Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-07 / 54. szám

3 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY koncertjót, dicsérve velük a Teremtés • urát, ki mind e szép dolgokat elkövette, j Szóval megpróbálkoznánk erőnkhöz mérten takarékoskodni s ugy beosztani ; életünket, hogy az megelégedjék azzal, j ami tulajdonképen megilleti s nem nyujtóznnk tovább, mint a meddig a takarónk ér. Nohát akkor ugyancsak befü- I tenénk magunknak. S ezért nehéz a megszokott, beesőn- j tosodott s emellett rossz társadalmi kon- ' venciók ellen küzdeni. Ezért meri csak í olyan kevés józanul gondolkozó a har- ; cot felvenni a „reprezentálni kell!" jel- ' szó ellen, mert harcában nem csupán a ' maga kigunyoltatását, megvetését szerzi meg, hanem ugyanazt még fokozottabb mértékben családjának is, amely nyilván nem türi azt olyan lehiggadt bölcselő türelmével, mint aminővel az, aki kimer kezdeni a társadalom eme kinövései ! ellen. S igy, amint látjuk, semmi sem menti meg a szegény embert attól, hogy haszontalan, legalább a legtöbbször ha- ! szontalan, kiadásokkal adóságokba ne keveredjék, mert bizony-bizony kevés embernek van annyi bátorsága, hogy a ' társadalmon kivül még a családjával is harcba szálljon. Inkább türi megadás- 1 sal sorsát s elmerül akkor, mikor a családi hajó már teljesen megtelt vizzel és segítség nincsen sehol már. Reprezentálni kell! Ez az a jelszó, amely mellett, miként a régi gladiátorok, a mai családapák mennek a küzdő- , porondra, hogy ott a biztos bukás meg 1 nem érdemelt sorsát vegyék el. De mig a gladiátorok jelszava: „Morituri te salutant!", „A halálba menők üdvözölnek!" volt, addig a modern kor emberének mosolyogva s eltitkolva baját, kell végigküzdenie azt a harcot, mely sokkal inkább, sokkal biztosabban visz a bizonyos veszedelembe, mint a gladiátorok küzdelme. H. m. Áchim L. András — pályafutása. Karcolat Csaba képviselőjéről. Csaba képviselője, mint szép szál ember és szellemes férfiú, a Házban a kíváncsiság központja — kezdetben. Ő is szereti a fővárosi újságírókat, mert tudja, hogy azok nagyhatalmat képviselnek. így hát megmondja, hogy a kabátyja gomblyukában levő szalagocska a nép kínszenvedése, a kalapja melletti arany búzakalász, mindkettő a kép- I viselőválasztás kortesjelvénye, az oh nép boldogsága. Ez „szellemesen" volt mondva s az 1 újságírók kaptak rajta, kétszer is lekö- • zölték. A „Pesti Hirlap" karcolatirója j azonban Áchim, a képviselő egyéb j „eseteire" is kíváncsi volt ós igy tudta j meg róla az alábbiakat: j futotta be boldogságom egét az a pisz- j kos felhő árnynyal, sötétséggel, honnan nem dereng foltnyi reménység s az élet ! erőszakos elfojtása, amint hangokat hallat, az örök enyészet sajtolta zokogás. Zokogna lelkem, szivem is sirna, de ez a lágyan szállingó hópihe csendes ta- j karóval boriíja be a büuös földet ós ! tán elfedi a háborgást, méla megnyug- ! vást ültetvén a szivbe. Feljajdultam az első kin nyomasztó j súlya alatt, az ébredés elűzte a szines álmokat; a reálizmus záloga ím boldog- . ságom lett. Lili, te tavaszom, én ébredésem! Hol mosolyg szemedből a sugár ; biz- j tató fénye, kinek csillaga ? Egykor az ' enyém volt. Egykor régen, mikor még az ég kék volt. üde a levegő, a rügybe boruló ágak között madár enyelgett és himes, tarka pillangó a verőfényben. ! Keblemre borultál, mondván : Szeretlek ! Régen volt s vájjon igaz-e ? Besüvit az ablakon a szó), kavarja a pihéket, táncoltatván az utcán ós megadja válaszom. Alom volt az, nem egyéb. Csöndesen ül meg a hó a rügyre ; kajánul, mint itt a szivómbe a boldogság álomképe; a gyötrődés még fájón bánt, a besüvöltö szól ínég kiabál a fülembe s ugy érzem, ez a környezet való nekem. Napsugár nem melegíti szivem, vájjon föléled-e ? íme, az én tavaszom. Ilyen marad az mindörökkön, míg az életpálya vágót éri s tán azontúl is. Yajjon ki tudja ? a A csabaiak megint megtisztelték önmagukat azzal, hogy az ő képüket a parasztkirály viselje a