Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-11 / 73. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 73-ik szám. Vasárnap, szeptember II. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendői-. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElíOPIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évneaveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHEXiSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ber. egy sor közlési dija 50 fillér. A parlament feladata. Békéscsaba, szept. 10. A hosszúnak látszott vakáció gyorsan a vége felé közeledik. Benne vagyunk a szeptember hónapban, melynek utolsó felében újra összeülnek a törvényhozók, akik elé az ország elodázhatatlan igényei és szükségletei, valamint a törvényben megállapított naptári terminusok súlyos problémákat tárnak. Az államháztartás rendje szerint a jövő évi költségvetés elintézése volna az első teendő, amelyet azonban más sürgősebb feladatok alighanem háttérbe fognak szorítani. Ez év őszén kell összeülnie a delegációnak, amelynek munkáját a normális elintézni valók mellett, sajnos, kényszerű tudomásvétele is fogja képezni. Bosznia és Hercegovina annexiója, Magyarország és a monarchia érdekében oly korszakalkotóan fontos ezen lépés, a koalíciós kormány hozzájárulásával befejezett ténynyé vált. Hónapokon keresztül benne éltünk az ennek nyomán támadt izgalmaknak és most viselnünk kell azokat a horribilis költségeket, amelyeket az annekxió ténye felidézett. A milliókat már elköltötték és most reánk vár a feladat, hogy ezt tudomásul vegyük és a fedezetről gongoskodjunk. Semmiképen sem ideális állapot egy önálló, szabad rendelkezéssel biró nemzet szuverénitása szempontjából, különösen akkor, amikor egyidejűleg nem történt törvényhozási intézkedés Bosznia-Hercegovina közjogi állása és hovatartozására nézve. A magyar delegációnak most lesz alkalma először hallani Aehrenthal külügyminiszter eljárásának indokait és mérlegelni az eljárás célszerűségét és ennek kapcsán bizonyára érdekfeszítő vita lesz a plenáris ülésen. A delegáció munkálkodása a kormány tagjait és a törvényhozók egy részét elvonván, vagy lekötvén, min- ; den valószínűség szerint ismét rövid szünet fog beállni a képviselőház ta- ' nácskozásaiban és legföljebb a bizott- ' ságok fogják a hozzájuk utalt munkaanyagot feldolgozni. Az a nagy kérdés, amely már körülbelül novemberben úgyszólván kizárólag fogja foglalkoztatni a törvényhozást : a közgazdasági önállóság megteremtésének, vagy a közösség fentartásának kérdése. Ez annak kapcsán kerül napirendre, hogy a közös bank szabadalma lejár és a bankszabadalom megújítása iránt törvényjavaslatot fog a kormány benyújtani. Akik a nemzeti bankért folytattak küzdelmet, valószínűleg nem valami nagy elszántsággal fognak belemenni a parlamenti kampanyba. A kormány bankjavaslata még nem ismeretes és igy a harc méreteiről előre képet alkotni nem lehet, de az elvi álláspotok ismerete mellett nem lehet kétséges, hogy az önállóság és közösség hiveí között erőteljes mérkőzés várható. Közrejátszik az a bizalmatlanság is, amelylyel az ellenzék a kormány választójogi programmja iránt viseltetik és alighanem a bankkérdésben megvívandó csata lesz az első alkalom, amikor a kormány nyilt, félre nem érthető és minden kétértelműségtől ment, záros határidőre szóló, kötelező programmvallás szüksége előtt fog állni s azt majd meg is adja. Amint tehát igy, az előjelekből Ítélve, a parlament őszi munkálkodása fest, minden valószínűség amellett szól, hogy a napirendre kerülő nagy kérdésekben ez lesz a legelső alkalom a mérkőzésre a kormány és ellenzék között. A tótkomlós-hmvásárhelyi vasút építése. A régen huzodó Tótkomlós-hmvásárhelyi motoros vasút építése ügyében, hogy a fennálló akadályokat, ezek közül legfontosabb a még hiányzó alaptőke összegnek előteremtése, elhárítsa e héten az érdekeltség ismét tárgyalásokat folytatott. A hosszas tárgyalás eredménye az lett, hogy a vasútépítésbe addig bele nem megy, mig az érdekelt erkölcsitestületek ós a részvényesek a még hiányzó 208 ezer koronát nem biztosítják. Erre van is kilátás és a vasutat a jövő tavasszal épiteni kezdik. Vásárhelyen a városháza tanácstermében kedden délelőtt Juhász Mihály kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt bizottsági tárgyalás volt a terzezett keskenyvágányu mezőgazdasági vasút ügyében, melyen a törvényhatóság megbízottakon kivül részt vettek az érdekelt Sámson és Tótkomlós községek kiküldöttei, a vásárhelyi pénzintézetek vezérigazgatói ós a részvényeket jegyzett egyének közül is többen. A megjelenteket az elnöklő polgármester üdvözölte, jelezve az összejövetel célját s azután felkérte Szathmár.y Tihamért, a kisvasút ügyének előadóját, hogy tegye meg jelentését a közönség részéről történt részvényjegyzésekről. Szatmáry Tihamér előadta és részletesen ismertette az ügy mibenállást és jelezte, hogy Vásárhely város 4C3 C30, Sámson község 50.000 és Tótkomlós község 25.000 koronás hozzájáru'ásával együtt a vásárhelyi takarékpénztárak és közönség által jegyzett részvények értókösszege, — beleértve az állami segélyt is — 899.700 korona, vagyis az 1,108.C00 koronában előirányzott építési összegből fedezetlenül áll még 208.400 korona, bár hiszen előre látható, hogy ezen összegre szükség nem lessz, mert minden jel és számitás azt mutatja, hogy a vasutat 900.000 korona költség keretében felépítheti a meg' alakítandó részvénytársaság. Ezen előterjesztés tudomásulvétele után igen érdekes, hosszas és tartalmas vita indult meg afölött, hogy a még hiányzó építési tőke honnan ós miképen szereztessék be s hogy az adott helyzetben megalakitható-e egyáltalán a részvénytársaság ? Számtalan felszólalás történt mindenféle irányban és szellemben, de a felfogások abban egyetértők voltak, hogy a részvénytársaság, dacára annak, hogy az előirányzott összegre szükség nem lesz, addig nem alakitható meg, mig az 1,108.000 korona építési tőke nincsen biztositva. Ellenoen nagyon eltérők voltak a nézetek a még hiányzó 208.4C3 koronának a jegyzését, illeiőleg, mert mig voltak egyesék, kik az építési tőke leszállítását óhajtották, mások Vásárhely városának ós a másik kót községnek a további áldozatkészségét igényelték, a részvényjegyzések határid jinek a meghosszabbítását javasolták, sőt indítvány tétetett aziránt is, hogy a hiányzó összeg jegyzésére szólittassanak fel az ismertebb vasúti építési vállalatok. A bizottság a felvetett eszmék és gondolatok mindenikét kellőképen értékelte és megvitatta, mig végül abban állapodott, meg, hogy Juhász Mihály polgármester elnöklete alatt kiküldött egy szűkebb bizottságot azzal a megbízatással, hogy tekintve, miszerint a mezőgazdasági vasút a már rendelkezésére álló összeg keretében is kiépíthető, azonban a részvénytársaság az előirányzott alaptőke hiányossága miatt nem alakitható meg : keresse meg városunk törvényhatóságát, az érdekeit kót község elöljáróságé*, a takarókpénztárakat, a nagyobb részvényeseket ós a vasútépítési vállalatokat, hogy jegyezzék a még hiányzó 208.400 korona alaptőkét s tegyék ezzel lehetővé a rész, vónytársaság mielőbbi megalakítását. Ezzel a bizottsági tanácskozás vóvet is ért és a kiküldött kisebb bizottság nyomban összeülvén, a fenti értelemben megtette intézkedéseit. Mindezek után pedig azt hisszük, hogy nem csalódunk, ha azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a kisvasút ügyében eljutva a döntő for| dulatig, a részvénytársaság a legrövi| debb időn belül megalakul és tavaszszal már kezdetét veheti az építkezés Békésmegyel Közlöny tárcája. | A fátum. Irta: Zöldi Márton. A fátum, amióta eszemet tudom, mindig tiszteletet ós borzalmat ébresztett bennem. Es méltán. Az irók, akiket olvasom, sötétnek és végzetesnek mondották. A tragédiákban, melyeket a Nemzetiben láttam, a fátumnak mindig a legrómesebb szerep jutott. Ugy odaékelte a művészeket a jámbusok lábai közzé, hogy azok kinosan lihegve ós éktelenül szavalva vérgődtek a nyilt szinen. De respektusom alaposan megcsappant, mióta tapasztaltam, hogy a fátum i kicsinyes, ahttomos, sunyi és apróié- ! kos is tud lenni, mint azt az alábbi | történet hitelesen igazolja. A mult nyáron törtónt, hogy két i művész Tirolban, Trafaj környékén nyaralt. Az egyik festő, a másik szobrász volt. Egy kis szállóban lak^k, mely a „Régi posta" cimet viselte. Pénzük aránylag elég bőven volt és igy gondtalanul lustálkodtak a tiroli festői tájakon. A szobrász, Gábor Péter, erőszakosabb természetű volt és igy ö dirigálta a semmitevést. Bakos Ignác, igy hivlák a festőt, passiv, de amellett alamuszi természet volt, ki körülbelül igy gondolkozott : nem bánom, ha jára szád, ha ágálsz, hencegsz, de azért én azt teszem, amit akarok. Egy augusztusi est fülledt csendjében a két művész versenyt cigarettázott a vendéglő udvarénak egyetlen hársfája alatt. Jó ideig közömbös dolgokról beszélgettek. A piktor hirtelen eldobta a cigarettát és a következő kérdéssel fordult a szobrászhoz. — Igaz a, nem volna kedved holnap egy érdekes hegyikirándulást tenni. A szobrász összehúzta sötét szemöldökét és csaknem sértődötten válaszolt. — Micsoda? Glecsereket mászni? En? Már mint én? Meg vagy bolondulva ? — Csak ugy gondoltam .. . — Hát mi vagyok én ? — méltatlankodott a nagy kerekkoponyáju szobrász, — valami nekilódult turista ? Professziónátus hegymászó, aki egy buta csúcsért a nyakát kockáztatja ? Köszönöm, ebből nem kérek, én a Himalája legkimagaslóbb csúcsáért sem kockáztatok egy fejelt cipőt. Te talán kirándulsz ? — Igen, tervbe vettem holnapra .. . tudod, az ember esetleg néhány uj motívumra bukkan az örök hóban. Tudod, a szinek, a vonalak .. . — Hát csak bukanj, ha olyan nagy a bukkanhatnókod. Egyóbbkónt ismerem a motívumodat. Itt lakik a kilenc számban. Jól kifejlett női példány, a haja gyanúsan szőke, a tokája dupla, a neve... hogy is hívják ? — Az egészen mellékes, legalább azthiszem — mondotta a festő egy kis restelkedóssel. — Igazad van, add ide csak a gyufádat. Rágyújtott egy ujabb cigarettára és folytatta : — Helyes, csak rándulj ki ... de az bizonyos, ha őnagysága rád talál zuhanni, akkor azt fogják „írni az újságok, hogy lavina sepert el. O nagyságát tudniilik egy métermázsára becsülöm. Megjegyzem, nem szoktam a nőket túlbecsülni. Nagyot fujt a cigarettából, aztán egyet ásított, nyújtózkodott ós igy fejezte be a kíméletlenséget: — Az bizonyos, hogy igénytelen sósedet mivel se bizonyíthattad volna jobban, mint, hogy az a hölgy neked tetszik. — Igenis tetszik, — válaszolta ingerülten a festő. — Es nem volnék hajlandó veled izlóst cserélni. Annak a nőnek az arcéle oly előkelő, oly nemes. — Vagyis az orra görbe. — Finomabb orrcimpákat ritkán láttam, csaknem átlátszóan rózsaszínűek — és milyen idegesen mozgékonyak. — Mint minden hisztériás nőnek, — mondotta a szobrász. A festő idegesen mozgott a padon. — Hisztériás? Micsoda ostoba beszéd. Különben most minden nőre azt mondják, hogy hisztériás. Nem látom át, miért lenne épp ő kivétel! Az bizonyos, hogy igen szép ós általános műveltsége van. — Adja Isten egészségére. — Annyi latin szót tud. A szobrász erőltetett gúnnyal kacagott : — Latin szavakkat ? Haha I Circumdederum me! Persze, hogy tud latin szavakat, hisz pap3zakácsné volt. A festő mólyen elpirult, ajkába harapott ós nagy kedvet érzett valami erős gorombaságot hajítani müvésztársa fejéhez. Ehelyett azonban nagyokat szitt a cigarettából, aztán eldobta ós dühösen rátaposott a lábával. — Nagyon különös, — mondta erőltetett nyugalommal, — hogy művész' ember létedre, kinek elsősorban felvilágosultnak ós liberálisnak kellene lenni, igy nyilatkozol egy nőről, ki mindentől eltekintve tisztességes, független uri nő. — Pardon — sietett a szobrász nem minden alattomosság nélkül megjegyezni — ha hibásan informáltak, ón bocsánatot kérek. — Igenis rosszul informáltak, — pattogott a festő — nagyon is rosszul... Az igaz, hogy őnagysága egy idősebb rokonánál, ki nagy prépost ós címzetes püspök volt tízesztendeig a házvezetői tisztet töltötte be . . . — Tehát mégis! — diadalmaskodott a szobrász. — Micsoda „mégis"? Nem értelek. . .. hogy lehetsz annyira elfogult, olyan előítéletes. Talán tehet az a szegény nő arról, hogy a római katholikus egyházi férfiak cölibátusban kénytelenek élni. Ez a rosszabb esetben annak a VI. Gergelynek a bűne . . . — Pardon, VII. Gergelynek. — VI., VII, az nekem mindegy. — Nekem is. Folytasd, — No igen, tehát legyen VII., nem szeretek kicsinyeskedni. Nekem szent meggyőződésem, hogy a nagy prépost, ha cölibátus nem tiltotta volna, felesegül vette volna a szóban forgó hölgyet. És ha ez megtörtónt volna, te is egész más szemmel néznéd a dolgot. — Lehetséges. — Bizonyos, — kiáltotta a festő nekibuzdulva, — sőt több, mint bizonyos. Neked épp ugy imponálna, mint ahogy imponál a buta tömegnek az az ostoba legitimitás. Te sietnél ''ezet csókolni, ha a kurlistán az olvasnád róla, hogy „özvegy kanonokné," özvegy nagy prépostnó," mig igy rossz és sértő vicceket csinálsz rá. Mondhatom, ez csöppet sem vall emelkedett gondolkozásra.