Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-10-02 / 79. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVN-ik évfolyam. 79-ik szám. Vasárnap, október 2. BEKESMEGYE POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElfOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évneaveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A nagy kölcsön. Békéaosaba, szept 27. A magyar pénzügyminiszter megállapodott egy bankári csoporttal öt- | száz millió korona kölcsön elhelye- 1 zése dolgában. A feltételek az adott viszonyok között előnyösek, vagy — 1 hogy üzleti nyelven fejezzük ki ma- j gunkat — kulánsak. De mert bizo- ' nyos oldalról annyi rosszakarattal tárgyalták ezt a kölcsönt, némely megjegyzés helyén való lesz. Vannak to- 1 vábbá a kölcsönkötés módjának olyan, részben pénzügyi, részben politikai természetű örvendetes momentumai, ( amelyekre helyes, ha nyomatékosabban reá mutatunk. A hitelező bankcsoportban kiváló nagy szerep jutott a németországi intézeteknek. Gondoljuk meg, hogy a müvelet egy nappal azután köttetett meg, hogy Berlinben egy százalékkal ! emelték fel a bankkamatlábat és a birodalmi bank elnöke oly nyomatékosan hangsúlyozta a pénzpiac fe- j szült helyzetét. Ha van perrendszerü bizonyíték arra, hogy a magyar állam hitele szilárdabb, mint valaha volt, 1 hát ez az. | Németország és a vele szoros viszonyban levő Magyarország között ujabb gazdasági kapcsot sikerült e kölcsönnel létesíteni. A birodalmi kormány ezzel a magatartásával megmutatta, hogy Magyarország szerepét, erejét és jelentőségét a hármas szövetségben mily nagyra becsüli és kész ezt a viszonyt gazdasági téren is teljes erővel és barátsággal ápolni és fejleszteni. Ennek az eseménynek politikai és gazdasági jelentőségét nem lehet eléggé kiemelni. Pénzügyi és hitelpotitikai szempontból örvendetes, hogy a bankcsoport régi tagjaihoz két bécsi pénzintézeten kivül két nagy budapesti pénzintézet is egyenjogú félként csatlakozott, a mi ezúttal először történik. Ez mindenesetre figyelemreméltó haladás a magyar hitelügy történetében. A magyar királyi postatakarékpénztár is közvetlen részese a hitelműveletnek. Lukács László még első pénzügyminisztersége alatt mindenkor bevonta Magyarország egyetlen állami pénzintézetét az állami hitelmüveletekbe. Az előző kormány hitelműveleteinél azonban megszakadt ez a gyakorlat, amely pedig ugy a postatakarékpénztár fejlődésére, mint az állami hitelre megokolt, helyes és szükséges volt. Ha figyelembevesszük a nemzetközi pénzpiac mai helyzetét és öszszevetjük a kölcsön nagyságával és feltételeivel, ha utalunk a hitelmüvelet megkötésének körülményeire, megállapíthatjuk, hogy ez a kölcsön valóságos demonstráció ország-világ előtt Magyarország hitele, ereje, hatalma és tekintélye mellett. Gazdasági erőforrásait nemcsak nem rontotta, hanem valósággal uj, bőséges forrásokat nyitott meg. Ez a kölcsönmüvelet olyan pénzügyi, politikai és államférfiúi sikere Lukács Lászlónak és a kormánynak, amellyel szemben a kicsinyes és erőltetett gáncs vagy elnémul, vagy nevetségessé válik. A hétről. - Külön fővárosi tudósítónktól. Alig, hogy megnyilt a parlament, a szónokok még csak kisem vághatták a rezet s ime már kész a politikai szenzáció. A püspökök a munkapárti papképviselőket lemondásra akarják kényszeríteni, vagy képviselőségükről, vagy ami még rosszabb, plébániájukról. A szenzáció nem abban rejlik, hogy a püspökök ezen rendszabályozást keresztül óhajtják vinni. Óh nem! Hiszen ez a szándék tiszteletre méltó, sőt egyenesen kötelessége minden püspöknek, ki hivatását a Kristusi tanok alapján akarja betölteni. Mert szerintünk is, az a pap, aki a nyáját az esztendő legnagyobb rószéban magára hagyja, adminisztráló rok, káplánok utján végezteti el teendőit, az a pap sem hivatásának, sem felszenteléskor fogadott esküjének nem tesz eleget s igy jó papnak nem csak püspöke, de hivei sem tartják. Viszont aki képviselői állást fogad el, annak viszont a parlamentben a helye s nem töltheti idejét valamely vidéki paróchiábaD, hivei lelkének legnagyobb épülésére. Tehát mi is ugy tartjuk, hogy a papi állás alapjában véve inkompatibilis a képviselőséggel s az iletőknek valamelyikről; le kell mondani. A politikai szenzáció tehát nem püspök rendelkezésében, hanem csak abban a furcsaságban rejlik, hogy noha sokkalta több más pártállásu papképviselője van a parlamentnek a rendelet csupán kettőnek s éppan annak a kettőnek ment, aki a munkapárt tagjai közzé tartozik, Ez már kissé furcsa s elveszi a dolognak reform izét, mert benne csakis a pártpolitika dühöngését konstatálhatjuk. Igenis ! Adják ki rendeletben, hogy bármely politikai párthoz is tartozzon papképviselő, az mondjon le vagy képviselőségről, vagy parochiájáról, két ily lehetetlen állást egyszerre betölteni képtelenség. De egyenesen egy pártra utazni, csakis annak pap-képviselőit^megrendszabályozni óhajtani, ez már több, mint a mit keresztényi béketűréssel elnézni lehetséges. * A bécsi polgármester, elődjével ellentétes politikát üz. Mig Lu9ger abban találta nagyságának főerejét, hogy csak ugy okádta a kénkövnt, tüzet mindarra, a mi magyar s szidta, üldözte országunkat, teremtményeinket, iparunkat, kereskedelmünket s nem átallotta utonutfélen a leggaládabb rágalmakkal illetni országunkat, addig az uj regime, s vele természetesen elsősorban a bécsi polgármester, egészen más húrokat penget. Már az ököritói szerencsétlenség alkalmából megmutatta Neumayer polgármester, hogy kulturállamok, ha azok fővárosai szomszédok s különösen, ha azok annyi és oly sok szállal egybefüzvék, nem olyan viselkedéssel tartoznak egymásnak, mint a minőt Lueger velünk szembnn tanúsított. Ha Páris korrekt módon, sőt előzékenyen tud viselkedni Berlinnel szemben, miért ne követhetné ugyanazt a példát Bécs Budapesttel szemben ? ! Hiszen közöttünk még csak árnyéka sem lehet az olyan ellentétnek, mint a minő Páris ós Berlin között lehetséges. Sőt ellenkezőleg, az osztrák császárvárosnak velünk ugy kellene bánnia, mint a selyemkendővel, hiszen mi vagyunk legnagyobb fogyasztói az osztrák piacnak. Már pedig azzal, aki nekünk főjövedelmi forrásunkat képezi, ugyancsak szépen kell bánnunk ezekben a nehéz időkben. Ugylátszik, hogy Bécsben végre reájöttek erre s most minden tettükkel igazolni akarják annak a közeledésnek lehetőségét, amely közeledésre, különösen osztrák részről, feltétlenül szükBékésmegyei Közlöny tárcája. A titkos fiók. Irta: Gömbösné Galamb Margit, — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — A régi családi bútorok között legszebb darab a XVI. Lajos korabeli íróasztal volt, amely a Katolnayak között élő szokás szerint mindig a legidősebb leányt illette meg. A fiuk sohasem tarthattak igényt erre a remek dologra, amelyért azonban — ezt csak értékének emelésére hangoztatta a família — csakhogy nem apróbb uradalmakat ígértek... Ez mindenesetre túlzás volt. A Katolnayak már évszázadok óta nem voltak abban a helyzetben, hogy módjukban lett volna uradalmakat ajándókozgatni. Sőt az utóbbi időben ugyancsak okosan kellett ólmök, hogy ősi birtokuk teher nélkül állja ki a világtörvény!, a vagyon hullámzását. Az azonban kétségtelen, hogy az az íróasztal remek müszámba ment, tu'aj don az a Boulle készítette, aki ezerhatszázhetvenötben a Versaillesi palotában a d^uphin számára tervezte a bútorokat. Ez a darab, amelyhez nagy áldozatok árán jutott egyik iitkasággyüjtő Katolnay, Bollenel Domenikó Cucci tervére készült remeke volt. Amit a fiuk sohasem tudtak — s ez a család leányainak nagy lelki erejére vall — kót titkos fiók rejtőzött az asztal faragványai között. Hogy a kót fiók mi mindent rejteget évszázadok óta, azt nem jegyezte fel a krónika. De hogy kiváló es becses szolgálatokat tett a kót rejtek a Katolnay lányoknak, azt elképzelheti mindenki, akik csak egyszer is végig tekintett az ősanyák fiatalkori arcképein. Olyan szépek voltak valamennyien, hogy megkísértés nólkül egyik sem élhetett. Hogy miképp állták ki a kísértést, arról tanúságos példa nem maradt az utódokra, ha csak az a néhány megsárgult francia levél, amelynek 'elhalványult irása olyan lángoló érzésekről beszólt, hogy az egyik unoka egyszer odament vele annak a szép anyjának a képéhez, akihez a levél szólt ós a fejét csóválva, gondolta el: — Már ón nekem mindegy, nagymama, de én nem hiszek a té őrszemed szelidségóben. Ha te elolvastad és megőrizted ezeket a leveleket, akkor bele is égett a lelkedbe minden betü. Az a te kót szelid szemed — ón nem tudom most már — sirt ós ragyogott a titkos, bűnös boldogságtól.. . Oh, nagymama, hogy épen tehozzád kellett hasonlítanom nekem, akinek lelkén nem rezgett móg soha egy sóhaj sem abból, ami a te sziveden ugy viharzott át . . . Ez a szóba nem foglalt gondolat csaknem szemrehányás volt. Katolnay Kató 22 éves szive ítélt igy a szép anyja egy el nem temetett szerelmi regénye fölött. A titkos fiók árulkodott és a késői unokát valósággal feszélyezte, hogy külsejében szakasztott mása megtévedt szép anyjának. Legalább ez volt a familia összhangzó véleménye. Pedig ha szigorúan vesszük, a hasonlatosság csak félig talált. Alakja, vékony, magas nyaka, fejének formája, de főképp hófehér, rózsás arcbőre tulajdon az volt. A szemének bársonyos tekintete tévedésig egy. De az ajka körül még sem hasonlított hozzá. Talán csak a mosolygása. Kató gyermekasszony volt s a boldogság magaslatáról ítélt. Két éves kis l leánya ölelő karja, daliás, hü emberének imádó szerelme templomot varázsolt otthonából, ahová el nem jutott, fel nem ért semmi abból az iszapos posványból, ( amiből — messze alatta — a bün hajtott virágot. Da az idő haladt ós magával I ragadott sok mindent, amit többé vissza | nem hozhatott. Katónak férje a házon kivül is szedte már később a virágot és a csókot, nyíltan is suttoglak már egy-egy merész kalandjáról. Valószínűleg irt ő is — bár ha nem a feleségó1 nek — olyan forró hangú leveleket, a I milyeneket Katolnay Kató talált az ősanyja hagyatókában ós csodák csodája, az íróasztal titkos fiókjába is kerültek izzó, szenvedélyes sorok, amelyekkel azonban Kató már nem ment a szép anyja képe elé, hogy neki tegyen érte szemrehányásokat . . . Oh, sok minden megváltozott tizenöt éven belül! Emlékezett a változások első idejének forradalmára is. Arra a gyönyörű nyárra ós móg szebb őszi napok gyönyörteljes szenvedéseire. Csudás frissen maradt meg az emlékezetében minden. Pedig a legnagyobb fantáziájú költő se írhatott volna azoknak az időknek történetéből mást, mint egy hosszú, boldogságos, felejthetetlenül édes csóknak az elegiáját . . . A szomszéd falu ura, a fiatal Szentandrássy, gyakori vendég volt náluk, mióte Kató asszony lánya hajadonná serdült. Mikor asztán rá került a sor arra, hogy a gyermek sorsa felett határozni kellett, kinyílt az íróasztal titkos fiókja is, hogy mielőtt átadja azt leányának, benne ne maradjon valami a tizenöt évnek történetéből . . . A rejtekből egy nagy csomó levél került elő. Levelekben megirt története élete legszebb három esztendejének. Magához vette valamennyit, hogy bevigye abba a terembe, ahol az ősök képei függnek, ahol a ház egyetlen kandallója állt, mintegy kínálkozva arra, hogy hamuvá égesse a beleszórt titkokat. Mikor az első lap lobbot vetett, akkor jutott eszébe, hogy a legtökéletesebb modern regény az, amit most eléget. Csaknem mosolyogva gondolta el, hogy ha lett volna hozzá ízlése ós bátorsága, hogy kiadja névtelenül : micsoda hatást ért volna el vele ! Bizonyos, hogy kelendőségben lett volna része, mert hü képe az erkölcs mesgyójón járó, jóra ós roszra egyaránt gyönge asszonynak, akihez oly annyira hasonlítanak a többiek, de akinek finomsága, erőtlenedett lelke ezerszerte jobban átérezte a boldogságot és a szenvedést, mint amazok . . . Egyenként dobta tűzbe eleinte, egyegy sor izzó fénye ragyogott vissza rá, s ő elolvasta akaratlanul is . . . Te édes, Te Szent, te Egyetlen egy ! . . . Kísértetek száltak fel hozzá a betűkből. Csókolgatni kezdték a szemét, homlokát, belótemették ajkukat még hajának selymébe is. A lángnyelvek suttogni, beszélgetni kezdtek, megismételték neki az írott szavak értelmét ós szüntelenül fülébe csengett . . . szeretlek . . . örökre . . . te, mindig csak te ! . . . Azután egy négylevelü lóhere esett a lángok közé. Azt különösképen éppen akkor kapta, mikor ő is köldött egyet neki. Móg a szavak is, amiket hozzá irtak, csaknem egyformák voltak. Emlékszik, milyen boldoggá tette őket az, hogy ugy összetalálkozott a lelkük... Egy másik lapról szaggatva olvas le néhány sort. Féltékeny vagyok . . . szeretlek rettegve, gyarlón . . . Aztán megint . . . nem hiszem, hogy szeretsz, mert van a hitnek egy felsőbb foka : a tudás . . . Ennek a lapnak látja a folytatását is: .... És én ezt érzem. Nevezz el hiu bolondnak, önhittnek, csak ezt a tudattá vált hitet ne vedd el tőlem . . . Egy másik csomót dobott a tűzbe. Abból kicsúszott egy levél, rajta ez a bekezdés : Oh te nagy gyermek, hogyan ráismerek a szivednek minden kis vonásában önmagamra . . . Később egészen érthetően olvasta | egy lapról . . . Tisztán áll előttem immár, hogy nemcsak a lelkedet szeretem, hanem az ajkadat, a mosolygásodat, a kezed simogatását . . .