parlamentben. E kiváló „államférfi" pályafutása izgatóan változatos és viharos. Megtestesülése két aranyigazságnak. Az egyik az, hogy az igaz nagyság az ismeretlenségből is kitör ós eget kér, a másik pedig, hogy a nép szava, Isten szava. — Politikai pályáját lóháton kezdte. Ifjú korában ugyanis ő vezette gyolcsingben, gatyában azokat a tót sihedereket, akik lóháton, árvalányhajas kalapban az ünnepeltek kocsija előtt lovagoltak politikai parádék alkalmával. Kapott is ilyenkor Ősi szokás szerint nemzeti szinü pántlikát, egy pörköltet, két pohár sört, hoszszuszáru vergóniát és 50 o. é. krajcárokat. Kormánypártitól 1 frtot. Később leszállott a lóról és helyet követelt a szószéken. Ettől kezdve pályája oly rohamosan emelkedő, hogy az egyes fázisokat két-három szóval lehet odavetni. Tehát: 1. Üdvözölte Kossuth Ferencet és megesküdött, hogy a függetlenségi lobogót soha cserben nem hagyja. Nem is hagyta, amig meg nem alakult a néppárt, amikor is 2. mi türés-tagadás, lutheránus létére néppárti lett, hogy egy félév múlva mint 3. Mezőfista szo ciálista megszerezze a csabai mandátumot. Képviselőségének első lépése az volt, hogy ott hagyta Mezőfit, miután előbb egymást kölcsönösen lepiszkolták és lesajtópereztók és kijelenté, hogy 4. belép a függetlenségi pártba. Be is lépett volna, ha közben ki nem üt a darabont világ, amikor is felcsapott 5. darabontnak. Főispánt installált és a Kristóffy pénzén 6. paraszlpártot szervezett, mint ahogy ezt egy sajtóperben rábizonyította a saját lapszerkesztője. Ugyanaz, aki mielőtt lapszerkesztője lett volna, nyilt újságcikkben a sok egyéb dicsérő jelző közt a „vásárosokat kifosztó hamis kártyás" epitheton ornanssal is megtisztelte. Majd izgatás miatt megsemmisítették a mandátumát és felfüggesztették a politikai jogait. Ékkor 7. a demokratákkal fuzionált és Vázsonyit vállá vezéréül. Csabai magányában minden idejét a büntető perrendtartásnak és irodalomnak szentelte. Mint büntetőjogi amateur, annyi rágalmazási és testisértési perben szerepelt vádlottként, mint 1867 óta az összes magyar képviselők együttesen. Mint irodalmár pedig egy igen disztingvált nívós revüt adott ki, szerkesztett és irt: a „Paraszt Ujság"-ot. Vezércikkeinek cime körülbelül ilyenforma szokott lenni: „Minden ur gazember." „A lámpavasra a nadrágos embernyuzókkal" stb. A vonal alatt, ahol tudniillik a szépirodalom illatozik, pompásabbnál pompásabb novellákkal mulattatja a nép gyermekeit. Egyre például emlékszem Azt irta benne bájos közvetlenséggel és zamatos humorral, hogy egy ellensége egyszer annyira berúgott az ő tanyáján, az ő potya borából, hogy mintegy tiz percig tudta élethűen utánozni a tűzhányó Vezúv kitörését. Karcolatunk rokonszenves hőse jelenleg 8. a munkapártot támogatja. Képzelem, milyen boldog: Tisza István!" A karcolatiró, ki a mi képviselőnket csak most ismerhette meg, annak pályafutását eléggé találóan sorolja fel, azonban eddigi közszereplésében csak a politikai Pálfordulásait ecseteli, mig a szűkebb pátriabeli közügyi esetekről, különösen a tanyáján történt murikról nem a vonal alatt, hanem más rovatban sok folytatásos közleményt Írhatna. Ehez anyagot vezérkarához tartozó akármelyik egyóntői nyerhet, sőt e tekintetben a képviselőház folyosóján gyakran megforduló Kardhordó Árpád is szolgálhat. Repülés után. - Külön fővárosi tudósítónktól. (.A deficit). A budapesti közönség már nem is beszél a kudarcot vallott repülőversenyről. Legfeljebb csak az érdekeltek, akik szeretnék pénzüket miel bb megkapni. (Szépen kapják meg!) Van közöttük több épitési nagyvállalkozó, akik a tribünöket ós az épületeket emelték; egy olajnagykereskedő, aki a mindenható benzint szolgáltatta és még egynéhány csalódott hitelező. Az előkelő Aeró-klub tagjai jórészt elutaztak nyaralni, nem törődve a hiteleződ érdekeivel. Nekik már nem fáj a fejük ! Végigélvezték a repüléseket s náluk ugylátszik, ez volt a fontosabb. Az utóbajokból bizony nem kérnek. Kivétel