Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-10 / 12. szám

Békéscsaba 1910 február 17. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 termet átengedi .gyűlések céljaira. A földszint egyik feléért a Békésmegyei Altalános Takarékpénztár ajánlott " fel 1500 korona évi bért. Ezekhez hozzászámítva a földszint másik felén készítendő bolthelyiségek bérét, az épület körülbelül 40Ó0 koronát jövedelmezne évente, azonkívül hogy az udvari szárnyban kényelmes hivatalos helyiségei lennének az egyesületnek. Az egész építési költség 58000 korona, mely tehát 7 százalékot jövedelmez. Ajánlja elfogadásra az igazgató-választmány fenti javaslatát. M o r v a y Mihály most sem barátja az építésnek. Áz egylet jobban betöltené rendeltetését, ha kószpónzvagyonából inkább egy minta-gazdasági telepet létesítene, vagy pedig azon földet vásárolna. S z a „l a y Lajos nem osztja Morvay nézetét. Ő mindenképen elfogadhatónak, kellően indokoltnak tartja az igazgató-választmány javaslatát. A bemutatott tervekből és a költségvetésből meggyőződött arról, hogy az építkezés jövedelmező. Ezért a maga részéről köszönettel elfogadja a javaslatot. Még többen emelkedtek szólásra pro és kontra a javaslattal szemben. Nagyobb volt ám azoknak a száma, a kik az építkezés mellett kardoskodtak, ugy hogy már a felszólalásokból is lehetett következtetni a szavazás eredményére. A kérdés szavazás alá bocsáttatván, 22 szavazattal 8 ellenében a közgyűlés elfogadta az igazgató-választmány javaslatát és felhatalmazta az elnökséget az árlejtés kiírására, a szerződéseknek a bérlőkkel való megkötésére. Felhatalmazást adott arra is, hogy a terveken esetleg belátása szerint változtatásokat eszközölhessen. Beliczey Géza elnök ezután bejelentette, hogy a gyulai Méhészegylettől örökölt házra végre-valahára vevó jelentkezett Sugár Mátyás személyében, aki 1000 koronát hajlandó részletekben fizetni a csekély értékű házért. A közgyűlés ezt örvendetesen vette tudomásul ós felhatalmazta az elnökséget a szerződés megkötésére. Kimondotta azt is, hogy a ház csak akkor iratható át Sugár nevére, amikor a teljes összeget lefizeti. Csabai erkölcsök. A mi szépséges fővárosunkat, Budapestet, szeretik kis Páriának, az erkölcs-, telenség egyik non plus ultrájának tekinteni. Szó, ami szó, ennek a nézetnek van nagyon sok alapja, mert Budapesten az erkölcs nem áll valami előkelő magaslaton. A büntanyák száma úgyszólván hónapról-hónapra szaporodik, a rendőrség minden éber'figyelme s az erélyes Boda főkapitány minden energikus rendelkezése dacára. Valami őrületes mámor hajtja azt a munkában megrongált idegzetű fővárosi népet a bűnökbe. De ha figyeljük az állapotokat, arra a konklúzióra jutunk, hogy mai napság már Magyarország egyetlen vidéki városa sem dobhat követ Budapestre, teljes joggal. Az a rohamos haladás, melyet Magyarország az utolsó négy évtizedben kifejtett, az a folytonos, megfeszített munka Nyugat kultúrájának teljes elsajátításáért, mintegy önmagától előidézte az erkölcsi élet lazulását. Jó öreg nagyanyáink és nagyapáink, ha meglátnák a nőknek és férfiaknak egymással szemben való viselkedését, meghallanák, hogy milyen társalgás folyik például már a fiatal leányok között is, mikor