Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-15 / 100. szám

372 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 dec. 18. — A Békésmegyei Orvosszövetség köz gyűlése. Az Országos Orvosszövetség békésmegyei fiókja, mint már jeleztük, szerdán délután 6 órakor tartotta Oros­házán évi közgyűlését, mely iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg. A közgyű­léshez két érdekes üdvözlő távirat ér­kezett : Báró B a b a r c i-S c h w a r t­z e r Ottó, az Országos Orvosszövetség elnöke a következő táviratot intézte dr. Hajnal Albert fiókszövetségielnökhöz: „A kartársi összetartásra fényes pél­dát adott Békésmegyei Orvosszövetséget közgyűlése alkalmából lelkem mélyéből átérzett tisztelettel üdvözlöm. Kifejezem egyben reményemet is arra, hogy a példa számos követőre fog találni. Isten áldását kérem a szövetség működésére. Dr. báró Babarczi-Schwartzer Ottó." A Bácsmegyei Orvosszövetség táv­irati a következő : „Lelkesedéssel üdvözöljük a békés­megyei fiókszövetséget a pénztárral folytatott hősies küzdelméért. Felajánl­juk legteljesebb anyagi támogatásunkat abban az esetben, na a pénztárral foly­tatott küzdelem miatt kartársaink anya­gilag károsodnának." A két távirat nagy lelkesedést kel­tett. A közgyűlés után társasvacsora volt. — A csabni Kaszinó uj helyiségében. A csabai Kaszinó a Vigadóbeli helyi­ségéből átköltözött a Gazdasági Egye­sület házának emeleti helyiségébe. A lakásváltozás, már kényelmi szempont­ból is díszesen, uj butorokkkal beren­dezve, a kaszinói élet pezsdülését fogja eredményezni A tagok részére ma este nyílnak meg az uj helyiségek. Társas es­téllyel az ünnepélyes megnyitás későbbre halasztatott. A Kaszinó választmánya az uj helyiség megnyitásáról a következőkben értesítette a tagokat : Az újonnan beren­dezett, ízléses és kényelmes helyiségeket csütörtök délután 5 órakor nyitjuk meg ós bocsájtjuk a tisztelt Tag urak haszná­latára. Az átköltözködés, berendezés és egyáltalán a házi kezelésbe átvétel te­temes költségünkbe került. Szívesen hoztuk meg azonban az áldozatot — azon reményben, hogy a tisztelt Tag urak méltányolva a hozott áldozatokat — szakítani fognak az egylettel szem­ben eddig tanúsított érthetetlen közö­nyükkel és gyakori, állandó megjele­nésükkel fognak közreműködni egyle­tünk felvirágoztatásában — a magukra vállalt súlyos anyagi terhek könnyű el­viselésében. Viszont a mi igyekezetünk oda fog irányulni, hogy a tisztelt Ta­gok kellemes, barátságos Othont talál­janak helyiségeinkben; — gondoskod­ván arról is, — hogy jutányos árban jó ételek, italok álljanak mindenkor a tisztelt Tagok rendelkezésére. Ismételten kérjük kérjük szives és állandó támo­gatásukat. — Községi választások. Kondoroson elég élénk érdeklődés mellett folyt le a községi képviselők választása december 12-ón. Beadatott 146 érvényes szavazó­lap. Megválasztattak rendes tagokul: Korsuch András, Tusjar András, ifj. Lustyik György, Hajdú István, ifj. Ko­necsni János, Szpisjak János, Fekete Kálmán, Bedák Mátyás, Petrovszky Já­nos, Melis Pál, id. Farkas János, Gazsó Mihály. Póttagok: Filyo Mihály, Szen­teszki András, Pecsenye András, Hajdú Mihály, Glózik János, Gajdos György. — Jótókonycélu tombola-estély A csa­bai kereskedő-ifjak egy részéből álló társaság szombaton este táncmulatság­gal egybekötött tombola-estélyt rendez Schwézner „Próféta" cimü vendég­lőjében. Az estély tiszta jövedelmét a szegény gyermekek felruházására fog­ják fordítani. — Uj ügyvéd. Dr. T a r d o s Gáspár, dr. T a r d o s Dezső csabai