Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-30 / 9. szám

Békéscsaba 1910 január 30. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 legerősebb tagja, hiven támogatta a Wekerle kormányt. Körülbelül egy félévvel ez előtt vége lett a nagy egyetértésnek. Justh Gyula és a párt sok feltűnni szerető tagja úgyszólván meggondolatlanul ex­ponálták magukat az önálló banknak 1911-ben történendő felállításáért, mig Kossuth Ferenc és hivei higgadtabb álláspontott foglaltak el ebben a kér­désben. Ennek a következménye lett a szomorú kettészakadás. A testvérharag azonban nem szo­kott sokáig tartani. Eleinte elkeseredett volt a harc egymás ellen, mintha halá­los e.lenségek lettek volna, de aztán lassan-lassan alább hagyott a harag. A nagy párt mindkét frakciójában sűrűb­ben és sűrűbben hangzottak el az óhaj­tások, hogy a frakcióknak egyesülniök kell. Mindeddig csak a vezéreken, kü­lönösen pedig Justh csökönyösségén és hatalmi törekvésein mu't, hogy az egyesülés formálisan is meg nem tör­tént. Pedig, hogy a hangulat milyen kedvező ebben az irányban, legjobbnak bizonyítja az, hogy a képviselőház szer­dai ülésén Kossuth Ferencet a Justh párt is megéljenezte és megtapsolta. F á b r y Károly, a gyomai kerület­nek választóitól őszinte ragaszkodással környezett országgyűlési képviselője a Justh-pártnak azok közé a tagjai közé tartozott, akik eleitől fogva lelkes har­cosai voltak az egyesülésnek. Agitáció­ját ez irányban Fábrynak alkalma volt kifejteni kerületében is, mert a párt kettészakadása alkalmával a választó­polgárok felfogása is megoszlott ebben a kérdésben. A Sárrét szívvel-lélekkel Justh mellé állott, Gyoma ós környéké­nek hangulata pedig inkább Kossuthra volt kedvező. Fábry Károly folytonos, lelkes agi­tációjának azonban sikerült egyesíteni kerületének választópolgárait abban az óhajtásban, hogy a Kossuth- és Justh­pártnak egyesülniök kell. Ez az óhajtás a csütörtökön délelőtt tartott kerületi pártgyülésen jutott kifejezésre. A pártgyülés, melyet Biró Bene­dek, a kerületi függetlenségi párt elnöke hivott egybe, az alsóvégi olvasó-egylet nagytermében volt megtartva. A tágas termet zsúfolásig megtöltötték a gyomai választók és az egyes községek függet­lenségi pártjainak kiküldöttei. Képvisel­tette magát: Szeghalom : Arató La­jos-, Körösladány : Tóth József, Me­zőberény: Kollár János-, Vésztő: P o p o v i c s László pártelnökökkel. Kondoros pedig Reiner Béla bíró­val és Fülöp József jegyzővel. A párt­elnökök kíséretében igen sok választó­polgár is utazott Gyomára. A pártgyülést Biró Benedek el­nök megnyitván, Fábry Károly lel­kes, nagy beszédet mondott az egyesü­lés mellett. Beszédje elején vázolta a kettészakadás ismeretes történetét ós okait. Kimutatta, hogy a kettészakadást tulajdonképpen a magyar nemzet ellen­ségei idézték elő, akiknagyon tartottak az egységes függetlenségi párttól ós arra törekedtek, hogy megosztva törjék le. Az egyesülés szükséges különösen most, mikor egy erőszakoskodásáról ismert politikus áll a kormány élén. Megoszolva sokkal nehezebb lesz küz­deni a kétségtelenül bekövetkező vá­lasztások alkalmával a függetlenségi eszme győzelme érdekében, miut egyet­értve A szép beszédet, melyet sűrűn szakítottak félbe a tetszésnyilvánítások, a végén lelkesen megéljenezték ós meg­tapsolták. Fábry Károly után K o 11 á r Já­nos, Arató Lajos, H a r s á n y i Pál ref. lelkész, Pop ovics László ós Fülöp József fejezték ki lelkes be­szédben Fábry Károly akciójához való csatlakozásukat a választópolgárok ne­vében. P á 1 f f y Béla gyomai róm. kath, plébános mindig Kossuth Ferenc hivének vallotta magát, de a kettésza­kadás után elismeréssel adózott Fábry Károlynak azért a koncíliáns magatar­tásért, melyet Kossuth Ferenccel szem­ben tanúsított s azért a lelkes buzgó­ságért, melyet a pártok egyesülése ér­dekében kifejtett. Indítványozza, hogy a pártgyülés fejezze ki bizalmát Fábry Károly iránt. Az indítványt a gyűlés nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfo­gadta. Majd Leimdörfer Zoltán párt­jegyző a következő határozati javaslatot olvasta fel: A kerületi választópolgárságot a 48 az függettlenségi eszmék mellett tömör és közös egyetértésben kíván­ják megtartani és a 48-as függetlenségi pártnak azt a jelöltjót, kit a kerület annak idején jelölni fog_ — ha addig az országos függetlenségi pártok nem egyesülnének — tekintet nélkül arra, hogy mely pártárnyalathoz fog tartozni egyesütesen támogatni hazafias köte­lességének tartja. A kerületi független­ségi párti egységét ily okon megbontani nera engedi. Az országgyűlési pártok­nak mielőbbi egyesülését nemzeti ér­deknek tekinti ás a két függetlenségi párt elnökeit fölkéri, hogy oszlassák el az esetleges csekély eltérést, tegyék félre az esetleges személyi ellentóteket és hazafiúi kötelességükhöz képest mu­tassanak az országnak követendő fé­nyes példát arra, hogy midőn alkotmá­nyos választási harc előtt állunk, min­; nenek előtt legszentebb és legelőbbre­i való a haza szent érdeke ós a nemzet elveinek diadala. A javaslatot szintén egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. Ezután felolvasták a köröstarcsai és füzesgyarmati függetlenségi pártok csatlakozó átiratait K e v i c k y László óz Csák Aladár lelkészek üdvözlő le­veleit és Varságh Zoltán üdvözlő táv­iratát. Gyűlés után Fábry Károly kép­viselő nevenapja alkalmából az olvasó egylet vendéglői helyiségében megven­dégelte a jelenvoltakat. Ez alkalommal számos lelkes felköszöntöben éltették ugy a képviselőt, mint feleségét. A vidéki küldöttek déli ós délutáni vonattal utaztak el Gyoméról. Aktuális tréfák. (Külön fővárosi tudósitónktól.) (.A két Székely.) A Khuen-kormány igazságügyminiszterét néppárti és kleri­kális oldalról éles támadás érte amiatt, hogy nem katolikus létére bele mert ülni a kultuszminiszteri szókbe s ezen­kívül azt is szemére vetették, hogy szabadkőműves. Székely Ferenc való­ban szabadkőműves, csakhogy nem a miniszter, hanem Székely Ferenc, a „Belvárosi Takarékpénztár" elnöke ós vezérigazgatója, különben a „Borsszem Jankó"-nak egyik legkiválóbb humo­ristája. Székely Ferenc, a bankdirektor, most akaratlanul is visszafizette a köl­csönt Székely Ferencnek, a miniszter­nek, aki öt évvel ezelőtt is kombiná­cióba került, mint miniszterjelölt. A financier Székely maga igy adta elő a mulatságos dolgot. — A Fejérváry kormány kinevezése előtt tele voltak a lapok miniszteri listákkal. Egyik este a Hungária-3zálló különtermében, ahol Kristóffy hivei gyülekezni szoktak, valaki azt találta kikombinálni, hogy Székely Ferenc, a koronaügyósz lesz az igazságügyminisz­ter. Ott volt akkor a Pester Lloyd-nak egy derék, de különben fogyatékos hallású munkatársa, aki csak annyit értett, hogy valami Székely Ferencből miniszter lesz. Nosza, besietett a redak­cióba ós mint pozitívumot irta meg másnapra, hogy ón leszek a Fejórváry­kormány pénzügyminisztere. f- — Hogy röviden jellemezzem a hír hatását, másnap a következő látogatóim voltak: huszonhét özvegyasszony, aki trafikot kórt, tizenöt kereskedő, aki italmérési engedélyt kórt, egy csomó miniszteri hivatalnok, rengeteg börze­spekuláns, akik tarka gomolyagban gyülekeztek a takarékpénztár váróter­meiben ós majdnem megostromolták a szobámat, hogy elsőknek gratulálj inak. A tetejébe kaptam vagy háromszáz le­1 velet, köztük volt egy kiváló horvát fuldokolva kapkodott levegő után. Az esti sűrű harmat, az ősz közeledését jelző hüs éji szól még kint találta ós késő éjszaka volt már, mire annyi erőt gyűjthetett, hogy hazatérjen s lefeküd­jék ágyába, honnan azóta nem tudátt elmozdulni. Ilonkát azonban az a csók boldoggá tette. Hogyne lett volna boldog, hisz ez volt néma vallomása annak, kit any­nyira szeretett! És elfutott onnan, de nem mert megbántva érezte magát, de lányos tartózkodásból. Más nem is tudta, de Ilonka gondolta, hogy a gróf beteges ronamait mi idézte elő. Mikor vállalkozott a rokoni s hivatásos ápoló­női kezeket helyettesítő gondo;kodásra, valami önvádat is érzett a lelkében, de a történtekről senkinek sem mert szólani. A rózsalugas padján, félő töp­rengéssel közt újra feltámadt lelkében ez az önvád s csak megerősítette el­határozásában, hogy az angol mese madárkájának páldijára valamit tonn ;o kell. Közben az intéző elhozta az orvost. Hallották, hogy a gróf elaludt é3 Ilon­kát keresték fel, hogy tudakozódjanak a beteg éjszakája felől. Ilonka rövid, erőltetett hidegséggel mondott el egyet­mást, mire az orvos — mint azelőtt is mindig — fontoskodva jelentette ki: „Kár volt hazajönnie. Ebben a leve­gőben nem élhet. Most már nem lehet annyi reményünk se, hogy valaha el­utazhassék." Kis csend után az intéző, Ilonka édes atyja s a beteg gróf hűsé­ges tisztviselője szólalt meg : „Édes Ilonkám — fordult a leány felé — nem akarom megsérteni a lelki­ismeretes áldozatkészségedet, de épen megbeszéltem a doktor úrral, hogy nem szabad a gróf közelében tartóz­kodnod. Ez a betegség veszélyes s könnyen te is megkaphatnád. Hozatunk ápolónőt és irunk a gróf nagynénjé­nek is." Mig az intéző ezeket mondta, az inas megjelent a haldokló ablaknál, s néma kózintéssel jelentette, hogy az ura felébredt. Csak Ilonka vette észre, ki titokban mindig az ablakot figyelte ós kinek az intéző szavai megadták az öt­letet, melyen odaáig töprengett. Meg­villant fejében egy rettenetes, de szép terv, a szerelmes madárka áldozatkész­séghez hasonló. — Amíg idejönnek a várt betegápo­lónők, — szólt határozottan s ügyesen leplezve szörnyű tervét, — addig telje­sitem kötelességemet. Felállott a padról. Most megnézem hogy felébredt-e ? Ha igen leszólok az ablakból. Az intéző visszat irtotta még szavá­val : „Jól van kicsike lánykim, csak i ügyelj, nehogy valami bajod történjék. ! Gondolj öreg atyádra, ki téged annyira szerett, mi lenne vele, ha te itt hagy­nád! Ilonka könnyes szeminal, némán, mintha bucsut akarna venni tőle, me­legen megcsókolta apját, aztán fölemelt fővel, csodálatos, könnyed vidámsággal haladt el a rózsák között. Terve kész volt! Eljegyai magát a hilállal, lecsók­dossa halálc3Ókkal a gróf ajkáról a ha­lált hozó mérget. A sétány melletti bok­I rokról leszakított néhány szál rózsát. ' hogy elvigye a haldoklónak Á gróf, kinek az álom némileg eny­hített a lázán ós látszólag, da csak lát­szólag könnyebbültnek tünt fel, elmo­solyodott a leány közeledtén. Lefogyott, sárga kezeivel átvette a virágot, ajká­hoz húzta Ilonka kezót s megcsókolta azt. Hideg, élettelen volt a csókja, de a lányt mégis felbátorította és erőt adott neki a terv végre hajtására. Sok szó nem esett közöttük, de ajkuknak nem is volt mit baszélniök. A szerelmesek­nek a szive beszólt és a másik oly jól megérti azt. A lány piros ajakát gyor­san rátap isztotta a gróf színtelen ajkára és önkivülten gyönyörrel szivta magába a halált. Csókolt hévvel, magafeledten öntudatlanul: egyszerre egy csókban érezte át a szerelem minden gyönyörét, a lemondás egész martyrumát. Marty­rum volt ő, vagy még annál is több, mert mig a vórtanu csak önmagát ál­dozza fel, hogy jobbá tehessen egy vi­lágot, addig ő odadobta gondolkozás nélkül az egész boldogságot igórő, gyö­nyöröket sejtő, örömökéi teli világot, hogy boldoggá tegyen egyetlen egy em­bert általa. Még egy utolsó csók ós az­tán az ablakhoz rohant, kilökte a zsa­lugáter szárnyát s ajkán a halálos, a megváltó, az örökké egyesítő csókkal a kint várakozók csodálkozázára öröm­ujongva kiáltott le: — Mo3t már jöhetnek ! Még nem öltöztek háromszor sem j tavaszi lomb díszükbe a park hatalmas \ gesztenye fái ós kint, a kis temető süp­' pedező hantjai között uj sirt hantoltak j egy régebbi mellé. A halál kegyelme­' sebb ur, mint az élet: Egyesíti az egy­! másért sóvárgókat. Két boltogtalannal kevesebb volt a földön, de két boldog­gal több a föld alatt. vezérférfiué is, aki azt irta, mindig is engem tartott a pénzügyminiszterségre legalkalmasabbnak. No most ütött a megtorlás órája. — Tudtam ugyan, hogy az uj igaz­ságügyminiszter nem szabadkőműves, de hagytam rajtaszaradni a vádat. A különbség az, hogy nekem a korona­ügyészi ál-minőségem gratulációkat ho­zott, az igazságügyminiszternek pedig az ő ál-bankdirektorsága heves táma­dást. Tehát még nem vagyunk kvittek. (.A váza.) Mikor Khuen-Héderváry elmondotta a programmját, Vázsonyl Vilmos fölelevenítette a folyosón Bar­csay Domokosnak, a híres „fejedelem­nej" legjobb stiklijót. Barczay vala­mikor megígérte az anyjának, hogy a nevenapjára gyönyörű ajándékkal lepi meg. El is ment egy műkereskedőhöz s megkérdezte, van-e olyan portékája, aminek semmi hasznát nem látja. — Van egy eltörött vázám. Gyö­nyörű szép volt, ezer koronát ért. — Jó. Mennyiért adja ? — Ötven koronáért. — Itt a pénz. A vázát pedig csoma­goltassa be, adja át a szolgájának, kül­desse föl a lakásomra, de mondja meg a szo'gáuak, hogy mikor belép hozzám, bukjon föl a küszöbön, mintha meg­botlott volna s ejtse el a csomagot. így törtónt. A szolga fölbotlott, el­bukott, a csomag messzire esett. Bar­csay jajveszékelt, a családja szintén. Izgatottan kezdték fölbontani. Hát min­den egyes törött darabja a vázának külön selyempapirosba volt csomagolva. A „fejedelem" rémülten menekült a családi zivatar elől. — Khuen is igy járt, — mondta Vázsonyi. Napokig mondta : gyönyörű programm ajándékot hoz a pártoknak s mikor aztán a Ház ülésén fölbontotta a bécsi ládikát, csupa külön papirosokba burkolt váza-töredékek kerültek nap- <) fényre. (Egy kis számítás). Nem mi fedez­tük fel, hogy Khuen-Héderváry minisz­terelnök igen flegmatikus ós nagy diplo­mata. Nincsen a parlamentben pártja, de sok a támogatója, a honatyák szim­pátiáját, mint számító ember, azonban megnyerte. Ugyanis tudvalevő dolog, hogy a miniszterelnök fekete táskájában benne van a király házfeloszlató kéz­irata is. A hogyan vele és miniszter­társaival a bemutatkozás alkalmával fog­lalkoztak, kivehette volna az utóbbi ki­rályi kéziratot is. Da nem tette, hanem tudni akarta az egyes pártok „vélemé­nyét" ; mintha a hosszú válság alatt nem hallotta volna ? Da a miniszterel­nök diplomata s rokonszenvre számit. Nem szép beszéddel, Ígérgetésekkel le­het azt elérni, hanem csin-csinnal, — pénzzel. Ha Héderváry a Házat most feloszlatja, a képviselők egyenkint el­estek volna ezerhatszáz koronától, mely összeg február 1-ón már felvehető. Ezt az eljárását a miniszterelnöknek a kép­viselők konciliánsnak tartják s már nem az a vad granicsár. Azonban ex­lexben szép kis összegű kiadás az adó­zók terhére. Héderváry bizonynyal azt gondolta: adok a honatyáknak egy kis választási költséget. Csaba és az uj házadé. A pénzügyigazgatő intézkedései. Wekerle Sándor, volt pénzügy­miniszter a földadó-kataszter kiigazítá­sára vonatkozó törvényjavaslattal kap­csolatban törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé a ház- és házbóradó újból való megállapításáról is. A kép­viselőház hozzá is járult a törvény­javaslathoz és abból lett az 1910. évi Vl-ik törvóncikk. A gyulai pónzügyigazgatóság a tör­vény szellemének megfelelően most felhívta a vármegye községi elöljáró­ságait, közöttük Csabáét is, hogy a ház­ós házbóradónak újból való megállapí­tását, — ami előreláthatólag leszállítást von maga után, — eszközöljék. A pónz­ügyigazgató rendeletét - közérdekben állónak tartjuk röviden ismertetni. i E rendelet értelmében Csaba az 1909. évi VI. t.-c. 24. § a szerint az ott közölt adótáblázat Ill-ik fokozatába, a külső területeken levő toázak pedig ugyanazon táblázat I-ső fokozatába tar­toznak. 1 Ne tétovázzék, ha fáj a feje, B E B ETVA S - PA STIL L AT hanem használjon azonnal amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fej­fájást elmulasztja. - A Kapható min­Orvosok által ajánlva MI A 1 den gyógyszer tárban. Készíti Beretvás Tamás gyógyszerész Kispesten. - 3 dobozzal ingyen postai szállítás. i • i WMMMWM

Next

/
Oldalképek
Tartalom