Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-22 / 76. szám

XXXVII-ik évfolyam. 76-ik szám. Csütörtök, szeptember 22. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A politika eseményei. Békéscsaba, szept 21. Még hét napig tart a politikai élet hivatalos vakációja. Szeptember 27-én nyílnak meg ugyants újból a parlament kapui, hogy tiz heti pihenés után folytatódjék a sokat hirdetett nemzeti munka. A politikusok nagy része, vezérek és közemberek még jórészt távol vannak a fővárostól, de a kormány tagja! valamennyien együtt vannak Budapesten. Sőt hétfőn délután már meg is tartották az első minisztertanácsot. Természetes, hogy a kormány tagjai az első összejövetelükön elsősorban a nyári szünet alatt történt politikai eseményeket tárgyalták meg. Kétségkívül idetartozik a meghiusult francia kölcsön ügye is. E kölcsönügyet illetőleg egyébként Lukács László nyilatkozott a nemzeti munkapárt klubjában s a többi között a következőket jelentette ki,: — A francia kölcsönről a magyar kormánvnsk kellett lemondania, miután az agitáció Franciaországban oly nagy mérveket öltött, hogy azt tovább nyugodtan nézni nem lehetett. Nem volt szabad a franciáknak juttatni .azt az előnyt, hogy ők mondják le a kölcsönt, A magyar kormányt — véleménye szerint — ez a dolog nem érintheti, mert hiszen semmiféle tanácskozást ez ügyben nem folytatolt. De lemondásával éppen azt akarta bebizonyítani, hogy Magyarország presztízsét sérteni nem engedi. A minisztertanács tárgya volt egyébként a jövő héten Bécsben tartandó közös miniszteri konferencia s ennek kapcsán a delegációk összehívásának és az idei, valamint a jövő esztendei közös költségvetésnek ügye is, amelyeknek tekintetében Khuen-Hédervári gróf miniszterelnök kétségkívül behatóan tájékoztatta legutóbbi találkozásuk alkalmával Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElíOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 3 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lebet éuneayeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Aehrenthal gróf közös külügyminisztert A jövő esztendei magyar költségvetéssel ezúttal nem foglalkozott a minisztertanács, mert a pénzügyminisztériumban még nem készültek el valamennyi tárca pénzügyi részének a letárgyalásával. A minisztertanács —• bár nem politikai vonatkozású ügy —foglalkozott az egyre fenyegetőbb koleraveszély ügyéve! is. Ezúttal komolyan foglalkozott azzal a képtelen helyzettel, amelybe ép a magyar kormány nemtörődömsége folytán az ország jutott. Tudniílik azt látjuk, hogy napról-napra arról érkeznek jelentések, hogy ez vagy amaz állam kormánya Magyarországot az előfordult koleraesetek miatt koleraveszélyes területnek jelenti ki és a legszigorúbb óvórendszabályokat lépteti életbe a Magyarországból érkező utasokkal és árukkal szemben Ezt nem lehet kifogásolni, igaz, mert hiszen az idevonatkozó nemzetközi egyezmény alapjan járnak el. Ámde a magyar kormány részéről súlyos mulasztás forog fenn, hogy ezekkel a törvényes rendszabályokkal nem lépett fel az igazán koleraveszélyes országokkal szemben, amelyek, pedig körülgyűrűznek bennünket. Nem hallottunk aról, hogy a magyar kormány igy járt volna el Oroszországgal szemben, ahol több, mint százezer kolerás megbetege, dés és ötvenezernél több halálozás tör. tént, vagy Romániával szemben, ahol ; több a koleraeset, mint nálunk, OlaszI országgal szemben, ahol egész vidékej ket pusztít a járvány, vagy pedig Ausztriával szemben, amely pedig a legperfidebb módon bánt velünk, holott ott | előbb volt koleraeset, mint nálunk. Ma ugy állunk a világ előtt, mintha egész ! Európában csak Magyarországon volna kolera. Bécsben is tanácskozás volt a közös hadügyminisztériumban, amelynek anyaLaptulajdonos : SZIHEX.S7.KY JÓZSEF. gát azok a katonai kérdések tették, amelyek az őszi törvényhozási időszak megkezdésével aktuálisakká lesznek. A tanácskozáson a közüs hadügyminiszieren kivül résztvettek Hazai és óeorgi honvédelmi miniszterek is. Kétségtelen hogy ez aktuális kérdések alatt azok értendők, amelyek a jövő hónapban összeülő delegációk elé kerülnek. Természetesen ismét ujabb milliókról van szó, amelyeket a hadügyi kormányzat mindenféle cimeken kérni fog a delegációktól. Sőt Bécsből már be is harangozzák, hogy : miről lesz szó és pedig meglehetősen ravasz formában. Azt jelenti ugyanis a í bécsi hírforrás, hogy a hadügyminiszter í eredetileg erre az évre száz millió ko; rónát akart a hadsereg és hatvan mil! liót a haditengerészet számára. De ezt ; az összeget — teszi hozzá — valószínűleg le fogják szállítani a hadsereg számára huszonöt millióra s a haditengerészetnél harmincöt-negyven millióra. Szóval örvendjünk, hogy a hadügyminiszter kegyesen el fog engedni ezúttal száz milliót I De hogy örömünkben meg ne hasadjon a szivünk, azJ iránt siet megnyugtatni a bécsi hírforrás, hogy annál nagyobb lesz azonban a j hadügyminiszter követelése az 1911 évre, ! mért ennek az évnek a költségvetésébe | a kétéves katonai szolgálati költségeit is be fogják számítani. A törvényhatóságok és a kivándorlás. Fontos miniszteri rendelet. Most, hogy a mezei munkák dandárjának vége van, fokozottabb mértékben indult meg országszerte a kivándorlás. A szerencsétlen munkások nyári keresményüket nem arra fordítják, Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. hogy maguknak belőle idehaza olyanamilyen megélhetést biztosítsanak, hanem hallgatnak a lélekkufárok csábitó ígéreteire, akik aranyhegyeket rajzolnak vágyakozó szemeik elé ott, tul az Óceánon. Nem elég nekik az a szép összeg pénz, melyet a nyár folyamán szereztek s amely elegendő volna arra, hogy családjukkal együtt igényeiknek j megfelelő módon elélhessenek belőle, ! ők többet akarnak. Nem riasztják vissza ' Amerikától őket azok a megrázó, szomorú képek, melyeket a lapok rajzol' nak minduntalan szemük elé a kivánj dorlott munkások rettenetes sorsáról, : akik a szó szoros értelmében véres ve| rejtéket izzadnak a fárasztó nehéz munkákban azért az aránylag kevés díjazásért, melyet a lelketlen, munkauzsorás amerikai vállalkozók követelnek tőlük. Nem használ a szép szó, az intelem, ők csak a kivándorlási vigécekre, a hajóstársaságok titkos ügynökeire hallgatnak és mennek kifelé. Nyári keresetük, nek legnagyobb része rámegy a nagy útra, családjukat csaknem nyomorban hagyják idehaza, de azzal ők nem törődnek. Viszi őket a pénzvágy, a hamari meggazdagodás olthatatlan szomja. Szomorúan kell regisztrálnunk, hogy Békésmegye az utóbbi pár óv alatt az országnak azok közé a vármegyéi közé emelkedett, amelyekben legnagyobb a kivándorlók arányszáma. Szinte hihetetlenül hangzik ez. Hogy a kopár, a terméketlen felvidéki megyék lakosai kivándorolnak, az még érthető és megmagyarázható, mert hiszen azokra télen C3ak a nyomorúság és az éhhalál veszedelme vár. De hogy Békésmegyéből miért vándorolnak ki olyan sokan, az igazán szinte megmagyarázhatatlan. Ezt a földet hirdetik az ország Kánaánjának, széltibe beszélik, hogy talaja egyike a legtermékenyebbek az egész világon : r-ékésmegyei Közlöny tárcája. Margit-dalokból. i. Oh be szép volt nékem az ősz, Könnyem se hullt, lelkem se fájt; Azt sem tudtam, a költözők Elhagyták-e a rónatájt ! . . . Azt sem tudtam, melyik virág Mikor halt meg kis kertemben . . . Sohasem volt ily szép ősz még Életemben ! Oh be szép volt nékem a tél, Kicsiny szobám tündérkert lett. A lelkemnek legszebb álma Fehér rózsát hozott, termett . . . Fehér rózsát, eper ajkat, Csókolgattam tűzben égve . . . Sohasem volt szebb életem, Mint a télbe! . . . Hát most e szép tavasz-álmok, Virágnyílás idejében. Egész utcánk diadalát, "! Ugy pompázik hófehérben, p: Minden virág azt susogja, Feléd intve, csókot hányva; Náladnál a tavasznak sincs Szebb virága! Oh be szép lesz nékem a nyár, Pitty-palattyol dalos szavad. Búzavirág és pipacs lesz, Mit kezecskéd nekem arat. Én meg szívem fölé tűzöm Örök nyíló bokrétának, Hogy sohase legyen vége Majd nyarának! II. En ma is az álmok világában élek, Én ma is az vagyok, aki régen voltam Én az életemet ilyennek álmodtam. Nem vesztettem én el színes ábrándjaim. Engem a dal ma is el-elringat lágyan, Lefektet, elaltat rózsás nyoszolyában. Ha szemedbe nézek, fehér kezed fogom, Ébren vagyok, mégis álmaimnak élek . . . E legszebb álmomért nem bánthat az élet! Domby Béla. A fiu. Irta: Dóra. Bejött a könyvével ós az asztalhoz ült szembe az anyjával. — A szobám kályhájában kialudt a tuz, anyusom. De itt is lehet talán tanulnom. — A szobalány majd begyújt. — Nem, kérlek ne ! — kiáltott idegesen a fiu. Komoly, kissé sáppadt arcát hirtelen pir borította. — Hadd, kórlek, úgysem maradhatok soká. Az anyja visszaült a helyére ós látszólag közönyösen folytatta a kézimunkáját. A lámpafénye egyenlően világította be az asszony fáradhatatlanul öltögető fehér kezét ós könyvébe mélyedt fiu szőke fejét. Az ablakon beszűrődött az utca zaja. Benn a szobában oly nagy volt a csend, hogy szinte hallani lehetett a kót ember szive dobogását. — Most kell megtennem ! — súgta hevesen a fiúé. — Most következik be! — dobogta nehezen és tompán az anyáé. A lesütött szemöldökök alól lopva pillantottak egymásra. Az asszony szomorú arca a várakozás alatt megélénkült. Ajkát összeszorította ós a keze gyorsabban működött. — Mit vársz anyus? — kérdezte a fiu. Az asszony összerezzent, azután mosolyogva mutatta. — Nem ismersz rá ? — kérdezte. Jobban megnézte a fiu a puha, fehér anyagot. Azután egyszerre gyermekes mosoly ömlött el komoly arcán. — A régi kis hálóköntösöm! Az asszony bólintott. — Még jó lesz Magduskának, csak csekély igazítás végzett rajta. A kelme még kibírja. Hiszen oly hirtelenül nőttél ki belőle. A fiu letette a könyvet ós kezébe vett egy darabkát a puha, fehér anyagból. Többször végig simította. — Mily puha! Nagyon szerettem régen a puha bársonyosságát ós fénytelen fehérségét. Mindig reád emlékeztet anyám ! A nyugodt biztosság boldog érzete ós gondok elmúlására. Az aszony mosolygott. — Mint kis gyermeknek is voltak gondjaid! Mindent nagyon komolyan vettél. Éppen ugy, mint ón. És a gondjaidat el is kergette a puha melegségével a fehér hálóköntös. Mikor este lefektettelek ós reád adtam, kis, vastag fehér kacsódba fogtad puha, fehér szövetét ós megcsókoltad! Annyira örültél, hogy viszontlátod régi cimborádat. Az asszony folytatta a varrást. A fiu elgondolkozva nézte. Ugy érezte, mintha a kis puha szövetből újra szivébe lopóznék az anyai szeretetbe vetett rendithetetlen bizalom. A szavak azonban torkán akadtak, ha anyja ráemelte jóságos, tiszta szemét Oh ! Ilyen vallomás ! . . . — Különös, — kezdte újra mosolyogva az anya, — bolondos kis fickó voltál. Vad ós dacos, néha bosszankodtam miattad. És sohase engedtél, sohase ismerted be a hibáidat, ha követelték. De este ágyacskádban megváltoztál. Ha I fehér vánkosodon feküdt aranyszőke fejecskéd, rögtön észrevettem, ha nem volt rendben valami. Gondolataidat csirájában ismertem meg s figyelemmel kisértem, mint nőttek, izmosodtak ! Föléd hajoltam a kicsiny ágyban és ha szivecskédet nyomta valami, mindent meggyóntál. El se tudtál volna aludni máskép 1 Régen volt, de eszemben van mindig! ... Csend lett megint. Az asszony tovább varrt. Szép, sápadt arcán kigyúltak a rózsák. Várta, hogy a fiu beszéljen ; érezte, hogy valami nyomja a lelkét. Néhány hete megváltozott az ő nyílt lelkű gyermeke! Valami idegen, kinzó érzés fogta el! Kerülte az édes anyja tekintetét és sápadt lett. Szótlan, álmodozó, olykor érthetetlenül hevülókeny, szinte brutális, majd meg tuláradóan kedveskedő, hízelgő, simulékony. De sohasem szólt semmit. Ha apja kérdezte, mi baja, idegesen felelte, hogy semmi. Az iskolai rabszolgaság után egyszeribe korlátlan szabadságba került. Nem volna csoda, ha megrészegednék tőle ! Ha fiatal, forrongó érzelmei bajba sodorták volna ! De jól ismerte ! Saját jószántából kellett beismernie mindent. Nem használt itt se kérés, se harag! Az asszony felsóhajtva összerakta varrását ós felállt. A fiu felpillantott a fehér, puha szövetdarabról, mellyel eddig játszott és mellényzsebébe csúsztatva azt, ő is felállott. Áz ajka fehér lett. — Anyám, — mondta — ma estére... megbeszéltük... néhányan találkozunk... Az asszony ijedten állt meg, de szivében azért öröm támadt, hogy végre világosság lesz közöttük. Valami másodrangú vendéglőt emiitett a fiu. — Da ninc3en pénzem! — tette hozzá.