Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1910-03-10 / 20. szám
Békéscsaba 1910 március 17. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 157 Egy csabai munkás tragédiája. Kettészelte a vonat. Az oly szomorú munkástragédiák száma újra megszaporodott egygyel kedden délelőtt a csabai állomáson. Ezen az állomáson igen gyakoriak ujabban a hasonló szerencsétlenségek, aminek oka nem lehet más, mint a munkásszemélyzet vigyázatlansága. Tudja mindegyik, hogy úgyszólván az életével játszik minden pillanatban és mégis meggondolatlan tettekre ragadtatják magukat, csakhogy gyorsabban végezhessenek. Másrészről a tolató mozdonyok vezetőit is lehet a vigyázatlanság vádjával illetni. Ezek a mozdonyok korántsem mennek oly gyorsan, mint a személyszállító vonatok és szerintünk mindig módjában állana a mozdonyvezetőknek veszedelemre való kilátás esetén megállítani, vagy legalább is meglassítani annyira, hogy a kritikus helyzetben való munkásnak ideje legyén elmenekülni. Vagy ha már el is üti a gép, lassú menésü vonat nem okozhatja borzalmas halálát, legfeljebb súlyos sérüléseket ejthet rajta. Ez pedig bármilyen rossz is, mégis csak jobb a halálnál. A kedden délelőtti katasztrófa áldozata B i e 1 i k János, Tevan Jakab szállító napszámosa. Bielik künn a pályatesten, a 18 ik számú vágányon álló teherkocsiból fakirakodással volt elfoglalva. Ő fennt volt a kocsin és adogatta a fahasábokat egyik munkástársának, aki azokat kocsira rakta. Rakodás közben egy nagy fahasáb valahogyan kirepült a kezéből és leesett az ellenkező oldalon éppen a szomszédos sínpárra. Bielik leugrott a teherkocsiról, hogy felvegye a fahasábot, mert már köze ledett egy csomó teherkocsival a tolató mozdony, amely a nagy fahasáb miatt kisiklásnak lett volna kitéve. Bielik hanyatthomlok sietett a fáért, de már nem volt ideje elvenni, mert mikor éppen lehajolt érte, odaérkezett a vonat, amely elütötte és keresztül ment rajta. Jobb karját teljesen lemetszette, amellett derékon is ketté vágta a szó szoros értelmében, úgyhogy csak bőrfoszlányok kötötték össze felső testét az alsóval. A borzalmasan sérült ember természetesen azonnal kiszenvedett. Éppen akkor ott időzött az aradi üzletvezetőség egyik MAV. főorvosa, aki azonnal a helyszínére sietett, de már csak a beállott halált konstatálhatta. Szegény Bielik holttestét beszállították a kórházba a boncolás és a hatósági vizsgálat megejtése végett. A szerencsetlenül járt munkást nagyszámú családja siratja. A csabai ipartestület közgyűlése. Nagy vita a tagdíjemelés körül. Tisztújítás. A csabai ipartestület vasárnap tartotta szokásos évi közgyűlését. A városháza nagytermét ez alkalommal zsúfolásig megtöltötték Csaba iparosai, amely rendkívüli nagy érdeklődést az a lapunk által kolportált hir eredményezte, hogy az ipartestület elöljárósága a tagsági dij felemelését fogja javaslatba hozni. Ez meg is történt s a kettős javaslat nagy vitát provokált. A vita során elhangzott komoly, higgadt hangú és szépen előadott felszólalásokból örömmel győződtünk meg arról, hogy Csaba iparossága az intelligenciának elég magas fokán áll és csak sajnálni lehet, hogy a képviselőtestületben egyedül a testület elnöke által van képviselve. Mennyivel előnyösebb volna Csaba fejlődésére nézve, hogy ha az iparosok legalább olyan arányban szerepelnének a képviselőtestületben, mint például a parasztpárt. Az iparosság nem kerékkötője a haladásnak. Sőt ellenkezőleg. A közgyűlésen is volt ugyan néhány ember, akik a „maradjon minden régiben !" elavult álláspontjára helyezkedtek, de a nagy többség belátta azt, hogy az idők haladása folytán az ipartestület mostani anyagi viszonyai egyáltalában nem elegendők arra, hogy e nagy testület kellő módon és nyomatékkal vehessen részt az iparosság helyzetének boldogulását célzó országos mozgalmakban és irodája méltóképen munkálhassa az iparosok érdekeit. A tagdijfelemelésre vonatkozó egyik javaslat keresztül is ment óriási többséggel. A tisztikar megválasztása is simán, csaknem egyhangúlag megtörtént. A