Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1910-07-03 / 53. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVH-ik évfolyam. 53-ik szám. Vasárnap, julius 3. BEKESMEGT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI DI.1 : Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELS7KY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Deficit. Békéscsaba, julius 2. Munkában a parlament. S első dolga az ország pénzügyi helyzetének lehető szanálása. Nehéz munka s kellemetlen. A mult, mint sötét árnyék vonul fel s minduntalan hátráltatja a komoly munkát. Csak most derült ki, hogy minő kevés hozzáértéssel, vagy talán kiszámított taktikával állították be a kiadásokat s minő lelkiismeretlenül számították ki az ország jövedelmeit, hogy az a budget beállításakor felesleggel zárult s a zárószámadások elkészítésénél pedig a deficit s még hozzá nagy deficit sötét rémét ásta ki immár elfelejtett sírjából. Tehát deficittel zárul a koalíciós uralom mérlege. A befejezés tehát méltó az egész színjátékhoz, melynek egy gyönyörű nyitánya van csupán, de a többi része egy csúf, disszonáns chaoszban végződött, mely a szerzőnek semmi dicsőséget sem hozott. Ha a kocsi felborult, akkor sok volt a kerék, ez már régi példabeszéd s a bukott koalíciónak szemére vetni könnyű az elmultakat. Da mi nem ebből a szempontból indulunk ki. Mi nem mérlegeljük pártok szerint a történteket, hanem vizsgáljuk mikroszkóppal a cselekedeteket, minden melléktekintet nélkül s csak az igazság szemüvegét tesszük kissé rövidlátó látószerveinkre. Sem rózsaszínű, sem szürke üveget nem használunk, hanem a kristályosan átlátszó s mindent való színében és nagyságában feltüntető műszert. S ennek a sem nem nagyobbító, sem nem kisebbítő műszernek használatánál a kristálytiszta igazságot látjuk, melyet semmi meghamisítani nem tud, de nem is hamisilhat, mert csakis az igazság felfedése lehet hasznára az országnak. S most az uj uralomnak kell majd azt a szemetet kisepernie, melyet az az uralom hagyott hátra, amely uralom kezdetben egy uj független Magyarország perspektíváját rajzolta ki olyan fényesre, hogy még a mi szemünk is könybelábbadt annak káprázatos ragyogásától. S helyrelegénynek kell lennie majd annak a pénzügyminiszternek, aki az évek óta hetven milliós deficittel dolgozó, százmilliós függő adósággal terhelt, teljesen kiürült állampénztárnak libilis mérlegét ismét olyan biztos alapokra tudja majd helyezni, mint a minő biztos és szilárd alapokon állott ennek a dicstelen s rövid uralomnak elölte. Szinte azt a benyomást kelti az elmentek kormányzása, mintha azok vagy egy örökkévalóságra rendezkedtek volna be, vagy pedig XlV.-ik Lajos francia királynak hires mottóját követték volna : — Aprez mei la deluche! Utánam a vízözön. S csakugyan a milliós hiányok vizözöne jelzi azt az ürt, melyet a nemzet lelkében a kirablott ideálok hátrahagytak s melyeket betölteni immár az uj uralomnak, az uj regiemnek lesz kellemetlen feladata. A Ieghumorosabb lesz azonban az, ha a letűnt rendszer még parlamentbe jutott hivei támadni fogják az uj pénzügyminiszternek arra való törekvését, mellyel az általuk teremtett deficit eltüntetésén fáradozik majd. Ök lesznek a leghangosabb támadói annak a politikának, mely a magyar állam hitelének emelésére a deficit kiküszöbölését tartja majd első kötelességnek s ők lesznek majd azok, kik minden praktikával hátráltatják, hogy saját baklövéseiket s könnyelmű gazdálkodásuk szomorú eredményeit orvosolják. Rövidesen sor kerül ezekre a témákra s akkor majd nem mulasztjuk el a magyar közönség figyelmét ezekre a körülményekre felhívni s rámutatni arra a lehetetlen állapotra, hogy akadtak az országban olyan politikusok is, mikor az uj emberek a régiek bűneit igyekeznek megvezekelni, ebben a vezeklésben éppen azok akadályozzák, akik tulajdonképen az áldatlan helyzet előidézői, megteremtői voltak. Hadd lássa az ország, hogy kikben reménykedett s kiket gondolt az uj