Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-10-09 / 81. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 8I-ik szám. Vasárnap, október 9. B1KESMEGYEI KÖZLÖNY reiefon-szám; 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellem' részét illető közlemények küldendői . Kéziratok nem adatnak vissza. A parlament munkája. Békéscsaba, okt, 7. Alig várt még parlamentre annyi fontos kérdés megoldása, mint a mostanira. Nagy, korszakalkotó reformok küszöbén állunk, amelyek hivatva vannak átalakítani az egész ország képét. És e sok megoldatlanul álló kérdés közepette bizonyos fokú megütközéssel látja mindenki, hogy a parlament nem dolgozik. Két hónapi nyári pihenő után összeült, megválasztotta a delegáció tagjait, azután újra elnapolta magát bizonytalan időre. Aki azonban nem felületesen nézi a politikai helyzetet, hanem a dolgok mélyére tekint: nem tudja hibáztatni a kormányt a parlament munkátlanságáért. Hiszen milyen körülmények között vette kezébe Khuen-Héderváry az ország kormányzásának a gyeplőjét? Zűrzavar, khaosz uralkodott minden téren. Az előző éra politikai pártjai fenekestől felfordították az országot. Rend, következetes munka és haladás nem volt sehol. A Wekerlekormánynak voltak tervei és eszméi, de a kivitelhez nem fogott, mert nem is foghatott az örökös pártvillongások miatt. Ilyen állapot maradt örökségül a Khuen-Héderváry-kormányra. Mindenekelőtt meg kellett vivni nagy élethalálharcát a letűnt rendszerrel. Ez sikerült is dicsőségesen. Aztán rendet kellett teremteni. Ez még most is folyamatban van. Nem kívánhatja tehát komolyan senki ettől a kormánytól, hogy a törvényjavaslatok özönével lássa el pár hónap alatt a Házat és foglalkoztassa örökösen. Majd eljön még ennek az ideje is nemsokára, POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSNzetni bármikor lehet évnegyeden belül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. mert tengernyi munka vár a parlamentre. Két költségvetést kell letárgyalnia az év végéig és két közös költségvetést. El kell intéznie a bankszabadalom ügyét. Már csak ezeknek a szürke, kötelességszerű ügyeknek az elintézésére is nagyon kevés az idő az év végéig. Pedig a parlamentnek a felsoroltakon kivül még sok folyó ügye is szokott lenni. Es ha minden folyó ügygyei végeznek, hol maradnak még a nemzeti munka alatt értendő belső reformok ? Hogy a parlament nem tud még dolgozni az emiitetteken kivül, annak oka még az is, hogy a miniszterelnöknek meggyült a baja a katonai kérdésekkel. Politikai körökben azt mondják, hogy a katonai követeléseket a miniszterelnök habozik még előterjeszteni, mert attól tart, hogy a parlament részéről javaslata makacs ellenzésre talál, ami különben minden katonai javaslattal meg szokott történni. Hogy ez a feltevés jogosult, bizonyítja az is, hogy Bécsben a véderőreformról szóló tanácskozásokat pénteken félbeszakították és csak a jövő héten folytatják. A magyar kormánynak a tanácskozásokon jelen levő tagjai teljesen tájékozódtak a hadvezetőség terveiről és követeléseiről, ugy hogy most abban a helyzetben van, hogy a delegációnak a katonai ügyekben felvetődő kérdésekre választ adhat. E követelések azonban nemcsak a delegációban adnak vitára alkalmat, hanem annak idején a par lamentben is. Hogy a parlament nem dolgozik, annak tehát nagy és mélyreható okai vannak. Laptulajdonos : SZIHELS7KY JÓZSEF. A községi jegyzők Ügyvédek a jegyzők ellen. A megyegyűlésen nagy vita lesz. Köztudumásu, hogy a községi jegyzők fix-fizetése ezelőtt is csekély volt és még most is csekély ahhoz a felelőséghez képest, mely a jegyzők vállaira háramlik. A jegyzők a tulajdonképeni vezetői a községeknek, amelyek haladás^, vagy visszaesése úgyszólván csakis az ő egyéniségükön múlik. Egy ambiciózus, kötelességtudó jegyző képes néhány év alatt községét a fejlődésnek aránylag magas fokára emelni, mert megnyeri a polgárság bizalmát, ragaszkodását és a képviselőtestülettel egymásután határozíatja el az üdvösebbné!üdvösebb reformokat. Viszont ha a jegyző hanyag, vagy lélek- és ambíció nélküli szíjaz bürokrata, a község vagy visszafejlődik, vagy egy állapotban stagnál. Ezen kivül a jegyzők nagyon fontos közigazgatási és szorosan vett állami funkciókat teljesítenek. A legközvetlenebb átmenetet alkotják a polgárságtól az államhatalomhoz. Rajtuk keresztül jutnak a nép óhajai a legfelsőbb fórumokig s általuk lesz közkincseié az államkormányzat és törvényhozás minden üdvös intézkedése. A községi jegyzőknek röviden vázolt fontos funkcióihoz képest aránytalanul csekély a fix-fizetés. Épen ezért engedték meg nekik még régebben, hogy a polgároknak különböző magánmunkálatokat teljesíthessenek és ezekért a szabályrendeletek szerint megállapított dijakat szedhessék. Ez az intézkedés sok helyen be is vált, mert néhol a jegyző Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. fizetése meghaladja az államtitkárét is. Legtöbb helyen azonban még a magánmunkálatok dijaival szaporított készfizetés is kevés ahhoz, hogy a jegyzőknek állásuk fontosságához és képességükhöz képest megélhetést bíztosi'son. A magánmunkálatokból eredő mellékjövedelem ezen kivül, mint minden mellékjövedelem, bizonytalan is, egyik évben több, a másikban kevesebb, úgyhogy arra bazirozni nem lehet. Mindég függ az a gazdasági eredményektől. Jó esztendőben több, rossz esztendőben kevesebb. Egyszóval biztos összegre számítani nem lehet. Ezek az okok vezették a Békésmegyei Községi Jegyzők Egyesületét akkor, mikor kérvényt nyújtottak be a törvényhatósági bizottsághoz a községi jegyzők magánmuukálatairól alkotott vármegyei szabályrendelet módosítása iránt. A módosítás tulajdonképeni lényege annak a megengedése, hogy a jegyzők a magánmunkálatokért maga sabb dijakat szedhessenek. A jegyző-egyesületnek ez a kérelme élénk recenzust keltett vármegyeszerte az ügyvédek körében, akik különben is már régóta rossz szemmel nézik azt hogy a jegyzők rendes hivatalos kötelességeiken kivül olyan munkálatokat is teljesítenek, amelyek tulajdonképen az ő munkakörükbe vágnak. Jövedelmük és megélhetésük veszélyeztetését vagy legalább is csökkenesét látják a jegyzők magánmunkálataiban. Ezért, — n.int a legilletékesebb forrásból értesülünb — a törvényhalósági bizottság ügyvédlagjai a hétfői megyegyülés alkalmával heves támadásban fogják részesíteni a jegyző-egyesület kérelmét és minden lehetőt elkövetnek arra nézve, hogy a törvényhatósági bizottság ne Békésmegyei Közlöny tarcaja. A hálátlan. Irta: Jean Reibrach. Laniol porcellánkereskedő első érzése, amint kereskedelmi érdemeiért lovaggá történt kinevezése megjelent a hivatalos lapban, az a csodálkozás volt, miként tudott mideddig élni érdemrend nélkül, annyira egeszitette ki a szalag, melyet a neje a gomblyukába csúsztatott az üzletekben ügyes és boldog ember önelégült ábrázatát. Megfordult a fejében egyúttal az a nagyobb érték is, mely ebből a termékeire hárul, a vetélytársainak az irigysége az az érhető inger, mellyel az ilyen szép kitüntetés a nők előtt bír. És csak miután az arcának minden oldaláról észlelt boldog hatását látta a tükörben, jutott hirtelen az eszébe : — Ez a derék Djbray, ez a kedves barát ! Neki köszönhetem . . . írok neki, hogy megköszönjem. Sőt többet is teszek, megmutatom neki, hogy nem hálátlan emberrel van dolga 1 Mit szólnál egy szép ajándékhoz ? — Éppen azt akartam neked ajánlani, — mondta Laniolné. Nagyon jól tudta, hogy a vágy, hogy neki tessék, ösztönözte főkép a Debray buzgalmát. Sőt a kis asszonyka annyira ment, hogy jutalomra nyitott neki kilátást. Óh nem formális ígéret — ilyen vásárt nem csinálunk — aféle szem és mosoly igéret, amiben kitűnnek az asszonyok, melyet aztán mindig tagadhatnak vagy kijátszhatnak és amely nélkül soha semmit sem kaphatnának a férfiaktól, vagy nagyon keveset. De, ha ezt az ígéretet, minden esetre némi habozás után, Laniolné meg nem'tartani el is határozta, a loyalitás ösztöne mégis arrra sarkalta, hogy 1 legalább valami jutalmat nyújtson. Annyi bizonyos, hogy semmi ajándék nem érne fel azzal, amelyet megtagadó volt, de azért ezt is valami értékeset akart. Es tanácsolta a férjének: — Például ezt az asztaldíszt! Laniol helyeselte. Másnap azonban, : amint elkellett volna küldeni, kevesebb lelkesülséget árult el. — Ez az asztaldísz, tudod-e, hogy százötven frankot ér ? — Vevőnek! De nem nekünk ! — Az mindegy ! Szép ajándéknak szép ajándék. — Oh, ugyan! Csak nem fogsz fukarkodni ? — Az nem természetem, — mondta Laniol. De azt hiszem, egy pár váza, vagy karos gyertyatartók ? . . . Nagyon szépek vannak nekünk ilyenek. — Oh nem ! — boszankodott Laniolné. Az asztaldíszt mondtuk! . Ugy érezte, mintha a saját szemé| lyének az odaajándékozá3át becsülnék igy le. Utóvégre mégis engedett, attól j tartva, hogy a férje még egyszer meg! gondolja magát. És valóban, alig egye| zett bele, mikor Laniol elkezdte számlálgatni : ennyi az okmányokért, enynyi az üdvözlő levelekre adandó válaszokért, ennyi az alkalmazottaknak adandó ajándékokra . . . nem. is említve a hírlapi közleményeket. Ördögbe ! Ez kissé drága. Dörmögte magában: — Ha még a becsületrend volna ! És egyszerre: — Biztosithatlak róla, hogy egy szép sörös, vagy egy csinos dohányzókészlet ! — Oh, nem ! hallgass, — tiltakozott Lainolné. Miért éppen az ócska raktári lim-lomunkat akarod ajándékul felhasználni ? — Eh, de ! Nem olyan lim-lim az, — mondta Laniol. Alapjában véve mi| csoda szerepet is játszik az ajándék ér| téke ? A jó szándék a fő ! Különben is nem kell semmit túlozni. Debray kétségen kivül tett valamit; de utóvégre sem tett mindent! Nekem, magamnak is megvan a kis érdemem 1 — Igen, de az ő befolyása, az ő ) közbenjárása nélkül . . . — Az ő befolyása ? ... az ő befolyása ? . . . pöfészkedett Laniol. Szerettem volna látni, próbálta volna meg kitüntetni Péretet vagy Gaillot például, vagy bármely más vetélytársunkat ? Megláttuk volna a befolyását. És ami a közbenjárását illeti, igazságosnak kell lennünk; ő volt az első, ki tudatta velem, hogy a kitüntetendők listájában fel vagyok véve. De ezt bármelyik irodaszolgátó megtudhatta. Bizonyság rá, hogy a szalagkereskedők majdnem egyidejűleg tudatták velem. Azt csak nem hitetheti el velem, hogy a miniszter, mikor a névsorba bevette s a miniszterelnök, mikor helybenhagyta, ne tudták volna, hogy mit cselekesznek. Tekintetbe vették a kereskedelmi felvirágzást, Franciaország nagyságát, az én nevemet, jó hírnevemet, az áruimat! . . . — Oh, nem - mondta szomorúan Laniolné. Utóvégre arra kényszerítesz... — Mire? — Hogy megtartsam az igéretemet, gondolta az asszonyka magában. Majd fenhangon: Hogy kellemetlen dolgokat mondjak neked 1 — Hát csak mondj! De halld! És találj valami feleletet erre. A Debray befolyása ? De, ha a legcsekélyebb befolyása lett volna, bizonyára azon kezdi, hogy legelőbb is magát dekorálta volna fel. — Ugy, hát mioek irtál neki, hogy köszönetet mondj a készségéért? — Ez egyszerű udvariasságból volt. Köszönetet mondunk ilyen formán tö- ' mérdek embernek, akinek éppen sem- j mivel sem tartozunk, Az ajándék már ' komolyabb. És apropos, éppen eszembe juttatod! Ezt a dohányzó készletet mutogatni fogja a barátainak, mindazoknak, akik .hozzá mennek. Már most is hallom : „Óh ezt a masinát nézi ? Ezt Lanioltól kaptam, hálábói, amiért érdemjelet szereztem neki!" És az egész világ tudni fogj?, hogy egyedül az ő támogatásának köszönhetem ezt a magas kitüntetést. Sőt kitudja, ezzel az ajándék históriával nem mennek-e még messzebbre, egész addig, hogy azt mondják, hogy vettem a kitüntetésemet. Hiszen annyi az irigyem. — Ugy, hát, — sóhajtott Laniolné, — nem adsz neki semmit. — Mindenesetre olyan ajándékot nem, amlyet kiállíthatna, melyből dicsősséget préselhet ki magának az én hátrányomra. Óh én elismeréssel vagyok, azzal akarok lenni! Jobban szeretek többet, mint kevesebbet tenni. De valami szerény, valami olyan tárgy kell itten. Keres csak, találj vaiamit, ha tudsz. — Megpróbálom, — sóhajtotta Laniolné. Már mégtalálta. Kénytelen volt meg találni. Miután a férje megvonta tőle ígéretének váltságdiját, nem maradt más hátra számára, mint az igéretét megtartani. Belenyugodott. És megjegyezte: — Utóvégre igazad lehet, hogy nem tartozol semmivel Debraynak. — Ah, — diadalmaskodott Laniol — hát rájöttél! — Óh, hogyne, — mondta az aszszonyka — csakhogy első pillanatra skrupulusai vannak az embernek, gondolatai ... De most már egészen nyugodt vagyok. — Én is, — felelte Laniol. — És ily módon Dábray látni fogja, hogy nem vagyok gimpli! Tudni fogja, hogy egy hülye meg én, az kettő! — Két hülye! — egészítette ki a kis asszonyka mosolya.