Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-11 / 73. szám

152 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 szept. 11. A Békés-Csabai takarókpénztár­Az alaptőke felemelése. Csütörtökön délelőtt tartotta a Békés­csabai Takarékpénztár Egyesület rend­kívüli közgyűlését. A rendkivüli köz­gyűlés összehívására az indította a taka­rékpénztár igazgatóságát, hogy a foko­zott és folyton nagyobbodó kihelyezett kölcsönöknek megfelelően és az intézet mobilitását illetőleg a részvénytőkét fel­emeljék, mert mig 1906-ban a kölcsönök álladéka 8.686,000 kor. volt, addig 1910. év május 7-én már túlhaladta a 13 millió koronát. A kölcsönök kihelyezésével egy­idejűleg a takarékbetétek, valamint a tartalékok emelkedése is lépést tartott. Ugyanis 1906 ban a tarlalékok 1.389,000 koronára rúgtak, ellenben 1910 május 7-én már 1.879,311 koronára emelkedtek. A takarékbetétek az 1906 dec. 31-iki 3.729,000 koronával szemben 1910 május 7-én 5.667,000 koronára emelkedtek. E számok, már magukban is, telje­sen indokolttá tették az igazgatóság ál­tal javasolt részvénytőke felemelését. A rendkivüli közgyűlésen V a r­ságh Béla elnökölt, kinek felkérésére a jegyzőkönyvet Havas Mór vezér­igazgató vezette, mig annak hitelesíté­sére az elnök indítványára Szalay Lajos és dr. R e i s z Miksa küldettek ki. Elnök bejelentette, hogy a rendki­vüli közgyűlésen 193 részvényes által 2399 részvény mutattatott be és tétemé­nyeztetett le s ebből a rendkivüli köz­gyűlésen 1339 szavazat képviseletében 46 részvényes van jelen. Yarságh Béla elnök, miután az alap­szabályok értelmében határozatképesnek jelenti ki a közgyűlést, ismertette a meg­jelentekkel a részvénytőke felemelésé­nek a szükségességét, melyet szüksé­gessé tesz a folyton emelkedő kölcsön­kihelyezés és az intézet mobilitása. Egy­úttal oly indítványt terjesztett a köz­gyűlés elé, hogy a tervezett 1000 darab részvény helyett, mert már az ujabb tő­kelekötöttségre vár, 2000 darab ugyan­csak 200 koronás névértékű részvény kibocsájtását határozza el a közgyűlés. Havas Mór vezérigazgató indo­kolja azután, hogy miért szükséges 1000 darab részvény helyett 20C3 részvény­nek a kibocsájtása. Bejelenti a közgyű­lésnek, hogy az igazgatóságot erre az indította, miután az eddig kihelyezett kölcsönök a május 1-iki kimutatásnál már jóval felül emelkedtek ós folyto­nosan emelkedőben vannak. Az ujabb ezer darab részvény kibocsátására hatá­rozzon ugy a közgyűlés, hogy a további, illetve második ezer darab részvénynek a kibocsájtására adjon felhatalmazást az igazgatóságnak, mely azt megfelelő idő­ben fogja aláírásra kibocsájtani, miáltal egy rövid időn belül való uj rendkivüli közgyűlés összehívása mellőztetnék. A közgyűlés ez érvelések alapján egyhangúlag elfogadta az igazgatóság javaslatát. Az alapszabályok módosítása azon pontjánál, mely az igazgatóság jutalékát a tiszta nyereség 9%-ban állapítja meg, az igazgatóság javaslata folytán töröl­tetett és helyette az évi tantiemet fix­fizetés gyanánt 3003 koronában állapí­totta meg egy-egy igazgató részére. Yarságh Béla elnök felszóla­lása e tárgyban a részvényesek teljes megnyugtatására szolgált, mert szóló sze­rint az intézetre nézve csak előnyös le­het ez a javaslat, miután a nagyobb részvénytőke remélhetőleg nagyobb nye­reséget is hozva, igy nagyobb jutalék jutna az igazgatóság részére, mig igy ezenkívül még adóban is megtakarítás éretik el a részvényosztalékra. Az alap­szabályok többi lényegtelen pontjait az igazgatóság javaslata szerint változtatta meg a közgyűlés. A dr. F á y Samu halálával meg­üresedett igazgatósági tagság helyet a közgyűlés egyhangúlag R o s e n t h a 1 Adolf gőzmalomtulajdonossal ós birto­kossal töltötte be. Rosenthal Adolf meleg szavak­ban köszönte meg a bizalmat és bizto­totta a közgyűlést, hogy mindég az in­tézet javát fogja tevékenységével elő­mozdítani, mig a részvényesek nevében S z t r a k a György üdvözölte az uj igazgatót. Varságh Béla elnök, miután több tárgy nem volt, megköszönte a részvé­nyesek szives érdeklődését és a köz­gyűlést berekesztette. Os Lajos repülőgépje. Az első felszállás. Elszakadt a lánc. Fortuna istenasszony ujabb időben mintha elfordult volna a magyaroktól. Alig sikerül valami honfitársainknak. Pedig a legtöbb alkotáshoz olyan tu­dással, ügyszeretettel és ambícióval fog­nak hozzá, amilyen a külföldieknél alig­alig tapasztalható. íme, alig indultak meg a külföldön a repülőgéppel való kísérletezések, máris akadtak magyar elmék, akik szintén ki akarták venni részüket e világot átalakító alkotás lét­rehozatalából. Volt és van is eszméjük | logikus és megvalósítható. Csak ám ini­| nálunk van egy nagy bökkenő. Az, hogy kevés a pénz, ahol pedig van, ott nincs vállalkozási szellem. Külföldön óriási tőkék állanak minden valamire­való aviatikus mögött, amely tőkék le­hetővé teszik, hogy a gépek az elkép­zelhető legtökéletezebb anyagból ké­szüljenek ós igy szilárdságukkal, ameny­nyire lehetséges, biztosabbá tegyék a repülést. A motorokat is egyre tökóle­tesitik s csakis ily módon érhetők el azok a rekordok, melyekről nap-nap után hirt adnak az újságok hasábjai. A magyar aviatikusok sorsa ezek­hez képest valóságos nyomorúság. Ott van Zsólyi, Adorján és Székely Mihály példája. Mind a hárman lezu­hantak már, gépeik összetört s csak nagy nehézségekkel és nagy idők mul­tán sikerült nekik másikat alkotni. A szarvasi születésű és igen tehetséges Székely Mihály még második gépjével is póruljárt Zágrábban. Gépe a próbák alatt annyira megrongálódott, hogy a kitözött napon nem szállhatott fel és amellett, hogy a magyargyűlölő horvát közönség csaknem meglincselte, még gépjét is lefoglalták, úgyhogy az idén már nem igen fogja folytatni röpü­lóseit. Kisebb mértékben bár, de hasonló balszerencse üldözi ő s Lajos ós F i k­ker Károly repülőgépét is. Nem egy izben ismertettük már a gép teljesen eredeti, minden meglevőtől különböző szerkezetót, mely ha beválik, alkotói nevét világhírűvé fogja tenni egy csa­pásra. Eredetisége főképen abban rej­lik, hogy helyből, nekifutás nélkül ké­pes felszállani és csavarként fúródni bele a levegőbe. Ennélfogva arra van predesztinálva ez a gép, hogy amikor teljesen rendben lesz, túlszárnyalja az összes eddigi magassági rekordokat. Hogy mindeddig nem lehetett a géppel repülési kísérletet végezni, an­nak oka az, hogy a motor hajtóerejét a légcsavarok tengelyére átvivő lánc gyönge. Folytonosan szakadozik, mi­helyt gyorsabban forognak a légcsava­rok. Ez különben természetesnek is látszik, ha tudjuk, hogy a 25 lóerejü motor erejét egy bicikli láncnak kell közvetíteni. Már régebben meg is ren­deltek egy sokkal erősebb láncot egy németországi gyárban, de a lánc még most sem érkezett meg. Ciak a megle­vőt hozták tehát helyre ós erősítették meg, amennyire lehetett. A gépet csütörtökön hajnalban F i k k e r Károly udvaráról kiszállítot­ták a Suk és Wagner-féle téglagyár területén épült hangárba és a hangár előtt levő szabad térségen volt meg csütörtökön délután az első repülési, vagyis jobban mondva emelkedési ki­Végre is egy pápai bulla nézetem sze­rint . . . A szobrász felugrott: — Elég! Teológiai vitákba nem megyek bele. Miattam tehetsz amit akarsz. Ha kedved tartja, rándulj, mász­szál, kússzál, ameddig jól esik, de egyre figyelmeztetlek. — Mire ? — Ha véletlenül kitalálod törni, vagy ficamitani a lábodat, ne számíts