Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-07 / 54. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 54-ik szám. Csütörtök, julius 7. BEKESIEGTEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adainak ulssza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElrOFIZBTÉSI DID : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden beiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; 8ZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. » A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Munka előtt. Békéscsaba, julius 6. Az uj képviselőház most már tel­jesen átesett a kezdett nehézségein, úgyhogy e héten már hozzáfoghat az eredményes munkához, amelyre oly nagy szüksége van már az országnak és nemzetnek egyaránt. A kormány­elnök, a többség és a legnagyobb ellenzéki párt más, helyesebb munka­beosztást óhajtott. A nemzeti munka­párt és a Kossuth Ferenc vezetése alatt álló függettenségi és 48-as párt inkább tartotta volna az ország érde­kében valónak, ha az országgyűlés mindenekelőtt helyreállítja a törvényes állapotokat, megszünteti az ex-lexet és a véderő normális szükségletét kielé­gíti. Mert nem lehet annak jó követ­kezménye, ha az országban az ex-lex állapot állandósul. \ parlamentnek, ha igazán átérzi nagy hivatását, legfőbb kötelessége a pénzügyi kormányzás ellenőrzésének gyakorlása. Az ellenzék­nek meg éppen legfontosabb hiva­tása, hogy haladéktalanul gátat vessen annak, hogy a kormány alkotmányos felhatalmazás hiján teljesítsen kiadá­sokat és szerezze meg azoknak fede­zetét. Magára a nemzetre is demora­lizáló hatással van az állandósított ex-lex, mert megmutatja a polgárok­nak, hogy alkotmányos jóváhagyás nélkül is folyhatik a kormányzás. Meg­rendül a hit a parlamentárizmusban és gyengül a bizalom alkotmányos insti­túcióink erejében. De a kormányra is bénitólag hat ez az áldatlan állapot. Gátolja az ország érdekeit szolgáló szabad mozgásban, visszatartja a be­ruházásoktól és számos égetően szük­séges kiadástól, mert a minisztérium súlyos felelősségének tudatában csu­pán a legszükségesebb igények kielé­gítésére szoritkozhatik. Nem önző érdek vezette tehát Khuen-Héderváry Károly miniszterel­nököt, amikor a Ház elnöke által ösz­szehivott pártközi konferencián arra kérte a pártokat, hogy adják beleegye­zésüket a költségvetési felhatalmazás­hoz és az ujoncjutalék r tárgyalásának napirendre tűzéséhez. És az ország érdeke vezette Kossuth Ferencet, a leg­nagyobb ellenzéki párt vezérét is, ami­kor a kormányelnök szempontjait ho­norálta. Ám Justh Gyulának más a nézete és történetesen egyezik most a nép­párt felfogásával. Ők nem törődnek vele, ha a kormány továbbra is ex­lexben kormányoz. Ok a válaszfelirat­ról óhajtanak vitázni, holott a koalí­ciós kormányzat idején maga Justh Gyula enunciálta, mint elnök, azt a határozatot, hogy a felirati vita elha­lasztásával mindenekelőtt törvényes költségvetést adjanak az országnak. A különbség éppen csak annyi, hogy akkor ők voltak a kormányon. A nu­merikus erővel — ugy látszik — a felelősségérzet is egyenes arányban csökken. Tisztában van azzal a kormány is, a többség is, hogy a maga akaratát Justhék és a néppárt tiltakozó koape­rációja ellenére is keresztül vihette volna, az elnöknek módjában lett volna egyszerű napirend-inditvány for­májában megteremteni azt a propozi­ciót, hogy a képviselőház első tárgy gyanánt az indemnitást tűzze napi­rendre. És a többség határozottá is emelte volna az elnöki indítványt. Az ellenzéket hevíti a vágy, hogy nagyszabású vitát indítson az általá­nos politikai szituációról. Ez a vita helyes is, szükséges is. A kormány és a többség is szívesen veszi ezt a disz­kussziót, mert neki is vannak igazai, amelyeket az ország tanácskozó ter­mében ki kell fejtenie. Az ,is meg­akarja világítani politikáját. És a vá­lasztási visszaélésekhez is lesz a több­ségnek súlyos hozzászólása. Kell, hogy az ország elé tárja a terrorizmusnak, az elriasztásnak, a legkülönbözőbb visszaéléseknek felháborító sorozatát, mellyel az ellenzék az ország akara­tának megnyilvánulását több-kevesebb sikerrel meggátolni igyekezett. A kormánynak és a többségnek kö­zömbös, hogy milyen sorrendben ál­lapítja meg napirendjét a képviselő­ház. Az ország néhány héttel későb­ben fog kikerülni az ex-lex kelle­metlenségeiből. Justh Gyula és a néppárt ezzel nem törődik. Visszaad­ják a kölcsönt. A választásoknál az ország nem törődött ővelük, most pe­dik ők nem törődnek az országgal. Bajok a csabai öntözött rét körül. Gyula haragszik. A csabai öntözött rét egyik leg­mintaszerűbb kísérleti telepe Magyar­országnak. Kopár, terméketlen, szikes talajból csinált ottan termékeny földet a magyar mezőgazdasági tudomány ós épen ez az ok, amiért a koalíciós kor­mány sok érdemet nyert földmivelós­ügyi minisztere, Darányi Ignác valósá­gos atyai gondossággal karolta fel az öntözött rét ügyét ós nagy áldozatok árán fs arra törekedett, hogy az a rét mintaszerű telepe legyen ne C3ak Ma­gyarországnak, hanem esetleg Euró­pának. Ennek a törekvésnek azonban úgy­szólván váratlanul nagyon veszedel­mes gátkötöi támadtak. Ezek között szerepel elsősorban az a sajnos körül­mény, hogy a veszei hídi vizátbocsájtó szifon, körülbelül egy évvel ezelőtt beomlott. Annak idején már megemlé­keztünk erről a balesetről, amelynek fontossága csak pár hét múlva lett nyilvánvalóvá. A bedőlt szifon miatt ugyanis a csatorna nem kapta meg a szükséges vízmennyiséget s ennélfogva az öntözött rét sem volt a régi módszer, duzzasztás által öntözhető. Sokféle terv merült e nagy baj orvoslására nézve, de legalkalmasabbnak mutatkozott ezek közül a centrifugális szivattyú alkal­mazása, melyet egy kölcsönkórt gőz­gép segigítségóvel igénybe is vettek nemsokára. Ez azonban nem mutatko­zott célszerűnek, mert költséges volt s a kivánt vízmennyiséget sem szolgál­tatta s a község kénytelen volt folya­modni a földmivelósügyi miniszterhez ujabb támogatásért. A felterjesztett ter­vezét és költségvetés szerint egy állandó szivattyú gép 10,000 koronába, üzemben­tartása pedig évi 5000 koronába kerül. A földmivelósügyi miniszter a 10,000 korona segélyt engedélyezte is, de azzal a feltétellel, ha a szivattyúgép legalább 10 esztendeig üzemben marad. E kér­dés körül támadlak aztán bajok. Az Al&ófehérkörösi Ármentesitő Társulat ugyanis elhatározia, hogy a bedőlt szi­font újjáépíti, ami tetemes költségbe kerül. Az újjáépítés után azonban hely­reáll a régi állapot s a rét ismét öntöz­hető lesz minden különleges technikai eszköz igénybevétele nélkül, tehát a szivattztú gép fölöslegessé válik. A gép pedig már meg is érkezett s a napok­• ban megkezdi üzemét. E feje tetejére fordított helyzetbe j szólal most bele Gyula városa. A Kö­rös-csatorna ugyanis Csabán kivül Gyu­Békésmegyei Közlöny tárcája­Ha meghalok ... Ha meghalok majd — szinte látom, Csöndes lesz kis legény tanyám. Nincs szeretőm, nincs barátom, Ki könnyet hullatna rám. És mondják szerte majd a házban A férfiak s az asszonyok: Odajön a padlásszobában A szegény versíró — halott. Cikket is írnak itt-ott: Nyomorgott és dalokat irt — S a szobaasszony majd kisöpri A sok, telefirkált papirt. Ahol ösmertek, mondogatják: No, most már megnyugszik szegény, Hisz' annyi dőre vágyat, álmot Hordott a szive rejtekén. ... S a lány, akihez eldaloltam Annyi forró szerelmi dalt, Egy pillanatra elmélázik Sőt, talán még föl is sóhajt. A koporsóm után se jön majd Senki búsongva, könnyezőn, Ha csak nem néhány fejcsóváló — Hoppon maradt hitelezőm. Valaki fog sajnálni mégis — Az én hűséges kis kutyám, Érzi szegény majd, hogy még rosszabb Sorja lesz neki ezután. Farkas Imri, A doktor ur felfedezése. Éppen a legújabb nagy találmá­nyokról és felfedezésekről esett a szó és jávában magyarázgatta ez is, az is, vájjon mi lehet az oka annak, hogy , ebben a nemzetközi nagy versengés­' ben mi magyarok még csak helyre sem futunk be, amikor Diogenes mes­ter az ötödik pohár cognacot is beke­belezte. (Tájékozatlanok kedvóért meg­jegyzem, hogy Diogenes mester onnan kapta a nevét, hogy orra móg nappal is, mint valami örökmécses izzott ós vi­lágított.) Ez az ötödik pohár, ugy magában véve, még nem valami nagy ós világot rengető esemény, de súlyt és fontos­ságot nyer azáltal, hogy utánna a ká­véházi társaságnak különben magába zárkódzott és hallgatag tagja is bele szo­kott elegyedni a vitába. Diogenes barátunk bölcses'gót tud­niilik, hogy ugy mondjam, holmi számra igazitható Wertheimlakat őrizte és va­lamennyiük tudja, hogy mostanában — öt pohár — az a rejtelmes ós titokza­tos- jelszó, melytől e komplikált zár­vázat felpattan. Ez alkalommal is igy volt. Alig tette le a poharat, máris fölvette a be­szélgetés fonalát. — Hogy miért kullogunk mi ma­gyarok mindenben hátul ? Miért főz le bennünket a világ minden nációja ? Azért, uraim, mert nálunk nagy a rend. A rend miatt nincs Latham-unk, nincs Zeppelinünk és ha akadna is egy Shakle­tonunk, aki ráadná a fejét arra, hogy a déli sarkra szánkázzon, rögtönössen nyakába csimpaszkodnék a rend és nem engedné tovább — a váci vámnál. Példát akarnak ? Bizonyítékot kö­vetelnek ? Óh kérem a legnagyobb kész­séggel szolgálok vele. Ugyebár önök nem ösmerik szerencsétlen barátom, Heureka Tamás esetét?! Elmondom, t Doktor Heuruka Tamás orvos' a legtanultabb, legképzettebb szakembe­rek egyike volt. Különösen a biologia terén tünt ki kutatásával. 0 volt az, kinek sok egyébb nagyfontosságú prob ­léma megoldásán kivül a homoukulos­nak, az első mesterséges embernek meg­alkotása is sikerült. Rettenetes testet, lelket megemésztő munka volt. Huszonkét esztendeig fá­radatlanél kavarta, közte, vartyogtatta lombikjait, üstjeit, ifjúságát, vagyonát, mindenét beleölte a folytonos kísérle­tezésbe, de vasakarata, szorgalma vé­gül mégis csak diadalmaskodott, fárad­ságát siker koronázta. Elérkezett az a magas pillanat, mikor szótpattant lom­bik helyén ott visítozott, kapálódzott a mesterséges uton készült csemete. Ha tudós ós tiszteletreméltó bará­tom e percben husz esztendővel fiata­labb, nagy örömében talán bukfencet vet és cigánykereket arat, de mivel ez sam korához, sem tekintélyéhez nem il­lett, megelégedett azzal, hogy szűkszavú és felette óvatos kommünikét adjon le a lapoknak. Az volt ugyan szándéka, hogy mi­előtt munkásága eredményét részlete­sen is nyilvánosságra hozza, előbb csak apránkint, fokozatosan kelti fel a közön­ség érdeklődését, hogy igy minél las­sabban ós minél tovább szürcsölget­hesse a népszerűség és az ünnepeltetós gyönyöreit. A ravasz taktika bevágott. Másnap a lapok csakugyan még csak óvatosan ós fenntartással közöltók a hirt. Heureka doktor azonban már a rövid közléstől is sokat várt. Várakozásban nem is csalódott, mert már kora délelőtt meghívást kapott, hogy jelentkezzék a polgármesteri hi­vatalban. Barátom gyorsan formális kis szónoklatot rögtönözött, hogy az üd­vözlő ibeszédre megfelelhessen, azután frakba vágta magát, fehér kesztyűt öl­tött ós a városházára sietett A portás kissé ridegen és barátság­talanul utasította ugyan II. emalet száz­ötvennégy alá, de ez cseppet sem lo­hasztotta le lelkesedésót. Amint benyi­tott, a szobában levő fiatal ember, ki | éppan akkor fejezte be egy körülmé­nyes manikűröző műveletét, a nagy ese­ményhez méltóan ünnepalt hangon kér­dezte. — Ön, ugyebár, Heureka Tamás doktor, 54 éves, nőtlen, büntetlen elő­életű orvo3, akiről a lapok azt irják, hogy mesterséges uton embert készített. Igaz ez a hir? — Igaz, szórul-szóra igaz ! — haj­longott barátom boldogan. Ugy! — dörögte a fiatalember, — ós melyik anyakönyvi hivatalnál jelentette be ezt az eseményt, mi ? Hol a homiakules születési kivonata, mi ? ! Mi a mentsége, mi? — De, de, de . . — hebegte sze­gény Heureka rémülten — hiszen . . . — Elég ! — rivalt rá az ifju. — Anyakönyvi kihágás miatt ez alkalom­mal három napi elzáratásra változtat­ható 50 korona pénzbírsággal sújtom. Figyelmeztetem egyúttal, hogy mivel ön emberek mesterséges uton való készítésére iparigazolványt nem váltott, az iparkíhágási eljárást is megindítom. Elmehet! Tiszteletreméltó barátom kissé ká­bultan ért haza. Szokatlannak, hogy ne mondjam, meglepőnek találta az elis­merés megnyilvánulásának e felette különös módját. Móg fel sem ocsúdott megdöbbenéséből, mikor ujabb idózóst hoztak, melyben a főkapitányságra in­vitálták, földszint 5 alá. Mivel nem tar­totta kizártnak, hogy ujabb kihágás bélyegét akarják homlokára sütni, most már csak egyszerű Ferenc Józsefet öl­tött ós ugy baktatott el a főkapitány­ságra. Osakkamar meggyőződhetett arról, hogy gyanúja nem volt alaptalan. Ki­derült, hogy aí uj jövevényről, kit az idevágó törvényszakok alapján család-

Next

/
Oldalképek
Tartalom