Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-20 / 6. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 6-ik szám. Csütörtök, január 20. K9ZL0NY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szel'* részét illető Közlemények W 1'' Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EbOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSNzetnl bármikor lehet évneaveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. K* Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSSKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. -v/z.ott és az ál­1 átlók kivetését, behaj­tí .. azabályozó törvény lényeges vál­toztatást jelent a gazdák adózása tekin­tetében. A változás főleg a törvény azon kifejezett céljában leli okát, hogy ezentúl ne a föld fizesse a legtöbb adót, tehát ne a gazda vállán legyen a legnagyobb teher, hanem a jövede­lem után rovassék ki, vagyis amennyire az adott körülmények között lehet­séges, érvényesüljön a progresszivitás elve. Ezt a célt az uj adótörvény oly módon igyekszik elérni, hogy egy­részt alkalmat nyújt az uj és igazsá­gosabb kataszteri felvételekre, helye­sebben a földek uj osztályozására, másrészt pedig az eddig adó alá nem vont, másrészt pedig a csekély mér­tékben megterhelt jövedelmeket vonja igazságos adózás alá. A földadó, ház­adó és jövedelemadó lévén a gazdákra nézve a legfontosabbak, ezeket egész röviden az alábbiakban ismertetjük. A földadót illetőleg tudnunk kell, hogy az uj adótörvény elrendelte a kataszteri birtokivek kiigazítását és a kataszternek a művelési ágak követ­keztében a jelenlegi állapot szerint való felvételét. Ezeket a művelési ágak­ban történt változásokat ezentúl min­dig január hó végéig kell bejelenteni a hatóságnál. A kataszteri kiigazításokat bőveb­ben ezúttal nem ismertetjük, de fel­emiitjük a törvény azon rendelkezését, mely szerint az uj földadó az összes kataszteri kiigazítási munkálatok után 25 és fél százalék helyett csak 20 százalék lesz, ami már magában véve is enyhíteni fog a kisgazdák terhein, különösen ha azt is figyelembe vesz­szük, hogy sok helyen a tiszta jőve­ílmi fokozatok is változni fognak és magasabb osztályba való sorozás, ely eddig sok sérelmet okozott, .őre megszűnik. De fontos intézkedése a törvény­nek az is, hogy az ország földadóját egy meghatározott összegben, 370 millió koronában irányozza elő és ha ezen összeget meghaladná a tényleges földadó, köteles lesz a miniszter a a földadónak további leszállítása tár­gyában ujabb javaslatot előterjesz­teni, amely rendelkezésből önként kö­vetkezik, hogy a gazdák földadója a a jövőben semmi esetre sem emelked­hetik, ellenben garancia van arra, hogy az időnként és fokonként még alább száll. Meg kell még említenünk a tör­vény azon intézkedését, mely szerint azoknak a területeknek földadója, me­lyek eddig műveletlenek voltak és mint árterek hozattak művelhető állapotba, a művelési ág változásának dacára is, adójuk 15 évig a régi alapon számittatik. A házadó, illetőleg a házbéradó és házbérosztályadó közötti különbséget meghagyja ugyan a törvény, de ehe­lyett egészen törli a 11-od osztályú kereseti adót és hogy a házbéradó is lehetőleg igazságos legyen, a jövőben évenként fog megállapittatni. A jövedelemadó címén a törvény uj adót léptet életbe, amely helyettesí­teni fogja az eddigi jövedelmi pót­adót, de ennél igazságosabb alapokon nyugszik, mivel egyrészt a 800 koro­nán alóli kisjövedelmeket teljesen fel­menti az adófizetés kötelezettsége alól, másrészt pedig adó alá von minden olyan jövedelmet, mely eddig adót nem fizetett. Támadó és szűnő csillagok. - Budapesti levél. ­Önök most bizonyosan azt hiszik, ! hogy valami csillagászati értekezést, vagy legalább is csevegést fognak ol­vasni szerény aluminium-tollam alól. Szó, ami szó, ennek is meg volna ma­napság az aktualitása, mert hát az egész világ feszült érdeklődéssel tekint most a Halley-fóle üstökösre, mely májusban fog bennünket nagybecsű látogatásával szerencséltetni. Mindenki érdeklődik iránta, mert egyes uagyfantáziáju csil­lagászok már a világ végét jósolgatják attól a találkozástól. Bármilyen aktuális is ez - a téma manapság, nem arról akarok regélni, hanem arról a csillagjárásról, amely kedden volt Bécsben. Támadó és szűnő csillagok jártak ott fényes diszmagyar­ban, a bécsiek nagy örömére. A tá­madó csillagok a Khuen-kormány, a tű­nők pedig a Wekerle-kormány tagjai. Azt hiszem, ezt fölösleges is volt kima­gyarázni. Ugy is sejthették a „Közlöny" olvasói, hogy kikről lészen itt szó. Bár a cimben előbb irtam a tá­madó, mint a tünő csillagokat, mégis először a tünő csillagokról emlékezem meg néhány szóval. A lünő csillagok már a múltéi, ők a pozitívumokra be­fejezett tényekre hivatkozhatnak, a tá­madó csillagok még csak ígérnek, tőlük még várunk és sokat várunk. A koaliciÓ3 kormány közel négy esztendős uralma látszólag kárbaveszett­nek, a nemzet életéből kiesettnek tűnik fel. Azonban csak látszólag. Mert az a négy esztendő fegyverszünetet jelent abban a nagy harcban, melyet Magyar­ország Ausztriával és a Habsburgokkal már csaknem négyszáz esztendeje viv. A koalíciós kormány tagjai 1906 elején léptek fegyverszünetbe a királylyal. Az azóta letel* négy esztendő, a fegyver­szünet tartama alatt a nemzet óriási so­kat tanult, pihent és gyűjtötte az erőt a további harcra. Mert a következetes, állandóan fentartott nemzeti akaratnak előbb-utóbb érvényesülnie kell a király minden dacos megkötöttsége ellenére is. Ahhoz azonban, hogy a nemzet döntése olyan legyen, amilyennek lennie kell, szükséges, hogy az olyan kipró­bált erők, mint a Wekerln kormány tagjai, ne hagyják magára. Mert az ellenségek bármennyi kigyót-békát is kiáltottak a letűnt Wekerle kormány tagjaira, azt honorálniok kell még a legnagyobb ellenségeknek is, hogy vala­mennyien elsőrangú tehetségek, akik­nek a politikától való teljes visszavonu­lásuk csak ártalmára lenne az ország­nak. A bekövetkezendő politikai alakulá­sok folyamán akár a kormány mellett foglalnak állást, akár az ellenzékbe mennek, szereplésükre, működésükre feltétlen szükség van. A távozó miniszterek a megköny­nyebbülés érzésével hagyják oda helyü­ket. amelyről már 10 hónap előtt le­mondottak. Valamennyi mögött erős pártok állanak. Ezzel szemben az uj kormány ugy készül bevonulni a házba, hogy egyetlen támogatót sem remélhet ott. Khuenék nem is akarnak a mosfani parlamentre számitani, hanem uj válasz­tás segítségével készülnek parlamenti­zálódni. Az uj kabinet működését szerdán kezdette meg, mégpedig egy miniszter­tanáccsal, amelyen megállapította, pon­tosan körvonalazta programmját és megszabta tartalmát annak a beszéd­nek is, amellyel az uj miniszterelnök bemutatkozik a házban. A bemutatko­zást Khuen-Héderváry szombatra, vagy esetleg a jövő hétfőre tervezi. Addig is tárgyalni fog a most uralkodó parla­menti pártokkal, amely tárgyalásoktól azonban nem sokat remélhet. Előreláthatólag tehát vihar lesz a házban a bemutatkozás alkalmával. A városok sérelmei. Gyula akciójának eredménye. Lapunk olvasói előtt ismeretes már az az országos akció, melyet Gyula városa ke. deményezett a kormány által a városok támogatását célzó törvény­tervezet sérelmeinek orvoslása érdeké­Békésmegyeí Közlöny tarcája. Harold. Halkan dorombol cirmos az öledben, Talpát nyaldossa ; vendég jönne tán ? Unott, egyhangú, csöndes sercenéssel Ketyeg az óra kis szobánk falán. A bükkfatömb a széles kandallóban Izzó parázs csak, lángra kapni rest, És lassú szárnyon, lomha lebbenéssel Száll el fölöltünk csendesen az est. És lassú szárnya lomha lebbencsét Lehajtott fővel amint hallgatom, Ugy elmerengek egy ősrégi nótán, Egy észvesztő, bódító dallamon : Süvit a szél, s a tajt taréjos áron Barázdát szánt röptében a sirály, És lent, a szellők hűvös csarnokában Omló fövényen ül Harold király. Ott hagyta népét, hadverő hajóit A normann hősök vértezett hadát, A hírnevet, mely mint az esti árnyék, Nyomában járt három világon át, J eltört, szétfoszlott palástja, Kin&U az éj viharja hordta szét, Ott hagyta mind, csak sellője ölébe Hajthassa fáradt, koronás fejét. Jer közelebb, simítsd meg lángzó orcám, Csókold meg lázas, szomjas ajkamat, Hadd elfelednem, amit el veszít ék, A csillogó, a fényes álmokat. Óh, hagyj felednem. Ne gondolj a múlttal, Lelkem vesztett zománcát ne keresd iÉs lassú szárnyon, lomha lebbenéssel Szálljon fölöttünk csendesen az est. Szilágyi Ferenc. A szerenesés ember. Irta: Tóth Béla. Már a régi rómaiak is tisztában vol­tak azzal, hogy az égi hatalmasságok között Fortuna istenasszony a legsze­szélyesebb. Évek hosszú során keresz­tül, következetesen eltudja kerülni, hogy meg ne látogatogassa azokat, akik min­den nap reménykedve várják s maka­csul nyomában vág minden lépésével annak, akit kegyesen kiválasztani mél­tóztatott. Sokszor meg valójában üldözi is a kegyeltjeit és annyira elhalmozza őket a szerencse ezerféle áldásával, hogy akárhányan szinte menekülni sze­| retnének előle. Ilyen szerencsés ember volt Tihanyi Pál, a vármegye irigyelt aljegyzője is. Az ismerősei, meg a barátai nem győz­ték csodálni, hogy azt az embert meny­nyire üldözi a szerencse. Azt állitottáK, hogy az egész életére melléje szegődött Fortuna istenasszony, mert bizonyára meghódította őt is azzal a hetyke, pö­dörintett szép szőke bajuszával, mint ahogy a megyebeli asszonyok ós leá­nyok szivét bevette. Mert Tihanyi Pál nemcsak szeren­csés, de egyutal szép ember is volt. Igaz, hogy sokan, már magát a szépsé­get is, szerencsének tartották. Daliás ter­metű, életerős, vidám kedélyű fialal em­bernek ismerte mindenki, és megvolt róla győződve az egész vármegye, hogy i a főispánná is hozzá adná minden ha­bozás nélkül a hár i leáyá?t is, ha meg­kérné őket. De hát Pali egyelőre nem sokat gon­dolt a házasságra. Tudta, hogy csak gyenge rózsalánc az, amelylyel az oltár előtt a férjet a felesége oldala mellé kö­tik, de hát az ő eszményi szabadságért lelkesülő ifjúi természete még a rózsa­lánctól is irtózott. Ha szóba hozták előtte, hogy mért nem néz már az asz­szonyok után, mindig tudott valami ügyes kibúvót találni, amivel a lányos mamák rövid ideig beérték, csak maguk között tárgyalták tovább, hogy ki volna leginkább Tihanyi Pál úrhoz való. Tihanyi Pál ur még mindezzel nem sokat törődött, csak élte vigan napjait, mintha érezte volna, hogy nem sok ideje van már hátra, mert előbb-utóbb be fog következni az, amiről hallani sem akart, érezte, hogy nemsokára utói­fogja érni őt is a fiatalemberek sorsa, — meg k.ll házasodnia. Eleinte igyekezett szabadu'ni ettől a rómes gondolattól, de később még is megbarátkozott vele. Napról napra job­ban foglalkoztatták a hizasóie. Jcsábitó, boldogságot igérő gondolatai s utol­jára végképpen elhatározta, hogy meg­nősül. Azzal már tökéletesen tisztában volt, hogy kit fog elvenni, csak azt nem tudta még teljes bizonyossággal, hogy személyesen jelentse-e be eme szándékát z "ő szive tündére édes ap­jának, vagy pedig a barátai közül bíz­zon meg valakit, hogy helyette ezt az ügyet elintézze. Végtére is ez utóbbi, kényelmesebb módot választotta ós el­határozta, hogy még a délután folya­mán megkéreti azt a leányt, akit ő leg­kedvesebbnek talált. Előre mosolygott magában, hogy milyen nagy meglepetést fog majd kel­teni a lányos házban, ha a kérője kije­lenti, hogy Tihanyi Pál feleségül akarja venni a szép Jolánkát. Talán majd el sem hiszik neki, hogy komolyan beszól és csak tréfának gondolják az egészet. Mert hát különös helyzet is ez az övé. Csak alig beszélt még háromszor azzal a leánynyal és már is feleségül akarja venni. Pedig még csak célzást sem tett rá egy szóval sem előtte, hogy szereti. Voltaképpen akkor talán még nem is volt annyira szerelmes belé, mikor utol­jára látta, csak azóta szerette meg any­nyira, hogy olyan sokszor gondolt reá a mult heti megyebál óta. Egy pillanatra megvillant agyában a gondolat, hogy hátha nem megy hozzá az a leány, de amint a tükörbe tekintett, megelégedéssel konstatálta, hogy az kész lehetetlenség. Aztán hozzá fogott a toiletteje rendbeszedésóhez ós nemsokára vidáman fütyörészve indult el hazulró', csak olyan egykedvűen, mint máskor, mikor kaláberezni ment a kaszinóba. A legjobb barátjához, egy fiatal, jónevü fiská ishoz igyekezett, ugy gon­dolkozva, hogy annak úgyis foglalko­zása a beszéd, majd elintézi az ezt a kis házi ügyet is. De a fiskális ur nem j volt otthon. A szobaleány azt mondta, • hogy már két órakor elment s bizo­! nyára a kaszinóban van. Elment hát a kaszinóba. A barátai . már mind ott voltak, ki-ki a maga zöld­' posztós kártyaasztala mellett s mikor , belépett, megkérdezte tőlük : — Nem láttátok Gézát? A szoba­, leánya azt mondta, hogy ide jött. — Még ma nem volt itt — vála­| szolt a tiszti orvos, aki legközelebb ül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom