Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-04 / 62. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 62-ik szám. Csütörtök, augusztus 4. Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElfOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 3 kor. Negyedévre 3 kor. EI3fizetni bármikor lehet évnegveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELf ZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Sovinizmus. Békéscsaba, aug. 3. Oly sokat és oly sokszor hangoztatják ezt a kifejezést, hogy szinte el j sem tudjuk képzelni a magyar hazatias'ságot anélkül, hogy ezzel a váddal meg ne gyanúsítsák. Ha a magyar j állam közoktatását magyarul kívánja berendezni, azonnal végigszáguld az egész világ sajtóján a hir, hogy a magyar állam Magyarország területén lakó nemzetiségeket meg akarja fojtani, kiakarja őket irtani, hogy még irmagnak se maradjanak fenn s hogy a magyar sovinizmus már ismételten és fékeveszetten dühöng, kényurasága határt nem ismer. Mi hát az a sovinizmus, ami a magyar kebleket olyannyira tulfüti, mi az a bün, a mellyel a világsajtó minket, országunkban élő idegen ajkú honfitársaink vádjai alapján meggyanúsít ? Mi az a sovinizmus, ami olyan gyűlölt a román, tót, szerb, németajkú magyar honpolgárok szemében s ki fejleszti ki bennünk ezt az ártalmas (?) érzelmet az ő rovásukra ? A sovinismus, szószerinti értelemben, túlzott hazafiság. Ha tehát a hazafiság bün, akkor természetesen a túlzott hazafiság még nagyobb bün s igy azok szemében, kik előtt a hazaszeretet üres fantom, nevetséges képzelődés, természetesen a sovinista magyarság bűnöző alany, melyet a világnak feltétlenül pellengére kell állítania s megbüntetnie. , De mielőttünk, magyarok előtt a ; hazafias érzelem, még túlzott modo- í rában sem képez büní, mi azokat is I szeretjük, még talán jobban is, akik ' hangosan mernek kifejezést adni ama > érzelmeiknek, mely ez országból, melyet vérrel, karddal szereztünk s ugyanavval ezer esztendőn keresztül magunknak s a benne lakóknak megőriztünk, a magyarok országát kívánják kialakítani s nem tűrik, hogy azok is olyan nyelvet s szokásokat fejlesszenek tovább, akiknek mi tejjel-mézzel folyó Kaanánunkba, vagy pedig lassan-lassan szállingóztak be hozzánk az idegenből, mert itt nálunk jobban látták biztosítottnak jövendőjüket s lételüket, mint ott, ahonnan idejöttek. Hát igazságtalan az a földes ur, aki a saját földjén ur akar lenni s aki azt kívánja, hogy az ő nyelvén folyton az a tanítás, melynek anyagi részét amúgy is ő fedezi legnagyobb részt, ha azt kívánja, hogy az ő földjét, az ő pátriáját az ő emberei kormányozzák, azok alatt a törvények és szokások szerint, amelyekhez már több mint ezer esztendeje hozzászokott és ugy, ahogy azt a szive, lelke kivánja, menten minden idegen befolyástól, minden idegen beavatkozástól ? Hát jogtalan a magyarok ama kívánsága, hogy az ! országban a tanítás, a közigazgatás, a ! bíráskodás, szóval mindaz, ami az or- j szágot kormányozza, rendben tartja, | kulturáját előmozdítja, magyar legyen ? Hiszen mi magyarok szereztük ezt az országot. A mi tulajdonunk, ezért küzdöttünk törökkel, tatárral, osztrákkal, muszkával, hogy a magunk részére tartsuk meg, a mi tulajdogunkat képezze. S sikerült oly hosszú évszázadokon keresztül a magyar hegemóniát oly nagy és káros ellenfelekkel szemben megőriznünk, s most mikor a kultura magaslatára emelkedtünk, mikor országunknak sikerült felküzdeni a kulturállamok sorába, most rettenjünk vissza néhány külföidi lap megfizetett vagy félrevezetett hajszájától s téritessük el magunkat attól a politikától, melyet ők, mivel a viszonyokkal egyáltalában nem ismerősök, túlzott sovinismusnak tartanak ? Nem ! Tartsanak bár a románok s a többi nemzetiségiek még annyi ankétet, fujjank még annyi kénköves poklot reánk, intézményeinkre, hazafiasságunkra, egy lépéssel sem hátrálunk arról az útról, melyet őseink s a saját józan eszünk s belátásunk tűzött ki elibénk s nem fogunk alkudni azokkal, kiknek semmi, de semmi joguk nincsen arra, hogy alku tárgyává tegyék azokat a dolgokat, melyeket ez ankéten tárgvalni kívánnak. Ök maguk is beláthatják, hogy az ő boldogulásuk egy hatalmas, egyöntetű nagy Magyarország sorsával szoros kapcsolatban állanak s csak akkor juthatnak előre a nemzetközi világversenyben, ha minket, magyarokat támogatásukkal, munkálkodásukkal, baráti segítségükkel támogatnak. Ha baráti kezet óhajtansk nyújtani s megakarják végre szüntetni azt az értelmetlen ellenségeskedést, melyei hol nyíltan, hol titokban ellenünk folytatnak, akkor mi szívesen fogadjuk azt s igyekszünk nemzetiségi érzékenységüknek, ahol csak módunkban áll, előzékenységet tanúsítani, de ha a harcot többrebecsülik a békés együttműködésnél, akkor annak sem fogunk kitérni. A magyar kar még mindig elég erős arra, hogy megfékezze s megfenyítse azokat, akik igaztalanul bántani merészlik itt bennt a mi országunkban, avagy a külföldön a megfizetett s félrevezetett sajtóban. Vakáció előtt. — Budapesti levél. — Már a fáradtság ós kimerültség halvány árnyéka lebeg a t. Ház fölött. A honatyák nem törődnek semmivel, csak a pihenéssel, a szórakozással. A legnagyobb rósz már el is utazott nyaralni, vagy fürdőre, vagy falura s a tanácskozásokon csak néhány szorgalmas uj képviselő jelenik meg, akik nem érzik még elég otthonosan magukat a képviselői székekben. Hja, szokni kell mindenhez, még ahhoz is. A keddi ülés .például egyenesen siralmasnak volt mondható. Egy fiaminisztert, vagy ha ugy tetszik, minisztvrfit sem lehetett a Házban felfedezni. Már psdig szokás szerint, a nyári vakáció eiőiti érdemleges ülésen szokott a miniszterelnök előterjesztést tenni az ülósak elnapolása iránt. Eí esetben te! hát kedden várt ez a szerep a miniszterelnökre. Hiába. Mír háromnegyed I tizenegy volt ós a miniszterelnök nem ! jelentkezett, ugy hogy Berzeviczy elnök ; őnélküle volt kénytelen megnyitni az ülést. Közben egyik ellenzéki honatya , még viccet is próbált csinálni. Mikor ugyanis kinyilt az egyik ajtó, elkiáltotta magát: — Jön Héderváry ! A kormánypárti padokon mindjárt lelkes hangulat támadt erro. A hon1 atyák visszafordultak, hogy üdvözöljék a miniszterelnököt és csalódottan kellett tapasztalniok, hogy az ajtónyitogató nem Héderváry volt, a miniszterelnök, hanem Héderváry — a Lelte'. Az egyszerű Lehel. Hogy ezen a nagyon is nyári viccen jót nevetett a fáradt Ház, az természetes. A miniszteri székek ilymódon gazdátlanul piroslottak b í!e az unalmas hangulatba. Kezdetnek Berzeviczy elnök bejelentette, hogy Zsilinszky Mikáy lemondott liptószentmiklósi mandátumáról és a szarvas t tartotta meg. Önök,békósmegyeiek természetesen tudják, hogy Z iilinszky dup.a mandátumbirtokos volt. A Ház megadta az elnökBékésmegyei Közlöny tarcaja. Bábok. A bábszínház körött sok nép vagyon. A vén barattinajó most kiáltja, Hogy uj darab lesz \ Zonni mint piráta, S soldot kérve, élcel vastagon. Kezdődik. S tetszik a sok bősz tiráda, De főleg akkor tapsolnak nagyon, Ha a szereplők fönn a színpadon Egymást pofozzák, rúgják hasba, hátba. Vaj nem ágálnak épp ily ostobán Az emberek az élet színpadán, A sorsnak drótján erre arra lökve ? Vagy asszony, vagy hir, vagy pénz kell nekik, Amikért egymást elpáfölgetik — S lenn Belzebub ék nézik ezt röhögve. Radó Antal. A tizenharmadik párbaj. Irta: Máriáasy József. Hűvös őszi szél volt. A Tisza felől , hideg, erős szél caapott a pusztán. A | távoli mocáárvidékről felhangzott az ungok ós a békák rekedtes kiáltozása, | elvegyítve olykor egy tompa, vad far- i kasorditással, valami magán s duvad keresheti arra elhagyott nőstényét. A sikón, a letarolt mezőkön tábortüzek égnek Ezerhétszázkiiencben vagyunk, labbanc katonák ütöttek tábort itten. Lehettek valami hétszázan. Gróf Danverst Henrik volt a vezérük. Fia- j tal volt móg a gróf, talán huszonhat ! éves. Bekalandozta már az egész Európát. Grófi cimerón ós aranyos nemesi levelén kivül más vagyona nem igen volt. Minereskónak született, az volt a szerencsétlensége. Azútán mit csinál egy szegény minoresko ? Fölcsap katonának, verekszik erre is, arra is. Ha tarsolyába kevés a garas, pótolja jókedvével, eszik, iszik, mulat, mig agyon nem verik valahol, vagy meghal a majoresko, azután megváltozik a szerep, hazamegy jólakni, beül a dominiumba megházasodik ós csendes jámbor életet folytat. Amolyan aranyos, bohém élet volt ez, amelynek játszóterei az európai csatamezők volta ós a puskalövés, meg az ágyus/.ó adta meg hozzá a muzsikát. A nemes úrfiak nem igen vették komolyan a háboruf. Mulatság volt csupán, amolyan idegizgató tornajáték, ahol az embet kitörheti a nyakát, megadhatja az árát, hogy arról kódul, hanem azért mégis fris ós kedves ez a játék. A mulatság szintere most Magyarország volt. Itten járta csak a szilaj boszorkány tánc. Hej, sok nemes aszszony siratta meg a fiát, hogy elengedte ebbe a veszélyes mulatságba I Kemény dolog a kuruc farkasokkal verekedni. Nem érdemes ausztria zsoldért, egy pár aranyért otthagyni a fogát az embernek. Kár azért a sok szép fiúért! . Danvers kemény utasítást kapott, hogy törik-szakad három nap alatt csatlakozzék Heiszter generálissimusnak nyugat felé húzódó seregéhez. A geaerálissimust ugyancsak szorongatták az ármányos vak Bottyán vitézei. Három nap nem nagy idő. Hát még ha folyton szakad az eső, mint valami özönvizi istenkísértés. Az országúton csülökig dagasztottak a lovak a deget- ! ben. Néha teljesen megfeneklettek a sárban. A vitézek hiába fenyegették l meg öklükkel az eget az istenkisórtő időért csak nem akart vége lenni. Heiszter generális tegyen amit akar, verekedjen egyedül vak Bottyánnal. Nehéz dolog, de segíteni nein lehet. Négy napig tartott, amíg a Tiszához értek. Danvers pihenőt vezérelt. Kitonái melengedtek a tűznél. Fáradtak voltak és majd kidőltek az álmosságtól. A bográcsban vacsorát főztek. Az őrök két óránkónt felváltották egymást. A tisztek kedélyes mulatságra ültek össze. Lobogott a sátor előtt a tüz, vándorcigányok játszottak tilinkón és a dudán. Húztak a szomorú oláh népdalokat, amiket valahol a fogarasi ha ájukból hoztak magukkal. Bor is akadt bőven. Mámoros volt a hangulat. Adomákat mesélgetek, elbeszéltek csodálatosnál csodálatosabb kalandjaikat. Asszonyrablásokat és egyébb hőstetteket. Némelyik elmélázott. Párisra meg Bécsre gondoltak, a fényes színházi estólyekre, a szellemes asszonyokra, mulatságokra, arra a Káprázatos csodás virágra, ame, lyet ott hagytak, hogy eljöjjenek idea Tiszapartjára megfázni az esőben ós verekedni az elátkozott kuruc farkasokkal. Danvers jókedvű volt. Római metszésű szabályos arc in könnyelmű ós bátor katonák gondatlansága sugázott le. A cigányok játszották : Kerekes Anica Miért vagy oly szomorú ! Fekete hajadon Hófehér koszorú! A mámoros hangulat a tetőfokra hágott. Feldöntve hevertek a seriegek az asztalon. Hej, miért nincsenek most itt a híres kurucok. Be jó volna verekedni! Hircra kelni, csatába szálni, verekedni kivilágos viradatig, mig az egyik fél a porondon nem marad. Az őrtálló katonák egy parasztot vezettek be. L3velet hozott gróf Danversnek. Danvers megnézte a borítékot, Címeres pecsét volt rajta Feltörie, elol: vasta. Arca egy pillanatra elhalványult. | Aztán rákiáltott: — Sacrebleu ! Ez érdekes. Párbajra hivtak ki I Az urak köréje csportosultak. — Kicsoda? — Nem tudom elolvasni az aláirást. A levélen nemesi cimer van. Császári katonatiszt szintén. Azt irja, hogy Kassán, a kortnánvzó estélyón megsértettem — és ha Danvers grófok vére folyik ereimben, elégtételt fogok adni Móg ma tizenegy órára, a tiszanaményi ócska toronyhoz szól a randevous. Ott addig fogunk lövöldözni egymásra mig az egyikkünk o t m irad. A tisztek szörnyűködtek. De hát ki az az ember? Nem tudom. Arra sem emlékszem, hogy valakit megsértettem volna. De ez az ő dolga. Kihívott! ÁUok elébe. János a lovamat. Arca csodálatos tűzben égett. Híres volt kalandos párbajairól és arról, hogy soha egy kihívást sem utasított vissza. A vinc

jnesi erdőben egy délután halálra szúrta Páris leghíresebb bajvívóját. A manzaneres pártján agyon lőtt egy királyi herceget. Rómában halálra ítélték párbajon miait, de a pápa felmentette a büntetés alól. Verekedett már sokszor kicsiny semmiségért, szép asszony mosolyáért, eldobott rózsáért! Most is megfogja állni a helyét. A tisztek lebeszélték. Messze van innét Tiszamén}', legalább négy óra lóval Ndm ér oda úgysem tizenegy órára Danvers felkapcsolta fehér tiszti köpenyét. — Vedd magadhoz a pisztolyomat — mondá szolgájának — és nyerI geld meg a lovakat, v^lem fogsz jönni. | Köszöntötte bajtársait, kezet fogott ve1 lök, azután eltávozott.