Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-17 / 57. szám

aaavii-ik eviuiyam. o/-ik szám. vasarnap, julius í/. iSMEBTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 8-6. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. hogy a magyar faj hivatott ez ország <ormányzására, amely országot ezer esztendő előtt Árpad vezér karddal lódított meg nemzetének s amelyet izer esztendő veszedelme, viharja közt /éres küzdelmekkel tartottak fenn az itódok számára. Nemcsak a számbeli öbbség az, mely a magyar faj szupre­náciáját ez országban biztosítja, nem­:sak a történeti mult s a hagyomá­nyok alapján levő jog biztosifja az ál­lamhatalmat a magyar fajnak, hanem igenis, ami manapság a legfontosabb, a kulturális előhaladása, melyben épen ugy vezet, sőt nagyobb arányban, mint a minő arányban számbeli fen­sőbbsége a népszámlálási adatokból majd ki fog derülni. A népszámlálás még egyéb fájó sebeket is ki tud majd mutatni. Nem­csak azt, hogy az ország lakossága konglomerát, tehát nem képez egysé­ges nemzetet, hanem ki fogja mutatni azt a fájó és égető sebünket is, me­lyet a kivándorlás okoz a magyar nem­zetnek. Rengeteg nagy a száma a ma­gyar kivándorlóknak. Szinte olyan fé­lelmetes arányszáma van, hogy ha a növekedés ilyen nagy lesz, mint a mi­nőt a legutóbbi tiz év alatt konstatál­hatunk, akkor nem sok idő múlva több magyar lesz Amerikában és a szom­szédos Romániában, mint magában az anyaországban. S ezért jó a népszámlálás intéz­ménye. De szerintünk a tiz esztendős terminus nagyon is hosszú, mert csakis a népszámlálások adják meg azt az inpulziv lökést a hatósáságoknak s azon tényezőknek, akik a bajokon se­gíteni tudnak és akarnak, amikor a népszámlálás adataiból merítenek meg­győződést az ország bajairól s azok­ról az anomáliákról, melyek megszün­tetése elsőrendű érdeke s követelmé­nye ez ország jövendő boldogulá­sának. A népszámlálás megcáfolja majd azon nemzetiségi törekvések jogosult­ságát is, melyekkel a külföldi lapok hasábjait tömik tele a lelketlen és ha­zafiatlan nemzetiségi izgatók. Be fog bizonyosodni, hogy egyetlen nemzeti­ség még csak megközelítőleg sem éri el azt a rettenetes nagy arányszámot, mely az ország lakosságának magyar ajkú népességét képezi. Be fog bizo­zonyosodni, hogy a magyar faj oly számbeli erőségben képviseli a hatal­mat, hogy azon gyöngíteni, azt meg­ingatni nevetséges fáradozás lenne, eredményt elérni más uton, mint a ma­gyar faj vezetésével ebben az ország­ban nem lehet. Miszen azok az argumentumok, hogy a magyarok ezer esztendőn ke­resztül megőrizték ennek az ország­nak függetlenségét, hogy török, tatár uralom, osztrák iga nem tudta faji jellegzetességétől megfosztani, anya­nyelvéhöz való ragaszkodásától eltán­torítani, hogy hiába volt minden eről­ködése a habsburgi uralkodóknak az ország elnémetesitése, hiába próbál­koztak vassal, fegyverrel, erőszakkal ilyen célokat szolgálni, mondjuk, mind­ezen argumentumok ma már elavul­tak. A modern nemzetek a számbeli erőségre alapítják valamely ország ha­talmát s uralomra való termettségét. S ezt a számbeli erősséget a magyar ajkú lakosságnak nagy többségét s ve­zető szerepét fogja a legközelebbi nép­számlálás konstatálni. Ezért örömmel üdvözöljük s várva­várjuk a népszámlálás eredményét, mert most a választások lezajlása s a magyar faj óriási győzelme után első­rendű szükségünk van ilyen statisztikai bizonyítékokra, melyekkel a külföld előtt igazolhatjuk magunkat, fajunk uralomra való termettségét és jogát mindama hazug és árulkodó híreszte­lésekkel szemben, mellyel országunk­ban lakó, annak minden jólétét és biz­tonságát élvező, de