Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-29 / 78. szám

2 BÉKÉSlEGtYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 szept. 29. felkérték, hogy ő tartsa az ünnepi beszédet. Tisza gróf készséggel tesz eleget a kérelemnek. Sokan ebben pikantériát látnak, pedig hát nincs benne semmi pikantéria. Tisza magyar ember és politikus. Bizonyosan különb beszédet fog mondani, mint a nagy Barabás, a „bálványdöntő". Ezután bejelentette az elnök, hogy a Házat bizonytalan időre el kell napolni, mert hát nincs munka. És a honatyák nyugodt ábrázattal mentek sörözni, aztán ebédelni, aztán — szüretelni. A népszámlálás Békésmegyében. Értekezlet a vármegyeházán. Egyik régebbi számunkban már jeleztük, hogy Ambrus Sándor alispán értekezletre hivta össze a vármegye főszolgabiráit és jegyzőit a jövő óv elején megejtendő népszámlálás módozatainak rószletes megbeszélése céljából. Ez az intézkedés mindenképen helyesnek és célszerűnek mondható, mert az eddigi népszámlálásoknak meg volt az a közös hibájuk, hogy nem adták teljesen megbízható ós hü képét az ország népességi viszonyainak. Magyarország északkeleti részében sok ezer ember nem került bele a statisztikai kimutatásba a mult népszámláláskor abból az egyszerű okból, hogy a szülők, vagy a hozzátartozók nem jelentették be őket. Különösen sok fiu gyermek maradt ki, mert hozzátartozóik a katonaságtól féltették őket és abban a reményben voltak, hogy ha nem szerepelnek a népszámlálási iveken, akkor nem is hívják be őket katonának. Naivságukban nem gondoltak arra, hogy katonáéknál az anyakönyvi adatok az irányadók. Maguk a népszámlálók sem néztek pontosan utána, csak feljegyezték a bemondott adatokat. Ez az oka, hogy a régi népszámlálások nem voltak megbízhatók nemcsak a felvidéken, hanem úgyszólván sehol az országban, A régebben tapasztalt hibák elkerülése céljából hivta össze Ambrus alispán az értekezletet, mely hétfőn délelőtt folyt le a vármegyeháza nagytermében. Jelen voltak az értekezleten a vármegye főszolgabirái és az összes községi jegyzők. Az előadói tisztet dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző töltötte be. A körülbelül két óra hoszzáig tartott értekezlet megállapodásait az alábbiakban ismertetjük: A népszámlálást úgynevezett népszámlálási biztosok végzik. A népszámlálási biztosok mellett, tekintettel arra, hogy 1901-ben például Szeghalmon 3000 ember maradt ki a lajstromból, ellenőrző biztosok is működnek, mivel a hatósági ellenőrzés már a múltban is elégtelennek bizonyult. A községeket biztosi kerületekre osztják. Mindegyik kerületben egy-egy biztos működik. A biztosi teendők végzésére a hatóság elsősorban a tanítókat hívja fel. Oly helyeken azonban, ahol kevés a tanitó, az alispán más foglalkozású ós arra alkalmas embereket is fog biztosokká kinevezni. Egy-egy biztosi kerületbe 120-150 ház tartozik aszerint, hogy a házak milyen nagyok és népesek. Olyan helyeken mint például Csaba, Gyula vágy Orosháza egyes részei, amelyek népesebbek, még kevesebb ház is fog egyegy kerületbe tartozni. Hosszasabban foglalkozott az értekezlet a népszámlálási biztosok napidijainak kérdésével. Alapul minden biztosnak 700 lelket vett és minden lélekre szóló iv után a belterületen 7, a külterületen pedig 8 fUért. Igy tehát átlagul a belterületen napi 5 korona, a külterületen pedig napi 6 korona dij jön ki. Az alispán hajlandó a napidíj rendszer szerint kerekszámban is kifizetni az összeget, vagy pedig, ha a biztosok ugy akarják, kész az összeirt lelkek száma szerint is díjazni. Egyszóval annyiszor 7 vagy 8 fillért kapnak a biztosok, ahány lelket összeírnak, illetve ahány ivet kiállítanak. A külterületekre vonatkozólag felmerült az az óhajtás is, hogy az ott működő