ügyvéd test­véröccse, a napokban tette le szép si­kerei az ügyvédi vizsgát. Irodáját Gyo­mán fogja megnyitni. — Egy csabai igaros halálos szeren­csétlensége. Végzetes, halálos kimenetelű szerencsétlenség értn vasárnap délelőtt Juhász Antal kaptafakészitőt, a csa­bai iparosság egyik uagyszorgalmu ós törekvő tagját. Juhász vasárnap reggel működésbe hozta motorerővel hajtott s az állmtól kapott gápét. Már javában dolgozott a gép. Ennek dacára Jahász a transmisszió-szijjat rá akarta tenni az egvik kerékre. Eközben a szijj elkapta a balkarját éa magával rántotta az egész embert. A hatalmas erő a sze­rencsétlen embernek a szó szoros ér­telmében leszakította a karját és elsza­kította nyakán az ereket, köztük az ütőeret is, úgyhogy megmentésére gon­dolni sem lehetet. Rövid kínlódás után meghalt. Temetése hétfőn történt meg nagy részvét mellett. — Segédjegyzö választás. Gádoros község képviselőtestülete a napokban közgyűlést tartott, melyen az üresedés ben levő segédjegyzői állást töltötte be. A képviselő testület az állásra egy­hangúlag Kiss Ferenc okleveles jegy­zőt választotta meg. — Öngyilkos fiu. S u 1 a Pál 13 éves kanászgyerekeí hétfőn a gazdája magára hagyta a tanyában. Kiadta neki a vacso­ráját : szalonnát, meg kenyeret. A gye­rek azonban unta már azt a minden­napi kosztot. Szeretett volna kolbászt is enni Ahhoz azonban nehezen juthatott, mert a kamrában volt. Mégis megkísé­relte olyanformán, hogy a szobakulcscsal nyitogatta a kamraajtót, Egyszer csak beletört a kulcs a zárba. Nagyon meg­ijedt ekkor a kis kanászgyerek, mert félt szigorú gazdájától. A félelem any­nyira erőt vett rajta, hogy felakasztotta magát. Mire észrevették, már meghalt. — Pofonok az éjszakában. Braun János gyulai kőmivespallér panaszt tett a rendőrségen, hogy csütörtökön este hazafelé menet, egy söté mellékutcában megtámadta egy Gerebenics József nevü munkás és hatalmasan felpofozta. A pofonokat azért kellett Braunak el­szenvednie, mert Gerebenicset egyik munkáról, ahol együtt dolgoztak, elkül­dötte. A rendőrség nem tehetvén mást, a pofonaffért áttette a járásbírósághoz, — Öngyilkossági kísérlet. B u d á s István békési lakos hónapos a hidas­háti majorban még alig 17 éves, már is megunta az élettel való kínlódást. E hó 4-én bejött a városba, mert beteg­nek érezte magát s elment az uradalmi orvoshoz, azt azonban nem találta oda­haza. Másnap megint bejött s vásárolt magának a város-üzletben egy7-es for­gópisztolyt, majd este kiment a hidasháti majorba s lefeküdt. Éjfél után elhatá­rozta, hogy megválik az élettől, ugy is megunta már a nyomorúságot; elővette az uj revolvert, megtöltötte és egy go­lyót a mellébe eresztett. A golyó a mel­lébe fúródott ugyan, de nemesebb részt nem sértett. Apja házánál külső Párizs­ban ápolják s ha csak valami kompli­káció be nem áll, sérülését nem sokára kiheveri. A csabai ref. hangverseny. Szombat éjszakáján a jókedv, a gondtalan derű költözött a csabai Vi­gadó falai közé. Fiatalság, szépség és művészet keltek versenyre egymással hogy minél emlékezetesebbé tegyék azt a napot azok számára, akik a tágas te­remben megjelentek. A terem tágas volta dacára is szűknek bizonyult, mert a reformátusok hangversenye iránt olyan hatalmas érdeklődés nyilvánult meg, amelyet már régen nem tapasztaltunk. Nem lehet eléggé dicsérnünk a csabai közönséget, hogy felekezeti külünbség nélkül olyan igaz szeretettel karolta fel a fiatal és a kezdet nehézségeivel küzdő csabai református egyház ügyét és az erkölcsi támogatás mellett anyagi ál­dozatra is képes azért, hogy segítsé­gére legyen a templomépítés ügyében. De nemcsak a csabai közönség volt képviselve azon az estélyen. A környé­ről is nagyon sokan rándultak át. Gyula, Békés, Mezőberény, Gyoma, Köröstarcsa, Orosháza sőt még Hódmezővásárhely Szentes ós Nagyszalonta is képviseltette magát. Egyszóval azon az estén nagy vidék intelligenciája gyűlt össze Csabán. Ez a páratlan érdeklődós indokolt is volt, mert a rendezőség kitűnő mű­sort állított össze. Megnyerte közre­működésre a debreceni öreg kollégium országos hírű diákénekkarát, a kántust, amely már egymagában véve is bizto­sítéka volt a sikernek. A leányfejecs­kókben már előre ábrándok, álmok ka­varogtak arról, hogy milyen gyönyö­rűség lesz majd daliás debreceni diákok karján végiglejteni a nagytermen. Azon­ban a műsor többi száma is elsőrangú I volt. Már akkorára zsúfolásig megtelt a Vigadó nagyterme, mikor a diákok megérkeztek. A vonat ugyanis több, mint egy órát késett. Valósággal kato­nás gyorsasággal készültek el a fiuk. Huszonöt perc alatt át is öltöztek, meg is vacsoráztak s a fáradtságnak legcse­kélyebb jele sem látszott rajtuk, mikor a közönség zugó tapsvihara közepette a pódiumon megjelentek Mácsai Sándor a nagyképzettsógü és hires kar­nagy vezetése alatt. Mikor a ,, Dalra fiuk" akkordjai felzendültek, egyszerre nagy csend lett a teremben s a közön­ség szinte visszafojtott lólekzettel ós nagy gyönyörűséggel hallgatta a darab precíz, művészi ós a kántus jó hírne­véhez méltó előadását. Hatalmas taps és éljenzés hangzott fel az előadás után. Majd egy bájos fiatal leányka, Futó Erzsike, a hires szentesi pap leánya kö­vetkezett. Farkas Imre megható kis költői elbeszélését „A vén Ambrus fia"-t adta elő. Műkedvelőknél valósággal csodaszámba menő megértés, veleérzés és kadves behízelgő orgánum nyilatko­zott meg a Futó Erzsike előadásában. A lelkesült hálás közönség háromszor tapsolta ki a kis művésznőt, akinek a rendezőség két diszes csokorral ked­veskedett. Most ismét a kántus vonult fel a pódiumra, hogy az „Éjjel a Tiszán" elő­adásával ragadja el a hallgatóságot, amely nem is fukarkodott tapsokban. Dr. Horváth Dezső kir. segéd­tanfelügyelő művészi zongorajátéka szin­tén egyik kimagasló pontja volt a kü­lönben is kitűnő műsornak. A klasszikus zeneszerzők müvei mellett előadta saját szerzeményű zenedarabját is. Techni­kája kifogástalan és határozottan a ma­gasabb iskolát képviseli. O is sok tap sot aratott. Tóth Gyula debreceni jogász vig szavalatával nem egyszer ragadta har­sány derültségre a közönséget. Való­sággal szinésztalentum az a fiatalember és nem is fogunk csodálkozni azon, ha az akadémia padjait a világot jelentő deszkákkal fogja felcserélni. Végül a kántus adott elő szintén nagyon szépen egy népdalegyveleget. Általában elmondható, hogy a deb receni diákok kitettek magukért. Nem vallott szégyent az öreg kollégium. — Szépen kitettek magukért a hang­versenyt követő táncmulatságban is. A táncteremben ugyan nem lehetett pet­rezselymet áruló leányt, vagy menyecs­két találni. Táncolni kellett ott minden­kinek, mert volt fiatalember elég. Szünet alatt pedig a fiuk lenn az étteremben és fönn a kaszinó helyiségében megint csak nótázással szórakoztatták a közön­séget. A nagysikerű hangverseny a sok kiadás dacára is több, mint 1200 korona jövedelmet hozott a református templom alapja javára. Az estélyen a következő hölgyek Yáttek részt: Asszonyok: Futó Zoltánná iSzentes), Eper jessy Józsefné (Kolozsvár), Magory Rezsőné (Oros­háza), Zolnay Béláné (Hódmezővásárhely), Horváth Dezsőné (Gyula), Batizy Ferencné (Köröstarcsa). Áchim Gusztávné, Réthy Béláné, Kis Lászlóné, Mun­tyán Sándorné, Pándy Istvánné, Rosenthal Adolfné, Haraszti Sándorné, Korosy Lászlóné, Lőrinczy Lászlóné, Zsilinszky Endréné, Grassely Norbertné, Wallerstein Sámuelné, Fejér Béláné, Zeisler Li­pótné, Back Lászlóné, Gál Sándorné, Majoros Jó­zsefné, Neumann Manóné, Weisz Miksáné, Szarnék Ignácné, Thury Lászlóné, dr. Sailer Vilmosné, Thuiy Lajosné, Gally Jánosné, Bukovszky Jánosné, Margócsy Miklósné, Ormay Gézáné, Donner La­josné, Kovács L. Mihályné,' Áchim Pálné, ifj. Ko­cziszky Mihályné, Kiss Antalné, Kökényessy Gyu­láné, Kocziszky Mátyásné, Botyánszky Jánosné, Prop­per Gézáné, Könyves Kálmánné, Horváth Viktorné, Falta Lajosné,„Bohus Elemérné, Kutka Bella, Wag­ner Józsefné, Ős Lajosné. Gels Jánosné, Mecs-Ba­logh Sándorné, Ondroviczky Jánosné, Piukovich Gezáné, Árvay Rezsóné, Offra Istvánné, Mészáros Gyuláné, Uhrin Pálné, Uhrin Károlyné, Szentgvör­gyi Györgyné, Linder Károlyné, Domokos Istvánné, Szabó Lászlóné, Szondi Lajosné, Kossuth Judith, Tóth Lászlóné, Chrisztián Györgyné, SÍÜCS La­josná, Moszkovcsák jánosné, Petz Józsefné, Juhász Antalné, Hritz Károlyné, Molnár Sámuelné, Wald­ner Albertné, Schvézner Károlyné, Papp Sándorné, Lischka Lipótné, Marosi Ádámné, Szűcs Gáborné. Leányok: Futó Erzsike, Novoberczky Sze­rénke Szentes, Márk nővérek Békés, Zolnay Irénke Hódmezővásárhely, Batizi Ferencné Köröstarcsa, Réthy Böske, Kis Sárika, Gally Ilona, Schop Etel, Ormay Lenke, Donner Paula, Luzséder Annus Tö­rökbecse, Grasselly Ninuska, Seres Jolán, Bukovszky jolán, Száva Berta, Falta nővérek, Bohus Erzsi, Mecs-Balogh nővérek, Ondroviczky nővérek, Offra Mariska, Dorn Irén, Rosenthal Olga, Zsilák Ma­riska, Gajdács Ilonka, Linder Giza, Ős Giza, Engel Júlia, Juhász Juliska, Schwézner Tercsike, Waldner nővérek, Andrássv Giza, Korosy Anna, Macskásy Irén, Csanády Jolán, Szűcs Mariska. H a r s á n y i Kálmán, a Petőfi Tár­saság nemrég megválasztott tagja, kit a felejthetetlen irómüvész, Tóth Béla éles szeme fedezett fel s kinek ezért hálával tartozunk, több költeményének interpretálásával ragadta el a hallgató­ságot. A költő hatalmas egyénisége, ér­zéseinek felséges hullámzása, majd enyhe derű nyilatkozott meg költésze­tében. Nagyon jó volt ezek között a „Kati néni" cimü, mely nemes egysze­rűségével legjobban megkapta a kö­zönséget. B a s i 1 i d c s Mária operaénekesnő „Mignonéból és „Carmen"-ből énekelt részleteket szépen, művészettel, nagy énektudással, Ezeket később néhány kedves dallal toldotta meg, melyekben az ő bájos egyénisége is megkapó ki­fejezést nyert. G a á 1 Mózes író, főgimn. igazgató­nak „A leány és a könyv" címmel tar­tott szabad-előadása képezte. Gaal Mó­zes az ő ideális gondolkozásának és nemesen érző szivének tüzét vitte elő­adásába. Hasznos, okos és megszívle­lésre érdemes tanácsokat adott a leá­nyoknak az értékes müvek, könyvek olvasása tekintetében.JJEIŐadásának vé­gén köszönetet mondott gróf B o 1 z a Pálnénak, hogy ennek a kultur-intéz­ménynek védnökségét elvállalta s ezen feladatnak rendkívül odaadással, szere­tettel és áldozatkészséggel tesz eleget, jövőre is ennek érdekében jóindulatát kérte. A szép ós tanulságos előadást élénk tetszésnyilvánítással köszönte meg a közönség. Végül B a s i 1 i d e s Mária operaénekesnő Tarny dalok élvezetes, szép és művészi előadással fejezte be ezt az erkölcsi és anyagi síkerekben gasdag irodalmi délutánt. A „Szarvasi Leányegyesület", ez