Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-18 / 75. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 75-ik szám. Vasárnap, szeptember 18. BEKESBE&YEI K8ZL0NY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElfOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSHzetni bármikor lebet évneflyeden belül is. Egyes szára ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A politizáló tőke. Békéscsaba, szept 17. Még a nyár folyamán a magyar országgyűlés törvényt alkotott, mely felhatalmazza a kormányt, hogy 560 millió korona kölcsönt vegyen fel. Ebből 215 millió korona a mult évben kibocsátott és az idei év végén lejáró 4 és fél százalékos kincstári utalványok beváltására, mintegy 81 millió korona államvasuti és egyéb beruházásokra és 264 millió korona a pénztári készletek kiegészítésére szolgál, miután az előző években ennél sokkal jelentékenyebb összegek olyan beruházási és hadügyi kiadásokra, melyek hitelmüveletek utján lettek volna fedezendők, a pénztári készletekből előlegeztettek. A törvény egész szerkezete és különösen megokolása mutatják, hogy a mostani kormányt annak benyújtásakor miféle intenciók vezették. Meg akarta szerezni a törvényhozás felhatalmazását, hogy az ország hitelszükségleteit a szükséges mértékben és időben, a pénzviszonyok kedvező alakulásának kellő időben való felhasználásával az országra legelőnyösebb feltételek mellett kielégíthesse. A javaslat benyújtásánál semmiféle előzetes megállapodásra valamely pénzügyi vagy bankár csoporttal nem támaszkodott. Ez a törvény szövegéből az elhev lyezésre vonatkozó rendelkezések fakultatív módjaiból, a javaslat megokolásából a bizottsági és parlamenti tárgyalásokból világosan kitetszik. Éppen ilyen világosan és határozottan konstatálhatjuk, hogy a kölcsönt részben, vagy egészben a francia piacon helyezze el, tárgyalásokat nem indított, de még előzetes puhatolózó lépéseket sem tett. Az igazság az, hogy az előző kormány indított tárgyalásokat egy kölcsön ügyében, mely kizárólag a francia piacnak volt szánva. Ezek a tárgyalások félbenmaradtak akkor, a mikor a parlamenti viszonyok megromlása a kölcsönmüvelet perfektuálását lehetetlenné tették. Vájjon felmerült-e illetékes helyen az a gondolat, hogy az előző kormány által félbehagyott tárgyalások fonalát újból felvegyék, nem tudjuk. Am ha fel is merült, ma már bizonyos, hogy Lukács László pénzügyminiszter arról a gondolatról, hogy a megkötendő magyar kölcsön kötvényeit a francia piacon helyeztesse el, végleg és visszavonhatatlanul lemondott. A pénzügyminisztert erre az elhatározásra nagyon nyomós okok indították. Bármily előnyösnek és kecsegtetőnek látszott is Franciaországgal egy szorosabb pénzügyi és gazdasági összeköttetés, bármily szívesen látták volna Magyarországon a két nemzet közötti rokonérzésnek ilyen uton való megerősödését, erről a kísérletről ezúttal tanácsosabb volt lemondani. A francia közvéleményben ez idő szerint, kétségkívül mesterségesen szított, de nagyon különös áramlatok vannak. A francia tőke, ha frankjait elhelyezni kívánja, nem elégszik meg a biztos befektetéssel, hanem egyúttal nagy politikát is akar csinálni. Hogy a mérvadó francia körökön mennyire vett erőt ez a különös áramlat nem tudjuk, de Magyarország igazán nem tartja szükségesnek, hogy belső politikáját és nemzetközi viszonyait ilyen kalandos cenzúráknak és megítéléseknek tegye ki. Az ilyen közbelépésre Magyarországnak oka sincs, kedve sincs, szüksége sincs. Refüről, kudarcról beszélni ez alkalomból vagy tudatlanság és tájékozatlanság, vagy bűnös roszhiszemüség. Lukács László egész eljárása példája az államférfiúi előrelátásnak. Magyarország régi és kipróbált pénzügyi összeköttetései zavartalanul fennállanak az ország pénzügyi helyzete pedig olyan, hogy a kölcsön elhelyezésének helyét, idejét és módját nyugodtan megválaszthatjuk. A csabai ev. egyház képviselőtestület választó szabályrendelete. Az egyházkerületi közgyűlés. Áchim L. András és vezérkara a karzatra utasítva. A bányai evang. egyházkerület közgyűlése csütörtökön tárgyalta a csabai evang. egyház módosított szabályrendeletét, mély az egyházi képviselőtestület tagjainak választásáról szól. A tárgy a békéscsabai ág. h. ev. egyházra nézve nagyon aktuális volt; rnert ha a szabályrendeletet elvetik, a legközelebbi választás a régi módon ejtetett volna meg ós a demagógia teljes fényben ragyoghatott volna. A közhangulat nem nagy rokonszenvvel fogadta a békéscsabai javaslatot. Alattomos kezek ezer kószahirt juttattak a távol álló közönség közé. Valóban szinte lehetetlenségnek tartottuk, hogy a javaslat tető alá kerüljön ós ez a régóta húzódó ügy kedvező elintézést nyerjen. Az egyházi rend emberei — difficile est satyram non scribere — különösen két férfiúnak tartoznak hálával, hogy régi óhajuk megvalósult s e férfiak : ifj. K o r e n Pál törökbecsei lelkész és Á c h i m L. András Békéscsaba közbecsülósnek örvendő országgyűlési képviselője. Az elsőnek beszédje, a másodiknak viselkedése mindenkit, még a javaslat legnagyobb ellenzőit is, meggyőzte arról, hogy a békéscsabai evang. egyháznak égető szüksége van a javaslatra, nehogy a demagógok a saját eszközökké aljasitsák az apák drága örökségét, az egyházat. Reggel kilenckor gyülekeztek a kerület közeli és távoli részeiből összesereglett gyűlési kiküldöttek a deáktéri ev. terémben. Közvetlen a gyülós megnyitása előtt bevonult a terembe, gomblyukában piros szalaggal Áchim L. András és csabai hű követői: Kaczko M., Zelenjanszky D. János, Meliska Pál Maczák György, Majan János Nópegyleti szolga és néhány vitéz. Már ez a kihivó bevonulás is megbotránkozást keltett a gyülós tagjai között, kik megütköztek azon, hogy már tavaly is megengedték a szónoklást olyanoknak, kik minden mandátum nélkül betolakodtak a gyűlésterembe. A bányakerületi elnökség leereszkedő szívességgel fogadta az alázatoskodó és szerénykedő népvezért. Megnyílván a közgyűlés, mely első sorban az egyetemes közgyűlésre követeket küldött, első tárgynak a békéscsabai javaslatot vették elő. Az előadó ismertette a szabályrendeleti javaslatot és előadta a jogügyi bizottság határozati javaslatát, mely szerint a szabályrendelet egy-két pontja nem egyeztethető össze az Eh. Al. bizonyos paragrafusaival, vannak banne ellenmondások ós szövegezése sem eléggé pontos, miért is az egész javaslat visszaszármaztatandó a gyülekezethez teljes átdolgozás végett. Dr. S a i 1 e r Vilmos gimnáziumi felügyelő, hosszabb be-:zódben fejtegette, hogy a szabályrendelet az E. A.-nak teljesen megfelel. Szeretné, ha az előadó ur kimutatná, hogy mik azon ellenmondások a békéscsabai evang. egyház többrendbeli szabályrendeleteiben, melyek a szerkezeti hiányok. Melegen ajánlja a közgyűlésnek a szabályrendelet elfogadását. Dr. Zsilinszky Endre annak előrebocsátása mellett, hogy a csabai egyház mindkét szabályrendelete, amely tárgyalás alatt van, szorosan a kerület tavalyi utasításai keretében készült s Békésmegyei Közlöny tarcája. Látogatás. Meglátogatlak én majd, egyszer, Borongó őszi délutánon, Fekete lesz az égbolt akkor És fekete lesz minden álom Sötét viharzó érzésektől, Szememben villámok cikáznak ... Óh, én leszek a réme akkor A nagy, bosszuló éjszakának. Felébredt bennem minden emlék, Az élettipró ősi átok . . . Óh jajj neked, óh százszor is jajj Amikor majd elébed állok ! A nézésemmel leigázlak, A hangom a szivedbe markol, Zokogni fogsz te földre hullva A bosszúálló pillanatkor. Hangomban sir a szenvedések Minden sikongó vészmadár ja .• Benned pusztult el mindörökre A lelkem legszebb álmodása. S te sirsz majd. A szived fölenged, Leszel a régi bájos gyermek, Reám veted tündérvilágát Könnyekben uszó szép szemednek. t s akkor én, a bosszú réme Viltámütötten földre hullva, Megesküszöm a mindenségre Hogy csak téged szeretlek újra . . . Aztán jövök megtörve, némán, De lángol lelkem büszkesége S az érted égő szenvedélynek Akkor lesz esak örökre vége . . . Gulyág József. Sátán grófnő. Irta : Jean Rlchepin. Dinamitról, társadalmi forradalomról, nihilizmusról folyt a társalgás. Még akit a politika alig érdekelt, az is elmondta a véleményét. Némelyik fel volt háborodva, a másik filozofált. Egyesek fölényes mosollyal próbálták a kórdóst elintézni. — Bah, — tréfálkozott N. - Ha egyszer a levegőbe repülünk, majd megtudjuk, hogy esik az. Tán móg kel| lemes is. Mindeneseire az a fődolog, ! hogy jó magasra repüljön az ember. — Egyáltalában nem fogunk repülni, — szakította félbe G. — Mindez regénybe való mese. — Ön téved kedvesem, — szólt Jules de C. — Csak regényesen hangzik. Dj ez az istenverte nihilizmus telve van ilyen regényes vonásokkal. Nem szabad hinni neki. Ha ugy visszagondolok, hogyan ismerkedtem meg annak idején Bakuninnal . . . Tudta róla mindenki, hogy szívesen mesél eseménydús élete élményeiről. Körije sarjgléttek s áhítattal hallgatták S ő elkezdte: — N .polyba egy szép napon Nirska M. grófnővel találkoztam, e?zil a különös asszonnyal, akit általában Sátán grófnőnek neveztek. E őször a kiván csiság vonzott hozza, majd hamarosan belé szerettem. Nem azér

1, mintha talán szép lett volna. Az orosz nő faji sajátságai mind hiányoztak róla. Sovány volt ós lomha. Arca sáppadt, duzzadt. Szóles arccsontok, kozák orr. De a társalgása elragadó volt. Bizarr, komplikált, volt valóságos bölcsész, megrakva tudással — sátáni módon. Ez a szó fejezi ki legtalálóbban azt, amit mondani akarok : ő a roszszat magáért a rosszért szerette. Örült a más gonoszságán. Szívesen vetette el a bün magvait, hogy aztán lássa érésüket És mind ezt nagyban, óriási mórtékben. Egyes embert megrontani, az nem elégítette ki őt; csak olyan unalmas időtől tós volt. Az volt a becsvágya, hogy a tömegre tudjon hatni. A Caligula hires mondása illett volna az ő szájába is. Ö is azt kívánta, bár lenne az egész emberi nemnek egyetlen feje. Da nem ám azért, hogy leüthesse, hanem, hogy a „nihil" bölcsószetét ápolhassa benne. Ilyen rémségnek ura ós mestere lenni,' milyen kisértós! S én elhagytam magam csábítani, neki vágtam a kalandnak. Az ut tisztán állott előttem: az ő perverzitását, satanizmusát kellett letrombolni. Adlam tehát a sátánt. — Igen, mondtam. Mi írók vagyunk a gonoszság legjobb segítőtársai. A mi írásaink méregre válhatnak. Az úgynevezett tény-embarek csak elsütögetik azokat az ágyukrt, amelyeknek torkát mi töltjük meg. Csak formulákkal lehet a világot pozdorjává zúzni. A formulákat pedig mi találjuk ki. — Igaza van, mondta egy napon. Es ez az, fájdalom, ami Bakuninban hiányzik I Ezt a nevet sokszor hallottam a szájából. Kértem beszéljen róla. Szívesen ráállt; nagyon jói ismerte azt az embert. — Alapjába véve, — és itt kicsinylőleg fintorította el arcát, — ő olyan Garibaldi-szerű tehetség semmi egyébb. I Gúnyosan mesélte el a barikádok ós börtönök odisszeáját, amelynek Bakunin legendás hirót köszöni s amely csak egyszerű, közönséges történet; azt a szerepet, amely Prága ós Drezda for- i radalmárainál játszott, fogságát Olmütz- j ben, a Péter-Pál erőd kazamatáiban Schlüsselbiirgban, Szibériéba való száműzetését, az Amur folyón át japán hajón, történt csodás megmenekülését Yokohámába San-Franciskón keresztül, majd megérkezését Londonba, ahol aztán átvette a nihilizmus vezérletét. — Lás&a, mondta mosolyogva. Ő mindennek előtt egy kalandos multu férfi. Most pedig már vége a kalandoknak. Tobolskban megházasodott. Elnyárspolgárosodott! Különben neki nincsennek is önálló gondolatai. Az egyetlen szálló ige, mit valaha eltalált, a „Föld és szabadság", az is Herzent 1, a Kolokoi*) pamfletistájától származik. És móg ez sem tartalmazza azt a végleges, általános formulát, amit ón dinamikus formulának szeretnék nevezni. Bakunin legjobb esetben is csak városok gyujtogatója lenne! Én szívesen lettem volna az; de ő nem vett engem komolyan. Céltalan lenne, ha belemennók azokba a lélektani finomságokba, amelyek a grófnő iránt érzett szenvedélyeim lefolyását színessé tették. Épp ilyen céltalan lenne az is, ha azt az ingert ecsetelném, amelyet napról-n^pra hatalmasabban gyakorolt vágyakozásomra. Már gyötrő kinná lett. Annál is inkább, mert ez a nersus nő az erény valóságos vadságával állott nekem ellent. A legvadabb satanizmus egy hónapja után beleláttam a kártyába. Tudják, mit vett a fejébe? Hogy engem tesz meg annak a súgónak, akit ő Bakunin részére oly szépen megálmodott. Szerelmi őrületem, amelyet ő szándékosan nem csillapított, föltótlen hatalmat biztosított neki arra, hogy engem, az in p9ttot súgót sugalmazza. Ez ugy-e ugy hangzik, mint az őrület, mint Ponson du Terrail ? S mégis ez a való igazság.