Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-07 / 63. szám

XXXVII-ik évfolyam. 63-ik szám. Vasárnap, augusztus 7. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EkOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSrizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A falú meghódítása a kereskedő által. Békésosaba, aug. 6. A magyar kereskedelem és ipar jövendőjének legfontosabb problémája Magyarország belső piacának kiépítése, j vagy ami azzal egyértelmű, a magyar i falu meghódítása. Magyarország há- I romnegyed része falu, nem fogyaszt semmit s igy nem szolgálhat egy hatalmas ipari termelés és kereskedelem alapjául. A falu meghódítása tehát az az igen fontos feladat, mely a magyar ; kereskedelemre és iparra hárul. A falu meghódítása elé azonban óriási akadályok gördülnek. A falusi nép elmaradottsága, konzervativizmusa, a mezőgazdasági cselédek és munkások olcsó munkabére az agrárizmus politikai és gazdasági hatalmának alapja. Ezt a hatalmi alapot támadja meg az előretörő és kulturterjesztő kereskedelem, ezt védelmezik kétségbeesetten az agráriusok képviselői, a nagybirtokosok s azért egész bátran állíthatjuk, hogy az agrár izmus és merkantilizmus közötti küzdelem ütközőpontja a falu. Az agrárhatalom fellegvára a falu s bár a falu meghódításától függ a magyar kereskedelem és vele együtt az ipar fejlődése, az agrárok minden hatalmukkal a falura feküsznek s a kereskedelem útját elállják. A kereskedelem szempontjából a falu lakosságának tulajdonképpen csak ! három nagy csoportja bir különös fontossággal. A mezőgazdasági munkások és cselédek, valamint a kisbir- | tokosok. Az első két csoport, a mező- | gazdasági cselédek és munkások, Magyarország lakosságának csaknem a felét teszik. S ez az óriási tömeg, mint fogyasztó tömeg alig jöhet számításba. A mezőgazdasági cseléd és munkás elmaradott. Kulturszükségletei nincsenek, beletörődött a fennálló bérviszonyokba, melyek főképp természetbeni szolgáltatásokon alapulnak. A cseléd az mindent természetben kap. Ruhát, lakást és élelmiszert. Készpénzjövedelme aüg nagyobb 100—160 koronánál. A mezőgazdasági munkás pedig szintén kedveli a természetbeni munkabért, ezért vállalja el részért az aratást és a cséplést, ezért miveli meg részért a burgonya-, vagy kukoricaföldet, ugy hogy jövedelmének aránylag csebély része készpénz. Ha még ehez hozzávesszük, hogy a mezőgazdasági munkabérek általában csak aratáskor magasak, teljesen tisztán áll előttünk, hogy a magyar falu lakosságának legtekintélyesebb része a kereskedelem és általában a fogyasztás szempontjából a városi lakosság mellett messze elmarad. A kereskedelemnek s a piacot kereső magyar iparnak tehát elsőrangú érdeke, hogy a mai naturális szolgáltatásokat lehetőleg pénzértéken alapuló tiszta bérviszony váltsa fel. A cselédek és munkások mellett a harmadik fogyasztó tömeg a kisgazda. A kisgazdák Magyarországon azonban rendkívül elmaradott gazdálkodást folytatnak. Igen sok helyen még régi háromnyomásos gazdálkodást folytatnak, a nagyhozamu gumós növényeket nem kedvelik s a termelési eszközeik primitívek. Ami kevés készpénzt keresnek, az elmegy adóba, ugy hogy tulajdonképpen kulturfogyasztásra kevés esik. A kereskedelemnek elsőrangú érdeke, hogy a kisgazdák tanuljanak intenzív gazdálkodást folytatni s hogy a kisgazdákra súlyosan nehezedő magyar adórendszer gyökeres változáson menjen át. Meg kell tehát hódítani a falut a magyar kereskedelemnek! És a folytonosan előretörő kereskedelem el is indult a hódító uton. A kereskedelem kulturát terjeszt, kulturszükségleteket ébreszt s azért önmaga váltja ki azokat a hatásokat, amelyek a magyar faluból egy nagy fogyasztótelepet teremtenek. Azonban a cselédek és munkások munkabérkövetelése, a kisgazdák terjeszkedése és kulturális emelkedése a régi nagybirtokosok politikai és gazdasági hatalmát gyökerében támadja meg. S a nagybirtokosság egyszer csak azt vette észre, hogy inog a talaj, a magyar falu megmozdult, ki akar lépni régi konzervativizmusából. S ekkor a hatalmi pozícióját féltékenyen őrző nagybirtokosság kiadta a jelszót: Ki a faluból a kereskedőkkel! A falu a merkantilizmus és nagybirtokosság közötti küzdelem ütközőpontjává lett s megindult a harc a falu körül. A szövetkezeti mozgalom, a végrehajtási novella, a mezőgazdasági cseléd- és munkástörvény, a telepítési javaslat stb. bizonyságai annak a harcnak, mely a falut akarja elzárni a kereskedők elől. Ez a harc talán ma a leghevesebb. S hogyha a kereskedők szerény anyagi és társadalmi erejét a nagybirtokosság óriási vagyonával és hatalmával összemérjük, alig hihetünk a győzelemben. Ha a harc csak a kereskedelem és a nagybirtok között folyna, föltétlenül '. az utóbbi javára dőlne el. Azonban a mezőgazdasági cselédeknek és munkásoknak, valamint a kisbirtokosoknak kulturális és gazdasági emelkedése nemcsak a kereskedelemnek, hanem ezeknek a tömegeknek is mindennél fontosabb érdeke. A kereskedelem támogassa a falu emancipációs mozgalmát, a demokratikus mozgalmakat is, mert ezáltal gyöngíti igazán ellenfelét. Minden kulturális és demokratikus haladás közelebb viszi a kereskedelmet a falu meghódításához, mert az a falu anyagi jólétét és szükségleteit, tehát a forgalmat növeli. Mindenkinek, akinek érdekei Magyarország belsőpiacának kiépítését megkívánják, támogatni kell a népoktatást a legmesszebbmenő mértékben, minél intenzivebb parcellázást, szóval mindazt, ami demokrácia és kultura név alatt ismerünk. Ez az igazi ut a falu meghódításához. Egy kereskedő. A kánikula eseményei. - Külön fővárosi tudósítónktól. — A nap heve, az irtózatos kánikula még a politikai életre is reáborította nyomasztó s mindent ellap33itó fátyolát. Samrni órdamas nam történt, ami a heti levelem felemlitésre méltónak ítélhetne. A parlamaat megszavazott mindent, amit csak tőle kívántak s a főrendiház, mi telhetik tő'.e, ugyancsak beleegyez abba, hogy a honpolgárok ezután ismét adót fizessenek s szolgálják a császárt testükkel, esetleg vérükkel is Megszűnt tehát a kellemetes exlex állapot s ha valamiért visszakívánja a nép az elmúlt koalíciós többséget, Békésmegyei Közlöny tarcaja. Három mese. Irta : Török Gynla. Királykisasszonyok. Nagyanyó előző este királykisaszszonyokról mesélt a padka mellett. A földes szobában csak az ő hangja hallatszott, mert a gyermekek csöndesen, összebújva, tátott szájjal hallgatták. Az öre * asszony nekífohá^zkodással beszélt, a gyerekek álmodozó lelke, szelid képzelete elszállotta ka'andáriumlapokkal beragasztott ablakon át. Tündérországba. Csupa finomság volt a nagyanyó öreges szava ós lágy csilingelőssel szállott áhitatos szivükre. Éjfél felé hűlni kezdett a szoba, padig akkor szövődtek a legszebb meseszálik. Szó esett a királykisasszonyról, akinek finom ós fehér volt a térgye mint a liliom virága. És mégis, a szóp patyolat térdével szúrós kukoriciszemekre kellett térdelnie, mert igy akarta a gonosz mostohája. Liliom térdét felsértették a kukoricaszemek és e királykisasszony ritt, rítt keservesen . . . Eddig jutóit a mese, most aztán le kellett f> küdni mindenkinek. Még a fehérszőrű, zöldszemü öreg macskának is. Mindezekre tisztán emlékezett Juli, a kis fakóhaju parasztlány. A füstös, savanyuszagu iskolában, a meíifaricikált pad fölé hajolva, a liliomtérdü királykisasszonyról álmodozott. Arra gondolt, hogy estére folytatása lesz a mesének. Érezte a fehérfalu padka melegét ós képzeletében a sárga, porhanyó málét őrölgette a szájában. Apró vörös keze megindult a hideg palatáblán. A szigorú vonalokon át odaírta sz^p, lelkes betűkkel ! lilijom . . . lilijom . . . kukorica ... Csöndesen súrolta a palavessző a kőtáblát és néha-néha nagyot sikkant, amint pgy betű készen volt. Az elkeseredett, nagytorku tanító Szent Istvánról