a Békésmegye területén maga nemében egyedül álló kultúrintézmény, szépen sikerült irodalmi délutánja által is iga­zolta, hogy a vezetésben nagy erő rej­lik. Ezért illeti elismerés az intézmény megalkotóját, vezetőjót Weinberger Fanni polg. leányiskolái igazgatót. A Szarvasi Leányegyesület irodalmi délutánja. Változatos műsorral, magas színvo­nalon álló irodalmi délutánt rendezett a „Szarvasi Leányegyesület" e hónap 11-ón, délután 5 órakor az Árpád szál­loda dísztermében szegény tanuló leá­nyok segítése céljából. Ez a gondosan és kellő körültekintéssel vezetett kul­túrintézmény minden alkalmat felhasz­nál annak beigazolására, hogy Szarvas társadalmi életében egyik jelentőség­teljes tényezője. A most rendezett iro­dalmi délután is arról tanúskodik. A gonddal összeállított műsort igen elő­kelő közönség hallgatta végig. A programm első száma a szubtilis lelkű költőnő, Nil (Rozsnyainó Dapsy Gizella) felolvasása volt, ki lényéhez, nemes költészetéhez méltón megírt, le­heletfinomságu novelláját mutatta be. Nil, a családi élet, érzések hivatott tol­mácsolója s ha ezen a húron szólal meg, mint ez alkalommal is, legyen az kötött beszéd, vagy próza, mindenkor megtalálja az utet az emberek szivéhez. Kasszabetörés egy vendéglőben. Megváltoztatott törvényszéki itélet. Érdekes eset állott elő a gyulai tör­vényszéknél a héten. Egy nap alatt két ítéletet kellett hoznia a biróságnak ugyanazon vádlott fölött, vagyis az első enyhe ítéletet ugyancsak súlyosbítania kellett. Ugy történt a dolog, hogy a bűnügyi vizsgálat során a vádló.t bün­tetlen előéletűnek mondotta magát, amit a vádlottak rendesen meg szoktak tenni, különösen más vidék törvényszéke előtt, ahol ők ismeretlenek. Az itélet fokára természetesen nagy kihatással van az, hogy az illető vádlott büntetett elő­életü-e, vagy sem ? A mi emberünk adta a törvényszék előtt a kis ártatlant, ugy hogy a bíróság enyhe büntetést, néhány napi fogházat szabott csak rá. Közben azonban kisült, hogy a kis ár­tatlan nem éppen olyan ártatlan, mint amilyennek mutatta magát, mert csak­nem 30 évet töltött börtönben és fegyház­ban. Ez természetesen megváltoztatta a bíróság meggyőződését is a vádlottról, ugy hogy az előző itélet megsemmisí­tésével másik, jóval szigorúbb Ítéletet hozott. A „kis ártatlanét különben S z a­1 a i Andrásnak hívják Móg meglehető­sen ismeretlen Gyulán s azért akart könnyű szerrel egy kis pénzre szert tenni. A nyáron ellátogatott tehát a Osernovszky-féle vendéglőbe, ahol a meglehetősen kopott ruháju em­bert egyforma bizalmatlansággal fogad­ták a vendégek is, a vendéglős is. Mind­azonáltal adtak neki, amit kórt: bort és uzsonnát is. Szalai, mint aki ismerős már a maga szakmájában, sasszemek­kel, de minden feltűnés nélkül figyelt meg mindent. Hamarosan megállapí­totta, hogy hol van a kassza. Hallotta is benne^ csörögni a sok jó ezüstöt. Most már csak a ^módozatról kellett gondoskodni, amivel a pénzt megsze­rezhetné magának. Erre azonban alka­lom kellett. Az alkalom nem is késett soká. Nagy társaság érkezett és a ven­déglős el volt vélök foglalva. Véletle­nül meg háttal is állott a kasszának. Ezt várta csak Szalai. Felugrott, gyors léptekkel odasietett a kasszához ós „dol­gozni" kezdett. Már sikerült is belemar­kolnia az ezüstök és nikkelek halma­zába. Azonban mégis rajta vesztett. Az érkezett vendégek közül ugyanis va­laki észrevette az előkelő idegent. — Hát uj pincére van magának ? — kérdezte a vendéglőstől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom