Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-11-06 / 89. szám

XXXVII-ik évfolyam. 89-ik szám. Vasarnap, november 6. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP :lefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EIiOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre a kor. El3fizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő; GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Politika és társadalom. Békéscsaba, nov. 5 Az elmúlt hét folyamán két igen evezetes esemény foglalta le az or­zág érdeklődését. Egyik a banksza­'adalom megújításának ügye, másik középiskolai tanárság mozgalma írthatatlan helyzetük orvoslása érde­ében. Fontosságánál fogva mind a ét kérdés megérdemelte azt a feszült igyelmet és várakozást, mellyel a lemzet kisérte és kiséri még ma is iket. A bankszabadalom meghosszabbi­ása és a készfizetéseknél ezzel ösze­zefüggő rendezése évek óta olyan )roblémája a magyar politikának, ímely Magyarország politikai viszo­íyainak nyugodt fejlődését akadá­yozta. Ez a kérdés az egész koalíciós cormányzat alatt nyomasztóan nehe­zedett a magyar politikai helyzetre, illandóan elsötétítette a látóhatárt s /égre is végzetévé vált az egész rend­szernek, amennyiben Justh Gyula benne alálta meg azt a robbantó anyagot, mellyel a koalíciót a levegőbe röpi­:ette. A magyar politika további fejlő­désére épen azért nagy előnyt jelent, hogy most sikerült a bankkérdést a napirendről levenni. A Khuen-Héderváry kormánynak az osztrák kormánnyal történt meg­egyezését, mint igen beavatott forrás­ból értesülünk, négy pontban lehet összefoglalni. Ez a fontos négy pont a következő: 1. A Héderváry-kormány elérte mindenekelőtt azt, hogy a Bienerth­kormány ráhelyezkedett a készfizetés kötelezettségének álláspontjára s ráál­lott arra, hogy a Reichsrath elé ter­jesztendő törvényjavaslatban képvi­selni fogja ezt az álláspontot. 2. Gondosan és lehető pontosság­gal körülírják és meghatározzák azo­kat a feltételeket, amelyeknek beállása esetére a készfizetés fölvételének el kell következnie. 3. Ezek a föltételek befoglaltatnak a közös bank módosított statútumaiba és maga a bank nyer döntő jelentő­ségű erőt és jogot a készfizetés meg­kezdésére — akkor és azok között a körülmények között, amelyek között az ;dőt elérkezettnek fogja tartani a rendszabály életbeléptetésére. 4. Amikor a készfizetés megkez­désének ideje elkövetkezik, akkor mód és alkalom adódik a két törvényho­zásnak is, hogy megnyilatkozzék, de ez a nyilatkozat csak a tudomásul vé­tel végett történnék — magát a kész­fizetést pedig nem alterálhatná többé. Jól tudtuk, hogy a két kormány megegyezéséből legfeljebb a Khuen­Héderváry kormány életének meg­hosszabbítása az egyetlen haszon, a magyar államnak, ami országunknak. Ami Bécsből jön, amit a császáváros politikusai ami részünkre kifőznek, annak bizony eddig édes kevés hasz­nát vehettük s még örvendeznünk kellett, ha kárunak nem származott belőle. A készfizetések megkezdését ugyan nem vették fel a legközelebbi jövő programmjába, de olyan előze­tes megállapodásra jutottak, hogy azo­kat azonnal bizonyos körülmények bekövetkezésekor felveszik. Ezeket a kürülményeket pedig az Osztrák-Ma­gyar bank fogja meghatározni. A nesze semmi fogd meg jól, igy po­litikailag hörülhatározva már régen nem örvendeztette a politikai világot. Ugy tűnik fel a dolog, mintha sokat adtak volna az osztrákok, végezetül pedig kiderül, hogy bizony édes ke­vés az, amit nyújtanak. De hát hiszen a közös politikának mindenkor ez volt a jelszava, hogy semmivel tö­rülje ki a világ szemét s ugyan mi­nek változtatna azon a régi s mindig jól bevált rendszeren ma, mikor ke­zesebbek vagyunk az osztrák perfidi­ával szemben, mint valaha, az elnyo­matások legszigorúbb idejében is. A tanárok mozgalma, melylyel helyzetük javítását s viszonyaik gyö­keres megváltoztatását célozzák, mind