talán az egy Tolnay Lajos, aki valósággal belebetegedett a szégyenbe fult versenyek rendezésébe. Tolnay derekasan végezte dolgát, de„hogy nem sikerült, nem rajta mult. 0 is elutazott. De nem üdülni, hanem gyógyulást keresni. Távozása előtt folyton zaklatták a hitelezők, sőt még magánvagyonát is megtámadták. Nem birta már tovább! Titkárjának a következőket mondotta elutazása előtt: — Amig odaleszek, nem akarok tudni aviatikai dolgokról. Elég volt nekem ; bele is betegedtem a nagy izgalmakba. - Majd kissé lecsillapodott ós igy folytatta: — Nem vagyok én milliomos, hogy az egész deficitet fedezhessem. Eléggé sajnálom, hogy az anyagi felelősséget magamra vállaltam s bizony szép kis bajt hoztam magamra. Ki gondolta volna, hogy a mágnások által kilátásba helyezett „nagy pénzek" lemaradjanak. Ezek voltak a kiváló titkár szavai, amelyekből tisztán kiviláglik magasrangu pénzarisztokratáink magatartása, amelylyel a magyar kulturális ügyeinkkel szemben viseltetnek. * {Gurulnak, gurulnak . . .) Egy kis képet akarunk adni a rákosi versenytérről. Az izgalmak elcsendesedtek, csönd van a telepen. A külföldi repülöemberek és az álbárónő nyomban elutaztak, miután napi- és versenydijaikat fölvették. Most már más vidéken gurulnak, repülnek és zuhannak. Itthon maradtak azonban a magyar aviatikusok, akik vas szorgalommal tanulnak. Kilátogattam az aviatikai telepre, ahol most csak egy pár hangár búslakodik. Csak ennyi maradt meg a nagy hangárvárosból. Az érdeklődós persze megszűnt, legfeljebb csak jó kollegák mennek ki, megnézni barátjaik próbálgatásait. Néhány mérnökember ós kíváncsi pesti ember, ez a mostani publikum. . . . Épen most szalad neki gépével egy magyar. Figyelek ós — remélem a repülést. De hiába, mert a „madár" makacskodik s nem akar repülni. Majd beszélgetek a merész aviatikussal, aki a következőket mondotta: — A franciák sikerei nem hagynak bennünket nyugodni és mindent é

!követünk, hogy a magyarok se maradjanak ki a küzdelemből. Eddig ugyan még nem sikerült, de reménykedünk . . . Saját anyagi erőnkből tartottunk vissza két képzett külföldi pilótát, akik minket oktatnak. Aztán néhány szerelőt is a gépek miatt.Majd áttért a pénzügyekre is: — Az anyagiak bizony nagy gondokat okoznak, — mondotta szomorúan az aviatikus. Tőkónk fogytán ; a tanulmány pedig sok pénzbe kerül. Kérni, könyörögni meg resteliink. Igy vagyunk a magyar aviatikával! Nem is megyünk vele sokra ! Ha majd grófjaink elhatározzák magukat a repülés tanulására, ugy talán sikerülne megteremteni a magyar aviatikát. Elő tehát gazdag nagyuraink a szivekkel, jobban mondva, a kövér erszényekkel ! * (Hol maradtak az idegenek ?) A repülőversenynyel nagy idegenforgalmat akartak elérni. Az idegenforgalmi vállalat bizott is ebben, de hiába, idegenek csak nem jöttek a versenyre, kivéve a pilótákat. Azok ís kárunkra, mert pénzünket elvitték. A vátlalat csalódva konstatálta, hogy az idegenek elidegenedtek tőlünk, dacára egy érdekes aviatikai versenynek is. Alkalmam volt beszólni a vállalat egy főemberével, aki a következőket mondotta: — Az idegenek tartózkodása megteremtette az úgynevezett „idegenforgalom csődjót". Ezen ne csodálkozzanak ! Hiszen a külföld az aviatikai versenyek rendezésével már megelőzött bennünket. Ha már külföldieket akarunk idecsalogatni, akkor más módot kell kieszelni. Sokkal érdekesebb volna, ha nemzeti ünnepségek keretében mutatnánk meg a világnak specialitásainkat. Ilyennek gondolom például a magyar lovasjátékat is. Hogy gyönyörködne a külföldi ember ennek látásán és legalább hírnevünk emelkedne . . . | Mennyire is igazat mondott ez az úriember ós mennyire megszívlelendő volna az. Tényleg bekövetkezett ez az uj fajta csőd is s most illetékes urak: Rajta! kiköszörülni azt a nagy csorbát, amelyet az aviatikai versenyen ejtett a vezetőség. Dráma a gyulai ligetben. j A késelő szerelmes. Az élet mélységeire vet világot az alábbi történet. Jelenkori társadalmunk, mint azt mindnyájan tudjuk, tele van betegségekkel. Napról-napra abnormális tünetek mutatkoznak egyre növekedő számban, úgyhogy a huszadik század gyermeke előtt már semmi sem lesz ezek között csodálatos, sőt inkább a 40—50 óv előtti állapotok tűnnek fel különösnek. Az újságokban minduntalan olyan eseteket van alkalmunk oli vásni, amilyenekről apáink még álmodi | se mertek volna. Nincsen ennélfogva semmi különös, vagy csodálatos az alább elmondandó gyulai történetben, de izgalmas jeleneteinél fogva mégis érdemes arra, hogy bővebben foglalkozzunk véle. A történet a következő : T u r k a Ferencnó 1908-ban költözött Vésztőről Gyulára. Eleinte cselédkedett. Később azonban összeismerkedett Varga József szabósegóddel. Szörnyű nagy szerelem támadt közöttük. Különösen Varga volt belebolondulva a különben is csinos menyecskébe, aki, a költő mondása szerint „csak játszott a legénnyel, mint macska az egérrel." Furkánénak, ennek a csalfa démonnak eleinte tetszett is Varga József annyira, hogy odahagyta helyét ós együtt élt vele. Körülbelül hót hónapig tartott ez a boldog állapot. Később azonban ugylátszik, beleunt a dicsőségbe, mégpedig annyira, hogy egy szép napon összepakolt és faképnél hagyta szeretőjét, aki talán akkor éppen rágondolva szorgalmatoskodott a műhelyben. A szerelmes Vargának elképzelhető rosszul esett, mikor feldúlva, üresen találta a puha fészket. Siránkozott sokáig, aztán kereste a hűtlen asszonyt, de nem akadt nyomára, mert az egyszerűen és feltűnés nélkül meglépett Gyuláról. Elment másfelé, talán más férfi karjai közé. Vargának végtelenül fájt ez a hűtlenség. Heteken, hónapokon keresztül szomorkodott ós kereste az alkalmat, hogy összetalálkozzon Turkánéval és megkérdezze tőle, hogy miért hagyta el? Alkalom elég sokáig nem kínálkozott. Varga szivének a sebe szinte behegedt már, mikor vasárnap délután a Göndöcs-kert egyik árnyékos utján öszszetalálkozott Furkánéval. Egy darabig mereven néztek egymásra, majd Varga közelebb ment az asszonyhoz ós lágy, fuvolaszerü szemrehányó hangon kérdezte tőle: — Mért hagytál el Mari? — Mert nekem ugy tetszett! — felelte hetykén az asszony. — De mégis mondd meg, miért? Hát nem volt jó dolgod, hát nem szerettelek ? — Azt nem mondom. Da ón meguntalak. — Gyere vissza hozzám Mari! — Nem megyek ón soha. Varga kérte az asszony, de az hajthatatlan maradt Egyszerre a férfit óriási düh fogta el. Zsebébe nyúlt, kirántotta zsebkését és nekirohant az asszonynak. — Akkor megöllek ! — ordította. Az asszony sikoltozva menekült előle, de Varga utóiérte és több veszedelmes szúrást ejtett rajta. A járókelők akadályozták meg a további vérengzésben. Turkánét, aki összeesett, súlyos természetű sebeivel a közkórházba szállították. ÚJDONSÁGOK. — Időjárás. Az országos központi időjelző állomás mára meleg időt jelez, elvétve csapadékkal. — A csabai központi választmány ülése. Békéscsaba község központi választmánya ma délelőtt ülést tart. Az ülés egyik tárgya Haan Béla választási elnök jelentése lesz a legutóbb lefolyt két képviselőválasztásról. Ennek tudomásulvétele után a központi választmány az 1911. évre szóló kópviselőválasztói névjegyzék kiigazításával fog foglalkozni. — A békési ref. egyházból. A békési ref. egyház presbitériuma a mult hót közepén tartotta közgyűlését. E közgyűlés tárgyai között fontosabbak a következők voltak: a javadalmazásukat terményben is nyerő egyházi alkalmazottakra való tekintettel a buza métermázsáját 20, az árpáét pedig 12 koronában állapította meg a presbitérium. Tudomásul vették Kecskeméthy Ferencnek azt a jelentósét, hogy Borbély Gábor egyházi jegyző a mult közgyűlésnek azt a sérelmes határozatát, mely őt minden törvényes gyakorlat ellenére fegyelmi vizsgálat mellőzésével elmozdította állásából: megfelebbezte. — Esküvő. B 1 a u Lipót, a kisjenői erdőipar-részvénytársaság tisztviselője, vasárnap délután fél 6 órakor vezeti oltárhoz a csabai izraelita templomban Sonnenfeld Sámuel leányát, Flórát.