Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-14 / 56. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba l r i,0 julius 17 nagy beszéde. Ki mondta volna azt más, mint Tisza István 1 Az unalmas szónokiások után mindjárt átalakult a Ház képe. A publikum karzatán színe­sen bontakozik ki a hölgyek nyári di­vatja. A főrendek páholyában öreg, öszhaju férfiak ülnek. És a képviselői padsorok ! A munkapárti oldalon előre­törekedve igyekeznek helyet foglalni a régi időkből visszatért és uj képviselők. Mind arra felé igyekeznek, ahol gon­dolják hogy Tisza István majd helyet foglal! Mikor aztán mindenki elhelyezke­dett s a miniszterek is helyet foglaltak, Tisza elkezdett beszélni és mondott egy gyönyörűen megkonstruált, ra­gyogó argumentumokkal felszerelt, épen olyan alapos, mint lelkesítő, hatásos beszédet. Kezdődött az uralkodó és a nemzet közötti egyetértés jelentőségé­nek fejtegetésével és folytatódott a nem­zetiségi kérdés és a nemzeti áilam vi­szonylatának oly történelmi ismerteté­sével, mely érdemes volna rá, hogy politikai felolvasásokon hirdessék és külföldön is terjesszék. Minden oldalon osztatlan, nagy figyelemmel hallgatták és a karzaton sokan konstatálták : — Nini! Ugy látszik, a pártvezérek is tudósítást csinálnak, mint az újság­írók! Nini, hogy jegyez Kossuth Fe­renc, Apponyi Albert, Justh Gyula, Bánffy Dezső, Mihály! . .. Tisza intő szóval fordult a nemze­tiségekhez. Bele kell abba nyugodniok, hogy itt a magyar nemzeti állam köte­lékében vannak, melyet egy nemzet szerzett meg, egy nemzet alapított és a nemzetnek egyéni jellege kell, hogy a nemzet államában kifejezésre jusson. Fényes argumentumokkal jelölte meg a módokat, melyek utján a nemzetisé­giekkel egyetértő munkálkodást végez­hetünk, őket magunkhoz csatolhatjuk és csak a románokról szólva, létrehozhat­juk nemcsak a monarchiának, hanem a független Romániának is az európai ál­lamok közt való megerősítését. Hatalmas éljenzés és taps fogadta a nagy beszédet. Da Tisza sietve kiment a teremből a folyosóra, mintha csak a gratulálók serege elől akart volna me­nekülni. A baloldalon még haragudtak is. — Azért haragszunk, — mondták — mert Tisza nem támadott bennünket. Hát olyan gyöngéknek tart, hogy nem is bánt ! Nagyon valószínű. A szónokló Ház nívóját tehát egy csapásra fölemelte Tisra nagy beszéde. kérek többet jelenleg, csak egy százalék előleget, ezer koronát ós délután itt a vevő. — Beszólt Mlttmacher ur már a vevővel ? — Beszélt ? Doktorka, maga furcsa kérdésekkel izgat engem. Magának min­dig vannak Ilyen fiskális kérdései. Hát nem látja a Mittmacher ur határozott rendelkezését ? Előleg adása nélkül én szóba sem állok tovább. Az én időm, kérem, drága. Talán drágább, mint az ügyvéd uré. Ajánlom magamat. — Kedves Eleősdy ur, ne legyen ennyire érzékeny. — No, de kérem, ilyen vevő mel­lett holmi nyomorúságos ezer korona előleg szóra sem érdemes. És az em­bernek csak van egy kis önérzete .. . Ajánl . .. — No, Ne neheszteljen. Kóródy ur, Eleősdy urnák, Mittmacher ur meghv­gyása alapján, kérem ezer koronát ki­fizetni. Ki lessz a vevőnk kedves Ele­ősdy ur? — Türelem, türelem. Egy előkelő­ség. Délután két órakor itt leszünk. Igy. Husz, negyven, hatvan (utánaolvassa az ezer koronát és melegen elköszön.) Otthon. — Klárikám, drágám, itt a te ezer koronád. Siess, angyalom, legalább te élvezd. , — Almos, mondd, hol vetted? — Ne törődj vele, fiam. Megvettem egy telket, eladtam egy telket, ez mel­lékes. — Almos, te csaltál. — Hát, ha nem teszem, mi lessz a te fürdőre meneteleddel? '— Igazad van, fiam. Sietek, hogy szégyent ne hozz a fejemre. Nagyon restelném, ha a rendőrség ezt a kis költ­séget is lefoglalná ... uusef. A vármegyei közigazgatásból. A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizott­sága e hónap 11-én hétfőn tartotta ju­lius havi rendes ülését. Az ülés az úgy­nevezett meglehetősen szürke ülések közé tartozott, amennyiben nagyobb terjedelmű ügyek