Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-10-13 / 82. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 82-ik szám. Csütörtök, október 13. BEEESHEBTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendői-. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 9 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden beiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A delegáció és az Békéscsaba, okt. 7. Ma kezdődnek meg a delegációk bécsi tanácskozásai. A többségi munkapárt a politikai világ szine-javát, csupa kiváló, nagytudásu tagját küldött fel a tanácskozásra. A megyei képviselők sorából Zsilinszky Mihálynak juttattak helyet. A delegációra ezúttal nem vár valami rózsás szerep. Az ország közös költségekhez való hozzájárulást és különösen a hadseregért vállalt terheket az ellenzék mindenkor ugy fogta fel, olyan áldozatot, amiért ellenértéket nem kap. Változatot e téren Tisza István gróf agitációs beszédei idéztek elő, aki a választási küzdelem idején gazdag okfejtéssel mutatta ki, hogy e költségeket nem szabad csupán áldozatoknak tekintenünk, mert ezek fejében az országnak védelme jár ki és e révén a nagyhatalom minden előnyében részesül az ország lakossága. A delegációk ülései előtt az ellenzéki lapok különös előszeretettel és politikai tőkegyűjtés gyanánt bolygatják a hadügyi költségek emelkedését. Az idén nem fog teljesülni erre irányuló vágyuk. Ennek két féle okai is vannak. Első helyen a politikai okok állanak. A munkapárt leltárszerüen vesz át elődétől, a koalíciós kormánytól 290 millió rendkívüli kiadást, mint az aneksziós mozgalommal kapcsolatosan felmerült költségeket. Ez már egy felemésztett tőke, amelyből a hadsereg fejlesztésére, sajnos, semmi sem jutott, egyelőre elemi csapásnak a teherszámláját képezi ez a sok millió. A másik ok pedig az, hogy a rendes költségvetésben mindössze tizenhat millió korona emelkedés van. Ennyit fordítanak az idén a hadsereg fejlesztésére. Az ellenzéki agitáció méregfogai tehát már a mult esztendőben kihullottak. Müfelháborodás és sajtólárma nem előzhete meg a delegációk munkáját. Annál inkább nem, mert a kormánynak arra is volt gondja, hogy a hadsereg belszervezetében értékes és régóta sürgetett reformok ágyát vesse meg, olyan újításokét, amelyekben a hadsereg meglehetősen elmaradt intézménye a haladó korszellemnek megfelelően fog újjászületni. A katonai perrendtartásra vonatkoznak ezek az újítások. A bűnvádi eljárásba beviszik a magyar nyelvet, megszüntetik az eddigi titokzatos viszgálati rendszert és a tárgyalás szóbeliség elvén fog alapulni. Olyan reformok ezek, amelyeket már régóta sürget a polgári közvélemény s amelyeket a koalíció is hangoztatott. De ez a katonai kérdésekben való haladásnak csak egyik oldala, a kormány kiharcolja a kilences bizottság programjának teljes érvényesülését. Érdekes látvány, hogy az [ellenzék azokat a tagjait küldte be a delegációba, akik a múltban mereven ellenezték a hadsereg minden irányú szükségletének teljesítését, de a kormánypadokon hűséges és pontosan működő szavazógépekké alakultak át. Most vájjon melyik szerepüket kerítik elő ? — ez a kérdés ad némi pikkantériát felvonulásuknak. Készülődésükből kibontakozott egy érdekes kép. A függetlenségi párt legutóbb elvesztette Okolicsányi Lászlót, egyik régi tagját, aki a koalíció alatt a hadügyi bizottság előadója volt és aki nagyszerűen tudott érvelni a hadsereg fejlesztésére irányuló „áldozatok" mellett. A négy helyből egyetlen tagság sem jutott neki és a mellőzés miatt Okolicsányi az összes konzekvenciákat levonva, kilépett a pártból. Az önérzetes fellobbanásra meg is volt az oka. Hiszen valóságos lekicsinylése volt e mellőzés az ő képességeinek. Feltették róla, hogy ő nem képes arra, amit Kosssuth és Apponyi tud ; a kormányzati hatalom után a szavazó gépből átalakulni mindent ellenző, mindennel elégedetlen hazafinak. A vármegyei törvényű, bizottság közgyűlése. A nagyszámban megjelent megyebizottsági tagoknak a hétfői közgyűlésben, a kórházi ópitkezósről való ügyet ós felszólalásokat kivéve, nem nagy örömük telhetett. Nagyon helyesen jegyezte meg az elnöklő alispán, hogy a megyegyűlésen egyes bizottsági tagok a községnek autonom ügyeivel hozakodnak elő. Igy Áchim L. András mindjárt az | alispáni jelentés kapcsán újra Csaba i község és a képviselőtestülete ellen tá: madt, amennyiben a gazdasági intézői ! állással, majd a kulturház építési ügyé.vel hozakodott elő és szörnyen ágált amiatt, hogy az építkezést nem B ányai és Lipták kapta és hogy az építkezés felügyeletével Wagner József lett megbízva és sértegetett egyeseket; a község tisztviselőit végzett j existenciáknak aposztrofálta. Horváth K. Sándor pedig Pusztaföldvárnak egy 12 év óta húzódó iskolai kerítés ügyére hivla fel az alispán figyelmét. Harmadik és uj volt a társaságban Zelenyánszky Mihály, aki viszont azt panaszolta, hogy ugylátszik baj lehet a közigazgatás körül, mert ő nem kapott a közgyűlésre meghívót. A triumvirátust kvartetté Schriffert József, a gyulaiak volt képviselője egészítette ki, ő meg arról panaszkodott, hogy a székhely még több utcáit köveztesse ki az alispán a megye pénzé n s Gyula város husvizsgálati szabályrendeletét a szegény mészárosokra való tekintettel változtassa meg. Folyt erről aztán olyan vita, hogy délig a törvényhatóság éppen csak három strikte megyei ügyet intézhetett el. Délfelé aztán üres lett a terem s a kvartett is lejátszva műsorát, a többi fontos tárgysorozati ü ryet néhány lelkesebb megyebizottsági tagra és a tisztviselői karra hagyta. A közgyűlésről, mely estig végzett a 189 pontból álló tárgyalási ügyekkel, tudósításunk a következő: Elnöklő Ambrus Sándor alispán szívélyesen üdvözölve a megyebizottság tagjait, felkérte D a i m e 1 Sándor dr. főjegyzőt az alispáni jelentés előterjesztésére. A megyebizottság nyomtatásban megkapva azt, tudomásul akarta már venni, midőn felállott A c h i m L. András, vörös szalaggal gomblyukában s kijelentette, hogy a tudomásul vételhez nem járulhat hozzá, bár tagadni nem lehet, hogy az alispáni jelentésnek mindig az a végmottója: minden a legnagyobb rendben van és Békésvármegye mintavármegye. (Zajos közbeszólás: Az is I) Pedig nem ez az igazság. A nép a mizériákat érezi ós ő az ellenkezőről fogja meggyőzni a közgyűlést. Békéscsaba elöljárósága és képviselőtestülete Békésmegyei Közlöny tarcájő. Strófa. Nem terem leány több oly csuda szép, Oly kedves s oly aranyos szőke! Ruhája karton, szeme kék, Haját a napsugár szőtte. Az utcán ha megy, halk suttogás kél. Mondák keringenek róla, Kacag a szél... S az ibolyát Az útra eléje szórja. Szekula Jenő, Tengeren innen, tengeren tul, Sürü, nehéz felhő ült a Hargitta sötét fenyveseire. Az ég komor vándorai epedve ölelik át a föld zordon óriásait — s bár szerelmök mélységes és örök, mégis panaszos könnyet sirnak. Velők búsong hegy, völgy s zokogva fut alá a kis hegyi patak. Te drága természet! oly bánatos vagy körülöttem ! Nincs enyhe játszi szellő, nincs ragyogó déli napsugár! — Elrejtőzöl elölünk te mosolygó kék ég, — talán, hogy teljes varázsoddal az Adria partjain tündökölj. Oh, látlak én, amint a végtelenséget kék palástoddal bevonod s gyönyörködöl derűs, sima arcodban, amit az ócaán tükre tár feléd. Látlak, amint a déli szól lebben s te megannyi gyémánt szemmé varázsolod a szelíden fodrosodó kis hullámokat. Ragyogó káprázat az éppen a ten geren s a szivbe oly édes nyugalom költözik. Ott ülök ismét a sziklás parton, ahol a bájos kis csigalei öböl a mindent elnyelő njilt tengerbe torkolódik, Szembe velem a ... Mária Annunciata az euiberi kéz parányi alkotása a korlátlan isteni hatalom remekivel szemben. Csodálatos keveréke a kedvesnek és fönségesnek : a kápolnácska s a végtelenbe vesző nagy tenger. Mintha a kis épület maga is érezné, hogy tekintete nem hagyja közönyösen a szivet, oly nyugodt mosolyai pihen fehér szikla falán, az ég és a viz azúrja között. Majd ott áll előttem derűs pompájában Lussinjjiccoló A hajón közelgő utas előtt mint óriási kártyavár tárul fel a hegy oldalán fekvő városka, égnek meredő, karcsú fehér házaival, mig a tenger lágy hullámmal szép délibábként ringatják a tükörképet s az egymáshoz oly közelálló költészet és való ezer kézzel ragadja meg a lelket: jöjj, jöjj. ott mosolyog feléd a boldogság ! Mintha teljes erőddel magadba szívtad volna a csodás égalj minden éltető varázsát, oly bőven ontod azt azokra, kik ölelő karjaidba menekülnek. Ezüstlevelü olajfák alatt szerényen rejtőzik a kis ibolya s éd^s illatával telve a lóg, ha egy tövis bokor féltékenyen borul is föléje. Pompis dóli nővenyek örökzöld háttérben bontogatja halvány rózsaszín virágjait a mandulafa s tarkaszárnyu lepkék, zümmögő méhecskék megittasulva szerteszét. A távolabbi bokrokból pedig a madarak vig csicsergése hallatszik. És nincs hamis hang, ami zavart okozna ebben a symphoniákból szőtt kedves világban. A betegek „kis mamája", a doktorné, olyan mint maga a dóli napsugár, mindig vidám s ezüstcsengésü nevetése közelében nem fór meg a csüggedés, bánat. Mig az ember élvezi benne a kel emes pajzán társalgót, nem is képzelné, hogy mennyi fáradtság, a nagy háztartásnak mily ezernyi gondja nehezedik a kis fiatalasszony vállaira. Mennyire örültünk, ha be-belátogatott szobánkba, vagy a vidám, nevetésekről hires Liegehalleba, melyet inkább is lehetett volna „Lach-halle"-nak nevezni, mert mindig visszhangzott a jó kedvtől, a sok szellemes férfi é3 nő társalgásától, vicceitől. Mily gyorsan röppent el egyik óra a másik után, mily boldogan vélem most is magam mellett hol egyik, hol a másik kedves arcot! Szívesen gondolok vissza azokra a vacsorautánokra is, mikor kivételesen bent maradhattunk ; olyankor a pompás társalgótermekben ezerféle kellemes bohósággal növeltük az irigy idő amugyis gyors szárnyait, mig a „doktor bácsi" komoly arca föl nem tünt, takarodót Jelentve. De nemcsak a rácsos kapun belül volt az élvezetek hazája, hanem a „varietendeliktat" jóval szövődött közbe egy-egy kirándulás is. Mint valami ragyogó Böcklin-kép, ugy áll előtte í most is a lussingrande-i látvány. Olt tündököl pazar, zavartalan pompájában a kók szinek egész özöne a tengeren s csak a szemhatár szólón tarkítja ós teszi bájossá, kedvessé a képet az ezernyi kis sárga vitorlás, mig messze-messze méltóságteljesen pillantanak alá hófehér magasságukból a Dalmát-hegyek. E festői környezetben emelkednek Lussingrande ódon házai és dómja, melynek szobrai, festményei nagy mesterek művei. Kedves ós tanulságos kirándulást tettünk motoros yachton a Csigáiétól egy órányira fekvő kis Samsegó szigetére is. A homokos tengerparton épült, úgyszólván tenyérnyi széles utcákkal ós meglehetős rendetlenül a falu, melynek nagyrészt horvát lakossága boldogan elvezi a „delel jar niente"-t, hiszen a tenger úgyis megadja mindennapi kenyerét, a pókot, halat, rákot, a szárazföldje pedig a hires samsegói bort. Nagy ünnep és öröm., a szigeten egy0gy kiránduló hajó. Összegyűl a nép s ujjongva kisóri házról-házra a kíváncsi utast, ki előtte bizonyára barbárnak tűnik fel, nem győzve csodálni a sátorszerű, függönyös kis tűzhelyeket, a polcokon elhelyezett csinos ós egészen eredeti, helyi gyártmányú edényeket. De nem is adják ám ingyen az élvezetet I Minden házból egész gyermeksereg tódul ki a vendég után s karban ismétlik megszokott mondókájukat: - Signóra, signerina, molim dejte mi kreicar! Fel felmerül emlékezetemben egyegy motoros és vitorlás kirándulás, melyet szerte szét a nyilt te.igeren tettünk. Ilyenkor kedves kísérőink voltak az ezüstös habokból fel-felbukkanó delfinek s a végtelen magasságot átszelő sirályok. Mennyi élvezetet szereztek a csolnakázások is! Emlékszem különösen egy vasárnap este, akkor tünt föl a hold nagy vörös korongja a Dalmát hegyek mögül s a „claire obseure" bűvös fátyla borította a vidéket A tenger káprázatos színben ragyogott s hullámai szelíden ringatták tova velünk az öreg Giovanni kis csónakját. Valóban ilyenkor nem is képzelné az ember, hogy az a mosolygó sima tenger néha miiyen haragossá, ijesztővé váiik s azok a kedvesen csevegő hullámok hogy átalakulnak rómitően ásítozó sötét sírokká. Pedig fölséges látvány az is! Piros tüzet fog napnyugat s vad dühvel száguld végig a tengeren egy óriás gyermeke, a siroccó és bóra. Mindent szóttépő, pusztító táncuknak siralmas emléke az a nagy hajó, mely Braziliából ébenfát szállítva, elvergődött már majdnem a célhoz Triesztbe, mikor egy rettenetes éjszakán a viharban uttévesztve, a picedói Bocsa falsa (hamis ut) sziklazátonyán fönakadt. Nincs többé erő, mely megmenthetné, nincs hatalom, mely föltámaszthatná a haldokló óriást 1 Mily szivtépően keserű látvány a szép Regina Colli jelképes alakja, mely ég felé lebegne, de az alvilág irigy szellemei lefelé húzzák, oda a tátongó, titokzatos mélységbe.