közgyűlésről egyébként tudósításunk a következő : A zsúfolásig megtöltött teremben délután 3 órakor nyitotta meg a közgyűlést dr. L i n d e r Károly ügyvéd, iparhatósági biztos. Üdvözölte a megjelenteket, rövid szavakkal figyelmeztette őket a közgyűlés fontos tárgyaira és kérte, hogy kellő higgadtsággal mérlegeljék az ügyeket, alárendelve a magánérdeket a közérdeknek. Ezután átadta a szót Wagner József elnöknek. Wagner József elnök röviden megemlékezett arról az általános stagnációról, melyben a magyar ipar tengett I és teng a mult évi rossz termés miatt, j Nálunk, mint mezőgazdasági államban i szoros összefüggés van az ipar és a I mezőgazdaság között. Az egyiknek rossz j helyzete maga után vonja a másikét is. ' Ezufán Horváth Mihály jegyző előterjesztette az elnökség kinyomatott évi jelentését, melynek felolvasását azonban a közgyűlés nem kívánta. Az évi jelentés „Altalános ipari rész" cimü fejezetében megemlékezik arról, hogy a rossz termés miatt beállott általános drágaság dacára a munkásviszonyok ós munkaállapotok tekintetében rosszabbulás nem volt konstatálható, sőt némi örvendetes javulás állott be. Munkaadók és munkások között súrlódás nem fordult elő. Néhány csabai iparos kitűnő sikerrel végezte el az aradi kereskedelmi és iparkamara által hirdetett különböző tanfolyamokat. Sajnálattal emliti meg azonban a jelentés, hogy több üdvös tanfolyamra egyáltalában nem akadt jelentkező, ami azt bizonyítja, hogy a csabai iparosok egy része nem akar tanulni. Megemlékszik aztán annak a törekvésnek a sikertelenségéről, hogy a kerületi munkásbiztosító pénztár Gyuláról Csabára helyeztessék át. A tanoncoktatás eredményeinek ismertetése után elismerő szavakkal parentálja el a jelentés Áchim Jánost, a testület sok éven át volt és hervadhatatlan érdemeket szerzett jegyzőjét. A statisztikai adatok szerint az ipartestület tagjainak száma 1909-ben 723-ról 701-re apadt le. A segédek száma év végén 443, a tanoncoké pedig a sok felszabadulás folytán 256 volt. Az évi jelentéshez Ma tűsek János szólott hozzá, aki köszönetet mondott az elnökség sikeres működéséért és néhány dologról kért felvilágosítást, amelyet Wagner József elnök azonnal megadott. A zárszámadás és költségvetés. Horváth Mihály jegyző ezután az 1909, évi zárszámadást terjesztett elő, mely szerint a bevétel 4893-52 korona, a kiadás pedig 454865 korona volt. A maradvány tehát 344 87 korona. A vagyonkimutatás szerint a testület összes vagyona 791206 korona volt az év végén. Az 1910-ik évi költségelőirányzat 495487 korona remélhető bevétellel szemben 4752 96 korona remélhető kiadást tüntet fel. A remélhető maradvány tehát 201-91 korona. A költségelőirányzathoz felszólalt Márton József, aki a kiadás egy tételét, nevezetesen az iparostanonciskolának adandó 300 korona évi segélyt törültetni kívánja, mivel az igazgatóság úgyis 2 korona tanszerdij kivetésével terhelte meg a mult évben az iparosokat. Wagner József elnök nem helyesli Márton felszólalását. Az iparoktatás nagy érdekei szempontjából kéri a közgyűlésért, kogy ne járuljon hozzá Márton indítványához. A2 kor tanszerdij tulajdonképpen megkönnyíti az iparosok gondjait, mert akkor nekik kellene tanszerekről gondoskodniok, ami jóval többet emésztene fel két koronánál. És ha a közgyűlés az évek óta adott csekély 300 koronát nem szavazná meg, ez maga után vonná azt, hogy az igezgatóság kénytelen volna a tanszerdijat 3 koronában, vagy többen is, megállapítani. Az ipartestület áldozhat 300 koronát, mikor Csaba, ez a mezőgazdasági jellegű község nagy összeget, mintegy 100,000 koronát áldozott az iparostanoncotthon céljaira. Szégyen volna az iparosságra, ha saját érdekeire nem áldozna. E nfeggyőző szavakra a közgyűlés nagy többséggel elvetette Márton indítványát. A tagdijemelési vita. Most következett a közgyűlés legfontosabb tárgya. Wagner József elnök kellő tárgyilagosságra intvén a tagokat, felszólította Horváth Mihály jegyzőt az elöljáróság javaslatának felolvasására. A kellően megindokolt javaslat két alternatívát állított a közgyűlés elé. Egyik az úgynevezett progresszív javaslat, mely szerint azok a testületi tagok, akik évi 20 koronáig fizetnek III. osztályú kereseti adót: 2 korona, a 20—50 koronát fizetők 4 korona, az 50—100 koronát fizetők 6 korona, a 100 koronán felül fizetők pedig 10 korona tagsági dijat kötelesek beszolgáltatni az ipartestületnek. A másik alternatíva pedig az volt, hogy kivétel nélkül 'mindenki 4 koronát fizessen. Wagner József elnök szép beszédben ajánlotta elfogadásra a javaslatok valamelyikét. Az ipartestületnek hasonlíthatatlanul több a teendője és munkája, nagyobbak a feladatai, mint 25 év előtt, amikor a két korona tagsági dijat megállapították. Nagyobbak lévén a feladatai, nagyobbak természetesen a kiadásai is, amelyeket jelenlegi jövedelméből képtelen már fedezni. Több iparos szorul segélyre, az iparosság haladása céljából szakkönyvtárt kell felállítani. Ezenkívül országos mozgalmakban is részt kell venni, képviseltetnie kell magát a testületnek, ami természetesen költséget igényel, mert nem lehet kivánni minden kiküldöttől, hogy — mint ő — a saját költségén utazgasson ide-oda a testület órdekébenK i s z e 1 y Pál nem barátja a tagdíjemelésnek, mert sok úgyis az iparosok terhe. Be kell hajtani a hátráléko, kat, akkor lesz pénz. Gajdács Mátyás szaktársai nevében kijelenti, hogy szintén nem akarja emelni a tagdijat. A fokozatos emelésnek egyébként hive, de azt későbbre kell halasztani. Áchim László szép beszédben szállott síkra a tagdíjemelés mellett. Huszonöt év óta, mióta az ipartestület fennáll, nagyot haladt a világ. Gondolja meg mindenki, hogy saját magának áldoz, ha a testületnek áldoz. Hivatkozik külföldi példákra és a munkásosztályra, mely szervezeteinek sokkal nagyobb összeggel, 16—20—25 koronával adózik évente. Ő azonban az egyenlőség demokratikus elvénél fogva ajánlja, hogy mindenkire 4 korona vettessék ki. Márton József az iparosság haladása szempontjából — bár semmi adóemelésnek nem barátja — a tagdijfelemelés mellett van. Ő is a 4 kor. hive. D o r n József már csak azért is emelné a tagdijat, hogy a testület egy, az iparosság érdekeit felölelő lapot adjon ki. Ő a fokozatos emelést ajánlja. A fokozatosság mellett felszólaltak még Könyves T. Kálmán, P a t a j András, L i 1 i n g e r Gyula. Az egyenlő tagdíjemelés mellett Zlehovszk.y János, a régi állapot mellett pedig M a t u s e k János és Staszenka János. A kérdés szavazás alá bocsáttatván, a közgyűlés óriási többséggel a fokozatos tagdíjemelés javaslatát fogadta el. A tisztújítás Wagner József elnök megköszönvén a közgyűlésnek a tagdíjemelés ügyében hozott bölcs határozatát, tiszttársai nevében köszönetet mondott az irántuk megnyilatkozott bizalomért is és kijelentette, hogy a mandátum lejárván, tiszttársaival együtt lemond állásáról. Ekkor ismét dr. L i n d e r Károly vette át a választás tartamára az elnöklést. A választás a következő eredmény nyel végződött: Elnökké nagy lelkesedéssel egyhangúlag Wagner Józsefet kiáltották ki újból. Alelnökök Áchim László ós Z 1 eh o v s z k y János lettek. Utóbbi szótöbbséggel K i s z e 1 y Pállal szemben. Jegyzővé ugyancsak egyhangúlag Horváth Mihályt kiáltották ki. Ügyész dr. Tarján Tibor lett nagy szótöbbséggel, dr. Pető Ákossal szemben. Előljárósági tagok lettek: Kiszely Pál, Gajdács Mátyás, Lázár Pál, Petrányi Gyula, Nyemecz Lajos, Valentinyi András, Timkó András, Valentinyi Mihály, Yiski Dezső, Csjernyik János, Fel ber Sándor, Subasitz Károly, Hugyecz János, Botyánszky János, Korek Antal, Kován Endre, Kovács Károly, Boskó György, Vlcskó Lajos, Mírton József. — Számvizsgálók : Fikker Károly, Thiesz János, Pap Sándor, Végül dr. L i n d e r Károly indítványára jegyzőkönyvben örökitéttók meg Áchim János érdemeit. Ezzel a közgyűlés véget ért. Családi dráma Kétegyházán. Férjgyilkos asszony. A modern életnek — mondhatni — legigazibb martirjai azok a szerencsétlen asszonyok, akiknek egy belátástalan, durva, brutális férj oldalán kell lemorzsolniok életüket. Ez árva asszonyok nyomorúságos élete valóságos kálvária. Valamikor, a menyasszonyság édesen boldog napjaiban, ugy néztek tek vőlegényükre, mint valami mesebeli daliára, akinél szebb, jobb, tökéletesebb nincs a föld kerekségén és száz eset közül kilencvenszer arról kell meggyöződniök az esküvő után, hogy az ő mesebeli ideáljuk közönséges hétköznapi férfi, sőt még annál iá roszszabb. Az első szerelmes hetek elmúlása után jön a rendes folyásn élet. A férj fiatalkori ós eltitkolt abnormis hajlamai felébrednek, vagy iszákossá lesz, vagy kártyázik, vagy másféle olyan életmódot folytat, amelyet tisztességes és józan gondolkozású családos embernek folytatnia nem szabad. Ekkor kezdődik a szegény asszonyra nézve a kálvária. Közben megjönnek a gyermekek is és még arra sem lehet gondolnia, hogy elváljon csalódottan, összetörött szívvel a férjtől. Fól egyrészt a világ szájától, fél a nyomorúsággal fenyegető jövőtől. Küzd tehát, ahogy tud, könyekkel, veszekedéssel a férj ellen. És ez a helyzet id ézi elő legtöbbször a véres családi tragédiákat. Kétegyházán hasonló indokokból kifolyólag történt a mult héten egy borzalmas családi tragédia. A tragédia halottja Varga János, aki a kéteg.yházi Álmásy-uradalom kakucsi erdejében volt csőszként alkalmazva. Varga János már évek óta rossz viszonyban élt a feleségével Három szép gyermeke volt, de családját ki nem állhatta. Folytonosan korcsmázott és emiatt kötelességeit is elhanyagolta. Legtöbbször részegen támolygott haza szerény lakásukba. Az elégedetlen asszony természetesen szemrehányással fogadta: — Ugyan, nem nézed Istent ? Nem tekintesz a családodra te? Javulj már meg egyszer! A brutális férfi bármily szelíd szemrehányásra is dühbe jött, nekitámadt az asszonynak, aztán az anyjukért siró gyermekeknek és ütötte, verte őket kíméletlenül. Nem egyszer ki is zavarta éjszakának idején egész családját. Egy izben már arra is vetemedett az emberi formájából csaknem kivetkőzött férfi, hogy késsel összeszurkálta a feleségét. A mártir-asszony ennek dacára nem tett feljelentést ellene. Sokáig feküdt betegen, de eltűrte még ezt is. A mult hét keddjén Varga késő este érkezett haza puskával a vállán. Alaposan részeg volt. Szeme vérben forgott, ugy hogy az asszony, meg a gyermekek remegve néztek reá. Varga vósztjósló arccal odament az asztalhoz, letette a puskát ós mellé négy. golyót. Aztán ordítani kezdett: — Most meghaltok mindnyájan. Nézd te, bestia, ez a golyó a tied, a többi három meg a kölykökó. Majd magammal is csinálok valamit. E fenyegetésre a szerencsétlen család sírni kezdett. Vargának nehéz volt a feje, nem hajtotta tehát azonnal végre a fenyegetését, hanem lefeküdt a lócára és elaludt. A szegény asszony elgondolta, hogy mit csinál majd az a durva ember, ha felébred. Bizonyosan kipusztítja őket. A gyermekei ós saját életéért való aggódás végzetes tettre ösztönözte. Felvette a fegyvert, férje szivének irányította ós elsütötte. Varga János rövid kínlódás után meghalt. Másnap Vargánó önként jelentkezett a csendőrségnél, mely letartóztatta. Az ilyen mártírok iránt remélhetőleg a földi igazságszolgáltatás is igazságos lesz. Egy állítólagos kardaííér Csabán. Kacsa a pesti lapokban. Néhány budapesti lapban s azok révén a környékbeli vidéki lapokban egy fantasztikusan kiszínezett kard' afférról való tudósítás jelent meg. Ennek a bizonyos kardafférnak a cselekvő hőse egy 101-ik gyalogezedbeli hadnagy, a szenvedő hőse pedig a paraszti párt egyik úgynevezett „oszlopos" tagja lett volna. Azokat a pesti lapok bizonyosan csabai forrásból szerezték arra a kövér kacára való információt, mert hát ujjukból nem szophatták. Csabáról és Bókésmegyóből nem egyszer traktálták már meg külömböző nagyításokkal és lóditásokkal a budapesti lapokat. Jól tennék azok a tudósítók, ha egy kicsit lelkiismeretesebbek lennének a tudósítások leadásában. A szenzációsnak hitt közlemény a következő : „Izgalmas esemény történt vasárnap délután Békéscsabán. F a 11 a d a János, a 101. gyalogezred hadnagya az orosházi-uton, a járdán lovagolt, ahol