Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-13 / 13. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 13-ik szám. Vasárnap, február 13. BEEESHEfi POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. EliOPIZDTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre .3 kor. ElSfizetni bármikor lehet éuneayeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A világ — vége. Békéscsaba, február 12. Ismét aktuális ez a kérdés. A Halleyféle üstökös, melynek ez év május havában kell eljönnie, ismét különféle csillagászati, szaktudós és egyéb naiv kombinációkra nyújt alkalmat. A minden hetvenhat esztendőben minket, azaz földbolygónkat meglátogató üstökös, tényleg ugy futja be pályáját, hogy az idők folyamán előbbutóbb találkoznia kell földünkkel. Hogy ekkor azután mi történik, erre nézve feltétlenül bizonyosat senki sem tudhat, mert hát az ilyen világösszeütközéseknek szemtanuja még eddig nem volt s igen valószínű, hogy nem is lesz. Minden kombinálgatás tehát csakis találgatásokra vezethet. S épen ezért már csak annál kevésbbé sem terjeszkedhetünk ki erre a kérdésre, vagy még helyesebben a kérdésnek erre az oldalára, mert mint nem szakértők, vajmi furcsákat szólhatnánk az elkövetkezendőkről. Mi inkább a világ végének eljövetelekor, vagy elmaradásakor azokkal az erkölcsi kérdésekkel óhajtunk foglalkozni, amelyek az ilyen kérdések felvetése idején felmerülni szoktak. A legelterjedtebb hit s amit a racionális gondolkozás is némileg megerősít, az, hogy a Halley-üstökös cso- j váját képező gázok, melyek az emberi j szervezetre a legveszedelmesebbek, az ' u. n. cyán-gázok, azáltal, hogy a föld gőzkörébe kerülnek, megfertőzik azt s ezáltal minden szerves és lélegző lénynek azonnali halálát okozzák. Ez a feltevés éppen csak annyiban sántikál, hogy abban a percben, mihelyt a cyángázokból képződött üstökösfark a föld gőzkörébe kerül, abban a percben a levegővel való érintkezés következtében meggyulad s ártóvegyi alkatrészei felbomlanak, ugy, hogy veszélyes hatását nyomban elveszíti. De erkölcsi értelemben óhajtunk ezzel a kérdéssel foglalkozni s foglalkozni kívánunk már most, amikor még nem olyan itnminensen veszedelmes e kérdés s amikor még nem foglalkoznak olyan behatóan, mint aminő behatóan fognak foglalkozni majd akkor, ha már közelebbről fenyeget az üstökös eljövetele. Amikor majd a nép, a naivabb publikum körében is elterjed a hit a Halley-féle üstökös eljöveteléről s annak esetleges következményeiről, akkor azután esetleg az erköicsök olyan eldurvulását is várhatjuk, mint aminő az volt, ennek előtte hetvenhat esztendővel, vagy ami még klasszikusabb példa, a Krisztus születése utáni 999-ik év végezetével, amikor mindenféle igazi és áltudósok azt a hirt terjesztették a nép között, hogy elkövetkezik a világ vége. S bizonyos, hogy akkor sokkal naivabbak lévén az emberek, inkább adtak hitelt ennek a híresztelésnek s ki-ki, már tudniillik a nép legnagyobb lésze, igyekezett a földi örömökből minél nagyobb részt kivenni, hiszen úgyis mindegy volt, ha a világnak vége, minek itthagyni olyasvalamit, aminek még csupán idelent van meg az értéke. S lett vidámság, heje-huja, dáridó az egész föld kerekségén, senki sem dolgozott, mindenki mulatott, szeretett, amennyi csak belefért. Nem voltak szerencsétlen szerelmesek, csupán boldog, egymást megértett szivek, akik boldogan élvezték a világ végét megelőző időket. S azután csak nem lett vége a világnak. Az üstökös szépen odébb állt, a föld épen olyan nyugodtan forgott ; tengelye körül, mint annak előtte. A virág virágzott, a csermely tovább csobogott s a madarak az erdőben épen olyan vidáman csicseregték éneküket, mintha misem történt volna. Ahogy tényleg nem is történt semmi. De azok, akik a világ végében bizakodva, mindenüket elköltötték, még talán azt is, amit nem szabadott volna. Ilyen és ebben az értelemben kívántunk tehát a világ végének évezredes kérdésével foglalkozni. Azzal a kérdéssel, mely soha sem fogja aktualitását elveszteni s amely ime napjainkban ismét kisért, minden egyéb babonájával egyetemben. Figyelmeztetni, oktatni, tanítani kell azokat a hiszékenyeket, akik ezeknek a mende-mondáknak, tudományos szinbe burkolt babonáknak hitelt adnak s ily irányban cselekszenek. Fel kell világosítani őket, hogy a világ vége még mindég nem érkezett el, noha viselkedéseikkel s az emberek egymás iránti gyűlöletüknél fogva régen megérdemelték volna azt. Mindenki dolgozzék, mindenki éljen hivatásának ugy, mint ennek előtte. A világ elpusztítását, vagy fenntartását bízzák arra a fensőbb hatalomra, mely majd tudni fogja azt az időt, mikor látja szükségesnek azt, hogy ez a föld, vagy a rajta levő élőlények végérvényesen eltöröltessenek a valóság világából. Politikai izgalmak. — Budapesti levél. — a politikai életben most valami különös, eddig alig tapasztalt izgalom tapasztalható mindenfelé. Mindenki meglepetéseket vár és meglepetésektől fél. A pártkörök és a politikai jellegű klubok esténkónt megtelnek zsúfolásig tagokkal, akik csoportokba verődve tár gyalják az eshetőségeket. A feltétlenül bekövetkező uj korszakról, mely a választások u!án áll elő : egyik az ország nagyarányú fellendülését várja, másik meg épjn az ellenkezőt, a sötétséget, az ország szabadságának letörését. Ezért olyan izgatottak az emberek. A válság kinos nyugalmát az idegesség és nyugtalanság váltotta fel. Legnagyobb érdeklődés még mindég az uj politikai párt felé irányul, mely hir szerint e hónap 19-én fogja tartani alakuló gyűlését. Ezt az értekezlet határozta el, inely pénteken délután ült össze az uj párt vezető fórfiaiból, akiknek soraiban találkozunk a régi szabadelvüpárt oszlopos tagjaival, sőt egv darabont főispánnal: Mara Lászlóval is. A péntek esti értekezleten jelen voltak behatóan megvitatták az uj pártalakitás részleteit és megállapodtak mindenekelőtt abban, hogy a nemzethez intézendő kiáltványban fogják tudatni az uj párt megalakulását. E kiáltvány megszerkesztésére Tisza István grófot kérték fel, aki a munkát hétfőig befejezi. A hétfői nap folyamán ugyanez a bizottság újból értekezletet tart, amelyen véglegesen megállapítják a kiáltvány szövegét, melyet a keddi lapok utján fognak nyilvánosságra hozni. Az uj pártalakulással kapcsolatban egyes lapok megható elégiákat zengettek már arról, hogy az alkotmánypárt meghalt, kiszenvedett. Ezek az elégiák azonban még koraiak, mert az alkotmánypárt még mindig töpreng, még mindig nem tudta magát elhatározni az uj pártba való belépésre. Amint látszik, éppen e töprengés miatt szenvedett egy heti halasztást az uj párt megalakulása. Mig egyrészről nagy erővel folynak az uj, természetesen 67-es jellegű párt megalakulási munkálatai, addig másBékésmegyei Közlöny tareaja. As élethez. Az arany álom. véget ér már S vihariúgásba vész az ének. Köszöntelek nagy csatasikja Az örök emberküzködésnek. Birokra kelni ifjú hévvel, A szivem lelkesülve dobban 8 elesni ott, az eszme mellett Komor élet; fagyos karodban. Látom : jödi még rózsafátyol Élettusáját annyi hősnek. Leonidást ezernyi-ezret Kit vad erőszak átka győz meg. Sokratest gúnykacaj kiséri S vigadó tór titáni veszte, Henyélnek a kaján Judások Nyert aranyon, dicsfény övezve. Zűrzavaros Bábel világa Nem rettent vissza még a végzet. Kinek a lelke nagyra tör fel: Balga vágyáért szenvedés kell. Boldog ugy sem lennék, bolyongva A szerelem nagy erdejében. . . Szivem adom Elet, hogy érte A küzdés szent tüzében égjen. Reszler Sándor. Levelek a távolból Irta : Battyán Radó. Imádott Mimózám ! Nevetni fog! A toll, mikor a kezembe veszem, hogy magának irjak, reszket kezemben, mely oly biztosan forgatja a kardot, még akkor is remegés nélkül, mikor félelmetes ellennel áll szemközt. S mégis ! a kis acéltoll vibrál izmos kezeim között, mintha tudná, hogy akinek most üzenetet visz, oly közel áll szivemhez. Mikor a füstölgő vonat száguldva repült a végtelenbe, mikor az utolsó füstkarikák is a kéklő azúr magasá! gába vesztek, én ugy állottam ott az j ezernyi-ezer embertől nyüzsgő, forj rongó pályaudvaron, mintha valami pjj' kos szellemek kiragadtak volna az ismert világból s valaha távol keletre, Afrika sivatagjára helyeztek volna. Sivár, elhagyott, üresnek éreztem a világot, i Mintha valamely ádáz hatalom szivemet tépte volna ki, nem hallottam annak máskor örült zakatolását, ritmikus dobbanását. S azután ha'.a mentem. Máskor oly barátságos kis tanyám egy leégett, kifosztott, félelmetes odújának képét nyújtotta. Seholsem találtam helyemet, sehol se pihenőt. S azután jöttek az est, az éjszaka j ólomlábon járó percei, órái. Oly éber ; voltam, mint talán soha sem életemben, i Nyugtalanul hányko ódtam fekhelye| men, de az álom álhatatosan elkerülte i szempilláimat. A fali óra zengzetes szava : egymásután, lassú iramban verte el a ; negyedeket, a feleket s én mindig éber ! szemekkel gondoltam magára. A hold ezüstös sugára homályos ablakomon oly misztikusan sütött be s amint azok a falra vetődtek egy csodá| latos, ezüstszinpompás képet rajzoltak ; annak sima felületere. S én mereven | tekintettem a fánycsomóba. S amint , néztem, amint erősen figyeltem, lassan ! lassan egy alak bontakozott ki belőle. ! Az alak kilépett a falon csillogó köri bői s oda jött egészen közel hozzám, 1 ágyamhoz. Nesztelen lépteit nem hallottam. Csak láttam, hogy odaült az ágyam szélére s gyöngéden simogatta izzó homlokom. S mikor e percben arcára tekintettem, ugy tűnt fel nékem, mintha maga lett volna az a tündér, mintha maga simtotta volna a homlo, kom. Nékem ugy tünt fel, hogy a tündér, mely enyhet adott fájdalmamra, órákig ott ült volna mellettem. De lehet, hogy ez a képzelet játéka volt csupán s néhány percig boldogított a látomás. Azután, amint jött ugy el is tünt az I esüst hold fénysugarában. Még gyermekkoromban hallottam j azt a mesét, hogy ha két szerető szív | holdtöltekor erőssen gondol egymásra, akkor azok egymásról álmodnak. Szej retnóm hinni, hogy maga rám gondolt j s azért jött el hozzám a maga tündér ! képe, s azért voltam én, hacsak álom; ban is néhány percig boldogabb földi halandó. Azóta még nem történt semmi. Minden változatlan. Még jobban szeretem, ha egyátalában van fokozat, mint előbb ós semmi esetre sem fogja elfelejteni j a magát örökké, sirig imádó s rajongva szerető Archibaldja. Kedves Mimózám ! i Nem hittem volna, hogy magamban ily soká kibírjam Mikor elutazott s én magamra maradtam biztosra vettem, hogy beleőrülök fájdalmamba. S i higyje el, hogy ón akkor komolyan j gondoltam. Maga azt fog'a mondani, | hogy jól ismeri az ón könnyelmű, csapodár termószetemet s bizonyos volt | benne, hogy az egészségemet egy csepj pet sem fogja aláásni a maga távollété, de ismétlem, hogy én akkor egé! szen komolyan ugy gondolkoztam, hogy ! vagy maga után szököm, vagy pedig beiehalok a maga utáni sóvárgásba. Mindezt most nem azért említem, mintha már nem vágyódnám ugy maga után, mint annak előtte, csak éppen, a magam .csodálkozását akartam kifejezésre juttatni, hogy ime van erőm egy második levél írására is. Az igaz, hogy a toll már nem reszket ugy a kezemben, mint az első levélíráskor, de ez j bizonyára megszokásból ered, mert ha egy és ugyanazon személynek ir az ember, a második alkalommal már bizonyos gyakorlatottságra tett szert még I vele szemben is. Azóta már voltam egy hajókiránduláson is a Hudsonon s mondhatom nagyon sajnálom, hogy azon magácska nem vett részt. Egész nap a folyón voltunk s ha arra gondoltam, hogy maga mennyire szeret a vizén tartózkodni, higyje el, de erszorul a szivem keblemben, hogy épen most kell oly messzire lennie tőlem. A hajón nagyon sok szép leány és asszony volt, azok mind nem~ átallották, hogy engemet magácskával ne I csipkedjenek. De azután annyira belej melegedtem az udvarlásba, hogy jónak j látták ezt a témát abba hagyni. Ha esetj leg magácskának valaki megirná, hogy I egész nap a kis Mary körül forgolódtam, ugy ne tulajdonítson ennek valami nagyobb jelentőséget. Mert utóvégre az ember nem azért megy egész napi hajó kirándulásra, hogy ott azután egy kötélcsomón búnak eressze a fejét, hanem azért, hogy ott mulasson. Meg azután mit gondoltak volna az emberek, ha engem egy ilyen mulatságon lehorgasztott, bus fejjel láttak volna. Nagyon is nagy gyereknek tartották volna a férfias Archibaldot, vagy ahogy maga szokta mondani a kis Archit. I Igen, a kis Mary nagyon kedves ' leány s kijelentette nekem, hogy Magát imádja. Azt is mondta, hogy na-