Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-29 / 104. szám

XXXVII-ik évfolyam. 104-ik szám. Csütörtök, december 29. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EíiOPIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSFF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. * 1 , i as az ka- 1 e | ÍS *4 Zí m 11 me- ' *\ v. iy Ül ' ii, I al i > i)S :e k n téseit gyakran tette fogyatékossá és igazságtalanokká a való életnek, a gyakorlatnak, a szokásjognak s a szak- ! mákkal összefüggő más dolgoknak hiányos ismerete és az azokban való teljes tájékozatlanság. Es ezelőtt is észre lehetett venni, hogy anélkül, hogy a magyar biróság objektivitásába vetett hit megrendült volna, mennyire keresték a módját annak, hogy szakbiróság helyett statuált választott biróság döntsön. Kétségtelen, hogy a választott bíróságok elve nemcsak a munkaadó és az alkalmazottak között felmerült vitás kérdésekben fog érvényesülni, hanem a közgazdasági ágak egyéb kérdései- j ben is, hogy csak egyet említsünk: a tisztességtelen verseny ügyeiben, ame- . lyeknek igaz elbírálása föltétlenül a hozzáértő zsűrit kivánja inkább, mint a közigazgatás emberének döntését. S ha a nagy politikai ügyek mellett a j bank-exlex és más kavarodások között ezzel szinte el is felejtenek foglalkozni, az események mélyére néző objektív szemlélőnek jól esik az ilyen jelekből is megállapítani, hogy Hieronymi Károlyban a kereskedelem és ipar hivatott vezérét kapta meg. A másik nevezetes politikai megnyilatkozás az Andrássy Gyula grófé volt a választójogi reformról és ezzel kapcsolatban a közigazgatás reformjáról is. Andrássy Gyula grófnak a választási reform terén elfoglalt álláspontja már annyira ismeretes, hogy e helyen vele foglalkozni fölösleges lenne. Érdekesebb azonban, amiket a közigazgatás reformjáról mond. Andrássy ugyanis kijelentette, hogy minden körülmények között, még az általános választójog behozatala esetén is, ellenzi a közigazgatás államosítását és a tisztviselők kinevezését. Ez a felfogás nem helyeselhető, mert fölösleges a közigazgatás államosításától nemzeti érdektől való félelem. Mi lesz az általános választójog behozatala esetén az alkotmány bástyáival, a vármegyékkel ? Néhány bástyatorony — vármegye — bizony a nemzetiségek kezébe kerül és akkor olt örökre elhallgattatják a nemzet szavát, háttérbe szorítják a magyar állameszmét. Egyik nemzetiség is, a másik is területi egységet, tért kap az országban. Nemzetiségi tartománnyá lesz egy csomó vármegyénk. Mi lesz akkor a vármegyék alkotmányvédő hivatásából, képességéből ? Ez ellen pedig nem lehet a gyógyszer más, mint a magyar kormány kezében koncentrált, kinevezett közigazgatási tisztikar. Lehet talán idővel már másik, alkalmasabb mód is fel fog merülni, de nekünk mindenen kapnunk kell, ami a magyar nemzet és a magyar birodalom nemzeti egységének megóvására és biztosítására alkalmasnak bizonyul. A holnapi megyegyülés. Választások. Mi van a tisztviselők drágasági pótlékával ? Bókésvármegye törvényhatósági bizottsága, mint már nem egy izben megirtuk, holnap, e hónap 30 án fogja tartani decemberi közgyűlését. E közgyűlés tárgysorozata nem lesz olyan gazdag ugyan, mint máskor szokott lenni, de azért ez alkalommal is körülbelül 150 tárgyat kell elintózniök a megyeatyáknak. Hogy a holnapi közgyűlés tárgysorozata nem olyan gazdag, mint péloául a mult évben volt, annak oka az, hogy az októberi ós decemberi gyűlések között, novemberben is volt egy megyegyülés, mely azonkívül, hogy kitűzte a megyebizottsági tagválasztás napját, sok olyan tárgyat is elintézett, amelyek máskor a decemberi gyűlésen szoktak felszínre kerülni. A holnapi gyűlésnek egyik legérdekesebb tárgya mindenesetre a két nyugdíjaztatás folytán megüresedett szolgabírói állás és az esetleg megüresedendő állások betöltése fog lenni. Az egész megyében nagy készülődés van a választásra, mert az aspiránsok úgyszólván minden megyebizottsági tagot mozgósítottak. Legnagyobb ismeretséggel, tehát párttal is dr. Kiss László rendelkezik a jelöltek között. Az ő megválasztása tehát valamelyik állásra bizonyosra vehető. A csabai, gyomai és szarvasi járásbeli megyebizottsági lagok csaknem valamennyien mellette vannak. A két fiatalabb pályázó: V e r e> Józsfef ós dr. M á r k y Barna erőviszonyai körülbelül egyenlők. Veres József számithat az orosházi és békési járásra, némi részben Csabára is, dr. Márky Barna pedig Csabára Gyulára, részben Békésre és Gyomára is. Általában az előjelekből ítélve elmondható, hogy hármójuk közt fog eldőlni a két szolgabírói állás sorsa. A választáson kivül a vámegyei dijnokok drágasági pótléka iránt benyújtott kérvényével kapcsolatban tárgyalás alá kell kerülnie a megyei tisztviselők drágasági pótlók ügye is. Miután ugyanis a státusrendezés az 1904 évi X, t.-c. 15 szakaszának imperativ rendelkezései dacára sem vétetetett föl az 1911-ik évi állami költsévetesbe s a vármegyei tisztviselők problematikus értékű ígéreteknél ós biztatásnál ezúttal sem kaptak többet. A legtöbb vármegye drágasági pótlókot adott, vagy ád a maga méltatlanul mellőzött alkalmazottainak. Fehér vármegye kezdte a példát, 15 százaiék o t szavazván a- gyámpénztár jövedelemfölösleg terhére 1911-re tisztviselőiN> •Dekákkor is oh, elébem állva,, A nagy Akarat — megállt kiáliva. Nem engedte a közelembe. Nagyot nevetett a szemembe. tfát jól van igy. Nem zúgolódom. A 'panaszomat sok'sem mondom. Mert tudom, hogy még felém dobja, FÍE akkor majd én—dobom VÍSSZÜ. Ne emlékezzen senkisem ram, nek..De mint császár is kitűnő ember volt, valóságos atya népének és nagyon örvendek, hogy önök párisiak egy hidat is kereszteltek az ő nevére. Merész volna az az állitásom, hogy a cár barátom volt. Hanem számtalanszor tüntetett ki a legelőzékenyebb rokonszenvével. Egy ezüst cigarettaszelencém van tőle, amelyre nevem kezdőbetűi azokkal a ritka kövekkel vannak kirakva, amelyek csakis az éjszaki sark közelében levő helyen találhatók, azonkívül egy gyufaszelencét is őrzök tőle, amely valami ismeretlen fémből készült s sajátságos szaga van. Ezek az emlék tárgyak nem értékességük miatt becsesek előttem, hanem ; azért, mert a cár ajándékai, nemde ? Akkoriban Oroszországban játszotí tam ós III. Sándor cár gyakran jött el, hogy engem jobb szerepeimben lásson, mert sokra becsülte szinésztehetsógemet. Oroszországban éppen olyan ritkán mosolyog a napfény, mint azokban a hóboritotta fenyőerdőkben, ahol a farkasok tanyáznak. Az emberek éppen olyan, kimértek, hidegek, mint a minő borongós, barátságtalan az a rideg köd, mely a Nóva vizén terjed. Mégis mondhatom hntrv a ha az ón iátékomat Boldog, gazdag és hires voltam tehát; befolyásos barátaim dédelgettek ós tenyerén hordott a szerencse is, minden este azért imádkoztam az Egek Urához, bárha a sorsom mindig ilyen maradna . . . * Az elbeszélő elhallgatott, szemeiből szomorúság tükrödzött ós miután kis ideig csönd volt, folytatta előadását: — Szüleim nem éltek, nőtlen ember voltam, egész családom a húgom volt, egy elragadóan bájos, tizenhét éves leány, akinek vidámságától és őszinteségétől ragyogó lelke volt a napfény az ón otthonomban. Abban a fulasztó csendben, amely a házamfeló nehezedik, — abban a mérhetetlen rendőri gyanakodásban nagyon ritka az ilyen őszinte lélek, mint az övé, amely nem retten i vissza semmiféle gondolatnak a hangos kimondásától, móg olyanoknak a társaságában sem, akinek jelenléte egészen elnómitja az ajkakat ós bezárja a ; a lelkeket. Imádtam az én kis rebbelísemet, de aggódtam is érte szüntelenül. Egy napon, mikor haza tértem Moszkvából, ahol néhány vendég előadáson voltam szerződtetve, a házamat üresen találtam; kót cselódem az elő— Mondtam már neked, ... ők voltak itt . . . és elhurcolták ... az ördög tudja, hogy hová ! — Da miórt? Miért? . . . Valamit mondaniok kellett, oknólkül csak nem hurcolták el . . . Nem mondták meg az okot ? — Semmitsem mondtak . . . Sohasem szóltak valamit. Mint a pokol kutyái ugy jelentek meg ... és ha elmentek, nem maradt egyébb hátra, mint sirni. — De hát ő, a húgom ? — kiáltoztam és kétségbeesetten, — ő csak szólt talán valamit ? . . . mond . . . védelmezte magát legalább? . . . rájuk kiáltott-e, hogy a cár, ki nékem jó barátom, megbünteti őket ? . . . Valamit okvetlenül mondani kellett . . . hát besz Jj, beszélj! — Mit mondott volna? ... A kezeit tördelte, mintha a Madonna képe előtt térdelne . . . mit akarsz ennél többet . . . s most nincs egyébb hátra, mint sirni . . . sirni . . . sirni .. . egész életünkön át . . . Mert ő oda ment, ahonnan ném szokás visszajönni . . . áldott legyen Isten ós atyuskánk a cár. Megértettem, hogy ettől a kót embertől mit sem tudok meg. Sietek tehát magam a titok kifürkészósóre. Egyik hivatalból a másikba utasítottak; egyik .(M aKlnkUI - i-JI-L ' • &K