magyarázott. Hoeryhogynem, Vata vezér neve* is belekerült az unalmas szóáradatba. A Juli szomszédja élóken figyelt, de ez a szó kizökkentette a nyugalmából. A vattát nézte, amivel a Juli vörös, zsiros fülecskéje volt bedugva. Aztán jelentkezett és föladta Julit, aki szemmelláthatólag nem figyelt. Juliban meghűlt a vér, mikor a nagybajuszu, feketeképü tanitó ráordított mély, gordonka hangjával. Köny buggyant vizenyőskék szemeibe és gyerekes iszonyaltal gondolt arra, ami most következni fog A tanitó elkeseredve, ba'álos bizonyossággal kö zeledett a kisleány felé Rettentő büntetésre gondolt, hiszen ő az örök nyomorúságban mit se tudott a liliomtérdü királykisasszonyról. A szipogó gyermek kemény kis fejebubjára pálcaütések koppantak. Szöszhajába erősen belemarkoltak, azután a sarokba lódították. Sárga kukoric^szemekre esett vörös térdeivel és fösziszszent a fájdalomtól. Könnyeken át, fátyolos szemmel nézte maga körül a fényes, sárga kukoricaszemeket. A királyleányra gondolt, aki liliomtérdét megvérezte, mert a gonosz mostohája igy akarta. Melegen, lágyan folydogáltak piros arcán a könyek, le a fájdalomtól görbe száj felé. A nyelvével megízlelte a könyek sós árját: Minden keserűsége a torkára szorult ós csöndes zokogással ritt, ritt keservesen . . . A liliomtérdü királykisasszonyt siratta. Esőben. Ez egy szomorú őszi délután történt. Apró vízcseppek szálltak alá az égből es sötétre festették a szürke aszfaltot. Csöndes és egyhangúan szomorú volt minden az utcán, mikor hirtelen és durván kicsapódott az iskola ajtaja. A nedves lépcsőkön apró gyermeklábak peregtek lefelé : az elhagyott utca benépesedett kiáltozó ujjongó gyermeksereggel. Akik mezítláb voltak, vigan taposták a hűs, nedves aszfaltot. Ujjongtak mindnyájan, mert a homályos, poros szobákban eltöltött óráknak vóge volt. Nem tudni honnan, egyszerre csak egy [ kutya vetődött közéjük. A sárgaszőrü, ' rut kis vézna állat szomorúan, nehezen baktatott a fal mellett. Szomorúan és lelógó fejjel haladt, mert életet hordozott magában. Mert anya volt ós mert rut terhével kiverték minden udvarból. Előbb észre sem vették, de aztán rákiáltott az egyik gyerek. Megriadva ós különös irammal vágtatott tovább a rut kis állat: olyan mulatságos volt, hogy az apró kölykök mind nevettek rajta. Tizen is üldözőbe vették és kövek, tolltartók, kalapok röpültek utánna. Az utca végéről egy asszony jött szembe a vágtató gyermeksereggel. Lágyau, szinte csosszantva taposta az aszfaltot, amelynek fényes hátán már gázlámpák fénye rezdült végig. Csöndesen, puhán haladt, kissé különös szemekkel, mint aki templomba jár ós titkos szent jelentéseket vár. Zavaros dobogással, rikoltozva vágtat föléje a kölyökhad. És a gyerekek előtt furcsa loholással, nómén és megriadva igyekezett a rut kis sárga kutya. Némán, kétségbeesett tekintettel vonszolta formátlan testét ós csak olyankor sirta el magát, amikor éles kő találta. Az asszony, aki szembe jött, lágy csosszanással megállott. Ernyedt lábai nem vihették tovább Némán, megriadva, hirtelen elhűlve várta, mig a vihogó gyermekek elrohantak mellette. Dobogó szívvel nézte a nyomorult párát, a gyerekek áldozatát. Küiönös, gyerekes szomorúságok, kétségek szálltak a szivére, mikor a sárga kutya feléje vágtatott. Egyenesen feléje tartott a meghajszolt állat. Fejét félrefordítva, farkcsóválva, alázatosan simult hozzá a szoknyájához; szürke, nedve3 szemével fölnézett reája. A gyermeksereg elvágtatott, eloszlott már ós az asszony még mindig ott állott. Csöndesen, szomorú arccal állott. Sirt. Lassan peregtek végig foltos arcán a könnyek.. Néha hűs esőcseppek is ültek váratlanul a szeme alá. Aztán csöndesen megindult. Mögötte a falhoz lapulva a rut kis állat kocogott . . . férfi- és gyermekruha nagy árúháza Auguszt. végén megnyílik rischer Ignác Békéscsabán, Főtér, a városháza melletti, újonnan épült Weisz Móricz-féle házban