szélesebb s szélesebb mederben kezd folyni s immár egész lavina lett abból a kis kavicsból, melyből az egész mozgalom kiindult. Tagadhatatlan az, hogy a tanárok mai helyzete nem fe­lel meg sem annak a társadalmi po­zíciónak, melybe őket a társadalom helyezte, sem pedig annak a hosszas s verejtékes küzdelmekkel telitüzdelt hosszú tanulási időszaknak, melyet diplomájuk eléréséig végigélniök, le­het mondani végigküzködniök kelle­tett. Bizonyos tehát, hogy annyi szen­vedés, annyi küzködés s tűrés után, mit az élet küzdelmein keresztül vé­gigszenvedtek, elvárják a társadalom­tól, hogy akkor, mikor befejezték végre mindazt, mit az élet erre a célra elé­bük kiszabott, hogy akkor legalább ne csak a száraz kenyeret, ne csak a megélhetés lehetőségét bocsássák ren­delkezésére, hanem adják meg mind­azt neki, amire ugy előképzettségénél, mint társadalmi helyzeténél fogvá igényt tarthat.. Mindnyájunk szimpátiájával találkozik az a mozgalom, mely eleinte csak tiltakozás akart lenni a társadalmi rend igazságtalansága ellen s amely­ből a kormány nem egészen tapinta­tos eljárása következtében ily nagy­szabású mozgalom fejlődött. Remél­jük, hogy a nemzet ezen igaz nap­számosának jogos harca az őket meg­illető győzelemmel fog járni s nem nyomják el jogos igényeit azoknak, kik a kulturát, műveltséget teljesitik e hazában a haza előremanetele s mind­nyájunk jóvoltának előmozdítására. Csak az a félő, hogy a mozgalom, mely a békés irányzatnak s a törvé­nyek teljes tiszteletének hangoztatásá­sával indult meg, az illetékes ténye­zők nem eléggé szerencsés magatar­tása következtében e mederből kicsap. Ennek az eshetőségnek pedig vég­zetes következményei lennének, amely­nek nemcsak a magyar tanügy, a magyar kultura, hanem a magyar ál­lam presztízse is helyrehozhatatlan kárát vallaná. Reméljük azonban, hogy a hétfőn kezdődő országos középis­kolai tanári kongresszus meg fogja találni a módját annak, hogy a tanári kárnak kétségkívül jogos és méltányos igazai számára megnyerje az illetékes tényezőket. Erkel Ferenc születésének századik évfordulója. Országos ünnepség Gyulán. Nemsokára nagy ünnepe lesz Bó­kósvármegyének. Legnagyobb fia, Er­k e 1 Ferenc születésének századik év­fordulóját ünnepli meg a hódolat ós kegyelet érzésével az egész magyar nemzet s az ünnepség egy része szülő­városában, Gyulán fog lejátszódni. A Himnusz zseniális szerzőjének a neve kitörülhetetlenül be van vésve a magyar génusz halhatatlanjai közé. A magyar zenekultura leghatalmasabb alakja ő. A „Bánk-bán", a „Hunyadi László" kolosszális melódiái százezreket bilin­cselnek le évről-évre. Maga Pietro Mascagni, a világhirii zeneköltő, a „Parasztbecsület" óá más nagy operák Békésmegyeí Közlöny tárcaja. A tiroli kiirt. Mikor még búsan jártam az öröktavasz Bús pálma-erdős, illatos hónát : Szivemben visszasírt a körösparti síp, fi pásztorsíp ezer mérföldön át. Kék viz, arany fövény, mosolygó égbolt, — fi dal, a pálma nékem nem öröm ; Nem járhatom a dérütötte partodat, Én édes, édes szőke Kőrösöm.] S most járom, újra járom szőke Kőrösöm Piros avarját dérvert partokon ; S szivembe visszasír a déltiroli kürt : Örök tavaszról, dalról álmodom. Rózsát rejt ott a napsugár-csókolta ág S én itt a száraz galyakat töröm . . . Hej! hűtlen lett hozzád a vándor dalnokod Én édes, árva, szőke Kőrösöm ! II. Novemberi borongós alkonyon, fi zongoránál ébren álmodom. Szivemben újra érzem azt az űrt És visszahív a déltiroli kürt. Oly' egyre megy, hogy : fennt-e vagy alant, Hogy itt, vagy ott hallgat-e majd a lant ? Más nap süt, más a táj, a föld, az ég .. , Kiért, miért, minek dalolni még ? I Köd száll a Körösön és alkonyul, — fi hurok hangja fájó csendbe fúl ; S én érzem, egyre érzem azt az űrt : Sirass el engem déltiroli kürt: . . . Zvarinyi Szilárd. Deputációs gondolatok. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Fáb ry Károly. Nagy dolog, sőt eseményszámba ment az hajdan, ha egy vármegyéből, vagy községből deputáció kászolódott össze, ha csak a vármegyére is, hát még ha a mindenható helytartó tanács­hoz, vagy minisztériumhoz kellett fel­menni ? Arról már a szomszéd várme­gyék is szent borzadalommal beszéltek, mert bizony ott már nagy dolog és nagy baj lehetett. Nem csuda, mert bizony a közle­kedés akkoriban nagyon nehézkés volt, az elemózsiát magukkal kellett vinni és nem lehetett tudni, kapnak-e és hol szállást? és vájjon nem kell-e az utcán, vagy a kocsin meghálni ? Az ut végén következett még a vál­lalkozás nehezebb része. Bejutnia min­denható helytartótanács magas színe elé. Az sem ment ám könnyen. Ma akármilyen aprócseprősógért szalad a t. elöljáróság a minisztérium­hoz és hogy szavának nagyobb súlya legyen, hóna alá fogja a képviselőt és azt tolja kérelmének tolmácsolójául elő­térbe. Bámu'atos mindenféle népség, ka­tonaság gyűlik össze egy általános audiencia alkalmával a miniszter elő­szobájában. Egyszerű parasztok szűr kankóba, csizmába, bocskorban vegyest állanak ott selyemb9 é3 bársonyba burkolt fi­nom, illatos, előkelő és nem előkelő hölgyekkel, kaftános, tincses zsidók, frakkos, cilinderes, fehér keztyűs urak­kal, piros taláros papok, magas rend­jeles, méltóságos és excellenciás urakkal. Amint ott áll egy-egy falusi depu­táció, egymást kérdik, vájjon ki lehet ez, vagy az s általános az érdeklődés, ha a bejelentő fogalmazó, vagy titkár nagy nyájasság, vagy alázatossággal hajlong egy-egy kegyelmes ur előtt, nem mulasztva el sohasem egy-egy mondat, sőt néha egy-egy szó után is folyton ismételgetni: Kegyelmes uram ! Igen is kegyelmes uram ! Egy-egy confidensebb, vagy na­gyobb kiváncsiságu alak oda settenke­dik az egyébként mindenkihez brüszk ajtónállóhoz és súgva tudako'ja, ki az a kiváló férfiú s ez leereszkedőleg közli, hogy : Göndör kegyelmes ur s neve áhítattal száll ajkról-ajkra. „Göndörurőexcellenciája"! Mintha már ezt a nevet olvastuk volna valami tragikushistóriával kapcsolatban? mintha már ezt hallottuk vagy olvastuk volna valahol, hogy elsülyedt, meghalt! Göndör kegyelmes ur ! — mi is tör­tént vele, letűnt ós most újra feltámadt ? Ejnye no! de furcsa. Elsülyedt meghalt ós feltámadt? No, ilyen sem szokott szegény emberrel történni. Hm ! hm ! hogy is volt csak ? Hát bizony Göndör kegyelmes ur nagy ur volt, nemcsak azért, mert a miniszter ur után mindjárt ő volt a leg­nagyobb potentát az ország ügyei, ba­jainak igazgatásában, hanem azért is, mert bizony félszázezer hold öntötte garmadába neki a jó kövér bácskai bú­zát és zabot. Szerették i3 a szép asszonyok, lá­nyok, hanem ő inkább szerette csak a szép asszonyokat s leginkább azokat, kik — a máséi voltak. De nem is hiába szerette őket, azok sem őt hiába, — igy lett azután a sok ezer holdnak híja, de bizony még másnak is, ugy, hogy egy­szer bizony nem volt már más válasz­tás a szeretetreméltó édes világtól, mint — hangos durranással elválni. Gavallér, perfect ur igy intézi el dolgát a világgal, ha hiba van a Kréta körül. Bizony nemcsak a szép leányok és még szebb asszonyok siratták el, a ba­rátai is sirtak a drága barát után. Vór­könyeket sirtak, mert azt hitték, nincs többé feltámadás és minden odaveszett. * Ösmerünk itt Alföldön egy nagy falut, melyet a vasút ketté szel. A vas­úton tuti rósz még nem olyan rógen csak szőllőtelep volt. Elszegényedett falubeli emberek búvóhelye. Olcsó kis darab szőllőcske, kis kunyhóval vagy egy üres darab földecske, egyik sarkán kis viskóval jó menedékül szolgált ott annak, aki a nagy faluból ide kipusztult. A nagy faluban már nagy volt az élet és sok volt a korcsma. A nagy fa­luban egy fertály föld tizennégy hold­ból állott. Itt a vasúton tul nyolcszáz négyszögölet neveznek fertálynak. A csere ugy ment, hogy a nagy fertály elúszott a borban, a kártyán s lett he-

Next

/
Oldalképek
Tartalom