Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-08-25 / 68. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 aug. 11. A Krassószörónymegyei árvízkárosultaknak 50 korona segélyt szavazott meg a közgyűlés. Irtunk már nem régen arról, hogy a Gyulán felépített jéggyár nagy bajokkal küzd, amennyiben a gép igen gyakran elromlik s a gyár emiatt nem képes kellő mennyiségű jeget termelni, ugy hogy emiatt a fogyasztó közönség körében állandó a zúgolódás. A gyár tudvalevőleg Szabó Emil és Társai cégé egyelőre, amelynek a város 20.000 ko- t rona szubvenciót igért azzal a feltétellel, hogy köteles a városnak a köz- I egészségre szükséges jeget ingyen rendelkezésre bocsátani, 10 év múlva pedig a gyárat a város tulajdonába átadni. A lakosság örökös zúgolódása miatt azonban sok képviselőtestületi tag azt a nézetet hangoztatta, hogy legjobb, ha a város a céggel felbontja a szerződést és nem ad neki egy fillért sem. Hétfőn foglalkozott e fontos kérdéssel a képviselőtestület. Többek hozzászólása után kimondotta, hogy a 20.000 korona szubvenciót nem utalványozza ki a cégnek addig, mig határozott kijelentést nem hall arról, hogy a cég a jelenlegi ideiglenes és tökéletlen berendezés helyett mikor lesz hajlandó a végleges berendezést eszközölni ? Mert most is termel ugyan jeget a gyár, de ez a mennyiség messze áll attól, amely a szerződés megkötése alkalmával kilátásba volt helyezve. Ha a cég a végleges berendezésre kötelező Ígéretet nem tesz, akkor a város a szerződést felbontottnak tekinti és nem fizeti ki a szubvenciót. Ellenkező esetben a szubvencióra számot tarthat a cég. A hentesiparosok részéről sok panasz merült már fel amiatt, hogy a vágóhídon nincsen kellő mennyiségű szalma a perzselésre. Legutóbb pedig az egész szalmabódó leégett. A bódé újból való felépítésével kapcsolatosan a képviselőtestület elhatározta, hogy ezután két évre szólólag fogja a szükséges szalmát beszerezni, még pedig árlejtés utján. Az idei és a jövő évre szóló szalmamennyiségre nem sokára ki is fogják irni az árlejtést. Az 1910. évi közmunka-kötelesekről szóló pótlajstrom, mely a téves összeírás folytán kimaradottakat foglalja magában — tudomásul szolgált. Néhány kisebb fontosságú ügy elintézése után dr. L o v i c h Ödön polgármester a közgyűlést berekesztette. A csabai ág. ev. egyház köréből. Presbyteriumi ülés. Felügyelő és igazgatő-lelkész lemondása. A csabai ág. ev. egyház presbyteriuma kedden délelőtt közgyűlést tartott, melynek legfontosabb tárgya a tanitói áthelyezések eszközlése lett volna, azonban váratlanul mindjárt a gyűlés elején másik érdekesség ragadta magával a presbiteriumi tagok figyelmét, amely különös fontosságot adott az egyébként szürkének ígérkező közgyűlésnek. Ugyanis az egyház csak nem régen választott felügyelője, Sailer Gyula bejelentette lemondását ós példáját Szeberónyi Zs. Lajos igaz- \ gató-lelkész is követte. Mindketten más í nemű bokros elfoglaltságukkal indo- | kolták meg a lemondást, de a viszo- j nyokkal ismerősök más, mélyebben j fekvő okot látnak ós tudnak a kuliszszák mögött. Köztudomású ugyanis, hogy a csabai egyháznak annyira kívánatos balbókéje pár év óta teljesen fel van dúlva. Az ideálisan gondolkozó és az egyház javára, boldogulására törekvő vezető férfiak csöndes, zajtalan, de eredményes munkáját ujabb időben megzavarta egyesek személyes gyűlölködése és indoktalan hatalmi aspirációja. E miatt nem egyszer játszódtak le az egyházi gyűléseken zajos jelenetek, amelyek lényegesen aláásták a presbitnrium komoly méltóságát. A csak nem régen választott felügyelő az igazgató lelkésszel egyetemben teljes ambicióval látott a felfordult viszonyok rendbehozatalához, az egyház békéjének visszaállításához, azonban nemes törekvésüket nem korornázta az óhajtott siker. Az e fölétti csalódás érzése okozta tulajdonképpen a felügyelő lemondását, akivel szolidaritást vállalt az igazgató lelkész is. Előreláthatólag ugyanis a nemsokára megejtendő felügyelő választáson azok az elemek jutnak diadalra, akik a békét ugy a társadalomban, városi ós megyei közigazgatásban, mint az egyházban perhorreszkálják s akik szeretnek a kákán is görcsöt keresni. Ilyen elemekkel pedig, különösén a mostani igazgató lelkésznek, akit azok nem szeretnek, együtmüködni szinte a lehetetlenségek közé tartozik. A nevezetes presbiteriumi közgyűlésről egyébként tudósításunk a következő. Pontban 9 órakor nyitotta meg a presbiteriumi közgyűlést Szeberónyi Zs. Lajos igazgató lelkósz. A társelnöki tisztet Z s i r o s András másodfelügyelő töltötte be a távollevő felügyelő helyett. A mult ülés jegyzőkönyvének felolvasása ós hitelesítése után Szeberónyi Zs. Lajos elnök bemutatta Sailer Gyula felügyelőnek a presbitériumhoz intézett levelét, melyben kijelenti, hogy nagy hivatalos elfoglaltságára Az ezüst tálcán ott illatozott a csészébe a finom aromatikus ital, mellette aranysárga zsemlyócskék hevertek. — Ha már elkészítette Gerőné, vigye be is maga! — Dehogy viszem, sokkal jobban fog izleni neki, ha az ön kezecskéiből kapja. — Mondja Gerőnó ... Mit parancsol Aliz kisasszony. — Igaz az, hogy magának szegény rokonai vannak falun, akiket segit ? Az asszony jólelkű vörös arca már nem lehetett vörösebb, csak a szeme vörösödött ki s megnedvesedett. — Edes Istenem, igen ... A szüleimet, akik már nem tudnak dolgozni, meg a kicsikéket, a meghalt testvérem fiait, akik még nem értenek a munkához. — Adja ide a csokoládét G. rőné, majd beviszem a nénómnek. A szomszéd szobában halovány, mosolygó asszony ült nagy karosszékben a lába puha sálokba volt burkolva. — Aliz . . . gyere csak . . . nézd hogy civakodik Cézár, meg Pompéjus ! A két kutya ott birkódzott a földön. — Ugy-e — kiáltott fel a béna aszszony, — ez az élet képmása !... Mondhatom neked, hogy nem sajnálom, hogy nincs már részem benne. S az asszony őszintén beszólt. A tagjai merevsége hatással volt gondolataira is. Csak ugy tudja elképzelni, az újból való részvételét az emberek küzdelmében, hogy neki akkor is tépettek, roncsoltak az idegei, nem pedig egészséges szervezettel, s ez a gondolat megijeszti. Kis házának büszkesége, az öreg Gerőnó ragaszkodása, a kutyái, ez az a forma, amelyet számára a szerencse ölt, amióta a tagjai megbénultak. — Néném, levelet kaptam anyámtól. — Nos, kicsikém ós mit ir? — Haza hívnak, — mondotta Aliz reszkető hangon, — Hiszen tudod, vizsgálatokat kell temem . . . — Ne keress kifogásokat 1 Fiatal leány csakhamar ráun a beteg nénjónél való unalmas életre I A néni bosszúsnak látszott, de nem szomorúnak. — Tudod, kicsike ... Annál roszszabb neked... az én életemből már nincs sok hátra, később nem bántad volna meg, ha elszenvedtél volna mellettem egy kis unalmat. — Unalmat 1 Az álmodozó Aliz nem unta magát a hallgatás házában. Ellenkezően, a létért való küzdelemtől félt. De inkább felveszi tizszer azt a küzdelmet, mint . . . — Ahogy akarod . . . egész a mult hómpig meg voltam nélküled, majd megpróbálom továbbra is — ugye jó Gerő néni. Az öreg cseléd éppen belépett, a tecsületes meglepődés kiáltását hallatta. — A kisasszony elhagy bennünket ? — Nem tudtam elég kényelmet szerezni neki! — Óh, nem, sok hálával tartozom önnek Gerőné, többel mint csak sejti is. S ugy volt. Gazdagon utazott el a gyengéd órzésü leány, gazdagabban, mint a minő lett volna a sóvárgott örökség által, melyet elhagyott azoknak, akiknek több igényük volt rá. A kincs, melyet felfedezett benne, magában pihen. Energia, becsület, móltóság, bátorság. — Olyan vagy, mintha örököltél volna! — kiáltott fel az anyja, mikor hazatért. ( — A látszat csal, — felelt Aliz mo1 solyogva, — de légy nyugodt, valamit hoztam magammal abból a csendes házból. Ismerem most már az öreget, amit a bátor cselekvés okoz, — nem félek 1 többé az élettől. való tekintettel lemond és kéri a lemondás elfogadását. Mivel ez a lemondás a levélben megmásithatatlannak volt jelezve, a presbitérium elfogadta és elhatározta, hogy Sailer Gyulának az egyház örül szerzett érdemeiért jegyzőkönyvileg mond köszönetet, amelyet küldöttségileg fog tudomására hozni. Egyben kimondotta, hogy a felügyelői állás betöltéséről, mivel a mostani gyűlés nem határozatképes, a legközelebbi, sürgősen összehívandó presbiteriumi gyűlésen fog intézkedni. Alig csillapult le az e fölött támadt izgalom, felállott Szeberónyi Zs. Lajos igazgató-lelkész és szintén kijelentette, Jhogy igazgató-lclkószi álósáról lemond és tisztében csak a felügyelői állás betöltéséig marad meg. Nagy zúgás támadt erre. A békótlenkedők köréből kárörvendő kijelentések hangzottak: — Hála Istennek 1 Ez infámis közbeszólás hallatára Szeberónyi Zs. Lajos izgatott hangon jelentette ki, hogy állásától most már okvetlenül távozni fog épen az olyan elemek miatt, amilyen a közbeszóló. Az Ízléstelen közbeszólót dr. Zsilinszky Endre is erélyes ós megórde nelt leckéztetésben részesítette. Egyben L i n d e r Károllyal együtt kérte az igazgató-lelkészt, hogy mandátuma lejártáig, az óv végóig maradjon meg állásában. Ez óhajtáshoz a presbitérium nagy többsége is csatlakozott, mire Szeberónyi elállott szándékától és kijelentette, hogy eleget tesz a presbitérium óhajtásának. Ezután a tanitó választás következett volna, azonban mivel a tagok határozatképes számban nem voltak jelen, a választást jövő szombaton megtartandó közgyűlésre halasztották. A szükségessé vált tanitói áthelyezéseket a következőleg hajtotta végre a presbitérium: az erzsóbethelyi uj tanterembe S i m k ó Lajos tanitói helyezték át. Az ő erzsóbethelyi iskolájába Molnár Emil tanyai tanítót hozták be, mig Lukovicky Endre kereki iskolájába L i p t á k János sopronyi tanítót helyezték. Az áthelyezések folytán megüresedett állásokat szintén a legközelebbi közgyűlésen fogják betölteni. Mint már említettük Újkígyóson az ág. ev. gyermekek nem részesülnek kellő iskolai neveltelósben. Ennélfogva elhatározta a presbitérium, hogy Kígyóson egy házat vesz az iskola céljaira. A Rudolf főgimnázium felügyelőbizottságában üresedésbe jött bizottsági tagsági helyet Sailer Gyula lemondott egyházi felügyelővel töltötték be. Hosszasabb vitát provokált ismételten Korén Pál lelkész káplántartási ügye, mely Zsilinszky Endre dr. és Korén Pál érdemi felszólalásai után végre elintézést nyert. Ezek voltak a presbiteriumi közgyűlés fontosabb tárgyai. Egyről-másról. (A nyári választás. — Vidékiek Budapesten. — A kereskedők búja.) - Külön fővárosi tudósítónktól. A politikei élet nagy pihenőjót tartja. Az esemónytelensógek korát éljük. Nem csoda, mert politikusaink nincsenek itthon; ki a Tátráben, ki pedig Balaton mellett nyaral s élvezik a politikai aranyszabadságot. Talán még azt is elfeledik, hogy politikusok. Nem akarják a kellemes üdülésüket megzavarni, hiszen lesz majd részük ősszel a haza sorsának vezetesében. Tehát csönd van az egész vonalon! Kivétel az egy Liptószentmiklós, ahol egyhangúlag képviselővé választották Kozma Andor kiváló írót. Ez egy jól kiérdemelt kitüntetés Kozmának ! Nem is kellett erősen „dolgoznia" saját érdekében, mert nem is volt ellenjelöltje. Da ő azért hűségesen sorra lárta kerületét barátjaival ós néhány politikussal, akik szívesen támogatták Kozmát a programmbeszédje megtartásában. Az egyik községben megtörtónt, hogy