Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-10-23 / 85. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 85-ik szám. Vasárnap, október 23. BEKESHE6YEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EkOFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évneaveden belől I*. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYlLTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Mi a vallása? Békéscsaba, okt. 22. Az uj perrendtartás bizottsági tárgyalásának egyik intimitása kipattant s pillanat alatt, mint száguldó tűzvész járta be az egész magyar sajtót a hir, hogy ezentúl a tanúvallomások alkalmából a biróság abbeli kíváncsiságának, hogy ki milyen vallási felekezet tagja, avagy benső meggyőződése minő hitelvek szerint igazodik, eleget nem tehet. Megszűnik tehát nálunk is az az anomália, hogy a nacionálé felvételénél, mindjárt a név után az első kérdés, mi a vallása, többi nem képezi a tárgyalás tárgyát, megszűnik, mint ahogyan valóban semmi összefüggésben nem lehet a tavallomással, avagy a tanú megbízhatóságával. Mert hiába! Eleddig nem lehetett bizonyos szándékosságot észre nem venni ab':an, hogy a biróság a tanúhoz olyan kérdést is intézett, mely az ő belvilágéletét, az ő legintimebb sajátját érintette. A vallásfelekezetek szerint való megkülönböztetés s az azok követése szerinti elbírálás már rég idejét multa. Hiszen Verbőczy hármas könyvében van csak már nyoma annak, hogy zsidó nem pereskedhetik keresztény emberrel. S ha mégis s esetleg esküre bocsájtatnék, akkor külön s sokkal szigorúbb esküt kellett letennie. Ma már egészen indiferensnek kell, hogy legyen a biró előtt, ki milyen vallásban hisz, minő üdvözítő tanokban találja meg lelki megnyugvását. S ez a tulajdonképeni fontos a dologban. Hogy a biróság igenis tett külöbséget a vallásfelekezetek szerinti tanúvallomásokban. Kevés kivétellel, bizonyos vallásfelekezethez tartozó tanuk vallomását többre becsülték s a pör eldöntésében befolyással voltak s ezek szerint osztályozták a tanuzásokat. S azután még egyet. Sok embert ösmerünk, aki szégyenli vallásfelekezetét nyilt ülésben, a teljes nyilvánosság előtt beismerni. Reslelli, hogy nem tartozik az uralkodó, a kedvezőbb életkörülményekkel megáldott vallású emberek közé. Szinte érezte, ha beismeri, hogy minő vallást követ, ugy vallomása vészit erejéből, de különösen akkor, ha egy más felekezetű tanú, ellenkező vallomást tesz ugyanabban az ügyben. S tette ezt azért, mert min; denkinek tapasztalatában élénken él az | a példa, mely egy és más ügyében a | birói elfogultság eklatáns példáját szolj gáltatta. A kulturállamok perrendtartásában ; már régen kiküszöböltetek ez a kérdés. A francia, angol bíróságok már hosszú idők óta nem kíváncsik, hogy valaki miben üdvözül s a tanuvallo1 mások mérlegelésénél az illetők fele: kezeti viszonyai mi szerepet sem játszottak. De mintha a kultura uj életre ébredne. Furcsa szelekszíldogálnak egész Európábnn a vallási dolgok tárgyában. I Az egyháznak államtóli elválasztásában | még a legklerikálisabb országok is ve• zetnek. Spanyolországban, a túltengő | egyházi hatalom megtört s az állam | az egyházi szeparációt maga kívánja, I Portugáliában a szerzetes rendeket rendre kiutasítják. S még nálunk is, bár nem állunk a legvallásosabb ország hírében, de tényleg az egyházi hatalom még mindig vezető szerepet játszik államhatalmunkban, még nálunk is, maguk az egyházfők dolgoznak abban az irányban, hogy a dogmatikus dolgokhoz való szigorú ragaszkodás elavult s annak lassú kiküszöbölése kívánatos. Mindenesetre örömmel üdvözöljük ez egészséges áramlatot, mely világosságot, fényt akar vetni azokra a sötét helyekre, melyek az elvakultság, sőt zugutcákba torkollnak. Üdvözöljük azt az áramlatot, mely meg akar végre szabadítani azoktól a bilincsektől, melyeket az egyház a szabad gondolkodás, a magasabb lelki szárnyalás lehetőségére raktak s fel akarja szabadítani az emberiséget a tudás erejével a tudatlanság hatalma alól. Uj szellők, uj lobogókat lengetnek. S ha a liberalismus tényleg felébredt lethargikus, hosszú álmából, hogy egyszeribe helyre hozza azt, mit álma alatt elmulasztott, akkor az a remény, mely egy uj, nagy, intelligens többség alakulásakor bensőnket megszállta, talán még is valóra válik s megértjük, hogy hazánkra egy szebb jövendő aranyos napsugára tüz alá. Megérjük, hogy a haladás, a kultura fényes uszálya lebeg azok után, kiket az ország uj yezérekül fogadott s ezek következtében sikerül majd megvalósulnia mindama fényes álmoknak is, melyeket e szerencsétlen ország már évtizedek óta oly szépen, oly fényesen elgondolt. A perlamenti igazságügyi bizottság eme első szereplése mindenesetre megszerzi részükre azt a szimpátiát, mely működésűket eleddig jellemzi s remélhető, hogy a jövőben még inkább méltók lesznek ehhez a szép, ehhez a biztató kezdéshez. A hétről. — Külön fővárosi tudósítónktól. A delegációk bécsi ülésezése * sok olyan dologról rántotta le a leplet, mely lepel leomlása senkinek sem tett szolgálatot. Sem a jelenlegi ellenzéki I vezéreknek, kik valamikor a kormány 1 vezetői voltak, sem a mult aera kormányának, kinek tagjai most az ellenzékieskedés kenyerén kénytelen )k rá; gódni. Kossuth Ferenc és Apponyi Albert gróf, vezér olyan kijelentéseket tesznek a most elszámolásra kerülő annexíóról, mely kijelentésekkel előbbeni viselkedéseiknek egyenes cáfolatát szolgáltatják. Mert vagy feleslegesnek, sőt károsnak, amennyiben tenger pénzáldozatba került, tartották az annexiót akkor, mikor annak végrehajtását állásbeli hatalmuknál fogva megakadályozhatták, vagy pedig csak most veszik észre, hogy annak idején hatalmas j bakot lőttek, mikor tiltó vétójukkal i nem avatkoztak az annexió egész komédiájának végrehajtásába. Ha akkor is tudták, mi nyilván feltehető, hogy Bosznia és Hercegovina annexiójával a monarchiának, de Magyarországnak feltétlenül mi hasznot sem hoznak, akkor miért nem szállottak sikra ezen igazukért akkor, mikor sikraszállásuknak sokkal több eredménye lett volna, mint van a jelenben ? Mindezek olyan kellemetlen kérdések, melyekre feleletet amu?y sem kapuak s amelyekre feI lelnie legkínosabb az annexió leglelkesebb mostani támadóinak lenne legnehezebb. Kossuth Ferenc ós Appanyi Albert delegációs támadásai ilyenformán mást igazolni nem tuiaak, mint azt, hogy a félelmetes ellenzéki oroszlánok is megtudnak lapulni abban a percben, mikor a húsos fazekat nekik tálalják fel s hogy az oroszlán tulajdonkópen nem is olyan veszedelmes, mint orditásából azt a laikus ember megállapíthatná. Békósmegyei Közlöny tarcaja. Beszélő gyertyák. Kevélyen áll a pompás palota, Fénylik, ragyog három sor ablaka, fi fogházőr ünnepre gyújtogat 5 imádságra hivja a rabokat. Homályos cella apró ablakán Tenyérnyi folt a fényesség csupán, Libbenő árnyék megtört sugara, Mit odavet a szomszédház fala. Két száraz szem mohon reá tapad S nyomába hulló, forró köny fakad, Kicsi halott gyermek sápadt képe Reszket a halovány gyer'yafénybe. Kellett a pénz és nincs nehéz lakat, Mit fel nem tör a zajgó indulat, fi fájdalom lett úr az ész felett — S ő lopott pénzből vett szemfödelet Másik ökölbe fogja a kezét, Úgy átkozza meg azt a gyertyafényt, flz áruló I — vonaglik ajaka S előtte van a rémes éjszaka. fi harmadik szúrós tekintete Mezőn, dacosan néz a lángba be, Mélyen barázdált, sápadt homlokán Ott egy örök, megfejthetlen talány . . . És igy a többi, és igy mindahány, Lázas arca a cella ablakán, fimin túl vágyat keltve száll tova t Szabad mezők sejtelmes illata. Kevélyen áll a pompás palota, Fénylik, ragyog ezernyi ablaka, fiz utcán künn zsibongva jár a nép, S tapsol a gyermek: nézd anyám mi szép I Mányiné-Prlgl Olga. A hűség tükre. Irta : Bejtöd Alpár. . . . Balduin gróf a kastély hátsó ajtaján surrant ki ezen a reggelen, kiséret nélkül és álorcásan, óh, mily különös ! Kövérkés termetén egy bő szürkebársóny kantus feszült meg, álcája alól kót apró szem csillant elő, egy kóbor cigányhoz hasonló igy, amint lassan előremászott a keskeny ösvények mentén a vár mögött. Már böjtnek ideje volt és ő álorcás, egyedül I... Azonban nem f rsangos kedv vezette ; lassan odaért a rőt szőllőshegyek alá, hol Szilvánus doktor lakott; a kis • ded laboratórium kéménye füstölt, dohogva most is. A vékony füstrótegek az üde reggeli levegőben játszva kergetőztek az íipró házacska körül, mintha tüzeknek játékos mulatozásai lennének, vigasságos mu atozás kisded emberi gyarlóságok felett: a doktor éjeleken át tüzelte fel a mámoros nedveket szülő venyigét, holmi aranyá varázsló elementumot keresve hamujában. Hogy a gróf odajutott az alkhimista műhelyéhez, hármat kopogtatott, beengedték, köszöntötték. Itten nagy, titkolódzó beszédek lettek, a gróf siránkozott : — Igen, elmegyek hadaimmal, Calvados herceget segíteni, rettenetes. Az asszonyom ifju és szép és vágyakat keltő; csinálj egy büvszert, öreg mesterem : az erényét megvédhessem magamnak ; hogy hü legyen hozzám ; ne engedjen a csábító szavaknak. És vájjon képes vagy-e erre ? A doktor minden titkos tudományok nagy-ismert mestere, híres, mormogott ősz szakállába: — Gyűrűket: egy türk szest, egy rubintost, egy smaragd kövest, láncot — hármat — aranyból, három kelyhet küldj, ma este : megolvasztom s a varázseszköszt megkapod. A gróf elment, leküldte a kérteket, a doktor menten — titokban persze — eladta a szomszéd város izmaelitájának s reggelre egy tükröt — ezüstből — felvitt Balduinhoz, a várba, nagy hajlongások közepette : — Varázs tükör. Ha nőd — Isten óvja! — hütelen. a lehelete ottmfrad a tükrön, rátapad örökre, befátylazza. Ha visszatérsz leheltess rá vele menten. Hanem: a tükröt asszonyodnak is mutasd meg, most, félő varázsát fedd fel most ő előtte. Yale! II. Balduin elment a harcba, a nője egyedül maradt, asszonyaival, minden udvari fraljával, papjaival. Fiatal volt és nápolyi és nyár jött: narancs virágoztató és éjjelek jöttek : lázasak ; uram könyörülj rajtunk! Egy estelen — mert minden nagyszerű véletlen este történik, krónikák szabálya ! — egy fáradt lovas kopogott a várkapun, nagybeteg, szállást kér. Beengedték, megápolták, felüdült; szép ember, dalokat tudott idegen szavakkal, csodásan zengőt. És ott maradt, udvari lantos lett a grófnő ós minden ő aszszonyai mulatozására. Dalos esték, csendes éjjek, forró nyár éjek : szerelem. De kérlelő szavaknak, szemek epedésónek, kitárt karok néma-kiáltó hívásának az asszony ellentállott. — Nem. Nem lehet. A tükör. A tükör az uramnál: hazajön és megöl. A tükör igy mególedt, elevennó lett, ott lebegett, tombolt, fenyetett kót vergődő szivek között, főitek tőle és átkozták, csodálatos csiszolt ezüstlap vala, soha hasonló! A csókok közé befurakodott, forró ajkak közé hideg testével; és kard is volt : közöttük fekvő, százszor megátkozott. De egy éjjel jött, csodás leheletü ós sohasem hallott, dalokal tele forrongásokkal telten és tikkadtan igy szólt a lovag: — Összetöröm, esküszöm néked, hajnalban száguldók urad után. Fellelem akárhol, a tükrét elragadom, csellel, erővel, összetöröm ! — Megteszed, igazán ? Hitett rá! Esküvés lön ; lovagi eskü, azután csókok igaziak ; szegény, szegény tükör! III. Reggel a lovag elment az egyik uton, a másikon jött Balduin ur diadalmasan, vállán bársony iszákja, benn a tükör ; ijedt rebbenósekkel az assony fogadta őt. Félt ós meleg ajkát kinálta, öleléseit, fedetlen vállát, vonta volna I már urát az ágyasházak feló. ! — Mindjárt, mindjárt, csak előbb a tükröt I De nem volt rá idő, asszonya nem hagyta, már húzta magával, megverte a széniével, rég ízlelt örömök sejtésével Itten az iszákot a kincsestárba vitték a tükörrel, ott maradt. Lágy hitvesi csókok közt kérdezte a férj : — Vaj'h hü maradtál-e ? Mondj igazat, úgyis megtudom, a tükör . . . — Igazán ! Hü maradtam. Esküszöm. Nézd meg, nézd meg hát. De nem nézte, inkább az asszonyát, milyen, milyen kedves lett ! IV. Visszajött a lovagis, törötten, csüggedten ; most már hiába, legalább az asszonyt védené meg, ha még nem késő. De örömmel fogadták, ottan is