nem igen fordu tak elő. Mindössze egy gondnokolt vagyo­nával elkövetett gondnoki visszaélés és a tanfelügyelői jelentés kapcsán a békési óvodák ügye idézett föl nagyobb hullámokat. A többi jelentést hallgatag beleegyezéssel vette a bizottság tudo­másul. Részletes tudósításunk az ülésről a következő: Jelen voltak Ambrus Sándor al­ispán elnöklete alatt: Daimel Sándor főjegyző, dr. Zöldy János tiszti főorvos, dr. Zöldy Géza tiszti főügyész, Roedi­ger Gyula pénzügyigazgató, Perszina Alfréd, az államépitészeti hivatal főnöke, Sárossy Gyula árvaszéki elnök, dr. Hor­váth Dezső s. tanfelügyelő, továbbá gr. Wenckheim Dénes, Haraszti Sándor, dr. Török Gábor, dr. Ladics László, Pfeiffer István és Morvay Mihály ren­des tagok. Ambrus Sándor alispán a tagok üdvözlése után az ülést megnyitván, dr. D a i m e 1 Sándor főjegyző felolvasta a vármegye junius havi közállapotairól szóló alispáni jelentést, melynek érde­kesebb adatai a következők: A személybiztonság 5 esetben tá­madtatott meg, mégpedig súlyosan 3, könnyen 1 esetben, 1 esetben pedig nőrablás volt. Rablás volt 1. A vagyon­biztonság 21 lopással lett megtámadva. Baleset történt 20 esetben, amelyek kö­zül súlyos volt 9, könnyű 11. Öngyil­kosság volt 10, öngyilkosság kísérete 2. Tüz volt 5 esetben. Az aratás az egész megyében ko­rábban a szokásos időnél megkezdődött és folyik minden különösebb incidens nélküi, csak szórványosan, egy két he­lyen próbáltak a takarók sztrájkba lépni, de ez részben a hatóság erélyes közbe­lépése, részben a józanabb elemek felül kerekedése folytán, nagyobb hullámok felverése nélkül mult el. A termés általában kielégítő jónak mondható, sőt némely helyen a ked­vező hűvös, szeles időjárás a megdűlt búzákat olyan szépen beérlelte, hogy az eredmény várakozáson felüü lett. Keresztszámra adott egy kis hold 27—30 keresztet, sőt néhol 40 keresztes termés­ről is lehet hallani. A szemtermésről még biztos adataink nincsenek, de ke­resztenkint 30-35 liter várható a nem túlságosan dűlt búzákból. Az árpa nem adott ilyen bő termést, mert a legtöbb helyen megszorult, a zab is sokat szen­vedett a fritt-légy álcái rágásától. A ten­geri és dohány ez idő szerint még igen szép terméskilátással kecsegtetnek Vár­megyénket a pusztító jégjárás ezideig meglehetősen kímélte, csak néhol lehet hallani számbavehetőbb jégkárokról. A napszámbér 2 korona 40 fillér és 6 ko­rona között váltakozott. Sztrájkok az aratómunkások között 6 esetben voltak. A szarvasi járáshoz tartozó csabacsüdi uradalomban egyszer 185 pár aratómun­kás, majd 100 répamunkás tagadta meg a munka megkezdését. Schwartz Gyula csabacsüdi birtokosnál 54 arató sztráj­kolt. Az orosházi járásban 3 izben tör­tént munkaabbanhagyás, mely a munka­adó csekély bérjavitása után megszűnt. Öcsödün a főpénztárnoki tisztségre Kondor László választatott meg. Do­boz községben birtonyilvántartóvá pe­dig Szász Zoltán lett megválasztva. Az alispáni jelentós után a törvény­hatósági állatorvos jelentése követke­zett, mely szerint az állategészségügyi i állapotok általában kedvezőknek mond­| hatók. A betegsógek közül a lépfene és ós sertésorbánc lépett fel néhány köz­ségben. Dr. W i e 1 a n d Sándor szarvasi fő­I szolgabíró ellen tudvalevőleg rágalma­! zási pört indítottak, mert a szarvasi te­lekkönyvvezetőről egy társaság előtt állítólag sértően nyilatkozott. Ezért a főszolgabiró fegyelmi vizsgálatot kórt maga ellen. A közigazgatási bizottság azonban a fegyelmi vizsgálat elrende­lését a birói eijárás eredményétől tette függővé. Azóta a birói eljárás már be­fejezést is nyert, mégpedig olyképen, hogy dr. Wieland ellen megszüntették az eljárást. A közigazgatási bizottság ennélfogva fölöslegesnek tartotta a fe­gyelmi vizsgálat elrendelését. Egy gondnok visszaélése. Jelentések. A megyei árvaszék még 1893-ban kirendelte K 1 i m ó Máté, egy kissé fól­; kegyelmű endrődi lakos gondnokául : annak apósát, Kalmár G. Mihályt ós ! annak feleségét. A gondnokok aztán i ugyancsak felügyeltek a szegény gond­i nokolt meglehetősen tekintélyes vagyo­; nára, amennyiben mintegy 37 holdnyi 1 ingatlanára, az árvaszók megkeresése nélkül, kölcsönöket vettek fel egy szol­j noki pénzintézettő], amely kölcsönöket ; természetesen nem fizették, ugy hogy a pénzintézet nem régen elárvereztette ; a birtokot. Közben a főmacher Klimónó i meghalt. Az egész machináció csak ! ujabban tudódott ki, amikor már Kal­! már helyett is Kilmónó a gyámja nyo­morékká volt férjének, aki még azért bir elég vagyonnal. A közigazgatási bizottság tagjai kö­zött egyértelmű volt a megállapodás arra nézve, hogy hűtlen vagyonkezelés bűnesete forog fenn, amelynél birói megtorlásra van szükség. Csak akörül j támadt vita, hogy vájjon az árvaszeket ! terheli-e valamelyes felelősség, amiért nem ügyelt fel kellőképen a vagyonra ? Többfélék voltak a nézetek. Ambrus Sándor alispán szerint volt mulasztás, dr. Török Gábor és Ladics László sze­rint nem volt, mert az árvaszék nem tehetett mást, mint hogy tudomásul I vette a kölcsönfelvételeket. Hosszas vita után némi módosítás­sal elfogadta dr. Daimel Sándor fő­jegyző előadói javaslatát a bizottság. Dr. Zöldy János tiszti főorvos jelentése szerint a vármegye mult havi közegészségügyi állapotai kedvezőek voltak, amennyiben a heveny-ragadós betegségek száma az előző hónaphoz viszonyítva felényire csökkent. Leggya­koribb halálok, mint mindig, juniusban is a tüdővész volt. A gyulai szanatórium felebbezést nyújtott' be a Ifözigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, mellyel kötelezi a szanatórium igazgatóságát, hogy a Fekete Körösbe ömlő szennyvizét chlor­inésszel fertőtlenitse. A főorvos javas­latára felterjeszti a bizottság a felebbe­zést a belügyminiszterhez. R o e d i g e r pénzügyigazgató je­lentése szerint junius hónapban 635,735 koronává! kevesebb egyenes adó folyt be, mint a mult óv megfelelő időszaká­ban. Bejelentette ezen kívül a pénzügy­igazgató, hog.y G r i n e u s z György pénzügyigazgató helyettest a miniszter hasonló minőségben Szombathelyre, Szentmiklósy Gy. csabai pénz­ügyi biztost pedig ugyancsak hasonló minőségben szintén Szombathelyre he­lyezte át. A jelentés tudomásul szolgált. A békési ovodák és mások. Dr. Horváth Dezső s. tanfel­ügyelő előadmányai között élénk vitát provokált a békési ovodák ügye. Az ottani óvónők ugyanis megfelebbezték a békési képviselőtestületnek azt a közigazgatási bizottságilag is jóváha­gyott régi határozatát, hogy egy-egy óvodában 130 gyerekig is lehet növen dókeket fölvenni. Utasította azonban akkor a községet a közigazgatási bi­zottság, hogy gondoskodjék az ovodák számának szaporításáról. Fel is emel­kedett azótd kettőről négyre az óvodák száma. A tanfelügyelő javaslata szerint helyet kell adni a felebbezésnek és ki­mondandó, hogy 80 nál több gyereket egy egy óvodába nem szabad felvenni. Dr. Török Gábor nem járul hozzá a tanfelügyelő javaslatához. Békés nagy áldozatok árán tartja fenn azt a négy óvodát és nem kívánható tőle, hogy többet is állittson fel, mikor minden áldozatkészsége dacára igen sok kel­lemetlensége volt már az iskola- ós óvoda alapításokkal. Egyóbbként nem érti, miért ne lehetne az ovodákban 80-nál több a gyerek száma, mikor van­nak iskolák, mégpedig sokan, amelyek­ken 100 nál is több gyerekkel kell ve­sződnie a tanítóknak. Az iskolában pe­dig tanítanak, mig az ovodákba csak szórakozni járnak a gyermekek. Dr. Horváth Dezső: Neki azt a ; javaslatot kellett tenni, mert a törvény akként rendelkezik a közigazgatási bi­zottságnak nem lehet érdeke előmozdí­tani az iskoláknak és ovodáknak a köz­egészségügyre is ártalmas lu'zsufolt- , ságát. Dr. Ladics László szerint e kór­désben addig nem lehet határozni, mig i a bizottságnak rószletes számadatai nin- S csenek arról, hogy a békési ovodákba hányan vannak beírva és hányán jár­nak fel. Igaz, hogy a törvény elvileg . kimondja, hogy 80 nál több gyermeket nem lehet felvenni az ovodákba, de ] ne n az < Ivet kell nézni, hanem az éle- | tet. Utasítani kell a tanfelügyelőt, hogy j a jövő ülésen tegyen rószletes jelentést, j A m b r u s aiispánnak is az a né- 1 zete, hogy az ovodakba szórakozni jár- , nak a gyerekek. Ott tehát nem azt kell j nézni, hogy mennyi van beirva, hanem hogy mennyi jár fel tényleg. E felszólalások után a bizottság el­fogadta dr. L a d i c s László indítványát A csabai óvóköteleseket a mult ülés határozatából kifolyólag összeírták. E szerint Csaba belterületén 1374, a kül­területeken pedig 274 óvóköteles van. Mindezen óvókötelesek befogadására csak 5 óvoda szolgál. Uj óvodák fel­állítása tehát szükséges. Szükséges kü­lönösen Erzsébethelyen, ahol voltugyan egy magánóvoda, az Albrechtovicsnó­fóle, de az beköltözött a városba. A tan­felügyelő azt javasolta, hogy kötelezni kell a községet az óvoda felállítására. Ambrus alispán túlságosan szi­gorúnak tartja a javaslatot. Ha azt ha­tározatkópen kimondja a bizottság, köny­nyen kijelentheti a község, hogy nem birja felállítani az óvodát. Akkor aztán örökös herce-hufca, felebbezés lesz a dolog vége. Az elrendelés helyett ennél­fogva jobb, ha csak ajánlja a község figyelmébe Erzsébethelyet a bizottság és felszólítja az óvoda felállítására. A bizottság ilyen értelemben hatá­rozott. Ezután az államépitészeti hivatal, a tiszti főügyész és az árvaszéki elnök jelentései következtek, amelyek meghall­gatása és tudomásul vétele után Ambrus alispán a bizottsági ülést berekesztette. Kétszázezer korona jótékonycélra. A szerencsés Öcsöd. Izbéky Sándor hagyománya. A mostani önző, tülekedő világban mindinkább ritkulnak azoknak a ne­messzivü emberbarátoknak a sorai, akik felü'emelkedve a hétköznapi szempon­tokon, nemcsak erejüket és tehetségü­ket, de vagyonukat is fel tudják áldozni a közjóért. Ma már valósággal szenzá­ció-számba megy egy a közjóra áldo­zott adomány, vagy hagyaték. Különö­sen az egyszerűbb műveltségű polgá­roknál megy ez ritkaság számba. Valami különös, megmagyarázhatatlan, szinte ösztönszerű belső lelkesedós, valósá­gos ihlet kell ezeknél az embereknél arra, hogy vagyonukat ne teljes egészé­ben a rokonságra, hanem annak leg­alább egy részét egyházi, humánus, vagy kulturális célokra fordítsák. Né­hány óv előtt például országos szenzá­ciót keltett, hogy egy debreceni, gatya­száros egyszerű civis ember, Kövesdy Imre háromszázötvenezer koronát ha­gyományozott a debreceni egyetem ja­vára , holott talán még azt sem tudta, hogy miben all a kulturális fontosága az egyetemnek. I z b ó k i Sándor, aki örök időkre beleirta nevét az öcsödi reformálus egy­ház ós Öcsöd község annáleseibe : te­kintélyes, igen jómódú ós közbecsülés­ben álló polgár volt. Hosszabb időkig állott az ottani református egyház élén, mint gondnok s ugyancsak huzamos ideig foglalta el a község birói szókét, ahova polgártársai bizalma emelte min­dig egyhangúlag. A közéleti szereplés­ről csak ujabban, öreg korára és beteg­ségére való tekintettel mondott le. Az öreg Izbékit polgártársainak ez az egyértelmű bizalma meghatotta ós elhatározta, hogy valamiképen honorálni fogja. Izbóki ez óv május havában meg­halt. Mikor végrendeletét a napokban felbontották, kitűnt, hogy az öreg civis 100.000 koronát hagyományozott a refor­mátus egyháznak és 100.000 koronát Öcsöd községének. Izbóki Sándor vagyonából 80.000 korona a készpénz, mely össeg birói letétben van, a többi pedig földbirtok­ban fekszik. Az örökhagyó rokonairól is bőkezűen gondoskodott. Ennek da­cára a rokonság nem akar megnyugodni a végrendeletben, hanam — mint érte­sülünk — pörrel szándékozik azt meg­támadni. A gazdasági egylet köréből. Igazgató-választmányi ülés. A Békésmegyei Gazdasági Egylet igazgató-választmánya e hónap 15 én, a Kaszinó termében ülést tartott. A vá­lasztmány tagjai meglehetősen gyér számban jelentek meg, ami nem any­nyira az érdeklődés hiányának, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom