Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-10 / 55. szám

XXXVII-ik évfolyam. 55-ik szám. Vasárnap, julius 10. BEKESHE6YEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElfOFiZBTÉSl DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évneayeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. • Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Osztrák kapzsiság. Békéscsaba, julius 9. Mind erősebb és erősebb a panasz, mely osztrák szomszédaink kapzsisága, magyargyülölete, a magyar érdekek elleni féktelen agitációja s általában védtelen országunk kizsákmányolása ellenében felhangzik. A gyárváilalatok, az ipartelepek, melyeknek versenytársai az osztrák gyárak, ipartelepek, a mágnások, kiknek Ausztriában dolguk akad ugy a magánzók, mint a hatóságok ellen jogos felháborodásuknak adnak kifejezést ama bánásmód ellenében, ahogyan őket azok kezelik s minduntalan hangoztatják a kellő retorzió alkalmazását, de természetesen mindezideig hasztalannl, mert a kormányok kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a magyar ipart és kereskedelmet az osztrák féktelenkedések ellen megvédelmezze. Szinte hihetetlen az a merészség, mellyel az osztrák kormány egyenesen a magyar érdekek ellenében, az osztrák miniszter tarifakedvezményeket mert igérni az osztrák szénmilliomosoknak, — horribile dicíu ! — a magyar szénipar rovására. Aki ilyet csak igérni is merészel, az vagy őrült vagy teljesen bizonyos abban, hogy igéretét be is tudja váltani. Minő szomorú viszonyokat mutat ez az egyetlen példa is, minő rossz kezekben lehettek a magyar érdekek akkor, mikor egy osztrák miniszter ilyet mer igérni s a hogy az előzmények mutatták, meg is tudott volna csinálni. Az osztrákokkal kötött kereskedelmi szerződésünkben minden vonatkozásukban körül vannak irva s meg vannak állapítva azok a pontozatok és módozatok, melyek mellett a kereskedelmi viszonylatok szabályozást nyertek. De mig egyrészt a magyar részről ezek a pontozatok szigorúan nemcsak betartatnak, hanem a mi természetes is, maga a szerződés szelleme is érvényesül, addig osztrák részről minden alkalmat megragadnak, hogy a szerződés pontjait érdekük szerint kijátszák, hogy rést üssenek annak megállapított szabályain s kijátszák ott, ahol csak lehetséges a magyar érdekeket. A magyarok ügyetlenebbek is lévén s nem rendelkeznek azokkal a furfangokkal, melyekkel az osztrákok már csak azért is, hiszen sokkal régebbi kereskedő nemzet, mint a magyar s igy a szerződések csalafinta kijátszásánál több gyakorlattal birnak, mint kizsarolt, kiuzsorázott szomszédjuk és szövetséges társuk, a magyarok s igy mindig és minduntalan ők vannak fölényben azokban az apróbb és nagyobb ravaszságokban, melyeknek tulajdonképpen két becsületesen szerződő és becsületes szerződő fél között sohasem szabadna s másutt nem is fordul elő. Az egyes magyar kereskedőket, kik marhakereskedést folytatnak Bécsben, s legújabban a bécsi tőzsdét látogató magyar gabona kereskedőket osztrák földön is megadóztatják, noha a kereskedelmi szerződésben nyiltan ki van tüntetve, csakis egy helyen és pedig ott ahol kereskedelmi telepe van, lehet megadóztatni. Ha azután a magyar kereskedő, orvoslásért az osztrák bírósághoz folyamodik, mint ahogy azt meg ís próbálták, akkor verik el rajta csak igazában a port, mert az osztrák érdeket szem előtt tartó birák természetesen nem az ő pártjukon áll kérelmeiknél. Igy aztán hova tovább oda fejlődik ez a viszony, hogy az magyar részről teljesen tűrhetetlen lesz s bizonyára elkeli következnie annak az időnek, amikor végre a magyar kormány sarkára állva, egyszeribe véget vet annak a lehetetlen állapotnak, mely a két szövetséges ország között jelenben fenáll. Ha Ausztriában azt hiszik, hogy a jelenlegi kormány óriási többsége arra szolgál, hogy az osztrák érdekek előmozdítója, a magyar érdekeknek pedig megnyomorotója legyen, akkor óriási tévedés áldozata, mert a parlamenti többséget nem olyan szedett-vedett férfiakból álló gyülevész banda képezi, amely hajlandó jó pénzért és szép szóért hazáját elárulni s kiszolgáltatni az országot az osztrákok határtalan kapzsiságának és lelkismeretlenségének. Bizonyára módot talál az uj kormány, hogy körmére koppintson az osztrák uraknak s megmutassa, hogy tényleg megérdemelte az ország bizalmát, mert annak érdekeit tartja szem előtt. Ha nem igy történnék s ez a kormány is oly lagymatagul képviselné a magyar érdekeket ott tul a Lajtán, mint az Istenben boldogult koalíciós kormány, akkor ennek a kormánynak is olyan szégyenteljes és dicstelen bukást merünk jósolni, mint az előtte levőnek. Hisszük és reméljük azonban, hogy nem igy fog történni, a kormány és elsősorban az ország érdekében. A Ház és egyebek. — Budapesti levél. — Még alig kezdte meg uj parlamentünk működését, máris felmerül ugyanaz a jogos panasz politikai köreinkben, mely panasz a régi szabadelvű kormány alatt is napirenden volt, hogy a képviselők nem tekintik képviselői mivoltuk kötelességének azt, hogy ne csak a napidijakat szedjék fel a Ház pénztáránál hanem naponként és pontosan részt vegyenek a parlament ülésein is. Még alig kezdődött meg az ülésszak, s már is annak a veszélynek teszik ki a Házat, hogy az az ellenzék próbakérésére határozatképtelenné válik a képviselők részvétlensége következtében. Ha már az első időkben ily kevés érdeklődóst tanúsítanak a tisztelt honatyák, hogy határozatképességhez szükségelt összesen 100 képviselő jelenlétét sem tudják betartani, Uram Istenem, mi lesz a jövőben, amikor a folytonos ülések következtében tényleg kifáradt idegek és fizikumok valósággal fárasztó munkát rónak majd a t. Házra ? Reméljük azonban, hogy az a tisztes tábor, amely most a Ház tagjaiból összetoborzódott, nem hozza azt a szégyent az országra s közvetve megbízóikra, hogy az ő távolmaradásuk miatt az ország ügyei nem intéztethetnek s elodáztatnak a legfontosabb lótórdekót biztosító kérdések. Egy ismert jokey, Janek, automobil őrültségében halálba visz egy tehetséges ós sok reményre jogosító fiatal embert. Azt hihetné az ember, hogy ennek természetes folytatása a jokey megrendszabályozása s természetes megbüntetése. A közönség természetesen nagyfokú érdeklődést tanúsít az eset iránt, hiszen a kedvenc lovasáról van szót aki annyi nagy dijat ós oly sok pónz» szerzett már a benne bízóknak. A rendőrség pedig csakis a napisajtó éber figyelme s szorítására tartóztatja le a nagyurak kegyeltjót. Az automobil hóbort eme tipikus képviselője érdekében ppdig mindent megpróbálnak, hogy kiBékésmegyei Közlőn; tarcaja. Vívódások. — Elbeszélés. — Irta : Komlódy János. A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. I. Kelemen meg se irta, hogy jön. Csak egyszer betoppant. Váratlanul. — Szervusztok, drágáim. — Szervusz Pali! — mondta az asszony meglepetve és örömmel. Kelemen letette a kézitáskáját. Az asszony odalépett hozzá, megölelte és megcsókolta, gyöngéden megveregette a vállát. — Kedves Palkó ! ... Na ez már igazán meglepetés — szólt mosolyogva az asszony. — Nem írsz, nem beszélsz a telefonon, csak egyszer betoppansz. És most itt fogsz maradni vagy négy hétig. Ugy-e ? — Nem lehet. Nem maradhatok szivem. Tanulmányútra kell mennem... — De kár ... — mondta sajnálkozva az asszony. — Pedig most itt akartalak tartani sokáig . . . — Nem lehet Jolán — mondta komolyan Pali. — Nem lehet . . . Hanem majd legközelebb hosszú időre jövök. Itt leszek négy hétig is, ha tetszik. — De hol van Pista ? — Éppen most ment el ahogy jöttél, jönni fog azonnal, — felelt az aszszony. — Addig baszólj valamit. A létről, a terveidről. — Jó, — mondta jókedvűen Pali. — Beszélgessünk addig. Jolán kinyitotta az ablakokat. A kert felől friss levegő és virágillat jött be. Aztán leült Pali mellé ós gyöngéden, szeretettel kikérdezte. Okosan megbeszélte a terveit. Komolyan megfestették a jövőt. Egy óra tájban kopogás hallatszott. A nevelőnő jött a fiúval: a kis szőke, 1 barnuló Bandikával. Pali odalépett hozzá, felkapta ós össze-vissza csókolta a fiút; aztán bemutatkozott a leánynak. Fiatal, egy kedve szerint való szép, hamvas arcú leányt látott maga előtt. Hosszú férfias kabát volt rajta. Kelemen csak okos szemében és főjenek szépségében gyönyörködhetett. És