Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-10-13 / 82. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 82-ik szám. Csütörtök, október 13. BEEESHEBTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendői-. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 9 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden beiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A delegáció és az Békéscsaba, okt. 7. Ma kezdődnek meg a delegációk bécsi tanácskozásai. A többségi mun­kapárt a politikai világ szine-javát, csupa kiváló, nagytudásu tagját kül­dött fel a tanácskozásra. A megyei képviselők sorából Zsilinszky Mihálynak juttattak helyet. A delegációra ezúttal nem vár va­lami rózsás szerep. Az ország közös költségekhez való hozzájárulást és kü­lönösen a hadseregért vállalt terhe­ket az ellenzék mindenkor ugy fogta fel, olyan áldozatot, amiért ellenértéket nem kap. Változatot e téren Tisza István gróf agitációs beszédei idéztek elő, aki a választási küzdelem idején gazdag okfejtéssel mutatta ki, hogy e költségeket nem szabad csupán ál­dozatoknak tekintenünk, mert ezek fe­jében az országnak védelme jár ki és e révén a nagyhatalom minden elő­nyében részesül az ország lakossága. A delegációk ülései előtt az ellen­zéki lapok különös előszeretettel és politikai tőkegyűjtés gyanánt bolygat­ják a hadügyi költségek emelkedését. Az idén nem fog teljesülni erre irá­nyuló vágyuk. Ennek két féle okai is vannak. Első helyen a politikai okok állanak. A munkapárt leltárszerüen vesz át elődétől, a koalíciós kormány­tól 290 millió rendkívüli kiadást, mint az aneksziós mozgalommal kapcsola­tosan felmerült költségeket. Ez már egy felemésztett tőke, amelyből a had­sereg fejlesztésére, sajnos, semmi sem jutott, egyelőre elemi csapásnak a teherszámláját képezi ez a sok millió. A másik ok pedig az, hogy a rendes költségvetésben mindössze tizen­hat millió korona emelkedés van. Ennyit fordítanak az idén a hadsereg fejlesztésére. Az ellenzéki agitáció méregfogai tehát már a mult esztendőben kihul­lottak. Müfelháborodás és sajtólárma nem előzhete meg a delegációk mun­káját. Annál inkább nem, mert a kor­mánynak arra is volt gondja, hogy a hadsereg belszervezetében értékes és régóta sürgetett reformok ágyát vesse meg, olyan újításokét, amelyekben a hadsereg meglehetősen elmaradt intéz­ménye a haladó korszellemnek meg­felelően fog újjászületni. A katonai perrendtartásra vonatkoznak ezek az újítások. A bűnvádi eljárásba beviszik a magyar nyelvet, megszüntetik az eddigi titokzatos viszgálati rendszert és a tárgyalás szóbeliség elvén fog alapulni. Olyan reformok ezek, ame­lyeket már régóta sürget a polgári közvélemény s amelyeket a koalíció is hangoztatott. De ez a katonai kérdé­sekben való haladásnak csak egyik ol­dala, a kormány kiharcolja a kilences bizottság programjának teljes érvénye­sülését. Érdekes látvány, hogy az [ellen­zék azokat a tagjait küldte be a dele­gációba, akik a múltban mereven elle­nezték a hadsereg minden irányú szükségletének teljesítését, de a kor­mánypadokon hűséges és pontosan működő szavazógépekké alakultak át. Most vájjon melyik szerepüket kerí­tik elő ? — ez a kérdés ad némi pikkantériát felvonulásuknak. Készülődésükből kibontakozott egy érdekes kép. A függetlenségi párt leg­utóbb elvesztette Okolicsányi Lászlót, egyik régi tagját, aki a koa­líció alatt a hadügyi bizottság előadója volt és aki nagyszerűen tudott érvelni a hadsereg fejlesztésére irányuló „ál­dozatok" mellett. A négy helyből egyetlen tagság sem jutott neki és a mellőzés miatt Okolicsányi az összes konzekvenciákat levonva, kilépett a pártból. Az önérzetes fellobbanásra meg is volt az oka. Hiszen valóságos leki­csinylése volt e mellőzés az ő képes­ségeinek. Feltették róla, hogy ő nem képes arra, amit Kosssuth és Apponyi tud ; a kormányzati hatalom után a szavazó gépből átalakulni mindent el­lenző, mindennel elégedetlen haza­finak. A vármegyei törvényű, bizottság közgyűlése. A nagyszámban megjelent megye­bizottsági tagoknak a hétfői közgyűlés­ben, a kórházi ópitkezósről való ügyet ós felszólalásokat kivéve, nem nagy örömük telhetett. Nagyon helyesen je­gyezte meg az elnöklő alispán, hogy a megyegyűlésen egyes bizottsági tagok a községnek autonom ügyeivel hoza­kodnak elő. Igy Áchim L. András mindjárt az | alispáni jelentés kapcsán újra Csaba i község és a képviselőtestülete ellen tá­: madt, amennyiben a gazdasági intézői ! állással, majd a kulturház építési ügyé­.vel hozakodott elő és szörnyen ágált amiatt, hogy az építkezést nem B á­nyai és Lipták kapta és hogy az építkezés felügyeletével Wagner Jó­zsef lett megbízva és sértegetett egye­seket; a község tisztviselőit végzett j existenciáknak aposztrofálta. Horváth K. Sándor pedig Pusz­taföldvárnak egy 12 év óta húzódó is­kolai kerítés ügyére hivla fel az alispán figyelmét. Harmadik és uj volt a társaságban Zelenyánszky Mihály, aki vi­szont azt panaszolta, hogy ugylátszik baj lehet a közigazgatás körül, mert ő nem kapott a közgyűlésre meghívót. A triumvirátust kvartetté Schriffert József, a gyulaiak volt képviselője egé­szítette ki, ő meg arról panaszkodott, hogy a székhely még több utcáit kö­veztesse ki az alispán a megye pén­zé n s Gyula város husvizsgálati sza­bályrendeletét a szegény mészá­rosokra való tekintettel változtassa meg. Folyt erről aztán olyan vita, hogy délig a törvényhatóság éppen csak há­rom strikte megyei ügyet intézhetett el. Délfelé aztán üres lett a terem s a kvartett is lejátszva műsorát, a többi fontos tárgysorozati ü ryet néhány lel­kesebb megyebizottsági tagra és a tiszt­viselői karra hagyta. A közgyűlésről, mely estig végzett a 189 pontból álló tárgyalási ügyekkel, tudósításunk a következő: Elnöklő Ambrus Sándor alispán szívélyesen üdvözölve a megyebizott­ság tagjait, felkérte D a i m e 1 Sándor dr. főjegyzőt az alispáni jelentés elő­terjesztésére. A megyebizottság nyomtatásban megkapva azt, tudomásul akarta már venni, midőn felállott A c h i m L. And­rás, vörös szalaggal gomblyukában s ki­jelentette, hogy a tudomásul vételhez nem járulhat hozzá, bár tagadni nem lehet, hogy az alispáni jelentésnek min­dig az a végmottója: minden a legna­gyobb rendben van és Békésvármegye mintavármegye. (Zajos közbeszólás: Az is I) Pedig nem ez az igazság. A nép a mizériákat érezi ós ő az ellenkezőről fogja meggyőzni a közgyűlést. Békés­csaba elöljárósága és képviselőtestülete Békésmegyei Közlöny tarcájő. Strófa. Nem terem leány több oly csuda szép, Oly kedves s oly aranyos szőke! Ruhája karton, szeme kék, Haját a napsugár szőtte. Az utcán ha megy, halk suttogás kél. Mondák keringenek róla, Kacag a szél... S az ibolyát Az útra eléje szórja. Szekula Jenő, Tengeren innen, tengeren tul, Sürü, nehéz felhő ült a Hargitta sötét fenyveseire. Az ég komor vándorai epedve ölelik át a föld zordon óriásait — s bár szerelmök mélységes és örök, mégis panaszos könnyet sirnak. Velők búsong hegy, völgy s zokogva fut alá a kis hegyi patak. Te drága természet! oly bánatos vagy körülöttem ! Nincs enyhe játszi szellő, nincs ragyogó déli napsugár! — Elrejtőzöl elölünk te mosolygó kék ég, — talán, hogy teljes varázsoddal az Adria partjain tündökölj. Oh, látlak én, amint a végtelenséget kék palás­toddal bevonod s gyönyörködöl de­rűs, sima arcodban, amit az ócaán tükre tár feléd. Látlak, amint a déli szól lebben s te megannyi gyémánt szemmé varázso­lod a szelíden fodrosodó kis hullámo­kat. Ragyogó káprázat az éppen a ten geren s a szivbe oly édes nyugalom költözik. Ott ülök ismét a sziklás parton, ahol a bájos kis csigalei öböl a min­dent elnyelő njilt tengerbe torkolódik, Szembe velem a ... Mária Annunciata az euiberi kéz parányi alkotása a kor­látlan isteni hatalom remekivel szemben. Csodálatos keveréke a kedvesnek és fönségesnek : a kápolnácska s a végte­lenbe vesző nagy tenger. Mintha a kis épület maga is érezné, hogy tekintete nem hagyja közönyösen a szivet, oly nyugodt mosolyai pihen fehér szikla falán, az ég és a viz azúrja között. Majd ott áll előttem derűs pompá­jában Lussinjjiccoló A hajón közelgő utas előtt mint óriási kártyavár tárul fel a hegy oldalán fekvő városka, ég­nek meredő, karcsú fehér házaival, mig a tenger lágy hullámmal szép délibáb­ként ringatják a tükörképet s az egy­máshoz oly közelálló költészet és való ezer kézzel ragadja meg a lelket: jöjj, jöjj. ott mosolyog feléd a boldogság ! Mintha teljes erőddel magadba szív­tad volna a csodás égalj minden éltető varázsát, oly bőven ontod azt azokra, kik ölelő karjaidba menekülnek. Ezüstlevelü olajfák alatt szerényen rejtőzik a kis ibolya s éd^s illatával telve a lóg, ha egy tövis bokor félté­kenyen borul is föléje. Pompis dóli nővenyek örökzöld háttérben bonto­gatja halvány rózsaszín virágjait a man­dulafa s tarkaszárnyu lepkék, zümmögő méhecskék megittasulva szerteszét. A távolabbi bokrokból pedig a madarak vig csicsergése hallatszik. És nincs hamis hang, ami zavart okozna ebben a symphoniákból szőtt kedves világban. A betegek „kis ma­mája", a doktorné, olyan mint maga a dóli napsugár, mindig vidám s ezüst­csengésü nevetése közelében nem fór meg a csüggedés, bánat. Mig az ember élvezi benne a kel emes pajzán társal­gót, nem is képzelné, hogy mennyi fáradtság, a nagy háztartásnak mily ezernyi gondja nehezedik a kis fiatal­asszony vállaira. Mennyire örültünk, ha be-belátogatott szobánkba, vagy a vidám, nevetésekről hires Liegehalleba, melyet inkább is lehetett volna „Lach-halle"-nak nevezni, mert mindig visszhangzott a jó kedvtől, a sok szellemes férfi é3 nő társalgásától, vicceitől. Mily gyorsan röppent el egyik óra a másik után, mily boldogan vélem most is magam mellett hol egyik, hol a másik kedves arcot! Szívesen gondolok vissza azokra a vacsorautánokra is, mikor kivételesen bent maradhattunk ; olyankor a pompás társalgótermekben ezerféle kellemes bo­hósággal növeltük az irigy idő amugyis gyors szárnyait, mig a „doktor bácsi" komoly arca föl nem tünt, takarodót Jelentve. De nemcsak a rácsos kapun belül volt az élvezetek hazája, hanem a „va­rietendeliktat" jóval szövődött közbe egy-egy kirándulás is. Mint valami ragyogó Böcklin-kép, ugy áll előtte í most is a lussingrande-i látvány. Olt tündököl pazar, zavartalan pompájában a kók szinek egész özöne a tengeren s csak a szemhatár szólón tarkítja ós teszi bájossá, kedvessé a ké­pet az ezernyi kis sárga vitorlás, mig messze-messze méltóságteljesen pillan­tanak alá hófehér magasságukból a Dalmát-hegyek. E festői környezetben emelkednek Lussingrande ódon házai és dómja, melynek szobrai, festményei nagy mesterek művei. Kedves ós tanulságos kirándulást tettünk motoros yachton a Csigáiétól egy órányira fekvő kis Samsegó szige­tére is. A homokos tengerparton épült, úgyszólván tenyérnyi széles utcákkal ós meglehetős rendetlenül a falu, melynek nagyrészt horvát lakossága boldogan elvezi a „delel jar niente"-t, hiszen a tenger úgyis megadja mindennapi ke­nyerét, a pókot, halat, rákot, a száraz­földje pedig a hires samsegói bort. Nagy ünnep és öröm., a szigeten egy­0gy kiránduló hajó. Összegyűl a nép s ujjongva kisóri házról-házra a kí­váncsi utast, ki előtte bizonyára bar­bárnak tűnik fel, nem győzve csodálni a sátorszerű, függönyös kis tűzhelyeket, a polcokon elhelyezett csinos ós egé­szen eredeti, helyi gyártmányú edényeket. De nem is adják ám ingyen az él­vezetet I Minden házból egész gyermek­sereg tódul ki a vendég után s karban ismétlik megszokott mondókájukat: - Signóra, signerina, molim dejte mi kreicar! Fel felmerül emlékezetemben egy­egy motoros és vitorlás kirándulás, me­lyet szerte szét a nyilt te.igeren tettünk. Ilyenkor kedves kísérőink voltak az ezüstös habokból fel-felbukkanó del­finek s a végtelen magasságot átszelő sirályok. Mennyi élvezetet szereztek a csol­nakázások is! Emlékszem különösen egy vasárnap este, akkor tünt föl a hold nagy vörös korongja a Dalmát hegyek mögül s a „claire obseure" bű­vös fátyla borította a vidéket A tenger káprázatos színben ragyo­gott s hullámai szelíden ringatták tova velünk az öreg Giovanni kis csónakját. Valóban ilyenkor nem is képzelné az ember, hogy az a mosolygó sima tenger néha miiyen haragossá, ijesztővé váiik s azok a kedvesen csevegő hul­lámok hogy átalakulnak rómitően ásí­tozó sötét sírokká. Pedig fölséges látvány az is! Piros tüzet fog napnyugat s vad dühvel szá­guld végig a tengeren egy óriás gyer­meke, a siroccó és bóra. Mindent szóttépő, pusztító táncuk­nak siralmas emléke az a nagy hajó, mely Braziliából ébenfát szállítva, elver­gődött már majdnem a célhoz Triesztbe, mikor egy rettenetes éjszakán a vihar­ban uttévesztve, a picedói Bocsa falsa (hamis ut) sziklazátonyán fönakadt. Nincs többé erő, mely megmenthetné, nincs hatalom, mely föltámaszthatná a haldokló óriást 1 Mily szivtépően keserű látvány a szép Regina Colli jelképes alakja, mely ég felé lebegne, de az alvilág irigy szel­lemei lefelé húzzák, oda a tátongó, titok­zatos mélységbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom