Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-22 / 102. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVH-ik évfolyam. 102-ik szám. Csütörtök, december 22. mm KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendői. Kéziratok nem adatnak oissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZHTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ClSfizctni bármikor lehel évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Közgazdaság és táplálkozás. Békéscsaba, dec. 20. Mig az ipari téren olt tartunk már, hogy repülő-gép és hadi léghajó gyárakat kezdenek berendezni és az ipari produkció szinte korlátlanul fokozható, mezőgazdasági téren világszerte bizonyos fennakadás tapasztalható. A világ minden müveit államában nagyon keresetté és drágává lett minden élelmi cikk s a mezőgazdaság már nem tud évek óta eleget termelni. Az Északamerikai Egyesült Államokban, amelyeknek nagy termelése még nem régiben elértéktelenítette az ó világ mezőgazdasági termelését, az emberek a miénknél sokkal nagyobb drágaságokkal küzdenek. A nagy mezőgazdasági államok, mint a délamerikai és balkáni országok, Oroszország egyáltalán nem képesek a szűkös állapotokat enyhiteni. Világos tehát, hogy az az ország, amely leghamarabb tudja termelését fokozni, a közeli nyolc-tiz esztendő alatt igen szép nyereségre tehet szert. Magyarország azok közzé az államok közzé tartozik, amelyek a mezőgazdasági produkció gyarapítása terén legelői járhatnak. A világ müveit részében, aránybau a legnagyobb mezőgazdasági népességgel bir, földje sok és bő termő, ugy népének, mint földjének termelő képessége nemcsak hogy a végsőkig feszítve nincs, de talán félig sincs kihasználva. Főbajunk az, hogy gazdáinkban nem elég erős és eleven a vállalkozási szellem s lassan mozognak. Ilyen körülmények között igen nagy szükség van a kormányzati inciativára, ösztökélésre és támogatásra. Az ország megelégedéssel vette tudomásul, hogy a röldmivelésűgyi miniszter, Serényi Béla gróf elejétől fogva a termelés fokozását karolta fel s elsősorban az állattenyésztés fejlesztésére fordítja főgondját. Mert a termelés fokozása ma nem annyira mezőgazdasági, mint inkább egyetemes közgazdasági és szociális érdek. A táplálkozás szűkös és drága voltát nemcsak a mostani nemzedék zsebe és egészsége érzi meg, hanem a jövőé is. Fontos dolog tehát, hogy a kormány megtegyen mindent, ami a szóban levő téren való haladás tekintetében módjában áll és hatáskörébeesik. Az állattenyésztés fejlődése önmagában is szaporítja a táplálkozási anyagokat, de más termelési ágak hozamát is gyarapítja. Ebből a szempontból a földmivelési kormány erős állattenyésztési akcióját általánosan is jóhatásunak kell mondanunk. Ez az akció pedig az 1911 -ik évi állami költségvetésben jelentékeny uj támasztékokat nyer. Ott látjuk mindenekelőtt a tenyészállatok állami közvetítésére szolgáló három és félmillió hitel szaporodását ujabb egymillióval. E hitelből eddig csak apaállatok szereztettek be. Serényi gróf az állami közvetítést kiterjesztette, a nő ivaru állatokat is nagyon megcsökkentette. Az állami közvetítés községeknek és közbirtokosságoknak az apaállatokat 10—20%-kos kedvezményekkel juttatja. A nő ivaru állatok beszerzését Serényi gróf egyrészt az egyesületi uton nagyobb számban beszerzett anyaállatok vételárának 3—5 évre terjedő kamatsegélyezésével, (a vételár 6%-ig menő kamatjának felével), a beszerzési és szállítási költségek, valamint az egy évi állatbiztosítási dijak megtérítésével segélyezni. Vagyonosabbnál a segélyezés kisebb, kisgazdáknál nagyobbmérvü lehet. De arra mindenesetre előnyösen hat, hogy mentől több jó állat tenyészállattól neveltessék föl. A másik fontos tétele az uj költségvetésnek a városi fogyasztási piacok berendezésének segélyezésére szánt 400,000 korona. Fölösleges bővebben fejtegetni, hogy minden városunk rá 1 van szorulva ugy az állatvásárok, min- j egyéb élelmiszerek piacának modert ! nebb és nem városi jövedelmi forrás alkotó berendezésére. A miniszternek most említett intézkedése röviden a belső fogyasztás modernebb szervezését és rendezését jelenti, ami ugy a termelés, mint a városi fogyasztás szempontjából igen fontos és sürgős. A tenyész- és haszonállat forgalom javítására a fővárosban elsőrangúan berendezett és a forgalmat nem terhelő j nagy telepet létesít a miniszter. Végül | a közlegelő szaporítás és javitás érde| kében megindított, általánosan ismert akciójának pénzügyi eszközeit egy félmillióra szaporította. Mindez intézkedések arra vallanak, hogy a földmivelésügyi kormány hathatós és gyakorlati eszközökkel dolgozik köztáplálkozási viszonyaink javításán s az érdekelt körök ösztönzésére és támogatására nagy súlyt fekteti. Hogy pedig közgazdasági szempontból mit jelent az, ha a világszerte legkeresettebb, legdrágább cikkekben, élő állatokban és húsban sok millióval gyarapodik nemzeti vagyonunk és jövedelmünk, bővebb fejtegetésre nem szorul. A megyebizottsági tagok választása. Meglepetések megyeszerte. Mint már régebben jeleztük, hétfőn, e hónap 19 én történt meg vármegyénkben a törvényhatósági bizottság ! megüresedett tagsági helyeinek betölI tése. Sohasem nyilvánult még meg választások iránt akkora érdeklődés, mint az idén. Ezelőtt a lakosság nagy része még azt sem tudta, hogy választás van. Akinek véletlenül eszébe jutott, felment a váiasztási helyiségbe ós leszavazott. Megtörtént például Öcsödön, még hozzá nem is olyan régen, hogy összesen hat polgár szavazott le saz illető jelölt ennyi szavazattal lett megyebizottsági tag. Az idén azonban hasonlíthatatlanul pezsgőbbé vált az élet mindenütt. Már jóelöre folytak a korteskedések és különböző jelszavakkal annyira megzavarták a lakosság nyugalmát, hogy sok helyen, mint például Csabán, felért a megyebizottsági tagválasztás egy középszerű képviselőválasztással, nemcsak a leadott szavazatok száma, hanem az érdeklődés szempontjából is. Hogy a választás Csabán volt a legizgalmasabb, az természetes. A parasztpárt gondoskodott róla, hogy ne teljen el nyugodtan az a nap sem. Győztek is a jelöltjei minden kerületben, amely eredmény, természetesen, óriási lelkesedést keltett. Az egyesült pártok jelöltjei közül egyedül dr. Zsilinszky Endre került be, mert W a g n e r József és Reisz Hermann nem tekinthetők csupán az egyesült pártok jelöltjeinek, amennyiben őket a parasztpárt is felléptette. Hogy ez az eredmény nem valami fölemelő, azzal mindenki tisztában van De a koalizilt pártok magukra vessenek miatta. Hiába hoztak üdvös megállapodásokat a múltkori közös értekezleten, nem volt meg a szükséges egyetértés, sőt a közöny uralkodott mind a két pártnál. Ilyen körülmények között győzni lehetetlenség, Különben, mondhatni, az egész megyében meglepetéssel végződtek a megyebizottsági tagválasztások. Olyan érdemes emberek maradtak kisebbségben, akiket a közbizalom már évek óta beküldött a törvényhatósági bizottságba. Soha nem hallott nevek merültek fel az Békésmegyei Közlöny tárcája. Dalaim. Százféle gond, ezer remény A szivemet űzi, hajtja. A nyugalmam — nyugtalanság . . . Rózsás álom, szívbéli vágy Lelkem minden gondolatja. Egy-egy dalon sirni-rini Napok hosszat most is szoktam, Azért, hogy én férfi lettem Gyermek marad szivem-lelkem Az vagyok én, aki voltam, Ábrándokért élő-haló, Csupa sziv és csupa lélek. Szeretet a boldogságom Ébrenlétem csak egy álom Rég meghaltam, még is élek! Akik szívre nem hallgatnak, Csak nevetni tudnak rajtam. Nem törődnek búval, könnyel Járnak-kelnek bús közönynyel Ezeknek én rég meghaltam. De kik könnyet is törülnek. Hogy szűnjön már a földi kin. Szeretettel, hittel élnek Legyenek bár bús szegények Ezeknek írtam dalaim. Dombi Béla Amit a karácsonyfa mesél. Irta : Konkoly Ferenc. S ott álltak a mágas hegytetőn, szép sorjában egymás mellett, az örökzöld, mindig friss, üde fenyőfák. A talajt a szüzfehér, emberlábjnem taposta hó fedte be. Mértföldekre nem látott egyebet a kíváncsi emberi