Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-12-08 / 98. szám

354 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 dec. 18. ban, különösen ha a mostani horribilis drágaságot figyelembe vesszük. A vármegyei tisztviselők azonban, speciáliter Békésmegyóben, olyan szerények, hogy nem folyamodnak a törvényhatósági bizottsághoz szomorú helyzetük könnyítése végett. Épen ezért nagyon helyesen és nagyon igazságosan járna el a törvényhatósági bizottság, ha kérelem nélkül, önmagából kiindulva, drágasági pótlékot szavazna meg a megyei tisztviselőknek. Az erre fordítandó pár ezer korona észrevehető tulkiadást egyáltalában nem okozna, de alkalmas volna arra, hogy a tisztviselők munkakedvét, ambícióját növelje, akik még a mostani helyzetben is pontosan látják el a magyar alkotmányosság legfontosabb alkotó részének, a vármegyének ügyeit, Remélhetőleg a legközelebbi decemberi megyegyűlésen fog történni ilyen értelmű felszólalás ós a törvényhatósági bizottság a drágasági pótlékot minden különösebb ellenvetés nélkül meg fogja adni a megyei tisztviselőknek addig is, mig a státusrendezés megtörténik az állam részéről. A csabai ipartestület jubileuma. Rendkívüli előljárósági ülés. Békésvármegye legnagyobb ipartestülete, a csabai ipartestület tudvalevőleg mostanában ünnepeli fennállásának 25-ik évfordulóját. Ez az évforduló nemcsak az ipartestületre jelentőségteljes ós fölemelő, de az egész csabai társadalomnak is. Az iparosság nagyon fontos tényezője az ország közgazdasági és társadalmi életének. Csak az a baj, hogy ezt az osztályt mi még nem tudjuk megbecsülni eléggé, holott pedig nélküle, mondhatni, még mozogni sem tudunk. Barbár előítélet uralkodik Magyarországon az iparos-pályák iránt, holott pedig mindinkább meggyőződéssé válik, hogy az iparosság egyik legfontosabb tényezője bármelyik ország közgazdaságának. Ennélfogva nagyon helyesen cselekszik Csaba társadalma, ha szivvel, lélekkel részt vesz az ipartestület jubileumában és ezzel is kifejezést ad annak a tiszteletnek ós nagyrabecsülésnek, amelyet a munkás, dolgozó társadalmi osztály méltán megérdemel mindenkitől. A huszonötéves jubileum, mint már megírtuk, 1911. január 8-ra volt tervezve. Ez a terv azonban füstbe ment, mert előtte való nap, január 7-ón Lutherestély lesz, amelyen a csabai társadalom szine-java meg fog jelenni. Ezért határozta el hétfőn az ipartestület elöljárósága azt, hogy bár előbb kezdette me} a mozgalmat, elhalasztja az ünnepséget január 15-re, amivel biztosítja egyrészt a Luther-estély, másrészt pedig a maga ünnepségének sikerét is. Ez ügyben hétfőn délután rendkívüli előljárósági ülés volt, amelyről részletes tudósításunk a következő: Jelen voltak T i in á r Endre elnök lete alatt: K o v a n Endre és Hu g y e c z János alelnökök, ifj. H o r v á t h Mihály jegyző, Uhrin András ! pénztáros, Papp Sándor, Kapta János, ' Kovács Károly, Korek Antal, Németh Lajos, Yalentinyi András és Mihály, Csiernyik János, Kiszely Pál, Boskó György, Botyánszky János, Fikker Károly, Vlcskó Lajos, Facsinay Dezső, Lázár Pál és Subasicz Károly előljárósági tagok. Tímár Endre elnök megnyitván az ülést, rövid beszédben vázolta a rendkívüli összejövetel célját, a 25 éves jubileum rendezését. Elégedetlenségének adott kifejezést afölött, hogy a Luther-estólyt épan január 7-én rendezik, holo.t pedig az ipartestületnek épen ez az egyetlen alkalma van arra, hogy a nyilvánosság elé kilépve, nagyobbszabásu ünnepsóget rendezzen. Horváth Mihály jegyző jelentést tesz arról, hogy a mult előljárósági gyűlés kiküldöttei megjelentek a Lutherestély rendező-bizottságánál ós kérték a jubiláris ünnepségre való tekintettel, az estély elhalasztását. A rendezőség vezetője Ígéretet is tett ugyan erre, de az ígéretet nem tarthatta meg, mert a Vigadó nagyterme már a farsang minden napjára le van foglalva. Azért nézete szerint meg lehet tartani január 8-án az ipartestület ünnepélyét, mert oda más közönség jön, mint a Lntherestélyre. Kovács Károly nem fogadja el az ipartestületi jegyző javaslatát. Helyesebbnek tartaná, ha az ipartestület Húsvétkor jubilálna. Akkorára már úgyis vége lesz a farsangnak és az egész társadalom szabaddá lesz. Itt többen annak az aggodalomnak adtak kifejezést, hogy akkorára már lejár az elöljáróság mandátuma és könynyen megtörténhetik, hogy az uj elöljáróság nem járul hozzá a mostani elöljáróság megállapodásaihoz. T i m á r Endre elnök annak a nézetének ad kifejezést, hogy az estélyt január 8-án kell megtartani. Sajnálja, hogy a Luther-estólyt előtte való nap rendezik, már csak azért is, mert a jubileum nemcsak az iparosság ünnepe lesz, hanem az egész csabai társadalomé. Papp Sándor helyesnek tartaná, ha a jubileumot az ipartestület elhalasztaná egy héttel. Január 14-én a Gazdakör bálja lesz, amely nem árt korántsem annyit, mint a Luther-estély. Az ipartestület jubileumán úgyis nagyon kevesen vesznek részt a gazdaközönsóg köréből. Ez a vélemény, mondhatni, általános tetszéssel talá kozott ós mivel Kován Endre alelnök arról tett jelentést, hogy január 15-én a Vigadó nincsen elfoglalva, az elöljáróság egyhangúlag hozzájárult Papp Sándor javaslatához. A díszközgyűlés szónokául dr. Zsilinszky Endrét kéri fel az elöljáróság, aki éveken át állott neksusban az ipartestülettel ós aki az iparosság iránt táplált jóindulatának és rokonszenvének nagyon sok tanújelét adta már. Dr. Zsilinszky Endrét küldöttség fogja felkérni a diszszónoklat megtartására. Papp Sándor bejelentette ezután, hogy a jubiláris ünnepség alkalmával rendezendő iparkiállitásra eddig 32 tanonc és 11 segéd jelentette be részvételét. Már eddig körülbelül 120 kiállítandó tárgyra van kilátás. Horváth Mihály jegyző indítványára kimondotta a gyűlés, hogy a bejelentések határidejét kitolja a legszélsőbb határidőig, mivel még eddig kevés a bejelentett tárgyak száma. A kiállítás végrehajtó-bizottságának elnökévé az öreg korára hivatkozó K ov á c s Károly mellé Kiszely Pált választotta meg az elöljáróság, egyben a végrehajtó-bizottságot Csiernyik János és Fikker Károly előljárósági tagokkal egészítette ki. A jubileum alkalmával rendezendő hangverseny és táncestély rendező-bizottságába Kován Endre és F a c s in a i Dezső mellé tagokul felkérték Gulyás József, Németh István és Fehér Károly szerkesztőket is, akiknek nevében Gulyás József, lapunk szerkesztője készséggel felajánlotta a sajtó közreműködését. Az estélyen való felolvasásra G e 11 é r i Mórt, a kiváló szakírót s az Iparegyesület igazgatóját kérik fel. A társasebéd rendező-bizottságába F e 1 b e r Sándor és Vlcskó Lajos mellé S u b a s i t z Károlyt is megválasztották. Az elöljáróság végül megállapította azoknak a névsorát, akiket az ünnepség védnökéül fog felkérni. Ezek a következők : G e 1 1 é r i Mór, Ambrus Sándor alispán, gróf Wenckhei m Frigyes, Korosy László, Beliczey Géza, F á b r y Sándor, S e i 1 e r Elek, dr. Zsilinszky Endre, Haraszti Sándor, R o s e n t h al Adolf, Wagner József. T i m á r Endre elnök néhány buzdító szó után az előljárósági ülést berekesztette. Itt emiitjük meg, hogy a vigalmi bizottság ma, csütörtökön délután 5 órakor az ipartestület helyiségében ülést tart. való, hogy a törvóny azért nem e mlití a fenntartott ásványok között a földgázát, mert azt a föld tartozékának ismerte el. A bányajognak ezt a helyes magyarázatát megerősíti az 1803 évi bányatörvénytervezet is. Ha pedig elfogadnánk azt a több oldalról vitatott álláspontot, hogy a földgáz valamelyik fentartott ásványnak a gáznemű halmazállapota s igy az is az általános bányatörvény határozmányai alá esik, a kérdés ezen az alapon sem dönthető el teljes megnyugvással, mert a tudomány mai állapota szerint vitás, hogy a földgáz melyik ásványnak képezi a légnemű halmazállapotát. A földgáz ennélfogva a föld tartozékát képezi, tehát a földbirtokosé. Ez a határozat móg sok vita tár gyát fogja képezni. mert igy kívánta a tisztesség. S most mégis gyáva voltam. Nem mertem megküzdeni az élettel kettesben még azzal a kecsegtető és biztató helyzetben, hogy mellettem lesz a harcban, a háborúban mindig az, kit a legjobban szerettem a s világon s akit móg most is mindenkinél jobban imádok. Nem mertem belevágni, mert épen azok ijesztettek meg a legjobban, akikért mindenemet feláldoztam volna, menyasszonyom szülei. Ugy belém csepegtették a félelmet, annyira ijesztettek, hogy a kedvezőtlen anyagi helyzetek minő következményekkel járhatnak, hogy egy rósz órában inkább választottam az esetleg örökre tartó boldogtalanságot, semmint azt kockáztassam, hogy a boldogság menyország jából hulljak a sivár boldogtalanság undok fertőjébe. Mert fatalista természetem is mindenben igazat adott annak a hiedelemnek, hogy házasságunk igy, ezek között a körülmények között nem lehet boldog. Hogy még nem ért meg teljesen a dolog s még időknek kell elmúlni, mig kivívom nemcsak szeretetét annak, kit legjobban szeretek e föld kerekségén, hanem becsülését is. — Hogyan, hát nem becsült az, aki téged szeretett ? - vágott szavába Lázíts, ki élénk érdeklődéssel kísérte Domokos előadását. — Nem ! S becsülós nélkül a szerelem tartós nem lehet. Lemondtam a boldogságról mert futó örömökre sohasem vágytam. Belementem, hogy életem sivár, kietlen, örömtelen legyen, de az önérzetem, dicsőséggel került ki a küzdelemből, azt nem tudták semmi áron sem eltaposni, még a boldogságom árán sem. — Nos és most mit szándékozol tenni ? — kérdezte Lázits. — Lemondasz örökre arról, hogy elérjed azt, ki után oly hosszú éveken keresztül< törted magad ? — Lemondani! ? Ezt a szót nem ismerem, — szólt szinte haraggal Domokos. — Most elölről kezdem a küzdelmet s meg akarom szerezni azt, ami még hiányzott boldogságomhoz : a megbecsülést. S ha kiküzdöm, kerüljön bár fél életembe, minden energiámba, és erőmbe, akkor újból jelentkezem s ak kor, ha a sors is ugy akarja, pedig érzem, hogy ugy akarja s ez érzésem nem csalt meg még soha, akkor újból jelentkezem hogy megszerezzem boldogságomat. Lázits, ki szinte neki pirultan hallgatta Domokos szangvinikus előadását, nem állhatta tovább s szólt: — Domokos, te ugy látszik megőrültél ? Azt hiszed, hogy a mai lányok olyanok, mint a minőknek az írók fantáziája a regényekben ecseteli. Te azt hiszed, hogy ebben az életben móg adódik alkalom neked, hogy megszerezzed azt, amit egyszer már elvesztettél ? — Én hiszek ebben s aki hisz, az üdvözül. Lázits egy szót sem szólt többet Domokoshoz, mert belátta, hogy ezzel az emberrel okosan beszélni amúgy sem lehet. Fizettek, kezet fogtak s elváltak egymástól. A köd épen ugy elárasztotta undok sarával a várost, mint előbb, semmi sem változott. A földgáz a földbirtokosoké. Határozat a monopolium ellen. Mostanában, az ártézi kutak fúrásának idején, egy igen becses és használható természeti kinccsel ismerkedett meg az emberiség : a földgázzal, amelyet különböző ipari célokra nagyon szépen fel lehet használni. A geológusok nyilatkozatai szerint a földgáz vízálló helyek altalajában található nagy mennyiségben. Bókésvármegye az ilyen helyek közé tartozik, mert a Körösök a szabályozás előtt össze-vissza öntözték, úgyhogy a fél vármegye állandóan mocsár volt. Fölgázt nem is egy helyen találtak már. Csaba, Orosháza, Tótkomlós határában igen bőséges földgázforrásokra akadtak, amelyeket valósággal bün kihasználatlanul hagyni. Az állam észrevette azt a nagy közgazdasági jelentőséget, mellyel a földgázforrások birnak, természetesen azonnal arra gondolt, hogy a földgázból valamelyes jövedelmet biztosit magának. Igy merült fel az idén a földgáz monopolizálásának kérdése, mely szerint a földgáz források az állam tulajdonát képezik ós az illető földbirtokosoknak fizetni kell a használatért. Egy konkrét esetből kifolyólag a pénzügyminiszternek e rendelkezése dacára is igen érdekes döntést hozott Kolozsvármegye alispánja. Ezt a döntést szükségesnek tartjuk ismertetni már csak azért is, mert Bókésvármegye altalaja sok helyen telítve van földgázzal és egyik földbirtokos sem tudja, mikor akad rá e földnek e becses kincsére. Kolozsvármegye alispánjának határozata megérkezett Békósvármegyébe is. A határozat szerint a földgáz használatának kérdése az általános bányajog rendelkezései és a kifejlődött gyakorlat szerint döntendő el. A bányatörvény szerint a bányaur-jog alá tartoznak mindazok az ásványok, melyek fém, kén, timsó, gálic, vagy konyhasó tartalmuknál fogva használhatók, továbbá a gálicviz, rajzfa ós földszurok, végül mindennemű kő- és barnaszón. Az ilyen ásványok a fenntartott ásványok. A törvóny tehát taxatíve felsorolja a fenntartott ásványokat, amelyek között a földgáz egyáltalában nem szerepel, dacára annak, hogy a földgáz már a bányatörvényt kibocsátó császári nyilt parancs (1854) ismeretes volt. Nyilvánkapja meg a bankfiókot. „Jótállást" vállalt a képviselő. Lelkészeknek, tanítóknak, közigazgatási tisztviselőknek, egyszóval a megye, járás, község élén állóknak, a néppel érintkezőknek folyton azt prédikálják a fórumon állók, hogy : — Bánni kell tudni a néppel! Azonban mindinkább bizonyossá válik, hogy az óh nép már oly nagyfokú „önállóságra" tett szert, hogy nála a legelőzékenyebb bánásmód is kárbaveszett fáradság. Nem jó bánásmód kell már neki, hanem felköltött hiúságának kielégítése. Annak előtte csekélyke elöljárói, esküdti állás, sőt bármely csekélyke egyházi, vagy községi megbízatás megtiszteltetés számba ment. Ma a tizedesi, esküdti és sáfári állást csak éppen azért vállalják egyesek a jobbakból, mert lépcsőnek tekintik a gondnoki és bírói álláshoz. A hiúsággal telitettek, mindjárt megyebizottsági képviselőtestületi tagságra törtetnek, sőt olyik most már, hogy adója kétszeresen számittassék és virilis lehessen, cséplőgépje alapján iparkamarai tagságra is pályázik, hogy a biztos képviselőtestületi tagságát a komájának juttassa, mert ezzel is szaporodik a haladás ellen küzdő elvtársak száma. Legalább Ciabán ilyen az áramlat. Most már hogjan bánjunk a néppel ? Erre sokan azt felelik: Ahogyan a nagyságos képviselő A c h i m L. András bánik. Az ambíciót, a hiúságot kell tudni felkölteni. Nagyon soknak kell gyöngéden értésére adni, hogy ő a birójelölt. Te leszel esküdt, te meg megyebizottsági tag, te meg városatya. Hát az igaz, hogy ez finom bánásmód. És hogy ez igy van, igazolják az alábbiak. Csabán is, mint másutt, javában folynak a disznótorok. Egy-egy ilyen disznótor a legtöbb helyen felér egy kis lakodalommal, mivel a házigazda meghívja arra mindegyik rokonát. Nagyon kell valamelyikre haragudnia, ha már a „zabíjacskára" meg nem hívja. A rokonok között első helye van természetesen a szeretett képviselőnek, ki egyik ilyen disznótori vacsorán a csabaiaknak a bankfiókért való deputációzását ugy adta be, hogy csak azért fogadta háromnapi várakozás után a pénzügyminiszter a küldöttséget, mert ö járt közben. Lukács pénzügyminiszter, mondotta a képviselő, a küldöttségnek olyan, se hideg, se meleg ígéretet tett a bankfiók dolgában. Azonban másnap, a miniszter a Házban meglátta őt, a képviselőt, magához intette és arra kérte, hogy menjen vele a miniszteri szobába. A miniszteri szobában aztán azt mondotta a pénzügyminiszter: — Tudod, Csaba megkaphatja a bankfiókot, de csak akkor, ha te jótállásst vállalsz. Népem, községem érdekében mit tehettem mást, minthogy jótállást vállaltam az Osztrák-Magyar Bankért. — Ej, ej, — hangzott kórusban — ! ez nagy és szép dolog.