Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-10 / 20. szám

Békéscsaba 1910 március 17. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 157 Egy csabai munkás tragédiája. Kettészelte a vonat. Az oly szomorú munkástragédiák száma újra megszaporodott egygyel kedden délelőtt a csabai állomáson. Ezen az állomáson igen gyakoriak ujab­ban a hasonló szerencsétlenségek, ami­nek oka nem lehet más, mint a mun­kásszemélyzet vigyázatlansága. Tudja mindegyik, hogy úgyszólván az életé­vel játszik minden pillanatban és mégis meggondolatlan tettekre ragadtatják ma­gukat, csakhogy gyorsabban végezhes­senek. Másrészről a tolató mozdonyok vezetőit is lehet a vigyázatlanság vád­jával illetni. Ezek a mozdonyok koránt­sem mennek oly gyorsan, mint a sze­mélyszállító vonatok és szerintünk min­dig módjában állana a mozdonyveze­tőknek veszedelemre való kilátás ese­tén megállítani, vagy legalább is meg­lassítani annyira, hogy a kritikus hely­zetben való munkásnak ideje legyén elmenekülni. Vagy ha már el is üti a gép, lassú menésü vonat nem okozhatja borzalmas halálát, legfeljebb súlyos sé­rüléseket ejthet rajta. Ez pedig bármi­lyen rossz is, mégis csak jobb a ha­lálnál. A kedden délelőtti katasztrófa ál­dozata B i e 1 i k János, Tevan Jakab szállító napszámosa. Bielik künn a pálya­testen, a 18 ik számú vágányon álló teherkocsiból fakirakodással volt elfog­lalva. Ő fennt volt a kocsin és adogatta a fahasábokat egyik munkástársának, aki azokat kocsira rakta. Rakodás köz­ben egy nagy fahasáb valahogyan ki­repült a kezéből és leesett az ellenkező oldalon éppen a szomszédos sínpárra. Bielik leugrott a teherkocsiról, hogy felvegye a fahasábot, mert már köze ledett egy csomó teherkocsival a tolató mozdony, amely a nagy fahasáb miatt kisiklásnak lett volna kitéve. Bielik ha­nyatthomlok sietett a fáért, de már nem volt ideje elvenni, mert mikor éppen lehajolt érte, odaérkezett a vo­nat, amely elütötte és keresztül ment rajta. Jobb karját teljesen lemetszette, amellett derékon is ketté vágta a szó szoros értelmében, úgyhogy csak bőr­foszlányok kötötték össze felső testét az alsóval. A borzalmasan sérült ember természetesen azonnal kiszenvedett. Éppen akkor ott időzött az aradi üzletvezetőség egyik MAV. főorvosa, aki azonnal a helyszínére sietett, de már csak a beállott halált konstatálhatta. Szegény Bielik holttestét beszállították a kórházba a boncolás és a hatósági vizsgálat megejtése végett. A szerencsetlenül járt munkást nagy­számú családja siratja. A csabai ipartestület közgyűlése. Nagy vita a tagdíjemelés körül. Tisztújítás. A csabai ipartestület vasárnap tar­totta szokásos évi közgyűlését. A város­háza nagytermét ez alkalommal zsúfo­lásig megtöltötték Csaba iparosai, amely rendkívüli nagy érdeklődést az a la­punk által kolportált hir eredményezte, hogy az ipartestület elöljárósága a tag­sági dij felemelését fogja javaslatba hozni. Ez meg is történt s a kettős ja­vaslat nagy vitát provokált. A vita so­rán elhangzott komoly, higgadt hangú és szépen előadott felszólalásokból öröm­mel győződtünk meg arról, hogy Csaba iparossága az intelligenciának elég ma­gas fokán áll és csak sajnálni lehet, hogy a képviselőtestületben egyedül a testület elnöke által van képviselve. Mennyivel előnyösebb volna Csaba fej­lődésére nézve, hogy ha az iparosok legalább olyan arányban szerepelnének a képviselőtestületben, mint például a parasztpárt. Az iparosság nem kerék­kötője a haladásnak. Sőt ellenkezőleg. A közgyűlésen is volt ugyan néhány ember, akik a „maradjon minden régi­ben !" elavult álláspontjára helyezked­tek, de a nagy többség belátta azt, hogy az idők haladása folytán az ipartestület mostani anyagi viszonyai egyáltalában nem elegendők arra, hogy e nagy tes­tület kellő módon és nyomatékkal ve­hessen részt az iparosság helyzetének boldogulását célzó országos mozgal­makban és irodája méltóképen mun­kálhassa az iparosok érdekeit. A tag­dijfelemelésre vonatkozó egyik javaslat keresztül is ment óriási többséggel. A tisztikar megválasztása is simán, csak­nem egyhangúlag megtörtént. A közgyűlésről egyébként tudósí­tásunk a következő : A zsúfolásig megtöltött teremben délután 3 órakor nyitotta meg a köz­gyűlést dr. L i n d e r Károly ügyvéd, iparhatósági biztos. Üdvözölte a meg­jelenteket, rövid szavakkal figyelmez­tette őket a közgyűlés fontos tárgyaira és kérte, hogy kellő higgadtsággal mér­legeljék az ügyeket, alárendelve a ma­gánérdeket a közérdeknek. Ezután át­adta a szót Wagner József elnöknek. Wagner József elnök röviden megemlékezett arról az általános stag­nációról, melyben a magyar ipar tengett I és teng a mult évi rossz termés miatt, j Nálunk, mint mezőgazdasági államban i szoros összefüggés van az ipar és a I mezőgazdaság között. Az egyiknek rossz j helyzete maga után vonja a másikét is. ' Ezufán Horváth Mihály jegyző előterjesztette az elnökség kinyomatott évi jelentését, melynek felolvasását azon­ban a közgyűlés nem kívánta. Az évi jelentés „Altalános ipari rész" cimü fejezetében megemlékezik arról, hogy a rossz termés miatt be­állott általános drágaság dacára a mun­kásviszonyok ós munkaállapotok tekin­tetében rosszabbulás nem volt konsta­tálható, sőt némi örvendetes javulás állott be. Munkaadók és munkások kö­zött súrlódás nem fordult elő. Néhány csabai iparos kitűnő sikerrel végezte el az aradi kereskedelmi és iparkamara által hirdetett különböző tanfolyamo­kat. Sajnálattal emliti meg azonban a jelentés, hogy több üdvös tanfolyamra egyáltalában nem akadt jelentkező, ami azt bizonyítja, hogy a csabai iparosok egy része nem akar tanulni. Megemlék­szik aztán annak a törekvésnek a siker­telenségéről, hogy a kerületi munkás­biztosító pénztár Gyuláról Csabára he­lyeztessék át. A tanoncoktatás eredményeinek is­mertetése után elismerő szavakkal paren­tálja el a jelentés Áchim Jánost, a testü­let sok éven át volt és hervadhatatlan ér­demeket szerzett jegyzőjét. A statisztikai adatok szerint az ipartestület tagjainak száma 1909-ben 723-ról 701-re apadt le. A segédek száma év végén 443, a ta­noncoké pedig a sok felszabadulás foly­tán 256 volt. Az évi jelentéshez Ma tűsek Já­nos szólott hozzá, aki köszönetet mon­dott az elnökség sikeres működéséért és néhány dologról kért felvilágosítást, amelyet Wagner József elnök azon­nal megadott. A zárszámadás és költségvetés. Horváth Mihály jegyző ezután az 1909, évi zárszámadást terjesztett elő, mely szerint a bevétel 4893-52 korona, a kiadás pedig 454865 korona volt. A maradvány tehát 344 87 korona. A va­gyonkimutatás szerint a testület összes vagyona 791206 korona volt az év végén. Az 1910-ik évi költségelőirányzat 495487 korona remélhető bevétellel szemben 4752 96 korona remélhető ki­adást tüntet fel. A remélhető marad­vány tehát 201-91 korona. A költségelőirányzathoz felszólalt Márton József, aki a kiadás egy té­telét, nevezetesen az iparostanonciskolá­nak adandó 300 korona évi segélyt tö­rültetni kívánja, mivel az igazgatóság úgyis 2 korona tanszerdij kivetésével terhelte meg a mult évben az iparosokat. Wagner József elnök nem he­lyesli Márton felszólalását. Az iparokta­tás nagy érdekei szempontjából kéri a közgyűlésért, kogy ne járuljon hozzá Márton indítványához. A2 kor tanszerdij tulajdonképpen megkönnyíti az iparo­sok gondjait, mert akkor nekik kellene tanszerekről gondoskodniok, ami jóval többet emésztene fel két koronánál. És ha a közgyűlés az évek óta adott csekély 300 koronát nem szavazná meg, ez maga után vonná azt, hogy az igez­gatóság kénytelen volna a tanszerdijat 3 koronában, vagy többen is, megálla­pítani. Az ipartestület áldozhat 300 ko­ronát, mikor Csaba, ez a mezőgazdasági jellegű község nagy összeget, mintegy 100,000 koronát áldozott az iparostanonc­otthon céljaira. Szégyen volna az ipa­rosságra, ha saját érdekeire nem ál­dozna. E nfeggyőző szavakra a közgyűlés nagy többséggel elvetette Márton indít­ványát. A tagdijemelési vita. Most következett a közgyűlés leg­fontosabb tárgya. Wagner József elnök kellő tárgyilagosságra intvén a tagokat, felszólította Horváth Mihály jegyzőt az elöljáróság javaslatának fel­olvasására. A kellően megindokolt javaslat két alternatívát állított a közgyűlés elé. Egyik az úgynevezett progresszív javas­lat, mely szerint azok a testületi tagok, akik évi 20 koronáig fizetnek III. osz­tályú kereseti adót: 2 korona, a 20—50 koronát fizetők 4 korona, az 50—100 koronát fizetők 6 korona, a 100 koro­nán felül fizetők pedig 10 korona tag­sági dijat kötelesek beszolgáltatni az ipartestületnek. A másik alternatíva pe­dig az volt, hogy kivétel nélkül 'min­denki 4 koronát fizessen. Wagner József elnök szép be­szédben ajánlotta elfogadásra a javas­latok valamelyikét. Az ipartestületnek hasonlíthatatlanul több a teendője és munkája, nagyobbak a feladatai, mint 25 év előtt, amikor a két korona tag­sági dijat megállapították. Nagyobbak lévén a feladatai, nagyobbak természe­tesen a kiadásai is, amelyeket jelenlegi jövedelméből képtelen már fedezni. Több iparos szorul segélyre, az iparos­ság haladása céljából szakkönyvtárt kell felállítani. Ezenkívül országos moz­galmakban is részt kell venni, képvi­seltetnie kell magát a testületnek, ami természetesen költséget igényel, mert nem lehet kivánni minden kiküldöttől, hogy — mint ő — a saját költségén utazgasson ide-oda a testület órdekében­K i s z e 1 y Pál nem barátja a tag­díjemelésnek, mert sok úgyis az iparo­sok terhe. Be kell hajtani a hátráléko, kat, akkor lesz pénz. Gajdács Mátyás szaktársai ne­vében kijelenti, hogy szintén nem akarja emelni a tagdijat. A fokozatos emelés­nek egyébként hive, de azt későbbre kell halasztani. Áchim László szép beszédben szállott síkra a tagdíjemelés mellett. Huszonöt év óta, mióta az ipartestület fennáll, nagyot haladt a világ. Gondolja meg mindenki, hogy saját magának ál­doz, ha a testületnek áldoz. Hivatkozik külföldi példákra és a munkásosztályra, mely szervezeteinek sokkal nagyobb összeggel, 16—20—25 koronával adózik évente. Ő azonban az egyenlőség de­mokratikus elvénél fogva ajánlja, hogy mindenkire 4 korona vettessék ki. Márton József az iparosság hala­dása szempontjából — bár semmi adó­emelésnek nem barátja — a tagdijfel­emelés mellett van. Ő is a 4 kor. hive. D o r n József már csak azért is emelné a tagdijat, hogy a testület egy, az iparosság érdekeit felölelő lapot ad­jon ki. Ő a fokozatos emelést ajánlja. A fokozatosság mellett felszólaltak még Könyves T. Kálmán, P a t a j András, L i 1 i n g e r Gyula. Az egyenlő tagdíjemelés mellett Zlehovszk.y János, a régi állapot mellett pedig M a t u s e k János és Staszenka János. A kérdés szavazás alá bocsáttatván, a közgyűlés óriási többséggel a fokoza­tos tagdíjemelés javaslatát fogadta el. A tisztújítás Wagner József elnök megkö­szönvén a közgyűlésnek a tagdíjemelés ügyében hozott bölcs határozatát, tiszt­társai nevében köszönetet mondott az irántuk megnyilatkozott bizalomért is és kijelentette, hogy a mandátum lejárván, tiszttársaival együtt lemond állásáról. Ekkor ismét dr. L i n d e r Károly vette át a választás tartamára az elnök­lést. A választás a következő eredmény ­nyel végződött: Elnökké nagy lelkesedéssel egyhan­gúlag Wagner Józsefet kiáltották ki újból. Alelnökök Áchim László ós Z 1 e­h o v s z k y János lettek. Utóbbi szó­többséggel K i s z e 1 y Pállal szemben. Jegyzővé ugyancsak egyhangúlag Horváth Mihályt kiáltották ki. Ügyész dr. Tarján Tibor lett nagy szótöbbséggel, dr. Pető Ákossal szemben. Előljárósági tagok lettek: Kiszely Pál, Gajdács Mátyás, Lázár Pál, Petrá­nyi Gyula, Nyemecz Lajos, Valentinyi András, Timkó András, Valentinyi Mi­hály, Yiski Dezső, Csjernyik János, Fel ber Sándor, Subasitz Károly, Hugyecz János, Botyánszky János, Korek Antal, Kován Endre, Kovács Károly, Boskó György, Vlcskó Lajos, Mírton József. — Számvizsgálók : Fikker Károly, Thiesz János, Pap Sándor, Végül dr. L i n d e r Károly indítvá­nyára jegyzőkönyvben örökitéttók meg Áchim János érdemeit. Ezzel a közgyűlés véget ért. Családi dráma Kétegyházán. Férjgyilkos asszony. A modern életnek — mondhatni — legigazibb martirjai azok a szerencsét­len asszonyok, akiknek egy belátásta­lan, durva, brutális férj oldalán kell lemorzsolniok életüket. Ez árva asszo­nyok nyomorúságos élete valóságos kálvária. Valamikor, a menyasszonyság édesen boldog napjaiban, ugy néztek tek vőlegényükre, mint valami mese­beli daliára, akinél szebb, jobb, töké­letesebb nincs a föld kerekségén és száz eset közül kilencvenszer arról kell meggyöződniök az esküvő után, hogy az ő mesebeli ideáljuk közönséges hét­köznapi férfi, sőt még annál iá rosz­szabb. Az első szerelmes hetek elmú­lása után jön a rendes folyásn élet. A férj fiatalkori ós eltitkolt abnormis haj­lamai felébrednek, vagy iszákossá lesz, vagy kártyázik, vagy másféle olyan élet­módot folytat, amelyet tisztességes és józan gondolkozású családos embernek folytatnia nem szabad. Ekkor kezdődik a szegény asszonyra nézve a kálvária. Közben megjönnek a gyermekek is és még arra sem lehet gondolnia, hogy elváljon csalódottan, összetörött szív­vel a férjtől. Fól egyrészt a világ szá­jától, fél a nyomorúsággal fenyegető jövőtől. Küzd tehát, ahogy tud, könyek­kel, veszekedéssel a férj ellen. És ez a helyzet id ézi elő legtöbbször a véres családi tragédiákat. Kétegyházán hasonló indokokból kifolyólag történt a mult héten egy borzalmas családi tragédia. A tragédia halottja Varga János, aki a kéteg.y­házi Álmásy-uradalom kakucsi erdejé­ben volt csőszként alkalmazva. Varga János már évek óta rossz viszonyban élt a feleségével Három szép gyermeke volt, de családját ki nem állhatta. Foly­tonosan korcsmázott és emiatt köteles­ségeit is elhanyagolta. Legtöbbször ré­szegen támolygott haza szerény laká­sukba. Az elégedetlen asszony termé­szetesen szemrehányással fogadta: — Ugyan, nem nézed Istent ? Nem tekintesz a családodra te? Javulj már meg egyszer! A brutális férfi bármily szelíd szem­rehányásra is dühbe jött, nekitámadt az asszonynak, aztán az anyjukért siró gyermekeknek és ütötte, verte őket kí­méletlenül. Nem egyszer ki is zavarta éjszakának idején egész családját. Egy izben már arra is vetemedett az emberi formájából csaknem kivetkő­zött férfi, hogy késsel összeszurkálta a feleségét. A mártir-asszony ennek dacára nem tett feljelentést ellene. Sokáig fe­küdt betegen, de eltűrte még ezt is. A mult hét keddjén Varga késő este érkezett haza puskával a vállán. Alaposan részeg volt. Szeme vérben forgott, ugy hogy az asszony, meg a gyermekek remegve néztek reá. Varga vósztjósló arccal odament az asztalhoz, letette a puskát ós mellé négy. golyót. Aztán ordítani kezdett: — Most meghaltok mindnyájan. Nézd te, bestia, ez a golyó a tied, a többi három meg a kölykökó. Majd ma­gammal is csinálok valamit. E fenyegetésre a szerencsétlen csa­lád sírni kezdett. Vargának nehéz volt a feje, nem hajtotta tehát azonnal végre a fenyegetését, hanem lefeküdt a lócára és elaludt. A szegény asszony elgondolta, hogy mit csinál majd az a durva ember, ha felébred. Bizonyosan kipusztítja őket. A gyermekei ós saját életéért való ag­gódás végzetes tettre ösztönözte. Fel­vette a fegyvert, férje szivének irányí­totta ós elsütötte. Varga János rövid kínlódás után meghalt. Másnap Vargánó önként jelentke­zett a csendőrségnél, mely letartóztatta. Az ilyen mártírok iránt remélhető­leg a földi igazságszolgáltatás is igaz­ságos lesz. Egy állítólagos kardaííér Csabán. Kacsa a pesti lapokban. Néhány budapesti lapban s azok révén a környékbeli vidéki lapokban egy fantasztikusan kiszínezett kard­' afférról való tudósítás jelent meg. En­nek a bizonyos kardafférnak a cselekvő hőse egy 101-ik gyalogezedbeli had­nagy, a szenvedő hőse pedig a paraszt­i párt egyik úgynevezett „oszlopos" tagja lett volna. Azokat a pesti lapok bizo­nyosan csabai forrásból szerezték arra a kövér kacára való információt, mert hát ujjukból nem szophatták. Csabáról és Bókésmegyóből nem egyszer trak­tálták már meg külömböző nagyítások­kal és lóditásokkal a budapesti lapokat. Jól tennék azok a tudósítók, ha egy kicsit lelkiismeretesebbek lennének a tudósítások leadásában. A szenzációs­nak hitt közlemény a következő : „Izgalmas esemény történt vasár­nap délután Békéscsabán. F a 11 a d a János, a 101. gyalogezred hadnagya az orosházi-uton, a járdán lovagolt, ahol

Next

/
Oldalképek
Tartalom