Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-31 / 61. szám

XXXVII-ik évfolyam. 61-ik szára. Vasárnap, julius 31. BEEESMEBYEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EIíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELS7KT JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Olcsóbb igazságszolgáltatásBékéscsaba, julius 30. Aa igazságügyminiszter a képviselőház elé terjesztette a polgári perrendtartás reformjáról szóló törvényjavaslatot. Három trónbeszéd igérte már meg ezt a reformot és három igazságügyminiszter terjesztette már a képviselőház elé az erre vonatkozó törvényjavaslatot. A reformból azonban sohase lett valóság. Nálunk a szakkérdések mindig áldozatul esnek a politikai szenvedélyeknek és a közjogi és pártharcok nagyon gyakran fölfalják a legfontosabb reformokat. A pogári perrendtartásra, vagy helyesebben, a jobb, olcsóbb és gyorsabb iga zságszolgáltatás megvalósítására m ár több mint egy évtizede vár rá a nagyközönség, amely a maga bőrén érezte az eddigi állapot rettentő visszásságait. A pörös eljárásnak a nagyközönség szempontjából az volt a legnagyobb hátránya, hogy a pört drágává, lassúvá és bizonytalanná tette. Az egészséges reformnak tehát arra kell törekednie, hogy a pör a jövőben lehetőleg olcsóbb, lehetőleg gyorsabb és elintézése a lehető legmegbizhatóbb legyen. Semmiféle perrendtartásról se lehet előre megállapítani, hogy ezt a a célt el tudja-e érni. Mert bármenynyire igyekezzünk is a legkülönbözőbb rendelkezésekkel biztosítani a célt, főleg pedig a sikert, az intézményt nem tudjuk függetleníteni az emberi munka gyarlóságától és ezzel együtt a hibáktól. Régi dolog, hogy a jó igazságszolgáltatásnak a jó biró a gerince, jó birót pedig semmiféle perrendtartással se lehet világra hozni. Amit a perrendtartás arra nézve, hogy jó bírák legyenek, tehet, az mindössze annyi, hogy a birót mindama fölösleges terhektől mentesiti, amelyek meggátolják őt abban, hogy szellemileg és fizikailag jó és kielégítő munkát végezhessen. Az a perrendtartás, amely ezt tartja szem előtt, a nagyközönség szempontjából is a legjobb, mert tényleg azt mozdítja elő, ami minden pörben a legfontosabb : a gyorsaságot. Csakhogy a reform, amely erre törekszik, a cél biztosítása végett nem veszélyeztetheti azt a célt sem, amely az igazságszolgáltatásnak az alapja: a relatív legigazságosabb ítélet meghatározását. A most beterjesztett perrendtartás még jobban fokozza ezt a takarékosségi elvet, amennyiben megszükiti a felebbezések lehetőségét és bizonyos esetekben minden jogorvoslatot kizár. Aki figyelembe veszi a magyar ember pörlekedő, gyanakvó természetét és aki azt sem téveszti szem elől, hogy a magyar ember milyen nehezen nyugszik bele egy-egy pervesztességbe, az meg fogja érteni, hogy a most tervezett egyszerűsítések éppen nem alkalmasak arra, hogy a jogkereső magyar közönségben a jogszolgáltatás intézkedéseiben való megnyugvást fokozzák és általánossá tegyék. A magyar ember gyanakvó és pörlekedő természtetét éppen ugy figyelembe kell venni a magyar jogintézmények megalkotásánál, mint ahogy a corpus juris majdnem minden rendelkezésénél is figyelemmel voltak erre. Mi is az egyszerűsítés, a gyorsítás és a birói tehermentesítés elvét pártoljuk. Azonban ugy hisszük, hogy ez az egyszerűsítés igen nagy mértékben történik már akkor is, ha a birót, a neve aláírásának kivételével, úgyszólván minden Írásbeli munkától megóvjuk, mint a hogy ezt a előterjesztett javaslat tervezi is. Ellenben mellőzni kellene minden olyan egyszerűsítést, amely a jogorvoslat eszközeit tizedeli meg és a jogkereső közönség rovására igyekszik az egyszerűsítést elvégezni. Kétségtelennek tartjuk, hogy bizonyos minimális értékű anyagi ügyekben nem kell az ügy érdemét meghaladó birói apparátust megmozgatni. Bár ezeknél az apró pöröknél sem szabad elfelejteni, hogy ezek csak a kívülállóknak aprók, akik, ellenben érdekelve vannak, azt hiszik, hogy az ő pörük körül folyik az egész világ. Gőzerővel. — Budapesti levél. — A honatyák már ugyancsak izzadnak a Ház szép, góthikus üléstermében Még a kurucok sem olyan kurucok most, mint télen. Elernyedten ülnek a helyükön, alig-alig böknek egy-két megjegyzést valamelyik kormánypárti szó; noknak. De még abban sincs ötlet, vagy 1 szellem. Olyan, mint a lágymosó: vizeI nyős, gyönge. Obstrukcióról, vagy más efféle jókról szó sincs. Azok mondottak le róla, akik a választás előtt legjobban kötötték az ebet a karóhoz. A Ház ennélfogva minden különösebb emóció, vagy ellenállás nélkül megszavazza az előterjesztett törvényjavaslatokat, ugy hogy valóságos gőzi erővel halad előre, csakhogy végre' valahára a pihenés rég óhajtott révébe jusson. Minden egyes törvényjavaslat után rnegköanyebülten sóhajtanak a honatyák: — Da jó lesz majd Tátrafüreden! — Ah, fjordok, fjordok, norvégiai fjordok, nemsokára láthatlak újra benneteket! Egyszóval, szópan, simán mpgy minden. Alig volt még Wekerléken kivül más kormány, amely oly könnyű szerrel tudott volna átesni e nehéz törvényjavaslatokon, mint a mostani. Jó volna talán majd a választójogi reform törvényjavaslatát is kánikulára hagyni. Akkor talán nem lenne körölütte olyan nagy kavarodás, mint amilyen várható. Pénteken egyszerre két törvényjavaslattal végzett a t. Ház. Megszavazta a romániai kereskedelmi szerződést, mely elég élénk összetűzésre adott alkalmat az agráriusok és merkantilisták között. Megszavazta ezenkívül az alelnökök fizetését is. Délután fél két órakor már bezárták a vitat ós a kis Papp Gézaa emelkedett szólásra. — Közeledik a népszámlálási törvényjavaslat — telefonáltak az ujságiró szobából az újságírók. — Tegyék melegre a levest — hallatszott a szomszéd fülkéből. De csak háromnegyed két órakor lehetett joggal telefonálni azt, hogy a Ház a romániai szerződóst megszavazta. Papp Giza előadónak volt ugyanis még egy kis mondani valója : — Reflektálnom kell még M9zőssy képviselőtársamnak arra a fejtegetésére, mely a kisemberre vonatkozik. Az unalmas Hízban a derültség ütött tanyát egy percre, mert Papp Géza is kicsi, Mezőssy is kicsi és ketten beszélnek a kisemberről. A derűs refie'itálás útán megszavazták a kereskedelmi szerződóst és telegrafálhattak Romániába : — Meg van a szerződós, jöhetnek a — marhák. Hogy egyéb politikai kérdésekről is irjak, szombaton minisztertanács volt Budán, melyen folyó kormányzati ügyeket intéztek el. Foglalkozott ezenkívül a minisztertanács a horvát kérdéssel ós megbeszélte — hir szerint — a király Békésmegyei Közlöny tarcaja. Ima. Mindenható erő, feséges érzelem, Üdvöt hozó remény varázsa légy velem ; Árassza fényed el borús világomat, Az védje lelkemet, őrizze álmomat, Nem lesz sivár a föld, amig te vagv velem, Számomra szent igéd mindig vigaszt terem, Üldözzön bár a sors, varázsod érezem, S éretted boldogan, gyönyörrel vérezem. Tenéked áldozom legszentebb kincsemet: Erőd csudáival telilett szivemet : Igéddel éljen és pusztuljon kebelem, Üdvöz légy, szent erő, igazság: Szerelem ! Somlyó Sándor. A bor. Irta : Déry Jenő. Neki ugyan hiába beszélnek. Nem fogja engedni, hogy packázzanak vele. Ahogy felment a iépcsőn, elhatározta, hogy mit fog felelni ós megnézte öklét, amelynek sujtása alatt a legerősebb asszonynak is meg kell hajolnia. Ha ivott jól tette, ő az ur a házban. Saját kulcsával nyitotta ki az ajtót, hogy ezzel is megmutassa az asszonynak, hogy nincs szükség rá. Belépett. A lámpa már meg volt gyújtva. A kis lányok aludtak ágyacskájukban. Az asszony is aludt. Máskor teríték szokott lenni az asztalon, vacsora és bor. Ma semmi. Az asszony dacolni akar, ugylátszik. Megmutatja ő, hogy ki az ur ! Felkölti rögtön. Az ágyhoz közeledett, már ki is tátotta a száját, hogy ráordítson, de hirtelen elállt a szava. Ezt ugyan nem várta. Amikor reggel elment a munkára, semmi baja sem volt az asszonynak ; piros volt, az igaz, de mindig annyit kiabált, hogy nem lehet csodálni, ha a fejébe szállt a vére. szédülései vannak, szokta mondani Sose hitt neki, de, ugylátszik, mégis lehet valami a dologban, mert egy kukkot sem szólt s amint az ember föléje hajolt, látta, hogy meg van halva Beteg nem igen lehetett, mert a gyerekek rendesen ellátva, ott feküdtek az ágyban, Este biztossan fáradtabbnak érezte magit a szokottnál, lefeküdt az ágyba ós ott végzett vele a gutaütés. Egy pillanatig habozott a férfi, nem tudta, hogy ilyen esetben mi a teendője. Az eiső gondolata ez volt: — Én meg olyan jó étvággyal jöttem haza! Végre nagynehezen eszébe jutott, hogy a halottas szobában bizonyos ceremóniákra van szükség. A halott fejét a párna közepére fektette és a lepedővel betakarta az arcát. Eszébe jutott, hogy a halott mellett gyertyák szoktak égni. Ö nem sajnálja a pénzt! Nem. A fűszeresnél be volt zárva, hát egy trafikba ment be, hol mindjárt egy egész csomaggal vásárolt. Azután nagy nehezen felmászott a lépcsőkön és hogy kötelességének eleget tegyen, meggyutott nem egy, sem kettő, de négy szál gyertyát. Mikor mindez megtörtént szegény szeretett volna továbbra is jó férjként viselkedni, de féltizenegy múlott már és ő még nem vacsorázott. Egy kicsit elmúlott az étvágya e szomorú kötelességek teljesítése közben, de hiába, az éhség mégis csak jelentkezni kezdett: Gondolta: leszalad namar ós eszik egy pár harapást. És hogy távolléte alatt mi se zaj varja az anyát és gyermekeit, ráájuk zárta az ajtót. A mikor az idősebbik kis leány ugy éjféltájt felébredt, nagyon meg volt lepve. Négy gyertya égett a szobában. Égy az éjjeli szekrényen, egy a pohárszéken, kettő az asztaion. A kis leány iszonyúan megörült, hogy ünnep van es kivilágították a házat. Felült az ágyban, hogy hamarabb kimenjen szeméből az álom. Várta a zenét, amely ilyenkor nem szokott késni. A kis Margit, aki csak öt éves volt, szintén felébredt, ő még tulkicsi volt, semhogy ünnepre gondolt volna, de nagyon örült, hogy a mama ilyen szép kivilágítással lepte meg őket. Minden öröme, elragadtatása egyetlen lelkes felkiáltásban nyivánult meg : — Mamám ! Az anya nem felelt rögtön. Mindig ilyen szokott ez lenni, ha dolga volt. De a két apróság annyira türelmetlen volt, hogy engedély kérése nélkül ugrottak ki az ágyukból, hogy közeiebről szemlélhessék a csodát. Igen, négy gyertya égett valóban. Világosan lehetett látni, hogy táncol a lángjuk. A mama, ugy látszik buvócskát akar játszani. Mert a lapedőt a f 'jóre húzta, — de mivel a testének körvonalai meglátszottak a paplan alatt, a két gyerek nem sokáig kereste. Margitka, aki valóságos kis ördög volt, igy kiáltott: — Látlak, látlak, a paplan alatt vagy. És mind a ketten hangosan kacagni kezdtek. És, hogy megmutassák anyjukat, hogy őket nem lehet becsapni, felemelók a lepedőt. Egy-két pillanatig azt hitték, hogy anyjuk még bujósdinál is mulatságosabb játékot tatait ki számukra. Örültek előre a meglepetésnek. De csakhamar türelmetlenkedni kezdtek. Toppantottak lábacskáikkal. De hirtelen mást gondoltak. A mama olyan mozdulatlanul, hidegen fekszik ott, fel sem ismeri őkel, hátha egyszerre csak kiugrik az ágyból, rájok ront és megeszi őket? Irtózatosan sikoltani kezdtek. De egyre csak azt kiabálták : Mama, mama! Attól a különös lénytől való félelmükben, aki az anyjuk ágyában feküdt. Ezúttal azonban a szomszédok öszszeszaladtak. Azt hivón, hogy az iszákos nemcsak a feleségót, de a gyermekeit is ütlegeli. Már a rendőrséghez akartak folyamodni. A férfiak habozás nélkül törték be az ajtót, hogy egy még nagyobb szerencsétlenséget megakadályozhassanak. Az asszonyok meg jöttek utánuk. De majd hanyatt estek mind a hányan. A gyerekek mógjobban ordítottak, azt hitték, hogy ezek is bántani akarják őket. Reggeli négy óra lehetett, mire az iszákos hazavetődött. Uram teremtőm ! Meghalt a felesége ! De ha meghalt, hát meghalt! Mit csináljon? Ahogy megvacsorázott. inni kezdett. Holnap ugy is sok kellemetlenség vár rá. Most mivel úgyis itt van a csapszékben, hát itt marad és iszik, mig nem zárják be a boltot. Kedve lett volna lármát csapni, amiért hogy betörték a lakás ajtajat ós mert hogy a szomszédok olyasmibe avatkoztak bele, amihez semmi közük. Megelégedett egy dühös berohanással s miközben haragos pillantásokat lövelt szerte, leült egy székre, az asztalra támasztotta a könyökét és abban a minutában el is aludt a tenyerébe hajtott fejjel.