szem, mint négtelen fehérséget, melyet a kellemes zöld fenyők tarkítottak csupán. S , ott álltak a szent fák szép sorjában egymás mellett. A hatalmas szálfenyők a | picinyke, apró törpefenyők mellett. S egyszerre különös látványban volt részük a mit sem sejtő, gyanútlan örökzöld fáknak. Miliió ós millió apró fény száguldott végig a hegyoldalakon keresztül. Lobogó lángok egymásmelleit, anélkül, hogy összefolytak volna. Rohantak a hegynek fel, hegynek le, ugy ahogy azt a vezető, hatalmas lángoszlop kívánta. Mert előttük, a picinyke lángocskák előtt fényesen sugárzó, hófehér lángoszlop száguldott. Mintegy az volt a vezérük. A többiek, az aprók, ! mint alázatos szolgák futottak utána s követték mindenütt. Az egész látomás, mert hiszen más egyóbb nem lehetett, j csak egy pillanatig tartott s azután el- | tünt, mintha soha se lett volna ottan. ! A fenyőfák bámulva tekintettek egymásra, mikor az utolsó is elszaladt mellettük. Nyugaton, az égboltozat meg belepiroslott a havas éjszakába. Szegények nem tudták megérteni, tnlajdonképen mi történik most körülöttük. Sóhajos szellő száguldott keresztül a fenyő erdőn s a megrémült fenyőfák ijjedten dugták össze koronáikat, hogy egymás fülébe súgják pillanatnyi érzelmeiket. — A nagy szellem s kísérete volt az! — adták szájrul-szájra s egyértelműen belenyugodtak ebbe a magyarárázatba. Pedig tévedtek gocska, mely űzött lángoszlop után, vágynál. A sok-sok emberke apróbbnagyobb vágyánál, mely rohan, hogy kielépítést nyerjen ott, hol utja és módja akad. íme a fenyőfák is rögtön megérezték hatását, mert azonnal vágy költözött sziveikbe s e vágyaikat nem is titkolták egymás előtt. — Szeretnék csillogni, szeretnék villogni, mint az a sok aprócska fény, mely elszáguldott itt mellettünk. — szólt egy sudár fenyő s mig a vágy szinte kitört gyönyörű derekán, apró tülevelei megreszkettek a nagy kívánságtól. — Szeretnék lenni emberek között, hacsak rövid ideig is, hogy lássam, mikánt örvendenek, miként Pillognak szemeik a boldogság*

0

1 s azután — tette hozzá Mn .tosan, — ám múljak ki ebből a világból. — Én nem szeretem az embereket, — szólt a másik, — mert azok gonoszak ós szívtelenek. Évről-évre kivágják, megölik rokonainkat csak azért, hogy a maguk kedvteléseit kielégíthessék. Két év előtt apámat, a mult esztendőben édesanyámat vágták ki mellőlem. Nem, nem akarom látni az emberek boldogságát. Inkább kívánom, hogy sírjanak, zokogjanak, tördeljék kezüket, vessék magukat a porba s érezzék magukat olyan szerencsétlennek, mint aminőnek éreztem én magamat, mikor szüleimet elragadták. Csak egyszer, egyetlen-egyszer okozhatnék valamely végtelen, határtalan fájdalmat, s én nem akarok tovább élni, szívesen elpusztulnék utána. — Én pedig, — szólt a harmadik, — olyan lobogó láng szeretnék lenni, —mnat itt fnlott el mellettünk, mely milliói tódultak, utána, valamely agy cél elérésére, Hogy tüztestem legyen vezetőjük s s messze világba hasson el fényem. Hogy őrjöngve rohanjanank utánam a milliók s lobogó, perzselő melegjük szitsa hevességemet, fokozza hóvemet. Azután nem bánom, jöjjön el az örök sötétség korszaka, nem kívánok tovább élni, kialszom, mint a hóba vetett zsarátnok S ezen az estén, mikor a fenyőfákat elfogta a vágy, amikor hirtelen «agyon, de nagyon boldogtalannak érezték magukat, mert szelem, előttük eddig ismeretlp kívánságok rohanták meg, épen szent este volt. S ezen az estén mindenkinek teljesedik a kívánsága. Másnap hangos lett, a máskor kihalt hegyoldal. Emberek jöttek, feljszékkel s kötelekkel s egymásután neki láttak, hogy a ^legszebb szálakat kivágják az erdőből. Lett szörnyű nagy nyögés és siránkozás a szép fenyők között, de az emberek nem ismertek irgalmat s csakhamar nagy halom fenyőfa feküdt az emberi lábnyomok által besározott, előbb még patyolatfehér havon. A sok között ott volt az a három fenyőfa is, melyek előtte való éjszakán kivánságaimás szer ugy bői, kará nag: Egóí fény aran gásu sok estéi s a ,|

T /iiii-