Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-05 / 45. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 4 10 órakor : Reckre 815 Bikádira 581 Mészárosra 517 K. Horválhra 262 Most már Gyulavári község szavazói és az elmaradottak voltak hátra. Három órakor zárták le a szavazást, melynek eredménye az volt, hogy Reck Géza 1006 Dr. Bikádi Antal 830 Mészáros Dániel 552 Kertész Horváth 362 szavazatot kapott. Krónika. A választásnak vége most már Imitt-amott, nem mindenütt Sok drukkoló uj honatyára A győzelemnek napja süt. ügy sétálgatnak szanaszéjjel Ahogy csak egy király szokott, S nem néznek arra, — óh beh furcsa, — Hogy a mandátum rossz, kopott, No, persze, kérem, azt beszélik, Hogy ez a ciklus kurta lesz, Mivelhogy bekerült a Házba Sok szószátyár és kotnyelesMondják, hogy a izzad majd a kormány Vád lesz reája ott elég. Ujjongva hallja valdmeunylt Mindenfele csőcselék. Csabán, itt, ujjé I nagyszerű volt! Ez az eredmény már csodás, Lehangolt a parasztkirály ur És pártja is, — ez nagy hatás. Még pöffeszkedve verte mellét, Ezer embernek délelőtt És — elvonult a csatatérről Szomorún, búsan, legelőbb. Hiába volt a felvonulás Oly impozáns, oly nagyszerű, Nem vezeti már Csaba népét S az ok egészen egyszerű Mindenki lát itt, nincsen hályog Már senkinek sem a szemén, Ezért bukott el a parasztpárt S ez nem mese, nem költemény Levert királyként baktatott el A csatatérről a vezér, flki csak látta, azt hihette, Hogy az az ember már nem él. Az arca sápadt, feje gondban, Tekintete oly mélabús És szinte sirta : óh mandátum, A szivem hozzád visszahúz I Egyszóval, kérem, vége, vége A nagy napoknak itt is, ott is, Elzengenek sok régi nótát, Mindegy, ha kissé már kopott is. Egyik gyászt hirdet, győzelmet Rikolt az ég felé a másik S a kortesek csak isznak, esznek Egész a másik választásig. De hagyjuk már e szürke témát, Beszéltünk róla oly sokat, Loholjunk átal uj mezőkre, Keressünk uj pasasokat. Már itt is vannak: a diákok Szépen mulattak szombaton, Mert annyi szép lány egy csomóban Soha nem volt, azt mondhatom, Magam is ott lézengtem akkor Es konstatáltam nagyszerűn, Hogy vén vagyok, nagy hasam van. S nekem táncolni volna bűn. Ennélfogva odavonultam Hol kvaterkáztak az öregek S hogy be nem csiptem, egy fillérre Egy tízforintost ráteszek. Guy Az az eset, amely Szentetornyán történt, magában hordja a romantika mellett a modern kor jellemző vonásait is s mintegy átmenetet képez egyiktől a másikhoz. A történet a következő : Pár év előtt Nagy Károly, a község irnoka, feleségül vett egy T e n k e i Jolán nevü leányt. Alig mult el pár hónap, már vége lett a boldogságnak; hiába volt kettőjük nagy szerelme a férj picinyke Írnoki fizetése mellett. Miközben pedig az adósságok egyre nőttek, a nyomorba jutott házaspár ajtaján egy szép napon mentőangyal kopogtatott. A formája nem volt valami angyali ; már időses, kövér férfi volt, foglalkozása pláne sertéskereskedő, de a pénze az sok, nagyon sok ; angyaliasan sok! A férj épen a hivatalban körmölt, mikor bekopogtatott. — Nevem Demeter István — mondotta. - Hirből sok jót hallottam már kedves férje uráról ; nagyon sajnáltam tehát, mikor arról értesültem, hogy súlyos anyagi gondok nyomják amúgy is gyönge vállait. Miután itt az asszony közbesóhajtott, hogy valóban ugy van, hogy alig van betevő falatjuk, pedig már nemsokára egy kis harmadik is enni kér, Demeter István kimondta a nagy szót: ő hajlandó a férjnek összes adósságait kifizetni — ha szétválnak, de azonnal, és... — És ? — szólt közbe újra az asszony. — És kegyed, asszonyom, hozzám jön feleségül, mert imádom, végtelenül imádom. Születendő gyermekét adop tálom, vagyonomat az utolsó krajcárig kegyedre iratom. Megjegyzem, kedves férje-ura annyi adósságot mond be, amennyi jól esik neki. Ezután Demeter István magára hagyta az asszonyt. Gondolja meg jól a dolgot. Majd hazajött a férj. Elmondta neki az asszony az ajánlatot. Nagy községi irnok eleinte tört, zúzott, ordítozott, de hogy másnap újra, még fenyegetőbben jelentkezett a végrehajtó, beleegyezett. Legyen legalább felesége ós gyermeke boldog. Megbeszélték szépen a dolgot; az asszony elhagyta férjét, aki aztán hűtlen elhagyás címén megindította a válópört. Ugy lett minden, ahogy Demeter ígérte, tervezte. A többit aztán tovább komponálta az élet. Nagy Károlyt nemsokára az ittebeiek jegyzőjüknek választották. Jó módba került, de nem házasodott meg újra, mert még mindig a régi szerelemmel gondolt volt néhai feleségére ós boldog volt, ha csak hirt hoztak gyermekéről. Pár hónap előtt aztán boldogságot jelentő gyászhír érkezett Ittebére. Azt mondta a gyászhír, hogy Demeter István tüdőgyulladás következtében meghalt. Nagy Károly azonnal feketébe vágta magát, elment a temetésre és még a halotti tor során feleségül kérte az özvegyet, az ő volt feleségót. Megkapta ós most vasárnap már egybe is keltek. Skiccek a csabai választásról. ja, mert az ember bármerre nézett, mindenütt csak katonákat, csendőröket ós rendőröket látott, akik vasfegyelemmel ügyeltek arra, hogy valaki hívatlanul át ne lépje a kordont. Egy szavazni szándékozó atyafi mégis megkísérelte. Elébe állott ám a káplár : — Itt átmenni nem szabad. — De ón szavazni akarok. — Akkor menjen tovább a csendőrökhöz. Azok kiereszthetik, de mi nem. Ez parancs. A bácsi borzasztó dühös lett a viszszautasitástól. Azonnal sietett a közelben posztoló főhadnagyhoz. — Főhadnagy ur kérem, micsoda dolog az ? Szavazni akarok, oszt' nem ! akar átereszteni az a bolond. — Melyik bolond ? — Hát az a káplár. — Ne sértegessen. A káplárok közt nincsenek bolondok. — Dehogy nincsenek, — vágott vissza az elkeseredett atyafi — még a főhadnagyok között is vannak! Erre dühösen megfordult és ellépatt. A hívatlan vendégek. A parasztpártra még a legrosszabb nyelvű ember sem mondhatja el, hogy a választás alkalmával etetett ós itatott. Ezt különben a másik két pártra sem lehet elmondani. Megtörtént mégis, hogy négy közismert parasztpárti kortes elment az Ursziny párt tanyájára, a Schvózner-féle vendéglőbe. Nagy garral kiabáltak — Kérünk sört! A pincér adott is nekik. Még egy kortyot sem ittak azonban, mikor az asztal mellett termett egy ismert csabai iparos, aki többek között arról is nevezetes, hogy gyorsan eljár a keze. — Mit akarnak itt ? — rivallt az Áchimistákra. — Hát sört iszunk. — Kinek a kontójára ? — Az Ursziny kontójára. — No majd adok ón nektek kontót, gazemberek ! És ekkor megindult a pofonok lavinája. A meglehetősen markos iparos nyakon ragadta mind a négy parasztpártit ós ugy kidobta őket az utcára, hogy a lábuk sem érte a földet. Leírtuk ezt is, bár nem annyira derűs, mint inkább tragikus epizód. Az urna előtt. Meglett korú bácsi járult az urna elé éppen akkor, mikor a dr. Ursziny pártja szavazott. — Kire szavaz ? — kérdi az elnök. — Áchim Liker Andrásra. — Olyan jelöltet nem ismerünk, csak Áchim L. Andrást. Különben is most az Ursziny-párt szavaz. — Hát kérem, akkor szavazok Ursziny L. Andrásra. Az éljen. Egy atyafi a választás napján alaposan be volt csodálkozva. Szavazati joga nem lóvén, járt mindegyik párttanyára és ivott. Természetesen nem is maradt józan. Az öreg hallotta az éljenzéseket s egyszer benne is felbuzdult az érzés ós kiabált: Éljón ... doktor .. . doktor ... doktor.. . Wágner József. A zónázás. Kérdik: Hogy van az, hogy nem Wagner Jóska került a pótválasztásba ? — Egyszerűen azért, mert a kortesek és az elnök is annyiszor zónáztatták a Máv. vasutasokat a városházához, hogy mire végre az urnához jutottak, a hatvan vasutasból a felemár elzónázott. A fehérruhás lányok. Az már nem volt derűs epizód, midőn este hót óra után az Áchim-párt a győzelemre berendelt fehérruhás és a bokrétás leánykákat hazaküldte. Kárbaveszett a sok virág és az öltözködés. A jövő heti esküdtszéki tárgyalások. Vér mindenütt. Holnap, hétfőn megnyílik ismét a gyulai királyi törvényszék tárgyalási terme, hogy magába fogadja a szuronyos börtönőr által vezetett vádlottakat és a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből összekerült hallgatóságot. Az esküdtszéki tárgyalások mindig érdekes adatokat szolgáltatnak a lélekbúvárnak arra, hogy bepillantson a társadalom rejtélyes világába, az emberi lélek szövevényes mélységébe ós felszínre hozhassa a tapasztaltakat. Az esküdtszók előtt nagyon különböző fajta emberek jelennek meg. dinek a vádlottak padBékéscsaba, 1910 junius 5. ján címeres gazemberek, tolvajok, rablók, rablógyilkosok, gyilkosok és — szerencsétlenek, akiket csak egy megtévesztett pillanat kergetett a bűnbe és tett a börtönök lakóivá. A gyulai esküdtszóki tárgyalásokon rendes körülmények között nem igen szoktak főbenjáró bűnök szerepelni. A mi vármegyénk népe legnagyobb részt józan gondolkozású, munkás ember, akiknek eszében csak a felhevülés ós izgatotság pillanataiban fordulnak meg bünrevivő szándékok. Ezért szerepeltek ritkán a mi esküdtszékünkön szenzációs ügyek. A mostani tárgyalások azonban érdekeseknek ígérkeznek. Érdekesek lesznek pedig azért, mert csupa gyilkosok fognak ülni a vádlottak padján. Közülök egyik-másik talán megrögzött bűnös, akit fekete lelke ragadott bűnözés fertőjőbe, de nagyobb rész bizonyosan szerencsétlen. A mi vármegyénk józanul gondolkozó magyar népének rendkívüli lelki izgalmak kellenek arra, hogy valami öldöklő fegyvert vegyen a kezébe és életére törjön embertársának. Megöli a férj a felesége csábitóját, megöli a legény a vetélytársát, de tisztán fekete lelküségből egyik békósmegyei magyar sem vetemedik bűntettre. A jövő heti esküdtszéki tárgyalások épen ebből a szempontból lesznek érdekesek. Részletesen is be fogunk annak idején róluk számolni és olvasó közönségünk meg fog győződni arról, hogy azok a vádlottak padján ülő bűnösök nem mind gazemberek, hanem nagyobbrészt szerencsétlenek, akiket a véletlen ragadott az emberölés elkövetésére. A jövő heti esküdtszéki tárgyalások naplója illetve a vádlottak névsora a következő: Hétfőn: Molnár József halált okozó súlyos testisértés. P 1 j e s z o vszki Pál szándékos emberölés kísérlete. Kedden : Molnár János szándékos emberölés büntette. Szerdán : B e r t h a György szándékos emberölés büntette. Pénteken: Farkas György szándékos emberölés bűntettének kísérlete. Már e névsorból is látható, hogy a vér fog dominálni a jövő heti esküdt széki tárgyalósokon. Csupa emberölés, vagy legalább is annak a kísérlete. A tárgyalásokról annak idején részletesen be fogunk számolni. Követválasztás — zsebeléssel. Eltűnt aranyórák. Mostanában, a választási mozgalmak alkalmával legjobban aratnak nem a jelöltek és a kortesek, hanem a — zsebmetszők. Minden tumultus valóságos Eldorádója az emberi társadalom e díszes rétegének. Ott aratnak legbővebben. A sokadalomban, bármilyen természetű legyen is az, minden ember izgatott és nem figyel ugy magára, mint rendes körülmények között. Elragadja az általános hév, valósággal átváltozik és teljes érdeklődése a felé az esemény felé fordul, amelyik a tumultust előidézte. Ilyenkor, természetesen, nagyon könnyű aratni a zsebmetszőknek. A szinte fanatikusságig elfoglalt polgártárs zsebéből könnyű kiemelni az értéktárgyakat, mert az az úgynevezett nagy pillanatkor nem ügyel semmire, hozzá van szokva a dörzsölődésekhez, taszigálódáshoz és fel se tűnik neki, mikor valaki kivételes ügyességgel a zsebében kaparász. Ilyenformán járta meg a szerdai választás alkalmával két tekintélyes gyulai polgár, W e i g e r t Mihály és M e ss i n g e r Ignác. Mind a ketten a Lukács György pártjához tartoztak, aki tudvalevőleg óriási fölónynyel győzött Gyulán. Hazafias lelkesedéssel ós Gynla érdekeinek igaz szemmeltartásával állottak annak a férfiúnak a lobogója alá, aki Gyulának többet tett, mint akárki más s aki Gyulának sokat fog tenni ezután is. Mint hűséges polgárok, mindaketten tevékeny részt vettek a szerdai választáson is. Ott mozogtak a tömegben, amelyről távolról sem gondolták, hogy zsebtolvajok tanyája. Igy törtónt meg aztán az a kissé nagyon is kellemetlen dolog, hogy W e i g e r t Mihály molnárnak egy 254 korona értékű aranyórája eltűnt. Alig panaszolta ki magát a rendőrségen, már ott termett M e sRomantika Szentetornyán. Elvált és újra Összekerült házaspár. 1 A bűbájos romantika kora már ró- ' gen eltűnt. A mai reális világban, mikor óriási, megfeszített erővel folyik a tülekedés emberek és emberek között a megélhetésért, mikor mindenki versenytársat és ellenséget lát embertársában : csak ugy nagyritkán, elvétve hallunk hirt egy-egy történetről, amelyet bearanyoz a romantika mélabús, vagy derűs poézise. Az ilyen történetek mindig érdekesek, mert az emberi alaptermészet még mindig nem tudja levetkőzni magáról a regényesség iránt táplált ösztönszerű vonzalmat. Még a legridegebb lelkű pénzember vagy bankár szive is fölenged, mikor olyan történetet hall, mely emlékeztet a regényes lovagkorból fennmaradt legendaszerü histó- j riákra. Hát olyan izgalmas nap már régen volt Csabán, mint a pénteki. Az itteni jámbor nép valósággal ki volt kelve a képéből. Mindenfelé csak izzadt, lázas, fontoskodó ábrázatú embereket lehetett látni. Olyanok voltak, mintha mindenik a vállán hordozta volna a haza terheit. Frázisok, jelszavak röpködtek a levegőben, csak az a jó, hogy pofonok nem csattogtak. Már pedig ilyen alkalmatosságkor minden temperamentumosabb embernek viszketni szokott a tenyere. Azonban az ügy minden komoly volta dacára is szoktak lejátszódni derűs epizódok a választások alkalmával. Játszódtak le Csabán is. Munkatársunknak, aki a szoros értelmében becsavarogta a választás színhelyét, alkalma volt egy pár derűs epizódot, egy pár humoros párbeszédet ellesni. Most aztán közli is lapunk olvasóival. A kordon. Tisztább területet alig lehetett látni pénteken a városház előtti térnél. No