ugy érezte Kelemen, hogy ebben a percben kellemes és csodálatos változáson ment keresztül. A szive mintha melegebb lett volna. Az arcát mintha egy friss ós illatos kéz végig simította volna. Egyszerre mosolyogni kezdett. Nemsokára csengetés hallattszott. Jolán kifutott a férje elébe és boldogan, kacagva vezette be. — Paii! — mondta melegen Horty ós jókedvűen megfogta kezét és megcsókolta a fim. — Da örülök, hogy itt vagy . . . Kedves Palkó ... te vagy a legkedvesebb fiu a világon. Ebéd utan Kelemen felkelt és lement a kertbe. A kert tele volt virággal, az úttól jobbra, álmos, sürü-lombú fák lustálkodtak. Az árnyékban egy magányos padon ült Giza valami könyvvel. Kelemen odament. — Mit csinált Giza? — mondta. — Tanultam. Az őszszel tanítónői vizsgát akarok tenni. Elhallgattak . .. — Miért nem iratkozik be egy intézetbe ? — kérdezte Pál később. A leány őszintén és okosan felelt: — Nincs senkim. Az apám és anyám régen meghaltak. Még kicsiny voltam, amikor meghaltak. A nagybácsim taníttatott eddig. Most már magam is képes vagyok rá. Még egy vizsgám van hátra. Szeptemberben. Megint hallgattak. A leány elnézett az udvar felé. Pali odafordult és megfigyelte. Giza finom és kedves volt. Kelemen ugy érezte, hogy valami forró, boszorkányosfényességbe merült a szive. A fák csöndesen álmodoztak mellettük és ők a jövőbe merengtek el . . . A leány visszafordult. — Hány óra lehet ? — kérdezte halk, fátyolozott hangon. Kelemen megnézte az óráját. — Mindjárt öt lesz. — Akkor nekem föl kell mennem a Bandikához, — mondta szelíden a leány. Giza felment Sietve ment. Pali kábultan, kitágult szemekkel nézett utána. Azután lefeküdt a fűbe és gondolkozni kezdett; és nagyon eltökélt magában valamit. Azt, hogy feleségül fogja venni Gizát mindenáron. Másnap délelőtt újra lement a kertbe Kelemen. Ott találta Gizát. Kelemen gyöngéden megfogta a kezét. A leány hálásan nézett rá. — Magának senkije sincs, Giza? Nincs senkije, akit szeret, aki.. . Kelemen nem fejezte be a mondatot. Belezavarodott a gondolatába. •— Nekem nincs senkim — felelt szomorúan Giza. — Van, — mondta Kelemen határozottan. — Akar-e az én feleségem lenni ? Akar-e ? ... Igen ? ... Nem ? . .. Azt szeretném, ha most... ha most... ha itt maradna mellettem, örökre. Akar-e? A leány megreszketett. Félve nézett a Pali arcába. — Ne beszéljen igy, — mondta bátortalanul, reszkető hangon. Én ... és maga ... Hogy gondolja ezt ? ... Mit szólanának ? .. . Nem tudta befejezni, amit mondani • akart. Kelemen egy csókkal lezárta a száját. Átfogta a karjával a karcsú derekát és kebléhez szorította. Az erős, dobogó kebléhez ... A leány kibontakozott az öleléséből és zavarodottan lépett hátrafelé. — D3 Giza, édes... Ne féljen tőlem. Miért nem hisz nekem ? A leány még mindig reszketett. — Hát szeret ? — kérdezte könyező mosolylyal. — Nem mertem hinni. Gondolni se mertem volna soha ... Olyan, olyan zavart vagyok ... Látja ? ... Kelemen gyönyörűséggel nézett rá. Azután lehajolt hozzá, megsimogatta a homlokát és megcsókolta. A leány felemelte a fejét, megigazította a haját és diadalmas forróság öntötte el ragyogó üdeségü arcát. n. Aztán találkoztak mindennap sokszor. Kimondhatatlan volt az a boldogság, amit éreztek. Az utolsó napon, mikor Kelemen külföldi útra indult, csókzáporban fogadtak egymásnak hűséget. Kelemen irt is szorgalmasan Gizának, aki boldog szerelemmel százszor is elolvasta azokat a forró leveleket. Egyszer azonban ritkábbak lettek ós mikor őszbe hajlott a nyár, egészen elmaradtak. . . . Egy gazdag párisi kereskedő leányával ismerkedett meg Kelemen Provanceban. Alainenek hivták. Alaine szép volt. Magas, vizeskék szemű ós nagyon szerelmes szivü. És valami különös hajlamok voltak a szive mélyén. Ha tetszett neki a férfi: körülfogta aranyhajának hálójával és tüzes tekintetével ostromot indított ellene. Ha meghódolt a férfi, gúnyos, hangos hahotával szógyenitette meg. Egy kiránduláson találkoztak először. A tekintetük mindjárt elárulta, I hogy köztük komolyra fordulhat a do| log. Alainenek megtetszett Kelemen. Tetszett neki a megjelenése, viselke-