Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-11 / 99. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 99-ik szám. Vasárnap, december 11. BEKESHE6YEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EIiOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre S kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHEtSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A bankjavaslat. Békéscsaba, dec. 10. A képviselőházban vége felé jár már az indemnitás vitája, amelyről most már meg lehet állapítani, hogy mindvégig komoly, parlamentáris színvonalon állott. A felszólalók még ellenzéki részről is arra törekedtek, hogy ne bombasztikus frázisokkal hassanak a hallgatóságra, ne tüdő- és torokgyakorlatokkal fordítsák maguk felé a hangulatot, hanem meggyőző érvekkel. Az obstrukcióval való fenyegetés sem vált be, a vita még idejekorán véget ért, úgyhogy a kormány az ex-lex veszedelmet előreláthatólag el fogja kerülni, mert a főrendiház egy nap alatt letárgyalja az indemnitási javaslatot és év végig a királyi szentesítés is megtörténhetik. Azonban még ennek dacára sem tekinthető valami nagyon rózsásnak a helyzet, mert másik exlex is fenyeget, a bank-exlex. Az indemnitás után ugyanis az osztrák-magyar bank szabadalmának s az érem- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot fogja a kormány a képviselőház elé terjeszteni. Ezzel ismét felszínre vetődik az a kényes kérdés, mely tulajdonképeni oka volt a koalíció szétrobbantásának e's az egész rendszer bukásának. A mostani kormány és pártja természetesen a bankszabadalom meghosszabbítása mellett van, ami a jelenlegi körülmények között a leghelyesebb és a legcélravezetőbb is, mert a nemzet erőforrásai gyöngék egy önálló nemzeti bank fenntartására. Az ellenzék, különösen pedig a Justh-párt, mely annak idején oly nagy vehemenciával dobta belé az önálló bank jelszavát a közvéleménybe s ezzel felszavarta az ország nyugalmát: természetesen erősen készül részt venni a bankjavaslat vitájában, amely előreláthatólag épen e miatt sokáig el fog húzódni, bár a nemzeti munkapárt kijelentette, hogy nem állit szónokokat s nem húzza el a vitát. Mégsem lesz azonban a bankjavaslatból törvény az idén, úgyhogy a bank-exlex, ha csak valami csoda nem történik, elkerülhetetlennek látszik. A képviselőház pénzügyi bízott sága pénteken este fogott bele a bankjavaslat tárgyalásába. Már arra is nagy apparatussal jelent meg a Justh-párt, amelynek a pénzügyi bizottságban levő valamennyi tagja felszólalt. Érdekesnek és jellemzőnek tartjuk a Justh-párt egyik tárgyilagos gondolkozású tagjának a bankjavaslatra vonatkozó véleményét, mely egyúttal a Justh-párt állásfoglalásának indokait is kifejezi. A vélemény különösen azért érdekes, mert gróf Tisza Istvánra is rá akarja sütni, hogy állásfoglalása egyezik a Justh-párt állásfoglalásával. A nyilatkozat a következő : — A kötelező készfizetés felvételét nagyrészt a pénzértek állandóságának biztosítása végett sürgetik Ma: gyarországon. Feltéve, hogy a beterjesztett bankak. tában foglalt kompromisszum 1917-ig ; ezt gyakorlatilag más formában" biz| tositaná is azáltal, hogy kötelességévé | teszi az Osztrák-Magyar banknak su; lyos büntető-sankció terhe alatt, hogy ' minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodjék jegyei értékének a törvényes paritásnak megfelelő fentartásáról: ezt a készfizetések felvételének végleges biztosításául nem tekinthetjük. Tisza István gróf Aradon 1910 május 20-á

n a Magyar Hirlap május 21-iki száma szerint ezt mondta : „Ha azonban a játékot a készfizetések kérdésében, ezt az örökös elodázást a készfizetések felvételében tovább folytatják az osztrák irányadó körök, akkor nem lesz mód és hatalom, mely visszatartsa a magyar nemzet többségét attól, hogy különváljék pénzügyi szempontból Ausztriától". A bankjavaslatban foglalt „megoldás" a kötelező készfizetés expresis verbis való felvételének szempontjábólsenkiáltalelodzásnál egyébnek nem tekinthető. Mert habár csak 1917-re biztositanók a készfizetések kötelező felvételének terminusát, ahkor is ezt tö'obé visszacsinálni az uj kiegyezésben nem lehetne. Mig ha a javaslatban kontemplált formula alapján oldják meg a kérdést, ugy 1917-ben újra megindul az áldatlan harc a készfizetések biztosításáért s azt esetleg csak más téren adott engedményekkel tudjuk biztosítani, vagy ami valószínűbb, kénytelenek leszünk újból a most ajánlott félrendszabállyal megelégedni. Miután a mai kompromisszum, Tisza István gróf szavaival élve, az „örökös elodázásának cs^k egy ujabb példája es miután elfogadásával e kérdést végleg meg nem oldanók, csak „kikapcsolnék", ennélfogva a függetlenségi és 48-as párt bizik benne, hogy e kérdésben a legközelebb meginduló vitában Tisza István gróf levonja a konzekvenciát és együtt küzd a függetlenségi párttal az önálló bank megvalósításáért. Hogy Tisza István gróf e szives invitálásnak, mely kijelentéseinek erőszakos félremagyarázása alapján történik, nem fog engedelmeskedni, az természetes. Gyula város államsegélye. Újra 18,000 koronát kapott. A letűnt koalíciós kormánynak, mint annak idején nem egyszer megirtuk, egyik leghelyesebb cselekedete volt, mikor benyujtotya a képviselőházhoz a városok állami támogatásáról szóló törvényjavaslatot. E szerint az állam az első évben két millió koronával járult a városok segélyezéséhez, ez az összeg azonban évről-évre növekedik egy milióval mindaddig, mig a nyolc millió koronát el nem éri. Az az összeg aztán további intézkedésig állandó marad. A segély mindenekelőtt a tisztviselők fizetésének kiegészítésére fordítandó, a fennmaradt rész pedig kulturális szükségletekre. A városok állami segélyezésének gondolata nagyon igazságos és célszerű, mert a városok rendkívül fontos állami fnnkciókat teljesítenek. Ugy közgazdasági, mint kulturális ós közigazgatási téren nagy segítségére vannak az államnak, mely egymagában minden rendelkezésére álló eszköz mellett is képtelen volna az óriási feladatok teljesítésére. E teljesített funkciók természetesen nagy anyagi áldozatokkal járnak és tulajdonképen ez az oka annak, hogy a városok legnagyobb része hatalmas pótadóval kénytelen küzdeni. A volt törvényhozásnak ez az intézkedése azonban üdvös volta mellett is sérelmesnek tekinthető a községekre Különösen azokra a községekre, amelyek nagy lélekszámuknál fogva nagyon sok városnál nagyobb arányú állami funkciókat teljesítenek. Nem kell tovább menni például a mi vármegyénknél. Csaba, Orosháza, Szarvas, Békés e tekintetben vetekedik a legtöbb várossal. El se lehet képzelni például Békésmegyei Közlöny tárcája. Szonettek* Kavargó felhők: kisértetes árnyak Rz égbolton vadul rohannak át, Sikongva a pusztulás himnuszát Fehér sirályok riadozva szállnak. Felnyög a táj, mint a sziv óriása, Rkit levertek nagy tragédiák, Rztán az orkán zúgja bősz dalát S az óceánt őrjöngve tépi, rázza. És lent a mélyben kristály-palota, Hol orgiákat ül a boldog Sátán Förtelmes ajkán gőgös hahota. Bűnös hetairák csünggenek a vállán, Rkiknek gyilkol minden mosolya S gyönyörbe fúlnak egy egv élet árán. Itt vagyok ,én is. Bolygó utamon Mem nyilnak többé szép szelid virágok, Rózsás emlékek romjain ha járok, Mindegyik lépés ujabb fájdalom, fl lélek lankad, megreszket a térd, Hervadt rózsákra fájó rátaposni . . . Rzt a varázsos multat visszahozni Sohsem tudom már, óh miért I ? És visszanézni sohasem merek : Tépett szárnyakkal ődöngnek utánam Tárt szemű vázak, fáradt emberek. Sóhajok kelnek szakadozva, lágyan S ugy félek tőlük ... Óh megyek, megyek Feledni mindendent orgiák zajában ! üdvözlégy Sátán ! Hivtál. Itt vagyok I Ne nézz vadúl rám. Tudod, úgyse félek, Haha, már félni sem tud ez a lélek Rz akarat is, vágy is elhagyott I Hatalmas, nagy vagy ? Régi nóta már Hisz számtalanszor éreztem hatalmad, Tudom, akit hivsz, soha nyugodalmat, És örömet a földön nem talál I Nos, itt vagyok hát. Kristálycsarnokodban Ez orgiától szivem lángra gyúl S tobzódni kész a forró leánykarokban. Vezess hát Sátán, te hatalmas ur, Szivem már ádáz indulatra dobban Boldog vagyok lásd, mondhatatlanul . . . Gulyás József. *j Mutatvány a szerző nemsokára megjelenő uj kötetéből. Egy könyvről és egy szalonról. Irta: Ádá,m Éva. Esőt vár a föld. Nagy illata van az egyszerű violáknak. Akkor legillatosabb a virág, mikor meghal ... Sydney Carton második könyvét olvasom. Az „Emlékek" cimüt, melyet poéta társa: Nil, vendégszerető házánál rendezett. Az Uránia könyvnyomda adta ki négy koronáért. Zavar, hogy ezeket látnom kell a clmíáblán. De jó, hogy ott van ; különben mit mondanók, hol keresse aki elakarja olvasni. Csak sok virágot kellene ültetni és amikor esőt vár a föld, amikor meghalnak a violák a nap miatt: olvasni kezdeni . . . Mint ón most. Sajátságos képeket érzek körülöttem. Szomorú hangulatok átsuhannak, megfogják lelkemet finoman . . . halkan . . . csöndesen . . . A könyv élni kezd s eltűnnek mellőlem kicsiny emberek, kicsiny viszonyok. Lélekóriásokat látok, a Sydney Carton embereit, kik a lelkében élnek, akiket ő ismert, szeretett, akiket megöltek mások, fc akik megölték őt, mert magukhoz ölelték, szerették, aztán itt hagyták. És Sydney Cartonnak itt kell tovább élnie és hallania kell, amint súlyos, nagy köveket dobálnak felé. Olyan súlyosakat, hogy ha akkora bűnös volna: már részvétet ós szeretetet édemelne, nem kövezést. S ha nem akkora bünős ugy, csak mosolyogni kell. Mosolyog is. Sajátságos szomorúság van Sydney Carton mosolyában ; nem felejtem el. Könyvéről beszéljek, vagy róla magáról ? Aki ismerni akarja Európa nagyjainak intim életét, vegye meg ezt a könyvet. Vétkezik, ha meg nem veszi. Mennyi emlék. Milyen nagy emlékek. . . . szomorú szép emlékek. Művészekről, hercegasszonyokról, lordokról és fegyencekről, kiknek nevét nem temeti el az idő soha. Külföldi nagy körút végén vitt az utam Sydney Carton szeghalmi szalonjába. Tele volt a szemem a legszebb uti emlékekkel. És megilletődve álltam meg a szalon közepén. Kincseket érő drágaságok húzódnak meg az utolsó kis zugban is. A szalon elrendezett japán függöny ezüstös ablakokat, holdas árnyakat 'lenget. A sajátságos stylusban festett diszkrét falakra Sydney Carton arc, képei sorakoznak. Világhírű festőtől, kezemunkája valahány. Lenbach, Sargent, Harrington, Mann, Mednyánszky örükitette meg az érdekes irót, ugyan őt látjuk szoboralakban Metznertől és Rodintól, aki az újkori szobrászatban iskolát teremtett. Az ablak előtt Íróasztal, Carlyle, majd Wilde Oszkáré volt; ezen irta örökértékü munkáit. Jó helyen van ez az asztal. Sidney Carton a szerencsétlenség napjában is jó barátja maradt a letört zseninek. Azért is irt róla egy magyar kritikus egyszer : „ Ki kell kergetni az országból aki Wilde Oszkár barátja." A kritikus meghalt. A muzeumba való nevezetes asztalon áll Wilde Oszkár fényképe minden korban, minden változatban. És ott áll lord Douglas arcképe „Dorian Graj" mesés, bűvös gyönyörűségében. Duse, Ellen Key, Nordau, Lenbach, Irving, Crane, Salvini, Görgey ós még Isten tudná hirtelen elmondani, miféle nagyságok arcképei sajátkezű aláírással. A tintatartó Daumtól ered. Drágakövekkel kirakott ékszer az egész, vagyont ér. Tovább a falon Klimt, Kubin, Solomon, Rodin, Hassal, stb. mesteri képei. Amott a Rákóci korabeli tulipános magyar láda, tetején délceg férfi arckép. A bolgár fejedelem, Csak ugy van aláírva : Nándo'r. Mint amikor jó barát, jó barátnak adja. És mennyi hercegnek, mágnásnak és hány világhíres szépségnek, csudának a fényképe, kedves, meleg ajánló sorokkal, névjegye, levele. Ez az ember ismeri Európa nagyjait és levelezésben áll velük. Párisban, Londonban, Bécsben jobban otthon van, mint Budapesten. De nem ezekért tartom sokra Sidney Cartont Hanem azért a rengeteg tudásáért, nagy müvelsógeért. Beutazta a világot ós muzeumra való kincseket hordott össze. Leltározva, számozva van