azért mégis leg­esküdtebb ellenségeinket alkotó nem­zetiségi férfiak amaz országok sajtó­ját elárasztják. Politikai mozaik. — Budapesti levél. — Mult levelem óta olyan nagy ese­mény nem á'ioít elő egyáltalában a po­litika tzinterén, amely érdemes volna arra, hogy külön levelet irják róla a „Közlöny"-nek. A Házban folyik elpos­ványosodva a felirati vita, a honatyák inkább a folyosón laknak, mint a te­remben. A folyosón padig még mindig rágódnak Tisza István keddi hatalmas beszédén, amely egymagában is képes volt megmenteni a felirati vita parla­menti színvonalát. Ergó, most csak mo­zaik lesz a levelem. Néhány tarka-barka képet összeszedtem, komolyat is, vigat is. Azt hiszem, ha elolvassák, nem fog­nak érte megharagudrti a Közlöny ol­vasói. * Legfurcsább helyzetük van az uj házban az úgynevezett pártonkívüli kép­viselőknek. Vannak pártonkívüli hatvan­hetesek és pártonkívüli negyvennyol­casok. Ég ós föld között lebegnek ezek, mint valamikor a Mohamed koporsója cselekedte- Vacillálnak jobbra-balra. Hol ezzel a párttal szeretnének szavazni, hol amazzal és végeredményben nem sza­vaznak egyikkel sem. Legalább is igen sok esetben nem szavaznak. Hallanak is emiatt elég sok csábitó szirénhangot. Csalogatják őket ide is, oda is. Külö­nösen a nemzeti munkapárt szeretné megszerezni maga számára a pártonkí­vüli hatvanheteseket. Ilyesmiről zengett „illetékes hely"-ről szerzett forrásból j néhány budapesti lap legutóbb is. No természetesen azonnal cáfolt a legna­gyobb cáfoló, az öreg Bud. Tud. ő az­tán igazán illetékes forrásból értesül, hogy a pártonkívüli hatvanhetesek cso­portjának, mivelhogy Andrássy Gyula gróf és Széli Kálmán távol vannak a Békésmegyei Közlöny tárcája. A terlágói harangok. Halkan felzizeg a parti sás zenéje, Havasi gyopárnak közeleg az éje, — . Havasi gyopárnak. Napsugarak ott még vilii-táncot járnak. De a tavi rózsa már fürdik az éjben, Fülemüle dalban, holdsugárban, kéjben : Fehér tavi rózsa . . , Tó partján egy vándor esti útját rójja. Csend. Selymes a lég is, meg az alkony — R harmóniához kell valami mégis; jég is, Édes, tiszta hangok: Csendüljelek már meg, zengő kis harangok. Ezüst-kacagástok ringva tova szálljon, Szőke Körös partig szálljon, meg se' álljon. Messze az odáig I Hej I fl mi kis házunk rózsás ablakáig. Hoóá a kis harang zenéjét menessze, Messze van odáig, hej I De nagyon messze I j E! se' bir odáig, Szőke Körös partján házunk ablakaig. Rózsa nem virágzott soha szebben, Mint a La-France rósza, abban a kis kertben , 1 És ezen a nyáron I I Hogy epedő, fájó lelkem visszajárjon. Szállj szelid harangszó ; La-France rózsa alján, Kis öntözőjével patyolatos balján, Leled finyuskámat. Űzd ki szivéből, ha van egy csepp bánat. S miközben a kedvenc rózsafáit nézi, Repesd körül és regéljél néki Déltiroli tájról; Déltiroli tájon kisebbik fiáról. Hogy soha-soha még haza úgy nem vágyott, Hogy odadná érte a fél menyországot, Ha ebben a percben Otthon lehetne a kicsi rózsás kertben. Oh csak addig, mig egy kicsi csokrot szedne, Rmig egy rövidke mondókát rebegne ; Mert hát ünnep van ma : Édes flnyuskának drága nevenapja. fidd meg hát Istenkém leghőbb szive vágyát, fiogy mindig boldognak lássa kis családját. De nekünk is add meg, Hogy őtet minékünk nagyon soká tartsd meg. S mint legszebb álmában valaha remélte : La-France rózsák között legyen boldog élte 5 ne érje több bánat fiz én örök-ifju, édes finyuskámat . . . Halkan felzizeg a parti sás zenéje, Havasi gyopárnak közeleg az éje ; S édes, tiszta hangok : Csengenek Terlágóban a kicsi harangok. Vizi liliomnak illatát lehelő : Vidd el a harangszót szellő, röpke szellő, fi Körös partjáig, fiej I fi mi kis házunk rózsás kapujáig. Zvarinyi Ssilárd. Ha az embör iszik. — Falusi történet. — Irta: X. Y. A napokban kint álltam a kapuban — beszélte egyik barátom — s élvezet­tel szíttam a jó komáromi szüzdohány füstjét, mikor Gálosiné asszonyom — egy a szomszédfaluból való e'.őkelő is­merős gazda időses felesége : ,,Adjon Isten jó nappal" köszöntött. — Hát hol jár erre Gálosiné ? — A baj kerget tekintetes uram! — Ugyan mi baj lehet no ? Az ta­lán, hogy nem termett mák?! — Termett az is, meg másegyébb is elegendő, hála legyen az istennek. Nem az az én bajom. — Ugyan hát mi ? Talán csak nem lett hűtlen Gálosi uram, vagy mi ? — Az még nem lenne olyan nagy baj a mi korunkban, ezt talán még el is tudnám nézni, de nagyobb baj az, hogy ugy neki adta magát az utóbbi időben az italnak, hogy éjjel-nappal ita­los, akkor azután garázda és szórja a pénzt, mintha pelyvás gabona lenne ! — Az bizony elég nagy baj, de hát nem talál néném asszony valami mó­dot, hogy a józanság útjára vissza­térítse ? — Mindent próbáltam már, sőtany­nyira vetemedtem, hogy igaz kálomista létemre már a babonához is fordultam és felkerestem az öreg Dupkokánét, akiről az egész falu azt hiszi, hogy ő kigyelme mindenféle nyavalyát kigyó­gyít s uram bocsá' meg is tudja ron­tani azokat, akik nem portálják ő ki­gyelmit. A minapában is ugy megron­totta a Dócziné szomszédasszony tehe­nét, hogy hetekig véres tejet adott. — Hát azután ő sem tudott vala­mit javasolni? — Tudott biz az, mert ő mindenre tud valamit ajánlani, de az sem hasz­nált. — Hát aztán mit ajánlott ? — Azt mondta, hogy fizessek előre tiz koronát s ha a szer használt, még tiz koronát tartozom fizetni. No mon­dok jól van, szívesen megadom sőt még egy ócska rokolyát is ígértem neki, csak segítsen. Azt kérdezte, hogy mikor szokott az uram inni ? Mikor ? mondok, hát mindig, éjjel-nappal. Éjjelre mindig oda készit az ágyához egy kétliteres kancsó bort, amit aztán reggelre el is fogyaszt. No ez épen jó, mondja Dup­kokáné, hát most ide hallgasson ki­gyelmed. Karessen egy egérfészket s ha talál benne kopasz, apró és még vak egérkéket, tegye azokat este az ura borába s ha majd éjjel felhörpinti, az egerek a szájába kerülnek s meglássa húgomasszony, ugy megundorodik a bortól, hogy soha többé meg nem kí­vánja. — Hát aztán megtette azt néném­asszony ? — Meg. Találtam a kamarába, a zsá­kok között egérfészket s b3nne hat ki­csiny kopasz és még szeme nem nyilt egeret. No, ez aztán jó lesz gondolám s este szépen beletettem a boroskan­csóba. Reggel nézem a kancsót, hát üres. No gondolám, ez jól sikerült. Kér­dem reggel az öregemet, hogy megitta-e a bort? — Meg hát, — mondja álmosan a gonosz. — Hát aztán nem érzett kend benne valamit ? — De bizony — mondja — érez­tem benne valami muslicákat! — No hallott már ilyent a tekinte­tes ur ? Legyelte a hat egeret s azt hitte, hogy muslicák! Elnevettem magamat. Csakugyan jól kitágult már az öreg gazda torka! Hát aztán iszik-e még? — Iszik, de hogy! Mit tegyek most már teremtő Isten, hiszen ha már Dup­kokáné sem tudott segíteni, hát akkor kihez forduljak? Valaki ezután azt ko­mendálta, hogy van Sz. . . .on egy fia­tal orvos, aki azt hirdeti magáról, hogy mindenféle bajt meg tud gyógyítani, oszt meg még aranyfogat is tud rézből ciinálni, gondoltam, hogy hát felkere­sem ezt a hires doktort. Fölkerestem s elmondtam az állapotomat. — Hát csak ez a baj, e^en köny­nyen segítünk, de biz az drága lesz, mert a szer igen drága s az maga husz koronába kerül s a beoltás ugyan­annyi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom