Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-20 / 6. szám

Békéscsaba 1910 január 13. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 A helyiérdekű vasutak és az állami kezelés. Stájgerol az állam. Az úgynevezett helyiérdekű vas­utak igen fontos szervei a közlekedés­ügynek, mert olyan vidékeken vonul­nak keresztül, ahol a Máv. igazgatósá­gának esze ágában sincsen soha vasúti közlekedést teremteni s a nagy világtól teljesen elzárt helységeket nyitlak meg a közforgalom számára \ e rö­vid néhány szóM' * lenki, hogy a h<>'"' köz­gf"'' az­Tas­U ^dpjait Kaparintja, ^aalakat legföljebb .^esiti, de a segélyért meg­ii magas sápot követel. Békésvármegyének nagyon sok a vicinális vonala. Fővonal tulajdonkép­pen csak kettő megy rajta keresztül, az arad—budapesti és a nagyvárad—sze­gedi. A többi mind vicinális jellegű vo­nal vagy állam, vagy pedig az egyik leghatalmasabb vasúti részvénytársaság, az arad—csanádi egyesült vasutak ke­zelése alatt. Legtöbb bajjal ezek között a Gyulavidéki Helyierdekü Vasút küz­ködött. Már úgyszólván a tönk szélére jutott ez a részvénytársaság, mikor egyszerre, a mult évben megjelent a mentőangyal, az állam és kihúzta a hí­nárból. Egyszóval megsegítette. Alább érdekes dolgokat mondunk ám el arról, hogy mit tesz az az állami támogatás. Aki végignézi a mult esztendő gazdasági eseményeit, megfigyelheti, hogy a h. é. vasutak épitéséban igen jelentékeny hanyatlás állott be. E stag­nációnak egyik lényeges oka az, hogy a kereskedeími minisztérium, ellentét­ben az előzőleg általában követett gya­korlattal, már a lefolyt évben is csak akkor engedélyezett helyiérdekű vas­utat, ha a vasút az üzemért az állam­vasutaknak odaadja bruttó bevételének 60 százalékát. Azelőtt megoszlott a vasút jövedelme : 50 százalék az államvasuté s 50 százalék a helyiérdekű vasutó volt. A jelenlegi F0—40 százalékos megosz­tás indoka az államvasutak panasza, amely szerint az egyes helyiérdekű vasutakra ráfizet. Igy van ez a gyula­vidéki vasútnál is. Ezt a panaszt a Magánmérnökök Országos Szövetsége a kereskedelmi miniszterhez intézett felterjesztésében figyelemre méltó okok­kal igyekszik megcáfolni s arra kéri a minisztert, hogy tegye lehetővé a he­lyiérdekű vasúti hálózat szaporodását és fejlesztését az által, hogy az 50—50 százalékos megosztást állítsa vissza, mert ha megmarad amellett, hogy he­lyiérdekű vasút építését csak a 60—40 százalékos megosztás alapján engede­lyezi, lehetetlené teszi a helyiérdekű vasutak építését. Regisztráljuk a szövetség állásfog­lalását, de ha már e kérdés felszínre került, réhány megjegyzést akarunk tenni. A mi benyomásunk az, hogy a helyiérdekű vasutak létesítése helytelen irányban fejlődött, mert minden taga­dás ellenére is, a helyzet az, hogy a legtöbb helyiérdekű vasút létesítését nem közvetlenül a közszükség, hanem az épitésből temélt vállalkozói nyereség veti felszínre és érleli meg. A kettő között pedig lényeges különbség van. Az előbbinél ugyanis könnyen meg­valósítható lenne az önálló kezelés, mig utóbbiaknál az a vállalkozó legfőbb ér­deke, hogy az építés befejezésével az egéz vasút gondját lerázza magáról, amire pedig az a legcélravezetőbb esz­köz, ha a kezelést a Máv. vállalja. Már pedig az államvasuti kezelés — ezt nem megrovásként mondjuk — sokkal me­revebb, semhogy az illető vidék speci­ális érdekeit a helyi szempontok figye­tembe vétele mellett szolgálhatná. Vi­szont az önnálló kezelésnek az a meg­becsülhetetlen előnye van, hogy egye­nensen létérdeke követeli a vonal men­tén fekvő gazasági tevékenység ístápo­lását ós fellendítését. Akárhány olyan esetről tudunk, midőn a h. e. v. társa­ság nem csak kezdeményezőleg lépett fel, hanem részesedést is vállalt min­denféle ipari, kereskedelmi és mezőgaz­dasági vállalkozásokban, mert ily mó­don lényegesen emelhette árúforgalmát. Ez okon nem tulságasan busulunk a ke­reskedelmi minisztérium uj gyakorlatán, mindössze azt tartanánk Kívánatosnak, ha egyidejűleg megfelelő intézkedések­kel igyekeznék az önálló kezelés hát­rányain segíteni és könnyíteni. A csabai Polgári Kör közgyűlése. A csabai „Polgári Kör", Csabának ez a legrégibb társadalmi egyesülete vasárnap délután tartotta évi közgyűlé­sét a köri tagok nagy érdeklődése mellett. A tisztújításon kívül a Körnek saját otthona megteremtése körül fel­merült mozgalom volt a közgyűlésnek érdekesebb ügye. Hogy e régi egyesü­let végre saját otthonába költözhessék, a legutóbb tartott rendkívüli közgyűlés az évi tagdíjnak 4 koronával való fel­emelését határozta el. E négy korona a házvételnek törlesztésére fog fordi­tatni. Egyik lelkes tagja, H u 1 y u k János nyug. ev. tanitó azonban még reálisabb alapjára lépett a köri^ház biz­tvsitásásának. Ugyanis a választmány beleegyezésével a köri tagok között máris 102 drb á 50 koronás részvény jegyzését és befizetését biztosította, ugy hogy már csak 120 darab részvény jegyzése szükséges és a házvételre szükséges összeg együtt van. A Kör garanciát vállal, hogy a részvények, melynek összege két évenkénti kisor­solás után a részvények be nem vonat­nak, 4% kamatot fizet. A közgyűlés a házvételnek ezt a kockázat nélküli módusát fogadta el s felkérte a választmányt az e tekintet­beni részvényaláirási gyűjtés további szorgalmazására. A közgyűlésen Fábry Károly el­nökölt. Megnyijójában a fent elmon­dottakat vázolta s hogy a tagok régi óhaja teljesüljön csak egy kissé nagyobb önbizalomra van szükség. G a 11 i János közöstiszt az évi jelentésben a köri életet, a választmány tevékenységét ecsetelte. A tagok száma 182. A hátralékos tagdíj apadt, bár még mindig 766 kor. A bevétel 2877 korona volt, mig a maradvány készpénzben 808 kor. 26 fillér. A Kör vagyona 3735 kor., a Kossuth-alap 836 korona. Leltári értéke 2648 korona. A könyvtár 1200 mü, 1722 kötetből áll. Az elmúlt évben a könyvtár gyarapítására mi sem lett fordítva, ez évre 200 koronái szavaz­tak meg. Medovarszky Mátyás a rendkí­vüli közgyűlésnek a tagdi'jfelemelósére vonatkozó határozatát, hogy a gyűlés nem lett volna határozatképes, tette szóvá. Az elnökség felvilágosítására, hogy alapszabályszerüleg, akik szavaztak, meg volt a kivánt szám, a közgyűlés az évi jelentést tudomásul vette. Az ez évi költségelőirányzatot, 3443 kor. kiadás ós 863 kor. maradványnyal, szintén elfogadták. Több felszólalás törtónt uj billíárd­asztal, vagy a rógi alapos átjavitása fölött. Az utóbbit határozták el. A házvótel ügyét Fábry Károly ismertelte. Bár a választmány most még nem léphet konkrét javaslattal a közgyűlés elé, de egy kis önbizalommal, egy kis áldozatkészséggel a kör saját otthona megvalósítható Két házat a ki­küldött szakértók megszemléltek, de azokat csak nagy átalakítással lehetne a kör céljaira megfelelőkké tenni, mert a házvótel ugy van tervezve, hogy ab­ban az ipartestület is megfelelő ott­honra találjon. Elismeréssel szól Hu­lyuk eredményes fáradozásairól s azt tartja a körre nézve a legjobbnak, amiért^is kéri a tagokat, tegyék lehe­tővé, részvényjegyzéssel, hiszen pénzü­ket kamattal visszakapják, a rég óhaj­hon megteremtését. S a j b e n Pál, Márton József, Kovács Károly, H u 1 y u k János, U h r i n Károly felszólalásai után a választmány megbízatott a részvény­jegyzés szorgalmazásával és megfelelő ház keresésével. Most a tisztújításra került a sor. Nagy éljenzés és lelkesedéssel a volt elnökség lett újra egyhangúlag megvá­lasztva. Elnök Fábry Károly, alelnök U h r i n Károly ós Áchim Tamás, közöstiszt G a 11 i János, könyvtáros L a c z ó Endre. Választmányi tagok, régiek: Me­gyery Imre, Molnár Márton, Kiszely György, id. Horváth Mihály, Lizsáky László, Jeney