egymás között, ellenőrzés nélkül vannak: elkeseredett szívvel térnének vissza sírjukba. Hol van manapság a férfiakban az a szinte lovagkori, rajongó tisztelet a nők iránt, amelyről a magyar férfi hajdan oly híres volt, de viszont hova veszett el a nőkből az a tiszteletet parancsoló modor és viselkedés, amelyről a régi magyar nők ugyancsak híresek voltak az egész világon! Vége van már mindeniknek és nem lehet rajta csodálkozni. Minden rohamos fejlődés abnormitásokat hordoz magával. Ennek igy kell lenni, — vélik nagyon sokan, Különös álszemérmeskedés kell tehát ahhoz, hogy a vidéki városok erkölcsi tekintetben lenézik, elitélik Budapestet. Hiszen, hogy a mi szükebbb pátriánkban maradjunk, ha Budapestet kis Párisnak nevezik, akkor például Békéscsabát egészen bátran lehet kis Budapestnek tehinteni, kimondom ezt, ha megköveznek is érte. Egy, csak a közeli napokban történt eset váltotta ki belőlem ezt a régen táplált meggyőződést. Csaba egyik fiatal gavallérja utáhna vetette magát egy igazán csinos menyecskének. A menyecske, ugy látszik, nem tartozik még a „fine du siécle" (századvégi), vagy a XX.-ik század úgynevezett jukker-asszonyai közé, mert nem hallgatta meg a folyton erőszakoskodó gavallért, hanem elmondta az esetet az urának. Egy szép napon aztán, mikor a gavallér nem bírva felizgult vérével, az behatolt a lakásba, szemben találta maI gát azonban a férjjel is. Hogy aztán i mi történt : elpaholás. — De fátyolt reá. Ugy is elképzelheti mindenki. És ehhez hasonló esetek nem egyszer fordultak és fordulnak elő Csabán, nem is szólva arról a még gyakrabban előforduló esetről, amikor a manőver sikerrel jár. Sok családi béke felbomlott ós fog is még felbomlani emiatt. Általában tehát a csabai erköcsökről nem lehet valami sok jót mondani. Tisztelet természetesen a kivételeknek. Es ezen az állapoton most már nem lehet segíteni. Sem Csabán, sem Budapesten, sem másutt az országban. Magyarországon most körülbelül olyanok az állapotok, mint a római birodalomban a nagy bukás előtt. Csak aztán a mi szegény hazánk is hasonló sorsra ne jusson. Azt hiszem igazat írtam. És lehet beteljesedik rajtam^is a régi közmondás: Szólj igazat, betörik a fejedet. -f. Hépgyülés Gyulán. — Saját tudósítónktól. — A „Kisgazdák Szövetségéinek megalakítása céljából vasárnap délután népgyűlés volt Gyulán. Részt vett azon H e r c z e g Sándor turkevei kisgazda (csak 700 holdas birtoka van!), mint a szövetség elnöke, A g Endre titkárával. Az értekezletet a Göndöcs-kerti pavillonban tartották, — melyet színültig megtöltött a kíváncsi gazdáközönsóg. Az értekezlet megnyitása után Herczeg Sándor lépett az emelvényre és a szövetség szükségességét fejtegette, mert a képviselőház jelenlegi tagjai nem tudhatják, mik a kisgazdák bajai. Magunkszőrű embereket kell tehát a képviselőházba küldeni, még azért is, mert elég volt a meddő közjogi vita. A gazdák érdekeit kell elővenni, s hogy a kivándorlás megszűnjék, parcellázni kell a latifundiomokat, a nagybirtokokat. Majd A g Endre és K. S c h r i f f e r t József szóltak hasonló értelemben. Ezek után Áchim L. Andrá esett neki a vármegye és a község nadrágosainak olyan vehemenciával, hogy el is felejtette az értekezlet célját fejtégetni. E helyett azonban elmondta, hogy Magyarországon már gorombáskodni sem lehet kedve szerint az embernek, mert még a községházán is megbírságolják. Nem csoda, ha a nép kivándorol Amerikába. Ezek után pedig az a nézete, hogy Kossuth Lajos meghalt s ha jót nem mondhatunk utána, hát rosszat se mondjunk. — Erre azonban a jó gyulaiak felszisszentek, mire pán Áchim jónak látta leszállani a dicsőség magaslatáról. Most Siraonka dr. lépett a deszkára. Beszéde valóságos tojástánc volt a különféle pártállások között. Szerinte a kisgazdák szövetsége üdvös és helyes, de azért nem éppen szükséges. Meg lehet alakulni, de különben ez a programúi a 48-as programba is benne van. A közjogi harcot abba kell hagyni, gaz1 daságira kelt áttérni. Az egész beszéd i kell is nem is, — legyen is nem is, — I szóval a bölcs kecske ós káposzta poi litikájírói tanúskodott. Azután N e v e r y Albert szólalt még fel, majd a bizottság megalakítása következet voina, de ekkor felhangzott — Halljuk dr Beró nyit. A szüntelen felhangzó hívásnak végre engedett és Berényi megjelent az ! emelvényen. Tüntető rokonszenvvel fo! gadták. Dr. Berényi tiltakozik az ellen, hogy i a közjogi harc abba hagyassék. Hát | akik az önálló vámterületet, önálló ban. kot akarjás, hogyan képzelik azt elérni, i ha nem a közjogi harc utján ! Nincs értelme a kisgazdák szövetkezésének, mert a függetlenségi 48-as párt programmja magában foglalja mindazt, ami a kisgazda, iparos ós kereskedő boldogulására vezet. Nemzeti szerencsétlenség, sőt bün is, még több pártra szakítani a nemzetet. Tévedés azt állítani, hogy a jelenlegi képviselőház tagjai nem ismerik a kisgazdák bajait, hiszen a Ház 50%-a szintén birtokos. Amint látja, a főcél ennél a szövetkezetnél az, hogy minél több gazdálkodó jusson a képviselőházba. De engedelmet kér, tőle hiába kérnék, hogy egy pár csizma elkészítését vállalja el, ezt nem tehetné, mert ahhoz nem ért. Már pedig olyasmire vállalkozni, amihez nem értünk, vakmerőség ós nevetni való Megjegyzi még, hogy Herczeg ós Schriffert a nagybirtokok 2 — 3 holdankénti parcellázását kívánják. Hát ha annyira a nép javát akarják, miért nem járnak elől jó példával ? A 6 -700 holdas birtokból jutna a szegény embereknek is. Szűnni nem akaró éljenzés és taps között fejezte be dr. Berényi beszédét. Minden oldalról siettek üdvözölni és a nagyközönség egy pillanat alatt ott hagyta a honmentőket, ugy, hogy a bizottság megalakítása meghiúsult. Látni lehetett a nagy honmentőkön, hogy dr. Berényi beszéde hideg zuhanyként hatott rájuk ós szomorú tapaszta lattal távoztak a reménység színhelyéről. Azután a vendégek a 48-as körbe mentek, ahonnan, egy paprikás bekebelezése után, a vasúti állomásra kiballagtak. Békéscsaba rendezése. — Levél a szerkesztőhöz. — T. Szerkesztő ur! Valami jóleső érzéssel, talán a megkapott elégtétel öntudatával olvastam a „Békósmegyei Közlöny legutóbbi számában megjelent s a város rendezésére, pontosabban: a város beosztására és az utcák elnevezésére vonatkozó talpraesett cikket. Végre-valahára! — kiáltottam fel magamban — a XX. század haladó szelleme lemossa Csaba utcáinak dísztelen, hogv ne mondjam groteszk elnevezéseit. És remélhetjük, hogy az Urnák 1917-iki esztendejében, Csaba város alapításának 200 éves jubileuma alkalmával, (gondol-e erre valaki ?) a fülnek és az értelemnek kellemesebben hangzó nevekkel mutathatjuk be utcáinkat az idegeneknek, vagy a városba özönlő idegenbe szakadt polgártársainknak. Régóta vajúdó kérdés ez. A „Békésmegyei Közlöny" utján évekkel előbb magam is agitáltam a megoldása érdekében. Nem is vádolom sem a városi mérnököt, sem az érdemes elöljáróságot, mert tudom, hogy az előmunkálatokkal régen készen vannak. A késedelem oka egyedül a sajátságos helyi viszonyokban rejlik. Ahol a szinte ajándékba kapott kultúrpalota építése ellenzésre talál, ahol még mai nap is tartani kell tőle, hogy az utcák ujjákere3ztelésének ügye nem fog simán átmenni a közgyűlésen : ott az elöljáróság tartózkodó álláspontját nem lehet helyteleníteni. Csaba polgársága velem együtt nagyon kellemesen csalódnék, ha ez égető kérdésben a haladás szelleme lebírná az ellenzékieskedő szellemet. Hiszen nem kell, csak egy kis szemlét tartanunk Csaba utcáinak névsorában, hogy rájöjjünk, hogy álmélkodva konstatáljuk, mennyi kevés találékonyság lakozott őseinkben, akik a Gyik-tól kezdve a Vércse-ig az emlősök és szárnyasoknak egész sorát megörökítették. (Nyul-, Ruca-, Gerlice-utca stb.) A Krajcár- és Forint-sikátor nem volt kevésbé kedvelt előttük, mint az Ezüst- és Aranyutca (értsd „arany", a csengő, szép, sárga érc s nem Arahy János, a szegény magyar poéta!). Egy „régi patika" s egy volt „mészárszék" emlékét őrzi két utcánk neve ma is. A Görbe-utca hiába egyenesedett ki, a Vig- és a Búsutcában hiába laknak más hangulatu emberek, az utcák neve nem változott. Valóságos szerencse, hogy a Pokolutcát eltörölték a föld színéről, vagy inkább levették a sarokház faláról, legalább számos polgártársunk megszabadult attól a hátborzongató érzéstől, hogy már itt a földön a pokolban lakik. Ha jól tudom, a Lepény-utca már nem ejt tévedésbe bennünket, de megmaradt erre a célra a nem egészen rosszul hangzó Saláta-utca. Egy szomorú tényt azonban nem lehet hallgatással mellőznöm. Az utcanevek megváltoztatásával néhány tiszteletreméltó polgártársunkat megfosztunk a halhatatlanságtól; mert hogy az Okos, Bakos, Darabos, Zsiros, Benkő s hozzájuk hasonló nevek nem maradhatnak meg, az, azt hiszem mindenki előtt világos. De hát vigasztalódjanak az illetők, vagy az ivadékaik azzal, hogy pl. Ady Endre már csak elég nagy férfiú ugyebár, s barátai és a saját hite szerint „holnap" még nagyobb lesz, mindazonáltal a jó zilahiaknak tudtommal mégsem jutott eddig eszükbe, hogy egyik utcájukat róla nevezzék el. Van még elég rossz hangzású, vagy az igazságnak meg nem felelő utcajelzés, ám ki tudná valamennyit elsorolni. Elég lesz utalnom a Felsánc, Hatház, Egyház és az Ó-Kigyósi utcára. A Hatház elnevezést valamikor gyermekésszel, de nem alapnélkül az Egyház utcával kombináltam és sokáig nem tudtam rájönni, miért van hát ez utóbbiban több ház s nem egy. Az O-Kigyósi utcán pedig nehogy elinduljon bárki is, hogy a szomszéd községbe eljusson, mert ahelyett csak egy utcalabirintusba fog eljutni. Ennyi furcsaságot sikerült kipécéznem a csabai utca nevekből csak ugy rövidesen, emlékezetből. Az uj tervezetet nem ismerem, tehát nem is szólhatok hozzá; azt az egyet azonban ajánlom az elöljáróság figyelmébe, hogy a Sugár-út elnevezést egyelőre ne foglalja le, mert ha egy utcát hivatalból elnevezünk annak, alighanem lesznek olyanok, akik a régóta tervezett Sugár utat elintézettnek fogják tekinteni. A városrészek elnevezése ellen nem sok kifogásom van, habár a Tabán és a Bánát elnavezés kissé elavult. De még kevésbé óhajtanám, hogy az uralkodóház tagjairól nevezzük el. Ez, különösen manapság talán a lojalitás pazarlásának volna nevezhető. Tehát vége lesz a romantikának, kedves szerkesztő ur ? Nem énekelhetjük többé: „Felvégi ház, alvégi ház, jaj de busán integet" . . . Sebaj! Sic transit glória mundi! A szerkesztő urnák tisztelő híve Rozsnyó, 1910 február 8. Pásztor Mihály. Az Öcsöd-mesterszállási út. Nem engedélyezte a miniszter. Békésvármegyére, az útépítés szempontjából, kezdenek rossz napok virradni. Igaz, hogy még most is elég sok út van építés alatt, de ezek, még ha elkészülnek, sem tudják pótolni azokat a hiányokat, melyek ezen a téren még mindig fennállanak. A 10 év előtti állapotokhoz képest is, óriásit haladt útak szempontjából vármegyénk, de sok tennivaló van még hátra. Ez a nagy haladás a vármegye ambiciózus vezetőségének köszönhető, amely nagy ügyszeretettel és buzgósággal igyekezett a tarthatatlan állapotok javításán munkálkodni. E nagy buzgóságnak a folyománya lett az, hogy az egykor oly tekintélyes közúti alap teljesen kimerült s a közel jövőben a mostoha politikai viszonyok miatt remény sem igen lehet arra, hogy az alap ismét megerősödik. Ez természetesen maga után vonja azt is, hogy a most készülőiéiben levő utak elkészültével az útépítkezés vármegyénkben bizonytalan ideig szünetelni fog. Most meg az állam is, mintha megyénk ellen fordult volna. Nem teljesítette egy csekély kérését, mely egy útitervnek némi módosítására irányult. Mint már megirtuk, az állam Mezőtúr és Tiszaföldvár között egy müut építését határozta el. Alig értesítette ez elhatározásáról a kereskedelmi miniszter Jász—Nagy—Kun—Szolnok megye államópitészeti 'hivatalnak főnökét, a vármegye azonnal kérte a kereskedelmi minisztert, hogy az ut egyenes irányban, vagyis Hók felé vezettessék. A kérelmet figyelembe vette a miniszter s a közigazgatási bejárás a mult óv nyarán megtörtént. Erre meghívta a szomszédos vármegye Bákésmegyót is. A közigazgatási bejárás alkalmával Békésmegye kiküldöttei kifejezést adtak annak az óhajuknak, hogy az ut ne lióki irányban, hanem némi eltóréssel Mesterszálláson és Öcsödön keresztül vezettessék, amely két község nagyon is rá van szorulva arra a müutra. Különösen az öcsödiek kardoskodtak a terv ' mellett. Kérvényt is intéztek a kereskekedelmi miniszterhez ebben az irányban. A miniszter most értesítette ugy I Jász—Nagy—Kun—Szolnok-, mint Bó! kósvármegyóket, hogy az öcsödiek kóI relmét nem teljesítheti ós az útnak az eredeti héki irányban kell épülnie. Az ut 272,000 koronába kerül. Kijelenti a miniszter, hogyha olyan nagyon akarja a megye az öc3öd—mesterszállási utat, építsen egy szárnyvonalat — ha van pénze rá. Pénz azonban, mint fentebb móndottuk, nincs s igy az öcsöd—mesterszállási ut ügye jó időre — de talán nem örökre — kútba esett.