Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-04 / 62. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 szerint a Wagner József lemondása folytán megüresedett elnöki állásra hárman vannak jelölve: Timár Endre, Klein Gusztáv ós Kovács Károly. Az alelnöki állásra szintén megtette jelölését az előljárósági ülés. Elsősorban az elnöki állás betöltése következett. A nagyszámmal megjelent iparosok ajkáról mintegy varászütésre azonnal felhangzott a Timár Endre neve, aki az elnöklő szolgabíró az ipartestület egyhangúlag megválasztott elnökéül jelentett ki. Ennél izgalmasabb volt az alelnökök választása. Zűrzavaros khaosz támadt egyszerre. A khaoszból különösen három név hallatszott ki: a Kován Endréé, H u gy e cz Jánosé és a Fac s i n a i Dezsőé. Sürün hangzottak az ilyenforma felszólalások: — Nem kell szabó ! — E ég már a szabókból! — Más iparosok is vannak 1 Elnöklő szolgabíró nem tudván a nagy zavarban megállapítani a többséget, javasolta, hogy az alelnökválasztás titkos szavazás utján történjek. A titkos szavazás eredménye az lett, hogy Hugyecz János 58, Kován Endre 43 és F a c s i n a i Dezső 42 szavazatot kapott. Alelnökök tehát Hugyecz János épitővállalkozó és K o v a n Endre szabó lettek. Kaptak szavazatokat még Csanády János, Bányai András ós Lipták-Ga 1 o Pál is. Választás után Timár Endre elnök iparostársait vendégül látta a Schwézne r-féle vendéglőben, hol számos, lelkes felköszöntőben ünnepelték az uj elnököt. Mikor a képviselő űr mulat. Nem valami kismiska ám országgyűlési képvise'önek lenni, különösen Csabán. A felséges nép szemében itt valósággal kisisten a képviselő úr, akinek minden szabad s akire való hivatkozással packázni lehet mindenféle hatósággal. Különösen áll ez most, amikor Áchim L, András a képviselő A felséges nép szörnyű módon el van telve véle. Azt hiszi, hogy most már megváltozik a világ. Fnmigál minden hatóságot s félvállról beszól mindenkivel, akit a sors, vagy az államrend föléje állított. Megtörtént az is példáui, hogy egy asszony következőképen förmedt egyik járásbiróra: — Megálljon, majd adunk mi magának. Más ám most a követ: Áchim L. Anürás. Ha a nép ennyire el van telve Áchimmal, mórt ne legyen ő eltelve önmagával? El is van nagyon. Vasárnap éjjel például nagy murit csapott a „Nádor"-ban. Folyt a bor, a pezsgő, húzta a cigány. Reggel 4 órakor arrafele ment két rendőr. Mikor a nyitott ablakon meglátta a képviselő ur, el kezdte szidni cndarul őket is, a szolgabírót is, meg a városházát is. Aztán kocsit rendelt és a „Fiume" eló hajtatott, ahol harsány „Le az urakkal 1" kiáltással nekihajtott a künn levő bútorzatnak. Egy pár széket, asztalt kegyeskedett is összetörni. Csak mikor látta, hogy a kocsival nem hajthat be a Fiume kávéházba, fordult hazafelé. Mint értesü ünk, utcai botrány okozásáért a rendőrség megindította az eljárást a nagyságos úr ellen. A Szigorúbb ellenőrzést. Ilyenkor, nyár idején, mikor a föld népe egész évi verejtékes munkájának gyümölcsét learatja, meg-megjelenik itt is, ott is a bogárhátú házikóból álló akáclombos falukban a gazda róme, a vörös kakas. A nyári tüzek helyrepótolhatatlan károkat okoznák emberéletben, vagyonban s ezek a tüzkatasztrófák úgyszólván program szerűen jelentkeznek a forró nyári napokon, népes, jómódú falvakat, azok szorgalmas népét juttatván nyomorra. Ezek a nyári tüzikatasztrófák ráráiránnyitották a figyelmet a községi tűzrendészetre, amelynek hivatása, feladata lenne ezeket a veszedelmeket megakadályozni, azokat lokalizálni. Lehetne is ezen a bajon segíteni móg a régi elavult tüzrendószeti szabályok mellett is, ha azokat a községekben lelkiismeretesen betartanák. Mert nem mindig az intézményekben van a hiba, hanem a törvényeket ós rendeleteket alkalmazó, azokat végrehajtó hatóságok fölületességóben, hanyagyságában. gyarlóságaiban. A tűzrendészetről szólló belügyminiszteri rendelet s annak alapján alkotott törvényhatósági tüzrendószeti státumok előírják azt, hogy minden, még a legkissebb községben is szervezni kell legalább is köteles tűzoltóságot. Hány kis község van, amelyekben a staiutum ez a része csak papiroson van meg. Az is kötelező a községekre, hogy a tűzoltásra alkalmas szerek legyenek, hogy az elöljáróság s a főszolgabíró az általános tüzvizsgálatok alkalmávzl meggyőződést szerezzen arról, vajon ott van-e minden falu minden házában éjjel-nappal készen a vízzel teli hordó, szapusajtás, mellette csákja, kapacs stb. a lü/.oltásához szükséges minden eszköz ? Továbbá respektálja-e a falu népe a tüzrendószeti státutum azon szigorú rendelkezéseit, mely szerint a házak végeiben, a szérűskertekbe, pajtákba nem szabad gabonát össze zsúfolni, asztagokat, szalmakazlakat rakni, hanem azokat a közság belső területén kivül. mezőn kell összehalmozni. Hogyha ez a rendelkezés végrehajtatnék s tüz támadna a faluban, hát legföllebb a házak égnek le, d^ meglenne mentve a mezőn összehordott egész évi termés, meglenne mentve a mindenapi kenyér. Vagy viszont, ha a mezőn összehordott asztagok égnek el, nem égne el, nem pusztulna ei azokkal együtt a lakóház, bútor, házi állat sőt még élő ember is 1 De van még egy megszokott oka a nyári tűzi veszedelmeknek faluhelyeken, ez pedig a felügyelet nélkül higyott apró gyermekek gondatlan játszadozásaiból, gyujtogatásaiból eredő tűzi veszedelem, Szabad-e, megengedett dolog-e a mezőn dolgo/ó népnek apró gyermekeit a faluban felügyelet nélkül hagyni, hogy azokat az ut porában játszadozó, bempergő apró gyermekeket a mezőre menő, vagy onnan hazatérő csorda, szekerek elgázolják vagy a szobába rekesztett apró gyerekek gyufával játszadozzanak ós fejükre gyújtsák a házat ? Ott van a kisdedóvási 1891. évi XV. törvénycikk, mely szerint meg a legszegényebb községnek is gondoskodnia kell ideiglenes nyári menedékházról, hol a 3-6 éves gyerekek felügyelet alatt vannak naphosszat s kárt nem tehetnek. Ez a törvény is igen sok közsegben csak irott malaszt, a végrehajtására senki nem gondol s az említett ok miatt pusztítja el a falut a gyermekek okozta tűzi veszedelem. Addig is, mig a tűzrendészet minden reformja — post tot discrimina rerum, — megoldást nyer, addig is tessék az ósdi tüzrendószeti szabályokat, a kisdedóvási törvényt lelkiismeretesen végrehajtani s akkor az ósdi, de szigorúan, lelkiismeretesen alkalmazott rendszabályok mellett a nyári tüzek statisztikája sokkal kedvezőbb képet tár elénk, kevesebb lesz a tűzi veszedelem s kevesebb lesz azon faluk száma, melyeknek népe egy-egy nyári tüzkatasztrófa után ko.dusbotra jutva, kétségbeesetten néz a téli hónapok elé. Nyári érdekességek. {A kedélyes pezsgős vacsora. — A találka.) - Külön fővárosi tudósítónktól. Épületes látványban volt vasárnap este resze az Amerikai Park közönségének. A pezsgős pavillonban történt meg az eset. A késő éjjeli órákban, amikor az úgynevezett „szolid publikum" hazatér, visszamarad egy par ember, hogy élvezhesse a nyár éjjeli örömeit. Ilyenkor aztán a szalmaözvegyek sem hiányoznak a mulatóhelyekről. Nős embert feleségével alig-alig látni. A tikkasztó éjjel sok vendég ült a pavillon kertjében. O t volt B. L. magasrangu állami tisztviselő a feleségével ós két barátjával. Ez még nem lett volna baj, de a nő pár pillanatra eltávozott és ezt az alkalmat használta föl egy pezsgős leány, aki B.-nek régi ösmerőse volt. A leány szó nélkül az üres székre ült s igy szólt: — Szervus L .... 1 Itt maradok veletek 1 A hivatalnok nagyot nézett, sehogysem tetszett neki a hívatlan vendég. — Igyunk fiuk ! — szólt a leány. A férjuram menekülni akart kellemetlen helyzetéből, de már késő volt, mert éppen abban a pillanatban jött vissza a felesége, aki meglepetésében nem tudott szólni. — Ki ez a leány? — kórdezte az asszonyka. — Az én barátnőm, — adta meg hirtelen a választ az egyik barát, akinek ez volt a mentő-ötlete. De nem sikerült, mert a Jeány tiltakozott : — Dehogy, dehogy 1 — L az ón barátom. Más sem kellett. Az úrinő rögtön eltávozott. Utána rohant a férje. Móg a leány is, akinek már fejébe szállt a sara pus, fölkerekedett, hogy L... ,-t visszahívja. De szerencsére sikerült a két barátnak megakadályozni és ott maradt a leány a társaságukban. Folyt a pezsgő. A cigányok pedig belekezdettek az ilyenkor aktuális „Mikor a pezsgő a jégen hül..." kupióba. Itt rendben is volt a dolog, de hogy odahaza mi történt, azt a jó ég tudja. Talán azért mégsem lesz nehéz kitalálni, hogy a hagyományos kimagyarazások után a beke helyre áll, vagy pedig tán meg is indul a szigorú válópör, amelyet egy kedves, mit sem sejtő pezsgős leány okozott. Szegény, ha tudta volna, nem szó ta volna el magát. Hej, az a diszkréció ! Ha az ember figyelmesen elolvassa a fővárosi lapok apró hirdetéseinek „Levelezései rovatát, sok-sok olyan szemérmetlen sorokat fedez föl, amelyek bizony a jóizlóssel hadilábon állnak. Különösen egy nagy reggeli napi lap adja magát oda a tisztességtelen levelezésnek. Hogy miért ? Hát csak azon egyszerű oknál fogva, mert ez nagyon övedelmező üzlet Igy sok olvasóra lelet szert tenni 1 Sokkal okosabb volna, ía ehelyett irodalmi színvonalra emelnék lapjukat, hogy ne kellene a szülőknek előzetes revisio alá fogni a lapot, mielőtt az a gyermekeik kezükbe kerül. J Ezúttal nem akarunk erkölcsprédikációt tartani. Hiszen ez úgyis csak falra hányt borsó! Csak egy esetet mondunk el, amelyből nem is annyira az erkö'cstelensóg látszik ki, hanem ezúttal csak egy kis osalódással végződött randevúról lesz szó. A találkának következményeképen, hisszük, hogy az a'aposan felsült urnák elmegy a kedve a „Levelezési" rovattól ós átiór majd a „Betegápolás" rovatára és ott tanfutmányokat végezhet, tekintettel a váratlan találkán szerzett ideggörcseire. íme, a csinos kis történet, amint az megtörtént: Egy fővárosi bankhivatalnok, akinek nagyon sok szabid ideje lóvén, gondolt égy jót ós feladta ezt az apróhirdetést : „Csinos fiatalember egy úrinő barátságát keresi. Leveleket „hűség" cimre kérek a kiadóba." Másnap már elment a kiadóba ós jött is a jeligére egy kis rózsaszinő levélke, ameyet izgatottan bontott föl a gavallér. Tartalma ez volt: „Tisztelt Uram ! Hajlandó vagyok önnel ösmeretsóget kötni. Nekem is kellene egy hü barát ós ha a találkozáson mpgtetszik nekem, ugy rendben lesz. Holnap várjon reám a nép.igeti Színkör előtti sétányon. Tűzzön fel egy égő, szerelmes rózsát, az én ösmertető jelem egy fehér szegfű lesz. A viszontlátásra! C ..." Történetünk hőse boldogan vágta zsebre a sokat jelentő levélkét. Az utcán egy párszor még el is olvasta. Talán aludni sem tudott a nagy örömtől. Másnap kiöltözködött, csinos volt és bízott a sikerben. Hat órára pontosan megjelent a kijelölt helyen, föl és alá. sétált és várta a fehér szegfüs hölgyet. Az óra hetet ütött ós a bokorból mozgást hal ott barátunk. — Most jön az édes! — gondolta magában — és tényleg elébe került — óh, szerelmes Isten! — egy — szamár, aki fehér szegfűkkel volt földíszítve. A szamár „okosan" megállt a bankhivatalnok előtt ós kérdőleg nézett ós mintha csak ezt mondotta volna: — No, hát nem.öspiersz reám ? Eljöttem a találkára. A fölsült Don-Juan majd eldűlt ijedt meglepetésében ós rögtön eiro- j hant szégyene színhelyéről. Egyre csak i azon törte a fejét, hogy ki csinálhatta j ezt az éretlen tréfát. Egy-két cinikus barátjára gyanakodott, de nem mert az esetéről másnap szólni, nehogy a közkacaj tárgya legyen. A kollégái azonban céljukat elérték. Jól mulattak az ugratáson ós egyúttal azon is, hogy egy emberrel kevesebb, ki olvassa a „Lavelazós" piszkos rovatát. Halálos szerencsétlenség a gyulai pályaudvaron. i ' A tolvaj cseléd menekülése. _ Leugrott a robogó vonatról. ! Kedden a déli órákban nagy szerencsétlenség történt a gyulai pályaudron. E^y csinos cselódleány ugyanis a > büntető igazságszolgáltatástól való fói leimében leugrott a robogó vonatról ós I oly súlyos agyrázkódást szenvedett, ' bogy u 'yszólván meghalni szállították be a gyulai közkórházba. A szerencsétlenség indokai mindennapiak. A lánynak kissé enyves volt a keze, lopott ós mikor érezte, hogy bűnei előbb-utóbb napvilágra kerülnek : megugrott, AZ értékek, amiket eltulajdonított, nem sokit érnek, de ő ennek dacára fólt a bíróság ítéletétől és ezért szánta arra a végzetes elhatározásra magát, hogy leugorjon a vonatról ós halálra zúzza magát. Az eset a következő :" Széplaki Eszter Kozma Márton csabai vendéglősnél állott szolgálatban. Sz^p, csinos leány volt, aki után ugyanesak jártak a legények, meg a katonák. Eszter szívesen fogadta az udvarlásokat és hízelgett neki szörnyű módon, hogy mikor szabad ideje volt, négy-öt fiatalember kisérte az utcán. De épe i ez a természete okozta a vesztét. Eszter nem egyszer hozzányúlt a gazdája holmijaihoz ós elemelt, amit tudott. Mikor aztán az előjelekből észrevette, hogy kifelé áll a szekere rúdja, szökésre gondolt. Kedden reggel a vendéglős átadott neki hat koronát, hogy menjen be a városba ós vásároljon marhahúst. Eszter ahelyett, hogy gazdája parancsát teljesítette volna, egy alkalmas pillanatban összeszedte bátyáját, kiment a csabai pályaudvarra és felült a gyulai motorra. Ezt azonban vesztére tette, mert ugyanakkor utazott Gyulára a vendéglő egyik pincére, aki felismerte Esztert azonnal. Nagy csetepité támidt a vonatban. Eszter védekezett, mindenképan szépítette magát, a pincér padig letartóztatással fenyegetődzött. DM már elmúlt, mikor a vonat megérkezett Gyulára. A pincér leugrott a vonatról, kezében a leány batyujával és izgatottan szólt a rendőrhöz. — Kérem a vonaton egy leány van, tessék letartóztatni. — Miért? — Mert meglopta a gazdáját ós szökni akar. Itt van a batyuja is. Nagy csődület támadt erre, úgyhogy az állomás személyzete ós a reidőr alig tudták a rendit helyreülitani. Átkutatták a kocsit, de Eszternek nem akadtak nyomara. Eltűnt, mintha csak a föld nyelte volna el. Izgatott volt az egész utazó közönség, mert szeretett volna látni egy letartóztatást. Mindenki kérdezte: — Hol, merre lehet az a leány ? A kérdésre nemsokára megjött a felelet Egyszerre ugyanis a pályaudvar vége felől két vasúti munkás szállított hordágyon egy nőt. Széplaki Eszter volt. Eszméletlenül feküdt a hordágyon, nem adott egyáltalán életjelt magáról. Az állomáson véletlenül épen jelen volt Kovács Károly, gyulai városi orvos, aki megvizsgálta a leányt ós konstatálta, hogy a robogó vonatról történt leugrás következtében súlyos agyrázkódást ós más belső sérüléseket szenvedett, úgyhogy életben maradásához kevés a remény. A leányt Kovács orvos utasítására bevitték a megyei körkórházba, batyuját pedig a rendőrség vette őrizet alá. Kihallgatni móg nem lehetett, mert nem tért eszméletre ós valószínűleg nem is lehat kihallgatni soha, mert sérülései az orvos véleménye szerint feltétlenül halálosak.