Endre; ujak : Mészáros Gyula, Wilhelm Mihály,, Irsa Ferenc, Szűcs Lijos, íázulimán Ákos ; póttagok : Francsek István, Sajben Pal, Czibula János. Számvizsgálók: Jankó Károly, Uhrin Pál, Kován Endre. Fábry Károly mondott lelkes szavakkal köszönetet a bizalomért, s az­zal fejezte be a közgyűlést, hogy szí­vesen dolgozik a közért. A csendőrség Békésmegyében. Csonka őrsök. Miért nincs meg a létszám? Köztudomásu tény, hogy Tisza Kálmánnak, a 15 évig miniszterelnökös­ködő „kancellárinak egyik legsikerül­tebb alkotása a csendőrség intézménye. Mikor ez a katonai szervezettel biró ha­talmas intézmény megkezdette műkö­dését, egyszerre vége lett minden pan­dúr és betyár romantikának. A régi jó perzekutor- és pandurvilágban arany életük volt a szegénylegényeknek. A perzekutor urak hagyták őket mene­külni, mivelhogy egyik-másik rossz hirü betyárbandával bizony maguk sem sze­rettek találkozni. Utóvégre az élet töb bet ér minden dicsőségnél Ilyen körül­mények között természetesen elszapo­rodtak a futóbetyárok és az Alföldön, meg a Dunántul a közbiztonság nem állott valami nagyon ideális színvona­lon. Aki nagy utat tett kocsin és még hozzá pénzes ember is volt: megcsinál­hatta otthon előre a végrendeletét, Meg is tették ezt sokan, mert hogy betyá­rokkal fognak találkozni, azt bizonyosra vehették. A perzekutorokban sem bíz­hattak, mert azok voltak mindenütt, csak ott nem, ahol baj volt. A csendőrség felállítása szinte egy csapásra véget vetett ezeknek a tartha­tatlan állapotoknak. Itt nem betyárok­ból átvedlett pandúrokról van szó már, hanem katonákról, akik szolgálatban épp olyan joggal használhatták a fegyverü ket, mint a katonák a háborúban. Ezek­kel már nem lehetett kedélyeskedni, évődni, komázni, bújósdit játszani. Vagy be kellett adni a derekukat, vagy ellen­szegülés esetén ott terültek el holtra lőve a puszta zöld pázsitján. A csendőrök meg is tisztították csakhamar a betyároktól az országot. A kulturális fejlődéssel karöltve azon­ban elszaporodott a modern betyárok, a tolvajok, betörők, rablók ós rablógyil­kosok száma. Mai napság már szinte emberfölötti munkát kell vógezniök a csendőröknek e modern betyárok kózre­keritóse és a különböző raffinált bűnök megakadályozása terén. Az államrend­őrsógen kívül csak ők rendelkeznek erre nézve képesítéssel, tehát a büntető ha­tóságoknak csak reájuk lehet támasz­kodniok. A vidéki városok ós községek rendőrségei néhány kivételes rendőr­vagy detektivtalentumon kivül, akik a nyomozás terén szintén mutatnak fel igen szép eredményeket : nem szorít­koznak másra, mint az éjjeli csendhá­boritások meggátlására, a verekedések félbeszakítására, a különböző kihágások följelentésére. Bűnügy csak ritkán for­dul meg a kezük alatt. A statisztikai adatok szerint a bűn­ügyek száma évről-évre, sőt hónapról­hónapra szaporodik. És mégis a csend­őrség, melynek legtöbb dolga van évek óta egy állapotban van. A csendőrök számát nem szaporítják sőt — mint Bé­késmegyében is tapasztalható — alig van őrs, amelynek meg volna a meg­állapított létszáma. A csendőrség 1910. évre szóló beosztása szerint Csabán és Szarvason 7—7, Gyulán, Gyomán ós Orosházán 6—6, Szeghalmon, Körös­ladányban, Vésztőn, Endrődőn, Kétegy­házán, Békésen, Kondoroson, Mezőbe­rényben, Öcsödön, Tótkomlóson, Újkí­gyóson, Csorváson és Gádoroson 5—5, Dobozon és Köröstarcsán pedig 4—4 emberből kellene állania az őrsöknek. És ezzel szemben azt kell tapasztalnunk, hogy a megállapított létszám alig van meg néhány helyen. Csabán például 7 csendőr helyett csak 4 emberből áll az őrs és pedig már évek óta. Békésmegye az emiatt felhangzó sok panasz folytán még a mult évben felterjesztéssel fordult a belügyminisz­terhez, hogy vagy az őrsök számát sza­porítsa, vagy egészítse ki a létszámot. Kérte ezenkívül azt is, hogy az őrsöket kapcsolja bele a vármegyei telefonháló­zatba, amit a közbiztonság érdeke szin­tén megkíván, mert bajok esetén sok­kal hamarább lehet a csendőrséget ér­tesíteni. A miniszter azonban csak utolsó részét teljesítette a kórelemnek. Az őr­sök szaporítása ez idő szerint azért nem lehetséges, mert a költségvetésben nin­csen rája fedezet. Hogy azonban ez állapot is tartha­tatlan már, az kétségtelen. A csendőrök szaporítását parancsoló szükségessé teszi az a körülmény, hogy a bűnesetek száma különösen vidéken, ijesztő mérv­ben szaporodik, amin nem is lehet cso­dálkozni. Hiszen 3—4 csendőr elégtelen egy nagy területen fekvő járás békéjé­nek és nyugalmának biztosítására. Aktuális tréfák. - Külön fővárosi tudósítónktól. ­(Héderváry nem cáfol). Az uj minisz­terelnök még csak dsszignált volt, mi­kor a bécsi Sacner-szálióban kopogta­tott nála egy fiatal ember. Az ajtó ki­nyílt és a gróf előtt haptákba vágta magát a Magyar Távirati Iroda munka­társa, aki a szokásos tisztelgés után kivágta a szokásos szónoklatot: — Kegyelmes uram, X, Y., a M. T. I. uj munkatársa tisztelettel beinutja ma­gát. Szerkesztőm nevében alázatosan kérem, kegyeskedjék félhivatalos közle­ményeit ezen.ul nekem átadni. Bizto­sithatom Excellenciádat a legnagyobb gyorsaságról ós pontosságról. Tudom, hogy uj korminy lévén, sok álhír ke­rül a lapokba, amelyeket meg kell cá­folni Kérem tehát, kegyeskedjék cáfo­latait . . . Héderváry itt idegesen közbevágott : — Ugyan kérem. Sohse cáfolok én. Minden igaz ! * (A legelterjedtebb — muzsikus). Külö­nösen a bohém körökben nagyon sze­retik Jakobi Viktort, a fiatal, de annál tehetségesebb zeneszerzőt. Legutóbb a Jánoská-\al aratott nagy sikert, nemcsak itthon, de Bécsbon is. Van azonban egy talentuma, amely még a muzsikusi kva­litásait is háttérbe szorítja: elsőrendű pletykázó. Mint szárnyas Merkurius közvetíti a bohém-tanyák nyelves Mú­zsájának apró gyanúsításait és nagy rágalmait. Kávóházról-kávóházra jár fá­radhatlanul és asztalról-asztalra hor­dozza a finom parittyákat. A napokban Bécsbe utazott a Jánoska jubileumára és a törzsasztalnál nagyon hiányzott Molnár Ferencnek, aki egykedvűen for­gatva a lapokat, fölsóhajtott. — Milyen üresek e^ek a„lapok . . . Persze, nincs itthon Jakobi. Ő egymaga több kávéházba jár, mint akár a Pesti Hírlap és kétszer annyi oldalon jelenik meg. {Sebelduff ur.) A Luxemburg grófjá­nak bemutatóján maga Lehár Ferenc, a zseniális szerző dirigálta a hóditó dal­lamokat. A premier napjának délelőttjén együtt volt a diszes társaság a Király­színházban. Ott volt Karczag Vilmos is, a Theater an der Wien igazgatója, aki­nek sürgősen beszélnie kellett telefonon az igazgató-társával, Wallner úrral. A kedves ós jókedvű Czeglédi, a titkár­helyettes vállalkozott, hogy fölcsöngeti Bécset ós telefonhoz kéri Wallner urat. — Köszönöm szépen, — hálálkodott már előre Karczag, — de valamire fi­gyelmeztetem. Németesen ejtse ki a ne­vem, különben Wallner nem érti meg és ideges ember létére lecsapja a kagylót. Czeglédi törte a fejét, hogy néme­tesitse a Karczag nevet és mindenképpen próbálta. Karszag ... — igy nem jó. Kardszag ... - igy se jó. Jelentkezett Bécs, Czeglédi beleordította a „halló"-t és kérdezte, ki van ott. — Itt Wallner, — hangzott bécsi németességgel a válasz. Czeglédi ugyancsak németül vála­szolt: — Ahá, Wallner ur! Tessék a tele­fonnál maradni. Sebelduff ur akar be­szélni önnel. Czeglédi persze nem tudta, hogy Wallner Kácsák-nak hivja az igazgató­társát. A „Uéwgyei Közlöny" táviratai. Az uj kormány hivatalba lépése. Budapest. A kinevezés megtörténte után, szerdán és csütörtökön, azonnal elfoglalták hivatalaikat a kormány­tagok. Khuen-Méderváry Károly gróf mi­niszterelnök, mint belügyminiszter, csü­törtökön délelőtt jelenik meg a bel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom