Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-09-04 / 71. szám

BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 szept. 4. tudományok mindinkább veszítenek tisz­tán theoretikus és abstrakt jellegükből, mert tudós művelőik arra törekedtek, hogy a praktikus élettel hozzák össz­hangzásba és az újonnan felfedezett té­teleket az emberiség hasznára fordit­sák. Különösen áll ez az egyik legfia­talabb tudományra, a geologiára, amely­nek nagy jelentősége most már elvitáz­hatatlan. Tisztán tudományos fontossá­gán kivül különösen fontos a mező­gazdaság szempontjából a még mindig és sokáig folyamatban levő talajvizsgá­latok révén, amelyeknek céj'a megálla­pilani a talaj minőségét, összetételét, termőképességét s ezzel kapcsolatban azt, hogy egyes talajok minő gazdasági növények termelésére alkalmasak. A geologiai kutatásokat és vizsgá­latot a földmivelésügyi minisztérium kötelékébe tartozó „M. Kir. Földtani Intézet" végzi, amelynek élén Lóczy Lajos, a világhirü tudós áll. Ez intézet kötelékébe tartozó tudós geologusok már évek hosszú sora óta vizsgálják az egész ország talaját és a nagy munka még évtizedeket fog igénybe venni. Ebben az évben Békésvármegyére is rá került a sor. A földmivelésügyi miniszter ugyanis kiküldötte T i m k ó Imre osztálygeologust és B a 11 e n e g­g e r Róbert geologust Békésvármegye geologiai alakulatának felvételére.Timkó Imre Csaba, Gyula, Kétegyháza, Csor­vás, Kondoros, Orosháza és Kigyós ha­tárait vizsgálja. A nagy munka már négy hónap óta folyik és még sokáig el fog tartani, amennyiben móg körül­belül három évet vesz igénybe az arad­megyei és csanádmegyei felvételekkel együtt. Munkatársunknak alkalma volt be­szélgetést folytatni a Csabán állomá­sozó Tirnkó Imre osztálygeologus úrral, aki következőleg nyilatkozott: — A munka célja a vármegye terüle­tének tüzetes geologiai ós talajismereti átkutatása. A megfigyelések és kutatások elsősorban tudományosak; nem tévesz­tik azonban szem elől a gyakorlati élet kívánalmait sem. A geologiai vizsgálatok pl. amint kiterjeszkednek az egészséges ivóviz nyerésének, a talajvizek állásának kér­désére, épugy útbaigazítást nyújtanak az iparilag értékesíthető anyagok pl. homok-, tóglaanyag-, tőzeg-teíepsk fel­kutatására. Az igy gyakorlati érdekeket is szol­gáló geológiai kutatással, karöltve halad a tudományos talajfelvétel, mely a termő­talaj keletkezésére, kialakulására, összes fiziakai és kémiai tulajdonságainak vizs­gálatára kiterjed. E vizsgálatok az er­dészet, szőlészet ós a mezőgazdálkodás egyéb ágaiban nyújthatnak értékes gya­korlati útbaigazításokat. Igy pl. a talaj­szerkezetére, kötöttségére, a talaj javí­tására, öntözésre, alágcsövezós okszerű megmivelósénekmódjára,trágyaszükség­letére, a termőréteg vastagságára stb. A felvételek eredményei térképeken rögzittetnek meg, mely térképeken az egyes községek határainak felismert és áttanulmányozott talajfajtái és az altalaj­viszonyok nyernek kifejezést. Bírjuk az osztálygeológus ur igére­retét, hogy a vizsgálat eredményéről annak idején lapunk olvasóit is tájé­koztatni fogja. Az már eddig is meg­állapítható, hogy Csaba határa csaknem egészben elsőrangú talajból áll és rend­kívüli termékenységre képes. Utazás egy uj híd körül. Kész van a hid, de nincs ut hozzá. Bókésmegye Körös hídjainak száma megszaporodott egygyel, a Sebes-körösi foki híddal. Ez a szép, pompás hid is egyik dokumentuma annak a helyes és a közönség érdekeit mindenkor szem­mel tartó politikának, melyet a várme­gye mostani vezetősége üz s amelynek egyik fontos célja az, hogy a megye közlekedésügyi viszonyai évről-évre ja­vuljanak. Móg egy-két évtizeddel ezelőtt Békésmegye is épp olyan mostohán volt ellátva müutak és hidak tekintetébe^ akár csak a többi alföldi vármegyék, amelyekre ugyancsak ráillett a régi „Kis Tükör" rigmusa: „Sáros utaidnak nincs a földön párja, Tengeren és ilt, az utast egy sors várja". Esős időkben valósággal remete­életet kellett folytatDi, különösen a sár­j réti községek lakosainak, mert bizony j a községekből kimozdulni és a szom­i szédos községbe átjutni, egyenesen isten­i kísértés volt. A kocsikat még hat-nyolc ökör se bírta odább vonszolni a fene ketlen sárban. Az utóbbi évek alatt azonban örven­detesen változott a helyzet. Egyre-másra épültek a kényelmes szép müulak a vár­megye területén az ide-oda kanyargó folyókon minden fontosabb útvonalon vashidak épültek a régi rozoga és sok tekintetben veszedelmes fahidak helyett. Egyszóval a mostani generáció ebből a szempontból hasonlíthatatlanul jobb hely­zetben van, mint a régiek voltak. Az ál­lam és a vármegye vállvetve igyekeztek növelni és fenntartani a közúti alapot, nagyobb beruházási hitelt vettek igónybe amelyeknek rendeltetése az ut- és híd­építések költségeinek fedezése volt. A közúti alap most már kimerült teljesen a nagy építkezések miatt s jó ideig kell várni, mig folytatni lehet újra a közle­kedési viszonyok javítása érdekében megkezdett üdvös munkát. Azonban még mindég vannak na­gyon is észrevehető hiányok ezen a téren, amely hiányok orvoslására sür­gős szükség van. Igy például legutóbb elkészült Szeghalom mellett a Sebes­Körösön az úgynevezett foki hid. Csi­nos és erős alkotás, egyik legszebb hidja nemcsak a vármegyének, de az egész környéknek. Már megtörtént a próba­terhelés is, amely fényesen sikkerült. A mult hónap 30 án, kedden ejtette meg rajta az utolsó felülvizsgálatot Éltető Ákos miniszteri tanácsos, dr. D a i m e 1 Sándor vármegyei főjegyző és mások kíséretében. A vizsgálat a hidat teljesen befejezettnek, minden tekintetben kifo­gástalannak találta és át is adta a for­galomnak. A 198.000 koronába került hidnak egyik nevezetes sajátsága az, hogy az az első hasonlónemü alkotás, amelynél a vasbeton fontos szerepet játszik. A hid két vége ugyanis 30—30 méter hosszúságban vasbetonból készült és csak a középső része tiszta vas. Már ez a két igen szivós alkatrész is teljes garanciát nyújt a hid erősségére vonat­kozólag. Hanem e szép hidnak ám van egy nagy hiánya. Ez pedig nem más, min^ az, hogy nem vezet hozzá jó ut. A leg. közelebbi köves ut hat kilométernyire van. - Most aztán el lehet képzelni, hogy ebből a helyzetből mi következik. Az, hogy a hidat télen, vagy esős és sáros időben nem lehet használni, csak nyáron. Tehát valósággal nyári hid lesz. Aki ismeri a sárréti régi utakat, az ter­mészetesnek találja ezt a következtetést. A sárréten hat kilométer az esős idő­szakban, tehát tavasszal ós ősszel annyi, mint a végtelenség. Ott semmiféle al­kalmatossággal sem lehet közlekedni. A szép uj hid ennélfogva csak félig felel meg rendeltetésének, amennyiben csak száraz időben használha'ja a környék­beli lakosság, esős időkben pedig csak tétlenül nyújtózkodik keresztül a Sebes­Körösön. A vármegyének szándókában volt a hat kilométer hosszú útszakaszt is ki­építeni müuttá, de nem lehetett. Nem pedig azért, mert hiányzik a „nervus rerum gerendaium«, a pénz. A közüli alap felhasználódott teljesen. Ennélfogva várni kell még nagyon sokáig, mig a foki hidhoz kövezett ut fog vezetni. Ad­2 L reánk vár a feladat, hogy ezt tudomá­sul vegyük és a fedezetről gondoskod­junk. Semmiképen sem ideális állapot egy önálló, szabad rendelkezéssel biró nemzet szuverónitása szempontjából, különösen akkor, amikor egyidejűleg j nem törtónt törvényhozási intézkedés ' Bosznia-Hercegovina közjogi állása ós ) hozzátartozására nézve. A magyar delegációnak lesz alkalma ! először hallani Aerenthal külügyminisz- j ter eljárásának indokait ós mérlegelni az eljárás célszerűségét és szükségsze- . rüségét és ennek kapcsán bizonyára ! érdekfeszítő vita lesz a plenáris ülésen. A delegáció munkálkodása a kor­mány tagjait és a törvényhozók egy részét elvonván, vagy lekötvén, minden valószínűség szerint ismét rövid szünet fog beállni a képviselőház tanácskozá­sában és legfeljebb a bizottságok fogják ( a hozzájuk utalt munkaanyagot feldol­gozni. Az a nagy kérdés, amely már kö­rülbelül novemberben úgyszólván kizá­rólag fogja foglalkoztatni a törvényho­zást: a közgazdasági önállóság megte­remtésének, vagy a közösség fenntar­tásának kérdése. Ez annak kapcsán kerüi napirendre, hogy a közös bank szabadalma lejár s a bankszabadalom megújítása iránt törvényjavaslatot fog a kormány benyújtani. Akik a nemzeti bankért folytattak küzdelmet, elszánt­sággal fognak belemenni a parlamenti kampanyba. A kormány bankjavaslata móg nem ismeretes ós igy a harc méretei­ről előre képet alkonti nem lehet, de az elvi álláspontok ismerete mellett nem le­het kétséges, hogy az önállóság és közös­ség hivei között erőteljes mérkőzés vár­ható. Közrejátszik az a bizalmatlanság is, amelylyel az ellenzék a kormány vá­lasztójogi programmja iránt viseltetik és alighanem a bankkérdésben megví­vandó csata lesz az első alkalom, ami­kor a kormány nyílt, félre nem érthető és minden kétértelműségtől ment, záros határidőre szóló, kötelező programm­vallás szüksége előtt fog állni. Amint tehát igy az előjelekből itelve, a parlament őszi munkálkodása fest, minden valószínűség amellett szól, hogy a napirendre kerülő nagy kérdésekben ez lesz a legelső alkalom a mérkőzésre a kormány és ellenzék között. Talajvizsgálat Békésmegyében. Az emberi haladás ós a civilizáció nivó emelkedésének hatalmas utján, melyet a XIX. században tett meg: a • vest, lelkére kötvén, hogy őrizkedjék a jövőben ilyesmitől. Az elnököm meg­gratulált, megdicsérte okosságomat, éles­látásomat, amelyről ez ügyben fényes tanúbizonyságot szolgáltattam. Az öreg magisztrátus elhallgatott. Én is gratulálok, — szólt Paul — csak azt nem látom be, hogy mi köze van az asszonyi logikának a dologhoz? — Megmondom, ő lélekbúvár. Ahogy az emberemet elfogták, Elvirehez ro­hantam, hogy elmondjam neki kutatá­saim eredményét. Ahogy megkérdeztem tőle, hogy kiheverte-e már az izgalmait, ezt felelte nekem: — Igen, de a leckéből tanultam. Igaz, hogy veszedelmes egy asszonyra az egyedüllót éjnek idején, de móg ve­szedelmesebb, ha nincs egyedül. Elha­tározásom megmásíthatatlan, nem fogad­hatom önt többé este. Inkább magam jövök az ön lakására délutánonként. A bihari erdőben. Irta : Zöldi Márton. \ A körorvos este tért haza a távoli bihari falvakból, hol beteget látogatott. Fiatal, izmos ember volt, kin nem lát­szott meg, hogy évekig görnyedt a la­boratóriumban tudós kutatás közben. Már öt éve, hogy Major Imre dr., édesanyja kérésének engedve, elhagyta a klinikát s orvosi gyakorlat után lá­tott. A tudós szomját, a kntató rajon­gását legyőzte az a mindenek fölött való erős érzés, hogy gondoskodnia kell özvegységre ós szegénységre ju­tott édesanyjáról. Ott Biharban, hol a síkságot három Körös szeli át, gyorsan emelkedett a fiatal tudós orvos híre. Még a kunyhó népe is tisztelettel látta közeledni a ko­moly, jóakaratú doktort, ki a tudós gondatlanságával alig törődött az anya­giakkal. Noha volt kocsija, jobban szeretett gyalog járni. A hosszú uton kielégítette filozófáló hajlamát, mely benne mély emberbaráti őrzést nevelt. Legutóbbi hazaérkezés alkalmával alig tudta elkölteni a szerény uzsonnát, melylyel édesanyja kínálta meg. A kis­bíró szaladt be lélekszakadva. — Doktor ur, — kiáltotta — a pan­dúrok valami cigányleányt hoztak a községházára. Azt se tudjuk élő-e vagy halott. — Honnan hozták, — kérdezte az orvos felugorva. — A Fekete-Körösből. Az orvos nem kérdezett többet. Mint józan, gyakorlati ember tudja, hogy az teljesen alárendelt jelenlőségü, hogy mikóp került a vízbe. Ebben a pillanat­ban csak egy kérdésnek van jogosult­sága : meglehet-e menteni ? Rohant a községházához. Nem is állt szóba a pandurörmesterrel, ki olyas­félét mormogott, hogy kár volt sietni, ettől már ugy is elkésett. A fiatal, vézna, fekete leány ott fe­küdt a szalmazákon a biró szobájában. Teljesen élettelennek látszott. Az orvos átkarolta, felemelte s gyorsan utasítást adott az„ egyik pandúrnak, hogy mit tegyen. O maga is teljes erejével neki­látott. Az ólesztósi kísérlet több mint félóráig tartott s a körülállók nagy szemet meresztettek, mikor az orvos izzadt, homlokát megtörölve, röviden ennyit mondott: — Él. Aztán intézkedett, hogy vigyék haza az anyjához s fektesók le. Csak azután állott szóba a pandurörmesterrel. — Hogy történt? A pandurőrmester nagyon fólvál­ról számolt be az esetről. — Várad felől jöttünk, mikor egy kanász fiu nagy sikoltással adta hirül, hogy a hid alatt egy leány van a viz­ben. Már el is merült. Az egyik legény leugrott a lóról ós kihozta. Aztán a nyereg elé tettük ós idehoztuk a közi ségházához. — Egyebet nem tud? — Semmi egyebet. — Köszönöm. Az orvos hazament s csaknem éj­félig ott ült a kis vézna leány ágya mellett, ki eközben néhányszor felébredt ós újra elaludt. Valami halálos bágyadt­ság mutatkozott az arcán, mintha sok esztendőnek szenvedése, gyötrelme ült volna ki az elég szabályos, de kora fonnyadtságot mutató arcra. Mikor éjfélkor felébredt, Major or­vos erős husievest és bort adott neki. A megmentett cigányleány koldus alá­zatossággal hálálkodott. — Köszönöm, csókolom a kezét. Mikor az orvos megkérdezte tőle, hogy mikép jutott a vizbe, szinte álla­tias félelem reszkettette meg. — Magam mentem bele. Nem tud­tamj hogy olyan mély . . . Az orvos szigorúbb hangon kérdezte: — Miért mentél bele, hiszen a hid alig husz lépésnyire volt. A leány nem felelt, csak mélyet só­hajtott. Az orvos nem faggatta. Teljesen tisztában volt, hogy öngyilkossági kísér­lettel áll szemben. Tekintete szánakozóan suhant vé­gig a petyhüdt arcon s azután otthagyta. Az ajtóból még egyszer visszafordult: — Hogy hivnak? — Sárosi Ilonának. — Vannak szüleid? — Csak egy mostohaanyám. — Jó éjszakát I Másnap reggel az orvos megmondta édesanyjának, hogy a fiatal leányt leg­alább egy hótig kell ápolniok. Az öreg matróna készséggel vállalkozott reá. — Hát aztán mi lesz vele? — kér­dezte fiától. — A jó Isten tudja, hangzott a szo­morú válasz. — Ez alatt a hót alatt az orvos alig látta a leányt, de édes anyjától meg­tudta történetét. Szomorú, egyszerű tör­ténet volt, azokból a tragédiákból való, melyek a korán elhunyt szülők gyer­mekeire leselkednek. Mostoha anyja újra férjhez akart menni s megszbadulni igyekezett tőle. Kínozta, gyötörte s az érzékeny lelkű, tizennégy éves leány lelkében felbukkant az öngyilkosság rettenetes gondolata. Nekiment a Fekete­Körösnek. Az öreg matróna, ki valamikor jó módban ólt s rendkívül finom, művelt­lelkű asszony volt, néhány nap múlva igy szólott fiához: — Édes fiam, te a magad tudomá­nyával megmentetted ennek a szegény leánynak testét, engedd meg, hogy ón mentsem a veszendő lelkét. — Mit akar tenni édes anyám ? — kérdezte az orvos. — Itt akarom tartani nálunk. Ugy is törtónt. Öt évig volt Ilona az orvos házában s maga a tudós orvos nem egyszer csodálkozott testének ós lelkének rohamos, bámulatos fejlődósén. A Fekete-Körös iszapos habjaiból, mint analfabétát hozták ki s néhány évvel később tanult, müveit leány lett belőle. A hosszú téli estéken, mikor az orvost betegekhez hivták, a szép, fiatal leány olvasta fel az öreg matrónának a költők remekeit. Szavának meleg csengésén érezni lehetettt, hogy megérti a költő gondolatát, hogy vele repül a tisztább, magasabb légkörbe a gondolatok szár­nyán. Egy hideg decemberi éjen az orvos

Next

/
Oldalképek
Tartalom