biztosok mellé kutyaüzőket is adjanak, mert a tanyákon mindig és joggal lehet tartani a kuvaszok és komondorok meglehetősen barátságtalan fogadásától. Erre vonatkozólag kimondotta az értekezlet, hogy követelni fogja az ebtartási szabályrendelet szigorú végrehajtását, amely szerint a kutyák nappal kötve tartandók. A külterületeken működő biztosoknak a községek tartoznak kocsit a rendelkezésű s.re bocsátani. A számláló lapokat a biztosok csak olyan családoknál hagyhatják kitöltés céljából, amelyek intelligenciájuknál fogva kellő garanciát nyújtanak arra, hogy lelkiismeretesen járnak el és kellőképen ki tudják állítani az ivet. Más helyeken maguknak a biztosoknak kell ezt végrehajtani. A népszámlálás, mint már megírtuk, 1911 január 1-től 10-ig tart. Apadása csak tikkasztó nyári melegben van, amennyiben a nap heve egy részét elpárologtatja. Hideg télen még annyiramennyire eltűrhető, mert a környékbeli gyerekeknek ingyenes korcsolyapályául szolgál. Legkellemetlenebb azonban nagy esőzések idején. Olyankor teljesen elönti a mellette elvonuló gyalogjárdát, amely napokig járhatatlanná válik és a rajta közlekedő lakosságnak . hatalmas kerülőt kell tenni miatta. A tócsa miatt állandó volt már a környékbeli lakosok zúgolódása. A vasutasokra nézve is rendkívül hátrányos, ezen kívül eldiszteleniti a pályaudvarok környékét is. A két vasút ezek miatt már régóta foglalkozik a tócsa ós az ártézi kut fölösleges vize elvezetésének kérdésével, azonban megállapodásra még nem tudtak jutni, mert a költségek körül olyan differenciák támadtak, amelyeket többszöri tárgyalás után sem lehetett elsimítani. Kedden végre megtörtónt a megállapodás. Ezen a tárgyaláson a MÁV. részéről Polgár osztálymórnök és A d 1 e r főmérnök, az AEGV. részéről pedig Sá rmezey Endre igazgató és B á n f i Miklóá vettek részt. A bizottság megállapodott abban, hogy a tócsa vizét egy keskeny csatorna által, mely a MÁV. pályateste és a temető között fog vonulni, a nagy szikes pusztán át az ottani szélesebb csatornába vezetik, a tócsát pedig feltöltik. A csatornaépítés költségeinek nagyobb részét a MAY. viseli, amennyiben neki nagyobb érdeke a tócsa eltávolítása. Nemsokára tehát eltűnik az állomás környékéről a bűzös mocsárral telt kulikgödör, hogy helyet adjon a tisztaságnak. A csabai állomás moesárának Megállapodás a MÁV. és az AEGV. között. F A csabai állomási testnek a város felé eső oldalán, a MÁV. és az AEGV. állomásai között disztelenkedik már régóta egy tócsa, mely különösen nyári melegben orrfintoritó bíút áraszt és valóságos éltető telepe a mindenféle bacillusoknak. A tócsának lefolyása nincsen sehol, táplálékot pedig mindég kap az ottani ártézi kut el nem használt vizéből és a víztorony tulömléséből. Háborgás az alsópapságban. A theologiai dékán nyilatkozata. - Fővárosi tudósítónktól A katholikus alsópapság körében nagy izgalommal tárgyalják móg mindig a Vatikánnak azt a rendeletét, amely kilenc esetet sorol föl a plébánosok fölfüggesztósére nézve. Mondják, hogy ennek a rendeletnek a betartásából semmi se lesz Magyarországon, mert az eddig érvényes kánoni pör csak hasonló esetekben foszthatta meg a plébánost állásától és nálunk uj intézkedésre semmi szükség nincs. Kérdést intéztünk dr. H a n n y Ferenc, a budapesti egyetem theologiai dékánjához és egyházjogi profeszorhoz, aki a következő fejtegetést irta a Bókésr megyei Közlönynek: A játék újból ment. Egyik fél sem nyert. A bankár kiosztotta a kártyákat, Parapulos továbbra is tartotta a bankot. — Kilenc ! — vágta ki ismét s most már a biztos diadal hangján. A bankár ingerülten dobta be kártyáját, az erre a célra szolgáló urnába. — Nyert! — szólt csendesen s felkelt, hogy más bankárnak adja át a helyet. A coruupier odatolta Parapulos elé a bankjegy halmazt s az nyugodtan, minha valamely értéktelen papírcsomót markolt volna, gyűrte a hatalmas tétet, a nyereséget öblös zsebébe. Uj bankár jött s a kártya móg mindig Parapulosnál volt. Parapulos azonban csak száz francot tett. A bankár odanyújtotta a kártyákatde Parapulos azokat elegáns mozdulat tal elhárította magától. — Pas la main 1 — s a kártyák a következő játékost illették. — Nyolcba banknak 1 A croupier az összes téteket beseperte. A görög elegáns mozdulattal felállt s elhagyta a játéktermet. Az eset óriási feltünóst keltett. Százezer frankot nyerni száz frankkal, egyetlen egy este, még Monte-Carlóban is feltünóst kelt. Még jobban elcsodálkoztak, midőn másnap este, mikor pont tizenkettőt jelzett az óra, Parapulos megjelent a Club Privó játékasztalánál. Mint nagy játékosnak, előzékenyen helyet kínáltak s ő mikor a kártya reá került, ismételte előbbi napi szisztémáját. A szisztéma bevólt. Parapulos tizet ütött három bankárt s közte egy orosz nagy herceget tett tönkre s husz perc alatt száz francból százezer frank lett. Most már ujjal mutogattak reá a Monte-Carlóba sétáló közönség. A nők, kiknek már amúgy is eléggé imponált, mest, mint valami istenre tekitettek fel reá. Még kétszer ismételte Parapulos első kísérletét s valahányszor leült, tizet ütött egymásután. A bankárok, mikor poit éjfélkor a veszedelmes görög megjelent, egymásután párologtak el, ugy hogy szinte féltő volt, hogy a görög hihetetlen szerencséje, móg megakasztja a játékot s igy maga a bank volt kénytelen a bankár szerepét adni, hogy a játák mulasztás által kárt ne szenvedjen. A bank mellett móg az orosz nagyherceg tartott ki. Az ugy látszik elő vette, hogy megtöri a görög határtalan szerencséjót. A játékosok is nagyrészt csak akkor szállingóztak már be, amikor Parapulos megjelent s a kártya sora reá került. Mert már szinte egész bizonyossággal vették, hogy a görögnek tizet kell egymásután nyerni. Kilenc este kilencszázezer francot nyert össze igy Parapulos. — Egy kerek milliót akarok szólt — azután elmegyek. Ennyire van szükségem, hogy azt a leányt, akit szeretek, elvehessem. Igy pattant ki hát a titka a görögnek s most már tudják, mire magyarázzák a bánatos mosolyt, mely kis fekete bajsza felett játszódott. Kilencszer ütött már Parapulos és épen ötvenezer frankos tétre volt benn, hogy a nyerendő százezer frankkal kikerekítse a kívánt milliót. Mindenki lázasan tekintett a kipirult görögre. Ez volt az első eset, hogy a játék izgalmát rajta is észre lehetett venni. Lehet, hogy mert élete utolsó tétje volt, lehet, hogy mert közel érezte magát a célhoz, keze lázasan vibrált a zöld posztós asztalon. A rettentő csendet a kártyák zizegése zavarta meg csupán, — Nyolc ! — vágta ki diadalmasan Parapulos, — Kilenc a banknak ! szólt a croupier s besöpörte az egész tétet. A megdöbbenés sziszenete száguldott végig a szótlan emberek ajakán. Parapulos elvesztette az ötvenezer frankos tétet. S most mintha őrület szállotta volna meg százezer frankot dobott az asztalra, Elveszett. Valamint elveszett az a kilencszázezer frank is, amit kilenc napon összenyert. Parapulos halványan kelt föl a játékasztaltól. Az egész nyeresége, meg az ő összes vagyona is ott maradt a bakkasztalon. Az orosz nagy herceg, aki kitartóan győzte a bankadást, diadalmasan tekintett a legyőzött ellenfélre. Parapulos pedig, mint a megvert kutya, szégyenkezve sompolygott ki a kaszinóból. Másnap a monte-carlói lapból értesültek a fürdővendégek, hogy Parapulos Miltiades a monte-carlói temető szomorú fűzfái alatt egy golyóval fejében hanyatlott valamely szerencsétlenül járt játékos díszes síremlékére. Az orvosok már csak a beállott halált konstatálhatták. Az „S. Congr. Consist. Cúza" (1910 aug. 20) dekretum a plébánosoknak és az örökös plébános helyetteseknek közigazgatási úton való sommás elmozdítására nézve állapit meg anyagi és alaki uj jogot. A bűnvádi úton való elmozdítás, vagyis a javadalomtól való megfosztás továbbra is megmarad, mint eddig ; de az eddig „oeconomica remotio" néven nevezett adminisztráció úton való előmozdítás (más javadalomra való áthelyezéssel, vagy csak nyugdij-évjáradékkaí kapcsolatban) van pontosan szabályozva. Az ilyen elmozdítást csakis a dekretumban világosan megjelölt kilenc esetben mondhatja ki a püspök; mind olyan részben nem is erkölcsvétséget képező esetek, amelyekben a plébánosoknak eddigi plébániáján, vagy talán semmiféle más plébánián való további működése nemjkivánatos, nem üdvös sem az egyház, sem a társadalom érdekében (anyagi jog). Másrészt ezen közigazgatási elmozdítás uj formájául az van rendelve, hogy a püspök két zsinati vizsgálóval együtt, szótöbbséggel határoz: 1. a plébánosnak a lemondásra való felszólításra nézve, 2. a lemondás megtagadása után a sommás úton való elmozdításra nézve. A plébánosnak mód adatik a védelemre és az emiitett bírák hozzájárulásával, tanuk állítása is. Az elmozdító határozat ellen jogorvoslatul az ügy felülvizsgálása iránti folyamodásnak van helye, a felülvizsgálatot a püspök és két plébános konzultor ejti meg és szótöbbséggel határoz az elmozdító ítélet megerősítése, vagy feloldása felől. Ezen felebbviteli fórum Ítélete ellen további jogorvoslatnak helye nincs, A dekretum célja az egyházi közigazgatásban eddig összeférhetetlen, alkalmatlan vagy kisebb mértékben hibás plébánosok elmozdítása körüli bizonytalanságnak látszik független gondolkodású, rószrehajlatlan egyének feltételezése mellett; továbbá a dekretum nem inhumánus, mert fenntartja az elmozditottnak a jogot papi ellátásra, ujabb javada'om adományozásának alakjában (ha csakis lokális természetű volt a helyzet tarthatatlansága) vagy nyugdíj adásával. Az említett kilenc ok hiteles szöveg szerint a következő: 1. Elmegyöngeség. 2 Egyházi tudományokban tudatlanság és járatlanság. 3. Testi fogyatkozás ós betegség. 4. A nép ellenséges érzülete. 5. A jó hirnév és közbecsülós elvesztése. 6. Titkos, de könnyen kitudható vétség. 7. Az egyházi vagyon rosz kezelése. 8. E.ayházi ügyek elhanyagolása. 9. Engedetlenség a püspökkel szemben. * Mi a célja tulajdonképpen a leg^ujabb pápai rendeletnek ? Mindenesetre az, hogy ne lehessenek plébánosok olyan emberek, akik a nép vezetésére nem valók, akik botrányt okoznak. Egyházi körökben még sem lelkesednek nagyon az újításért, Attól tartanak, hogy túlságosan nagyra növeszti a püspököknek amúgy is alig korlátolt hatáskörét. Ez pedig káros lenne az egyházra, de különösen a hívekre nézve. Az általános választóiig ligájának megalakulásaNagygyűlés a Széchenyi-ligetben. Körülbelül egy éve alakult meg báró B á n f f y Dezső vezetése alatt az általános választójog ligája, amelynek célja az, hogy a polgári társadalom egyes rétegeit olyan eszme zászlója alá tömörítse, a melyért a munkásság már évtizedek óta fáradhatatlanul harcol. A Liga budapesti központi vezetősége időnként gyűléseket tart a vidék nagyobb gócpontjaiban, a Liga fiókjainak megalakítása érdekében. Vasárnap Csabára is kiküldte az általanos választójog három országosan ismert propagálóját: dr. Á g o s t o n Péter jogakadémiai tanárt, dr. Szende Pált az OMKE titkárát és dr. K u n f i Zsigmondot, a magyarországi szociáldemokrata párt egyik vezető alakját. A nagygyűlés, melyet tulajdonképen a Magántisztviselők és Kereskedő Ifjak Egyesülete kezdeményezett, a Széchenyi-ligeti pavillonban folyt le vasárnap délután. Zsúfolásig megtelt a te-