arra, hogy ón majd hideg borogatást fogok rakni. Eszembe sincs. Én abban a pillanatban pakkolok és utazok az első vonattal. Én bennem nincs egy szikra szamaritánusság,legkevésbé o'.yan emberrel szemben, ki maga hívja ki a végzetet, ki nyáron a hóra megy tán­colni, mint az ambiciózus szamár a jégre. Most pedig menjünk aludni. Még fent a szobában is folytatták a társalgást. A festő nagy igyekezetet fej­tett ki, hogy az uj ismeretséget ked­vező megvilágításba helyezze. — Látod — magyarázta, — egész más az, ha valaki modellt keres és más az, ha feleséget keres. — Igazad van, — mondotta a szob­rász nagyot ásitva, — te vedd el fele­ségül, ón esetleg modelnek használom. Vagy egy szinere megrendelésem. A festő csaknem durván szakította félbe : — Fogd be a szádat. Nem szere­tem a vicceket, ha komoly dologról van szó. — Komoly ? A festő körülnézett ós halkan sut­togta: — Ötvenezer koronája van kész­pénzben. — Te ökör — kiáltotta a szobrász — miért nem kezdted ezen. Aztán komolyan hozzátette: — Egy okkal több, hogy ne mássz { hegyeket. Újra figyelmeztetlek, ha va­i lami bajod lessz, én oly hidegen és részvétlenül hagylak itt, mint egy rossz színdarabot. Másnap a szobrász egyedül maradt a „Régi postádban és végig heverte az egész napot. Már délfelé szomorúság szállotta meg. Hiányát érezte a hü ba­rátnak, a rokonlóleknek, akit szidni le­het következmények terhe nélkül. Azt hiszem, ez a szükséglet tartja föl a leg­több barátságot. Este sétálni ment ós a séta közben törtónt meg az, amit minden idők no­vellistája a falum kajánságának fog nevezni. Az izmos atléta termetű mű­vész a sima flaszteron egy dinnyehaj­ban megcsúszott és kificamította a lábát Ezt konstatálta az előhívott orvos, de óvatosan hozzátette, hogy esetleg lábszártörós is foroghat fenn. Az utób­bit Röntgen-sugarakkal tudná megálla­pítani. — Hol a Röntgen-gép ? — kérdezte kintól sziszegve a szobrász. •— Nekem nincs, — hangzott az or­vos válasza — ós belátható időkön be­jül nem is lesz. De ha lenne, akkor sem rendelhetek mást, mint hideg boroga­tást a végkimerülésig. Jó mulatságot kívánt ós távozott. Ekkor érkezett haza a festő a traz. foji glecserek egyikéről. Épen egész­ségesen, a megelégedés nyárspolgári mosolyával az ajkán. Mikor meghallotta, hogy mi történt, szó nélkül nekigyür­kőzött és hajnalig rakta a hideg boro­gatást a megdagadt láb-bokára. A szob­rász nagyokat nyögött ós gyötrelmes mosollyal mondogatta: — Milyen buta a fátum. Butább, mint egy . . . Piktort akart mondani, de látható kinnal lenyelte a szót. Közben elérzé­kenyült és lihegve ismételte : — Látod, én azzal ijesztettelek, hogy itt hagylak, ha baleset ér . . . — Az csak olyan beszéd. — Nem ! Megtettem volna, ismerem magamat, megtettem volna csupa ko­miszságból. Jaj! Vigyázz, nagyon fáj ... facsard ki jobban . . . Harmadnapra lohadt a daganat és a szobrász bicegve át tudott menni barátjára támaszkodva a kilences számú szobába, hová ebédre volt hivatalos. A gyanúsan sz ke, de kétségtelenül mo­lett asszony tyúkhús levest főzött májas­gombóccal a lábbadozó betegnek. Az első néhány kanál után a szob­rász kéjesen csettintett a nyelvével: — Fejedelmi, — mondotta — ilyen leves után a püspök is megnyalná a száját : Az egykori papgazdasszony szeré­nyen bólintott a fejével. — Ami igaz, igaz, — mondotta, -­a boldogult püspök urnák, az Isten nyugasztalja, mindig smakkolt az én tyúkhús levesem . . . A festő fülig pirult, a szobrász na­gyot köhintett, aztán halkan tovább | kanalaztak . . . sérlet. A kísérletet nem híresztelték el, mégis sok nézője akadt az uj csodá­nak. A bácsik, meg a nénik összecsap­ták a kezüket, mikor meglátták: — Jé, de furcsa jÓ3zág! A vallásosok pedig mormogták so­pánkodva : — Mit ki nein találnak már az Is­ten ellen ! A gép kivontatása után us Lajos működésbe hozta az Anzáni féle mo­tort, amely után nagy berregéssel fo­rogni kezdtek a légcsavarok és velük a > két szárny is. Még felényi erővel sem­működött a motor, már is észre lehe­tett venni az egész készülék emelkedé­sét. Aztán megállították és a szárnyak lefelé váló hajlását nagyobbították az acóldrótok megfeszítése által, hogy an­nál inkább megfogják ós maguk alá kapják a levegőt. Ezt több izben meg­tették. Legutoljára aztán csaknem teljes erővel működött a gép. Szédületes gyorsasággal foroglak a csavarok s bár 5 ember fogta, mégis félméternól ma­gasabbra emelkedett a gép. Egyszerr^ csattanás hallatszott s az egyik lánc mintegy 15 méterre kirepült a vezető acélcsőből. Természetesen azonnal meg kellett állítani a motort s a kísérletnek vége volt. A legközelebbi kisérlet majd az erős lánc megérkezése után lesz. a Városépítés amerikai módra. - Fővárosi tudósítónktól ­Pesti ember ritkán vetődik át a Duna túlsó partjára. Csak arról vesz tudomást, csak az érdekli, ami a hidig van. Buda majdnem olyan idegen a pesti bennszülöttnek, mint akármelyik más városa az országnak. Pedig az uj hidak kényelmes gyalogjárót, nagyszerű kocsiutat kínálnak; sőt igazán érde­mes áimenni Budára és körülnézni: micsoda tündérvárost varázsolt oda né­hány esztendő alatt az egészséges spe­kuláció. A Fehérvári u(at már kilomé­teres hosszúságban nagyszerű paloták szegélyezik és aki a kelenföldi állomásra igyekszik, nem győz eleget csodálkozni a városépítés gyorsaságán és nagymó­retüsógén. Itt ötemeletes ház mered az égnek, amott néhány lépésnyire még tágas, zöld mezőség teiül el. A Budafoki-út a műegyetem hatal­mas épület-tömbje mögött húzódik el. Nyílegyenes, hosezu út, elvisz egészen a Déli Vasút töltéséig, amely a holt Duna-ágat szeli ketté. Ezen" az úton husz egynehány modern palotát szám­láltunk össze. És ami kedves és meg­nyerő : nem a régi pesti bérházak szürke kaszárnyastilusa vonul végig az uj építkezéseken. Ezek a házak a telek praktikus, levegős kihasználásáról, az épitósz művószi ízléséről, találékonysá­gáról tanúskodnak. Majdnem minden emeleten formás, öblös erkélyek, be­ugrások, itt nincs sötétség, ezekből a lakásokból nem igen fognak elkíván­kozni az emberek kávéházakba, budai kiskorcsmákba. Fellünő a sok egy- ós kétszobás lakás. A házépittetők nagyon helyesen számolnak azzal a körülmónynyel, hogy Budapesten egész légiója ól azoknak a nőtlen fiatalembereknek, akik most hó­napos szobákban laknak. Da vannak olyan gyermektelen, intelligens házas­párok, akik nem otthon étkeznek, akik­nek nincs szükségük konyhára, kamrára. A számítás beütött: az egy- ós kétszo­bás lakásokat valósággal szétkapkodják és az épülő házakban máris lefoglalták őket. Jobbra és balra a Budafoki-úttól egészen uj utcákat vágtak. Egyelőre alig egy-két ház mutatja, hogy itt uícák vannak. Idomtalan telkeket, tócsákat, földhányásokat, kis völgyeket látni. De ha — ami nem lehet kétséges — az eddigi tempóban halad tovább az épít­kezés, ezek a telkek egy óv alatt eltűn­nek Aki csak rövid ' sétára indul a Lágymányoson, annak fogalma lehet arról, hogyan születik a modern város. Ma a Lágymányos a legvárosiasabb ré3ze Budapestnek ós bizony nagyon sietnie kell Pestnek, ha Buda e részé­nek palota-színvonalát akarja elérni. A pesti oldalra visszatérve, különö­sen a parlament környéke hívja magára a figyelmet. Itt még most is sűrűn áll­nak egymás mellett óriási gyártelepek kéményei, de a csákány már kikezdte némelyiket. A Kúria mellett vezető Szemólynök-utcából talán már eszten-

Next

/
Oldalképek
Tartalom