független és szabad Magyarország megteremtőinek. A békési ev. egyházmegye közgyűlése. Gádoros egyházközség óhajtotta saját kebelében vendégül látni a békési egyházmegye kiküldötteit. Ennek az óhajtásnak eleget tett az egyházmegye elnöksége, midőn az ez évi rendes közgyűlést Gádorosra hivta össze junius 28-ára, keddre. Már a közgyűlést megelőző napon élénkség verte fel a népes falu csendjét. Az iskolaszék 27-én délelőtt tartotta ülését az állami iskola tágas termében. Itt beszámolt a négy körlelkész a tanügyi eredményekről, melyek örvendetes előmenetelről tanúskodnak. Az iskolaszék, tekintettel az iskolák szaporodására, szükségét látja még egy körlelkészség létesítését, mihez másnap a közgyűlés hozzájárult. Eszerint az egyházmegye a következő öt körlelkészségre, vagy dekánátusra osztatik fel: 1. Szarvas városi; 2. Szarvas-kondorosi, melybe a szarvasi tanyai iskolák ói a kondorosi iskolák tartoznak, összesen 24 iskola; 3. ;az orosházi belső kör 19 iskolával; 4. az Orosháza vidéke kör, végre 5. a tótkomlósi kör Csorvás egyházközséggel. FreitágJénos felmentését kéri a körlelkészi tisztségtől s igy az uj körlelkészi állásra, valamint a lemondó körlelkész helyóba Csermák Elemér szentetornyai ós Hrdlicska Lajos tótkomlósi lelkészek ajánltatnak az iskolaszók részéről. A Zsedényi-féle jutalomdijért Sass János, Brózik Károly, Rohoska Béla, Gyuris Mátyás ós Bodnár Endre pályáznak. Elsőül Sass János. a második helyen Brózik Károly, majd Bodnár Endre ajánltatnak. Este 6 órakor előértekezlet volt a községháza tanácstermében, melyen a közgyűlés tárgysorozata került első megbeszélés alá. Kedden reggel 8 órakor kezdetót vette a gyárnintózeti istentisztelet. Az egyházi beszédet Csermák Elemér szentetornyai lelkész tartotta, adakozásra buzdítva a hiveket. Siép beszédét szónoki hévvel adta elő s a közönség teljes figyelemmel hallgatta az ifjú lelkész tartalmas beszédét. Az egyházmegyei gyámintózet ez évben 100 koronát meghaladó összeggel többet gyűjtött a mult évi összegnél. A gyárnintózeti istentisztelet utáni offertórium összege 48 kor. A közgyűlés 9 óra után vette kezdetét a templomban. H a v i á r Dániel egyházmegyei felügyelő szép beszédben üdvözölte az egyházmegye követeit, ismertette a tárgysorozat nevezetesebb pontjait, felhívja a figyelmet az egyházi ólét terén olyan jelenségekre, melyek az egyház összes tagjait kötelezik az éber őrködésre, felkéri az esperest évi jelentésének megtételére s a közgyűlést megnyitja. A jegyzői kar nevében Keviczky László, egyházmegyei jegyző jelenti, hogy a megbízó levelek rendben találtattak, mire az elnök a közgyűlést megalakultnak nyilvánítja. Veres József esperes tgrtalnias évi jelentésben számol be az elmúlt évi eseményekről, változásokról. Sajnálattal emlékezik meg arról, hogy a legutóbbi trónbeszód már megsemmisíti az 1848 XX t.-c.-nek folyamatban levő végrehajtását, holott ínég nagyon sok a kivánni való a viszonosság ós vallási Békésmegyeí Közlöny tarcája, Ha letérdelhetnék . . . Ha letérdelhetnék imádkozni melléd S szép kacsád szelíden ősz fejemre teinéd, Hogyha szólnál hozzám lágyan, csengő Ahogy megszólalnál, [hangon, Ne is többet annál, Elég volna, hogy szivemből minden bú kihaljon. Csodatevő áldás a te pillantásod, Amelylyel az átkot gyönyörré varázslód, Ok, de ha nincs szived, hogy számomra A nagy irgalomból, //'usson Tagadó szavadból. Elég csak egy lehellet is. hogy halálra sújtson ! Somlyó Sándor. Hervadt virágok. Irta ; Jean Relbrach. Midőn a színházból kilépeti, a csillárok fényében egy női sziihuet vonta magára jacques Gréses figyelmét . . . Ezek a válak ... ez az arcél . . . ő volna ? S egyszerre eszébe ötlött ifjúságának egy bájos kalandja . . . Orvosnövendék korában, — egy egész évig tartott . . . Charlotte — a bájos tizennyolc éves, hamvas arcú, kecses kis Charlotte, — akinek a nevetése ugy hangzott, mint egy ezüst csengettyű, — s a csókja friss barack-illatu volt . . . A fiatal nő is visszafordult ós pillantásaik találkoztak. — Charlotte ! — kiáltá Jacques és feléje nyujtá a kezét. i Igen, az ösmert édes arc, a régi ' mosolygó ajkak . . . — Te ... te ... J — lihegte a nö, midőn a meglepetésből magához tért. i Hát Párisban vagy ? — Csak néhány napra. És te ? Egyedül vagy ? — Egészen egyedül. — Megszöktetlek. Együtt vacsorázunk. A bérkocsiban rövid csókot váltottak. Majd a restaurant kis külön szobájában elragadva nézték egymást. — Ó —r szólt Chai lőtte, — rögtön megösmertele. . Nem változtál . . . — Te sem. — De igen — kicsit meghíztam. Yégre is az idővel minden megváltozik... Öt év — gondold csak el . . . öt év nagy idő ... A bajuszod is megnőtt ! — Mindjárt meglássuk ! — Ó nem ! szégyenlenélek megcsókolni téged .... Apró emlékeket elevenitettek fel s újra felhangzott Charlotte régi, ezüstös nevetése. — O emlékszel ? — Igen . . . igen . . . A vasárnapi kirándulásokra . . . — Mikor a vonatot mindig lekéstük . . . — S a mama este megvert, mert este későn mentem haza . . . — Mikor otthon azt hazudtad, hogy az üzletben éjjeli munkád van ós nálam maradtál ? — Ó, milyen jó volt az akkor ! — És most ? . . . mit csinálsz ? .. . még mindig az üzletben vagy ? Charlotte arca elborult ós nem felelt. Jacquesnek pedig egyszerre eszébe tűnt a kissé kiáltó öltözék s a csillogó ékszerek. — Boltot nyitottál magad is ? . . . vagy férjhez mentél talán, ... mi mondd . . . meséld el. Charlotte Jacques vállára rejtette arcát. — Nem . . . nem akarom, hogy haragudj rám . . . — Kis bolond, miért haragudnám ? — Ó jól tudod ! De azért hidd el, mindig rád gondoltam, — akkor is . .. Jacques szive összeszorult. De a gyöngén hozzásimuló üde, fiatal test hozzásimulása felébresztette a régi édes emlékeket és csókjaival fojtotta el a kis piros szájra törő szavakat : — Hallgas, — semmit se akarok tudni! — Az elsőt, tudod... sose feledjük ! — sóhajtá Charlotte. Jacques a csókokat nem találta többé barackizünek s kissé hátrahajolt. — Tudod, mikor elmentél . . . — folytatá a leány. — Nem mentem el, — hiszen itt vagyok, — szakitá félbe kétségbeesetten Jacques. De Charlotte nyelvét a pezsgő már megoldotta. — Azzal, amit itt hagytál, nem sokra juthattam ... Az üzletből is annyiszor kimaradtam miattad, hogy a főnököm elbocsátott . . . Hiába kerestem uj helyet . . . Jacques most már a legrosszabbtól tartott. Ez a kifestett száj, — ez a bódító, erős parfüm . . . — Uj viszonyt kezdettél ? — Ó, de nem soká tartott. Öreg volt .... — Ah! és aztán . . . — Aztán, — mit akarsz ? Az ember ugy ól, — ahogy tud ! Egy hölgy vett pártfogásába . . . Magához vett, — megösmertetett urakkal ... ó de csak addig maradtam nála, amig annyi pénzt összeszedtem, hogy önállósíthassam magam . — És . . . sikerült ? — Látod! És elébe tartotta gyűrűktől csillogó kezét. Majd Jacques hangjától nyugtalanítva : — Haragszol, hogy mindezt elmondom ? — Ó, nem ! A keserű mosoly azonban meghai zudtolta e választ. — Mi bajod ? — aggódott Charlotte. — De . . . semmi. De igen ! Látom ! Ugy-e megmondtam ! Miért akartad, hogy beszéljek . .. Végre is, — nem az ón hibám ... Ha tudnád, min mentem keresztül . . . — Nem ... ne folytasd ! Erezték, hogy tátongó ür támadt közöttük. És Jacques szive az egykori birtoklás özönében vérzett. Felháborodás, — szánalom — ós önvád dult a lelkében. — Ah! szegény kicsike! — sóhajtá. Charlotte szeméből pedig egy könycsepp gördült alá. De idegesen szólt: — Nem — nem igaz ! nem sirok. S friss púdert hintett arcára s szemeit tágra nyitotta : — Ugy-e nem sírtam ? ... nem látszik a szememen ? Kis csend állott be, — tompa, szomorú, fájdalmas csend. Jacqu s csengetett, kifizette a számlát. Char.otte kalapját tűzte fel a tükör előtt. Arca inéltatlankodást és büszkeséget fejezett ki. S mialatt keztyüjót felhúzta, kissé keserűen mosolygott, majd felvetette a fejét, s erőltetett, könnyed kedvességgel, kezét nyujtá Jacquesnak. — Örülök, hogy viszont láthattalak! — Én is! — feleié ostobán Jacques.