nem is engedték szóhoz jutni Kozmát. Néhány választó fölszaladt az emelvényre és egyikük igy szónokolt. „Szeretett jelöltünk 1 A nép nevében tekintetvei az nagy melegre, tisztelettel mögkórjük, hogy gyünne inkább a nagykorcsmába, mer' e rettenetős forróságban még a zsir is kiolvad belőlünk .. — Ugy van! ugy van 1 — dörögte az istenadta nép és Kozma szívesen engedett a felhívásnak és a népgyűlés megindult a nagykorcsma felé. Biz' ott már nem került a sor a beszédre, de annál kedélyesebb volt a hangulat. Mindenki jól érezte magát, de a legjobban mégis csak Kozma Andor, aki bár beszédét nem mondotta el, mégis egyhangúlag lett Liptószentmiklós honatyája. • Aktuális téma Szent István ünnepe után: a vidékiek Budepesten. Azok a kedves jó vidékiek, akik feljönnek szórakozás ós bevásárlás végett és magukkal hozzák a mindenható „dohányt." Költekeznek, nem ösmerve határt, mindent megvesznek, amit szemük-szájuk megkíván. Felkeresik rokonaikat, barátjaikat, akik azután megmutatják a budapesti nevezetességeket: muzeumot, országházat, királyi palotát ós talán még egy-két élő háziurat is. Nem győznek eléggé csodálkozni a szép fővároson. Ez volna a délelőtti programm. Hát délután hova lehetne menni ? Hopp, megvan 1 A lóversenyre. Ez csak szép látványosság, még aztán pénzt is lehet nyerni. A nagy ünnepi futtatáson ezrével voltak láthatók az idegenek, akik melegen érdeklődtek a játék iránt! Nem csoda, mert látván a nagy tipp-hajszát, őket is elfogta a nyerési vágy. — Az én tippem biztos, — mondja eldicsekedve környezetének egy budapesti javíthatatlan, örökké játszó úriember, aki négy-öt vendégjével van künn. Pár perc múlva már előkerül egy zöldhasu bankó a vendég tárcájából és felteszik egy lóra. Most a starthoz állnak a lovacskák. Indulás van. A közönség izgatott. Mindenki nyerni szeretne. A lovak közelednek a célhoz. Nagy a lárma ós a tülekedés. Kiki a lovának a nevét ordítozza. Felhúzzák az eredmény-táblát. A nagy összegre megjátszott ló lemaradt. A vidéki ur kérdőleg néz tanácsadójára, aki maga sem érti a dolgot. A tippmester mentegetődzik. Da ez már úgysem használ, mert a jó dohány az — odavan. Sok-sok vidéki ember (no meg budapesti) szomorúan gondol vissza a Szent István napra, mert a kitűnő lovar-egylet, amely a lótenyésztés nemes eszméjét célozza, elvitte a pénzeket és nem adott cserébe mást, mint egy jó tippet. * A budapesti kereskedők sem jártak a legjobban a kettős ünnepen. Kivétel nélkül panaszkodnak, hogy a kétnapi munkaszünet elrendelés a súlyos anyagi veszteséget hozott a nyakukba, mert a vidékiek, akik bevásárlásokat akartak tenni, nem volt alkalmuk. Annál jobban jártak a mutatványosok (színház, mozi, stb) és főleg a vendéglősök, akik alig győzték mérni a hűsítő italokat az óriási hőségben. Állítólag a budapesti összes korcsmárosok statisztikát állítottak össze, hogy hány becsípett vidéki fordult meg náluk ós a számítás végén sokkal nagyobb szám jött ki, mint amennyi vidéki Budapestre felrándult. g Kezdetben nem értették a dolgot, de nagynehezen mégis kiderült, hogy a nagy számkülönbség abban rejlik, hogy egy ember nemcsak egy, hanem több korcsmában is tette látogatását. Igy aztán nem csoda, ha mindenki kivette részét a kettős ünnepből, csak a keresked-világ nem. Vasárnap este hat órakor a főkapitány rendeletére kinyitották ugyan az üzleteket, de ez már nem sokat ért, mert a pénz elfogyott. Hja, kérem a hatóság más szemmel néz mindent ós nem igen viseli szivén a nagy érdekeket és aztán ebből következik a sok panasz, amely most a budapesti kereskedőktől hallhatók, í< „Vármegyei tisztújítás előtt Önkényes kombinációk. Egyik csabai laptársunk mult vasárnapi számában meglehetősen terjedelmes cikket közöl a kilátásban levő vár-