Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-04 / 62. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 aug. 11. nek a felhatalmazást az uj választás ki­tűzése iránt. Fel is csillant a szeme nem egy karzaton ülő mandátum -aspiránsnak: — Hátha most sikerül! Pedig az ám nehéz lesz. Mert Liptó­szentmiklóson csak a csabai Zsilinszky tudott győzni a szintén csabai Bella Methoddal szemben, akit felvidéki tar­tózkodása eltótositott annyira, hogy nemzetiségi programmal lépett fel és fog fellépni most is. Nagy ám arrafelé a népszerűsége, ugy hogy szörnyen nehéz lesz ellene győzni akármelyik mandátum-aspiránsnak. Mág egy szolid pikantéria megesett a keddi ülésen. A gazdasági bizottság előadója, Bujanovich Gyula ugyanis nem volt jelen és az elnök a Kossuth­párti Múzsa Gyulát kérte föl a javatsla előterjesztésére. Nagy meglepetés tá­madt az ellenzéki padokon, mikor Múzsa Gyula csakugyan fölment az elő­adói emelvényre. Kérdések ültek az ar­cokon : — Mi ez ? Ellenzéki előadó ? — Hűtlen lett Múzsa a Kossuth­párthoz és felcsapott munkapártinak ? Egyik Kossuth-párti honatya meg­dörzsölte a szemét és boldog melepő­déssel önkénytelenül kérdezte : — Istenem, hát megint kormányon vagyunk ? Múzsa Gyula aztán letromfolta a kíváncsiakat : — Nem látok — mondotta semmi szokatlant abban, hogy én elvállaltam az előadói tisztet ellenzéki létemre. Már csak azért sem, mert a gázdasági bizott­ság indítványai jórészt, tőlem szár­maznak. Ebben aztán megnyugodott min­denki. A legközelebbi és szünet előtt az utolsó ülés szombaton lesz. Aztán me­hetnek pihenni a honatyák. Már kedden is melegen búcsúzkodtak egymástól, ami annak a jele, hogy szombaton csak­nem teljesen üres padok fölött fog ve­zérkedni az elnök. A csabai ág. ev. egyház köréből. Presbiteriumi gyűlés. Tanitói áthelyezések. A békéscsabai ág. ev. egyház pres­bitériuma e hónap elsején, hétfőn tar­totta közgyűlését az egyházi épület ta­nácskozó termében. A közgyűlés tár­gyai közül legnagyobb érdeklődés a tanitói áthelyezések iránt nyilvánult meg. Ez az érdeklődés érthető is volt, amennyiben előre vetette árnyékát a lokálpatriotizmus. Csak csabai előre! — ez volt a jelszó. Szó sincs róla, a lo kalpatriotizmusnak meg van a maga lét­jogosultsága, különösen akkor, mikor egyenlő értékű talentumokról van szó. Ezt már kimondotta a községi képvise­lőtestület is. A presbitérium hétfői gyű­lésén azonban olyan mértékben érvé­nyesült ez a lokálpatriotizmus és kor­teskedés, hogy már igazán túlságba ment. Az egyház atyái valósággal az egyházkerület által jóváhagyott pragma­tika ellen cselekedtek, mikor a tanyák­ról egy fiatal tanítót hoztak be a köz­pontba, dacára annak, hogy nála jóval idősebb tanító is aspirált a bejövetelre. De hát a fiatal törzsgyökeres csabai, a felesége az idősebb pedig idegen. Az ilyenfajta határozatokkal azt éri el a presbitérium, hogy az egyháztanítóknál megbontja a kartársi egyetértést, irigy­séget támaszt, az ambíciót lohasztja és ennek kárát elsősorban a népoktatás szenvedi. A presbiteriumi közgyűlésen egyéb­ként a távollevő Szeberónyi Zs. Lajos igazgató-lelkósz helyett S a i 1 e r Gyula felügyelő elnökölt. Egyházi rész­ről, mint legidősebb L i n d e r Károly erzsébethelyi lelkész foglalta el az el­nöki széket. A tárgysorozat megkezdése előtt ; Korén Pál lelkész bejelentette a pres biteriumnak, hogy már van káplánja és kérte maga számára a káplántartási di­jat. E kórdós körül parázs vita támadt. Az egyház ugyanis évente 800 koronát fizet a lelkésznek káplántartási dij ci­mén. Korén Pálnak azonban Szekej András eltávozása óta nem volt segéd­lelkésze. Egyesek abban a vélemény­ben voltak, hogy Korén Pált a közbe­eső időre nem illeti meg a káplántar tási dij és legalább egy negyedévi dij, 200 korona levonását követelték. Ko­rén Pál hosszabb beszédben ismertette kérelme jogosságát. Ö kellő időben ke­resett magának segédlelkószt. Hirdeté­seket tett közé a lapokban, amely hir­detésekben kétszerannyi fizetést aján­lott fel, mint amennyit az egyház fel­ajánlott, Pályázó azonban csak a leg­utóbb időkben akadt. A méltánylást érdemlő körülmé­nyek figyelembevételével a presbite­1 rium megszavazta Korén Pál lelkész részére a negyedévi 200 koronát, de kimondotta, hogy ezután csak arra az időre fogja kiutalványozni a káplántar­tási dijat, amikor segédlelkészük van a papoknak. Ezután a tanitói áthelyezések kö­vetkeztek, amelyek nagy elégedetlen­séget szültek különösen a nem csabai illetőségű tanítóság körében. Mint an­nak idején megírtuk, Uhrin Károly a Jókai-utcai iskolából áthelyezteti az el­hunyt Láng Gusztáv helyére, egyben ipariskolai igazgatóva is megválasztot­1 ták. Az ő helyére pályáztak : S z 1 a n y Öreg este lett, mikor a tiszamónyi toronyhoz értek. Félelmes utjok volt. Félig kiszáradt mocsarak, elhagyott te­metők mellett vágtattak el, a hűvös szél folyton a nyomukban volt. A fel­hők mögül előbukkant olykor a tele hold kísérteties arca. Danversnek eszébe jutott, hogy ez lesz a tizenharmadik párbaja és babonás érzés vett rajta erőt. Valami bus sejtelem azt súgta neki, hogy ez lesz az utolsó párLaja! Mikor a torony közelébe értek, a szolga fáklyát gyújtott ós átnyújtotta az urának. Éjjeli pisztoly párbajoknál az volt az akkori szokás, hogy a felek fáklyafény mellett lövöldöztek egymásra. Messziről, vagy hatvan lépés távolság­ról szinte látszott egy fáklyának a fénye. A gróf balkezében tartva a fálykát, előre hajolva a nyeregben, kilőtte a pisztolyát. Pár pillanat múlva arról a helyről, hol a fény csillámlott, megjött a válasz. A golyók nem találtak. Dan­vers újra lött, az ellenfele is. Megint semmi eredmény. Tizenkétszer lőttek igy egymásra. Danverst elhagyta a türelme. A szolgájához lovagolt, megtöltette vele az összes pisztolyai Azután messzire lobogtatva pisztolyát, hogy ellenfelének jó célpontul szolgálon magasra kiemel­üedatt a nyeregből. Újra lőtt, megjött a válasz is, de eredmény nélkül. Valami negyedóráig lövöldöztek igy egymásra. Az őszi szól gúnyosan kacagott, zúgott. Lova ide­gesen kapálta lábaival a fö det. A fák sejtelmesen bólingattak sőtót koro­náikkal. Danversnek a fejébe szállott a vér. Nem volt fólónk ember. Volt benne egypár csöpp abból a szilaj vérből, amely oroszlánszívű Richárd ereit lo­bogtatta. Elhatároszta, hogy egyenesen neki lovagol az ellenfelének. Megtudja, hogy ördög-e vagy kísértet, akivel szemben áll. A szolgája messziről követte. Nagy meglepetés érte őket. Amit fáklyafóny­nek néztek, az nem volt más, mint egy égő s már félig kialvó pásztortűz. Átutazó vándorlegények melegedhettek mellette. De hát ki volt az, ki a lövésre válaszolt ? Danvers újra kilőtte piszto­lyát. Hallatszott megint egy másik is. Danvers elkiáltotta magát: — Ki az! Erre is megjött a felelet: — Ki az! A viszhang! Danvers a fejéhez kapott. Tehát ő, Oroszlánszívű Richárd unokája, a híres Danvers grófok iva­déka, a hírhedt spadassin, csaknem egy 1 óra hosszat vívott párbajt a viszhang­gal, a kóbor őszi széllel, az éjszakával. Milyen nevetséges ! Szeretta volna főbe­lőni magát. És mikor a reggeli szür­kületben hazafelé kocogtattak, eszébe jutott, hogy ő olvasott már ehhez ha­sonló bolond históriát. Valami jókedvű ur, Cervantes Miguel de Savareda irta meg. Igen, don Quiotte ós a szélmalom harca egész olyan volt, mint az ő pár­baja, hogy fognak majd mulatni a paj­tások. A pajtások azonban nem mulattak­Éjfélkor, a legnagyobb esőben és sár­ban lecsaptak a labancokra Vak Boty­tyán vitézei. A nehóz német lovasokai | becsalták a mocsár közé, ott bántak el velük, a többit bekergették a Tiszába, a tisztek is elestek mind. Hírmondó sem maradt belőlük. Danvers elé szomorú látvány tárult, soha sem tudta meg, hogy ki csalta öt ki a régi torony mellé a viszhanggal verekedni. S. Pál, G r e x a György, S i m k ó Lajos és Lukoviczky Endre. A szolgálati pragmatika szerint ez az állás Szlany S. Pálnak járt volna, mint legidősebb pályázónak. Korén Pál lelkész ilyen értelem­ben is szólalt föl. E felszólalás kapcsán nagy vita indult meg, amelynek ered­mónyeképen a közgyűlés kimondotta, hogy a pragmatika nem az áthelyezé­sekre vonatkozik, hanem az előlépteté­sekre. A pragmatika a többség vélemé­nye szerint csak azt mondja ki, hogy ha egy 70 köblös tanitói állás megüre­sedik, arra a legidősebb 50 köblös ta­nítót kell megválasztani. E határozat kimondása után felszó­lalt dr. Zsilinszky Endre esperes­ségi felügyelő és arra figyelmeztette a presbitériumot, hogy a csabai szülöttet előnyben kell részesíteni még a szol­gálati pragmatika rendelkezései ellenére is. Végeredményben ajánlotta, hogy Uhrin Károly helyébe Lukoviczky End­rét hozzák be a kereki tanyáról. A pres­bitérium ilyen értelemben is határo­zott. Mint értesülünk, ez a határozatot ugy a tanítók, mint maga a tantestület is meg fogja felebbezni, mert sérelmes­nek tartja, különösen Szlany S. Pálra nézve. Erzsébethólyen uj tanitói állást szervezett az egyház 1100 korona fi­zetéssel és 360 korona lakbérrel, ami jóval kevesebb a többi tanitó javadal­mánál, mert például a tanyai tanituk a természetbeni lakáson kivül 1000 koroa fizetést és ujabban 200 korona tandíj kárpótlást is kapnak. Erre az állásra pályázott Grexa György, inkább az uj tanterem elnyerése céljából. Az ő meg­választása esetére S i m k ó Lajos nyúj­totta be pályázatát az erzsébethelyi központi iskolára. A tanyaiak közül Lehócky Igor ós Molnár Emil pályáztak. A presbitérium, tekintettel arra, hogy az iskolaszék még nem ké­szítette elő kellőképen a választást, amely heves küzdelmekre adna alkal­kalmat épen a lakbér miatt: visszaadta az egész ügyet az iskolaszéknek tanul­mányozás és kész javaslattétel céljából. Linder Károly erzsóbethelyi lel­kész szerint arra az állásra olyan egyént kell alkalmazni, aki orgonázni tud. Ezakivánságigazságtalannak mond­ható, ha figyelembe vesszük azt, hogy a tanitók az orgonázásórt nem kapnak egy fillért sem. Már egy év óta benn vaa a presbitériumnál az erzsébethelyi tanitók ide vonatkozó kérelme, de még nem talált megfelelő elintézósre. Végeredményképen a presbitérium az előterjesztésnek megfelelő módon ha­tározott. Az áthelyezés ós választás álltai meg­üresedendő két tanyai tanitói állásra a presbitérium augusztus 20-iki kelettel kiírja a pályázatot, Most jött az a tárgy, amelynél a presbitérium következetlenséget köve­tett el magával szemben. Mint fentebb irtuk, kimondotta, hogy a szolgálati pragmatika nem az áthelyezésekre, ha­nem a fizetési előléptetésekre vonatko­zik. I yen eset adta elő magát. Láng Gusztáv elhalá'ozása folytán ugyanis megüresedett egy 70 köblös tanitói ál­lás, amelyre szintén Szlany S. Pál lett volna méltó. De pályázott rá egy csabai is, Gaj d á c s Mihály, aki pár hónappal fiatalabb tanitó Szlanynál. A presbitérium nagy szótöbbséggel Gaj­dács Mihálynak juttatta a 70 köblös ál­lást is. Ez a választás azonban kifogás alá eshetik azért, mert a közgyűlés nem vo.t hatarozatképes. A szabályzat értel­mében ugyanis a közgyü és csak akkor határozatképes, ha legalább 50 tag jelen van. A 70 köblös tanitói állasra pedig mindössze ketten pályáztak: Szlany S. Pál, aki 18, ós Gajdtcs Mihály, aki 18 szavazatot kapott. Hir szerint ez a ha­tározat is felebbezés alá kerül. A gazdabizottság szokásos jelenté­sének meghallgatása után a közgyűlés véget ért. A községi takarékpénztárakról Bikádi Antal interpellációja a Házban. Mint az emberek legnagyobb része, ugy a helyes vezetés alatt álló közsó­] gek is arra törekszenek legfő képen, hogy okos ós helyes gazdálkodással jövedel­müket fokozzák ós minél kevesebb ter­het rakjanak az adózó polgárság vál­laira. Ezért gondoskodnak minduntalan olyan intézményekről, amelyek célszerű vezetés mellett megnövelik a jövedelmet. Ilyen többek között a községi taka­rékpénztárak eszméje is. Tudvalevő do­log, hogy ép ugy a külföldön, mint ná­lunk a hiteligények óriási módon nö­vekednek évről-évre. Takarékpénztárak, bankok alakulnak mindenütt és igen kevés van közöttük, amelyik nem pros­perál. Sőt ellenkezőleg, alaptőkéjét mind­egyik emeli, még pedig rohamosan, mert a forgalom úgyszólván napról-napra nö­vekedik. Bókésvármegyében is vannak aránylag kicsi községek, ahol két-három takarókpénztár áll fenn ós mindegyik kedvező körülmények között. A pénzintézetek azonban elsősorban üzleti szempontból mérlegelvén minden ügyletet, igen gyakran drága pénzt szol­gáitatnak ki a feleknek. Az előbb emlí­tettekkel együtt épen ez a körülmény vetette fel a községi takarékpénztárak eszméjét. Mindegyik községnek van tud­valevőleg vagyona, ingatlanokban, re­gálekötvényekben, készpénzben stb. Ez értékek a legtöbbször nem hozzák meg azt a jövedelmet, amelyet tőlük várnak. A hitelügyletek nagymérvű szaporodása mellett, ha ezeket az értékeket egy szo­lid alapon álló pénzintézetbe fektetik, természetesen sokkal több jövedelmet hoznak a községeknek. A községi takarékpénztárak eszméje nem uj keletű. A szomszédos Ausztriá­ban ós a többi államokban régen meg vannak ós kitűnően prosperálnak. Bó­késvármegyóben Békéscsaba, különösen pedig Orosháza községek indítottak ak­ciót a községi takarékpénztár felállítása érdekében, de az előző kormány bel­ügyminisztere az erre vonatkozó kórel­met nem teljesítette azzal az indoklás­sal, hogy ezt a kórdóst országosan akarja rendezni. Most ismét felszínre vetődött ez a kórdós, Amennyiben Bi­kády Antal, Orosháza képviselője a kö­vetkező interpellációt intézte hétfőn a belügyminiszterhez : 1. Foglalkozott-e már a miniszterinm a községi takarékpénztár kérdésével ? 2. Ha még nem foglalkozott haj­landó-e azzal minél előbb foglalkozni, mit annál könnyebben megtehet, mert az előző kormány ezen kérdést előké­szítette. 3 Hajlandó-e a kérdést törvényileg szabályozni ? 4. Addig is, mig ez megtörténik, haj­landó-e a törvényhatóságoknak községi takarékpénztárak felállítására engedélyt adni ? 5 Hajlandó-e a pénzügyminiszter az illető község regalekötvónyeinek ér­tékét e célra készpénzben kiutalni ? Kíváncsian várjuk e kérdésekre a mostani belügyminiszter válaszát. Választás a csabai ipartestületben Timár Endre az uj elnök. Ismeretes már lapank olvasói előtt az a körülmény, hogy Wagner Jó­zsef, a csabai ipartestület sok érdemet szerzett elnöke, állásáról lemondott. Ez a lemondás szoros összefüggésben áll a választási mozgalmakkal. Wagner József tudvalevőleg a nemzeti munkapárt je­löltje volt Békéscsabán s az iparosok jelentékeny része nem őreá, hanem a függetlenségi párt jelöltjére szavazott. Ez a körülmény keserítette el Wagner Józsefet annyira, hogy az ipartestület elnöki állásáról lemondott. Hiába igye­keztek kapacitálni, hogy felej se el a rajta esett sérelmet ós foglalja el újra az elnöki állást: Wagner hajthatatan maradt. Egyik előljárósági ülésből kül­döttséget is menesztettek hozzá, de ez sem használt semmit. Az iparosságnak ennélfogva gon­doskodnia kellett uj elnökről. Már az interregnum ideje alatt is sürün emle­gették T i m á r Endre tekintélyes szabó­mester nevét, aki nagy népszerűségnek örvend nemcsak az iparosság, hanem az egész csabai társadalom körében. Az iparosság nagy része őt találta legmól­tóbbnak arra, hogy Wagner József örö­két átvegye és a vasárnap délutáni vá­lasztás alkalmával impozáns módon is adott kifejezést bizalmának. Timár Eadróbea mindenképen méltó elnököt nyert az ipartestület. Minden kellók meg van benne, amit egy vezető állásban levő embertől meg­követel társadalom. Intelligens, szor­galmas és ambiciózus iparos, aki eze­ket a tulajdonságokat érvényesíteni fogja elnöki pozíciójában is. A választó közgyűlés lefolyásáról egyébként tudósitásuuk a következő: Dr. Debreczeni Lajos szolga­bíró dólután 3 órakor nyitotta meg a megjelentek üdvözlése után a közgyű­lést. Jelentést tett ezután a legutolsó előljárósági ülés határozatáról, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom