötte, aztán belemarkolt a hajába, iszonyú erővel először az ágyhoz vágta, majd a földre teperte 03 elkezdte k irmo'.n i,