Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1910-05-29 / 43. szám
Békéscsaba, 1910. XXXVIl-ik évfolyam. 43-ik szára. Vasárnap, május 29. BEKESME6YE I0ZL0NT POLITIKAI LAP eiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a !ap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 3 kor. Negyedévre 3 kor. El5fizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az ország ítél. Békéscsaba, május 28. Négy nap van még hátra az országos választásokig. Négy gyorsan tovallanó, izgalmakban bővelkedő nap váaszt el még attól, hogy az általános :avarodásból kibontakozzék és határo:ott formát öltsön az ország politikai karata. A nagy khaoszban már is utat tör nagának egy derengő fénysugár, mely lárul valamit a nagy itéletmondás taralmából. Az ország százezreiből kitör z egyetemes óhajtás, hogy legyen vége gyszer annak a politikának, mely a :edélyek alágyujtásával akar továbbra s az érzelmek húrjain játszani, hogy egyen vége már a frázis csépelésnek, i szóvirág politikának. Azok a csengő, lengő külsőségek, melyek a választás mozgalmait és kézülődéseit jellemzik, hiányozhatnának . pártok diszlettárából. A jellemszilárd 'álasztónak nincs szüksége arra, hogy ippal, dobbal és nádi hegedűvel foglossa egyik, vagy másik párt. Mégkevésbé kell ijeszteni, fenyegetni, vagy csak Ígérgetni. Az a párt, mely joggal nevezheti magát a konoly és higgadt emberek pártjának, gyetlen mondatba foglalhatja párthi•einek törvényét: mindenki szavazzon igy, olyan lelkiismerettel, mintha az > szavazatától függne az ország sorsa. Ebből igen sokat lehet érteni. Ha gy-egy szavazattól függ — aminthogy jizonyos részben attól is függ — hogy ovábbi alkalmat adjanak az obstruk:ióra, a közjogi vesszőparipák gyerekátékaira, az ország pénzügyeiben való :önnyelmü gazdálkodásra, az állami ekintély lejáratására, a léhaság uralnára — akkor a szavazat birtokosa udni fogja, hogy mint bánjon ezzel a jogával. Ha egy-egy szavazat csak századrésznyire elősegíti, hogy az országban nyugalom legyen, a modern alkotásokhoz, szorgos munkához, az eladósodottságból való tkiépüléshez szükséges nyugalom, rend, amely utat nyit a jövendő Magyarország felé — akkor ezt a századrész erőt mindenki oda kell, hogy adja ennek a célnak eléréséhez. Alig volt talán választás, amelyen tisztában állott volna a nemzet előtt a kérdés, amelyre a választások eredményével feleletet kellett adni. A múltnak eseményei világítanak arra, hogy mit várhatni a jövőtől az egyik, vagy másik esetben; ha a parlamentben a nyugodt kormányzás lehetőségét biztosítják, vagy ha uj fejezetet, folytatást csatolnak a mult dicstelen érájához. Semmi, Justh dühös kirohanása, vagy a világ legszebb baritonjának legszebb képekkel és szónoki szépségekkel elmondott beszéde nem lehet olyan lelkesítő a gondolkodó emberekre, mint ez a fölismerése a helyzetnek. S aki ezt fölismerte, aki szavazatának jelentőségét nem csupán abban látja, hogy valakit mandátumhoz segít, hanem abban is, hogy a nemzet jövőjére, az ország minden gazdasági és szociális törekvésének érvényesülésére milyen hatása van egy-egy szavazatnak : annál a kapacitálásra nincs szükség, a korteskedésnek meg éppen nem lehet célja. Négy nap választja el még az országot a nagy Ítélethozataltól. A választók ítélete nem lehet kétséges. Az urna előtt minden polgár kell, hogy tudja, miszerint szavazatával nem segíti azt a rendszert, mely az országoj egy meddő politikai korszak sivárságába dobta bele, amely valóságos paródiája volt az alkotmányos életnek s amelynek a gépezete csak addig funkcionált zavartalanul, amíg osztozkodni és a hatalomért való kacérkodást kellett folytatni. Meg kell tisztítani a fórumot ennek a politikának a tipikus képviselőitől és utat kell nyitni a komoly törekvések és komoly emberek előtt, hogy a jogalkotás és nemzetépítés zászlója diadalmasan lengjen a törvényhozásban. Békésmegye speciális helyzetét tekintve, rövid négy nap alatt el fog dűlni, hogy Békéscsabán a polgárság széthúzásával továbbra is engedi tobzódni, minden haladást megakadályozni a parasztpártot, Gyulán az analfabéta korszak helyet a tudást, a munkaszeretetet érvényesiti-e, Békésen ráutalja-e a lelkészt arra, hogy híveinek lelkiügyeivel, a szeretet hirdetésével és nem a demagógiával foglalkozzék, Szarvas, Gyoma, Orosháza polgársága váljon a maguk boldogulásával, vagy a pártszenvedélylyel törődik-e? Az az egy bizonyos, a békét, a boldogulást óhajtjuk. Ha tehát szavazatunkkal azt előmozdíthatjuk, cselekedjünk ily irányban. Békésvármegye közgyűlése. Póttárgyaorozati ügyek. Mint már többször megírtuk, Bókésvármegye törvényhatósági bizottsága e hónap 30 án hétfőn tartja tavaszi rendes közgyűlését. Ez a közgyűlés, bár a mult évivel, a tárgysorozat nagysága szempontjából nem vetekedhetik, mégis igen terjedelmes tárgysorozattal oirt volna, ha a 18-iki rendkívüli közgyűlés közbe nem jött volna. A rendkívüli közgyűlés a királyi meghivó-levelen kivül letárgyalt nagyon sok olyan ügyet, amelyek máskülönben a rendes közi gyűlésen kerültek volna szőnyegre. A* rendes közgyűlés tárgysorozata már készen van és meg is jelent a vármegye hivatalos lapjában. A benne levő nevezetesebb ügyekről annak idején már részletesen szólottunk. Azóta azonban érkezett az alispáni hivatalhoz néhány érdekesebb ügy, amelyek fölött szintén a törvényhatósági bizottságnak kell határoznia. Ez ügyek a póttárgysorozatban foglalnak helyet. A póttárgysorozati ügyek közül az érdekesebbek'a következők: Mint mult számunkban már megírtuk, a belügyminiszter visszaküldte a mult évben alkotott dijnoki szabályrendeletet módosítás céljából. A módosításnak olyan értelemben kell megtörténnie, hogy dijnokok nem négy heti, hanem öt heti szabadságidőt vehetnek évente igénybe, megfelelően a katonai fegyvergyakorlat időtartamának. A miniszter által kivánt ilyen értelmű módosítást ez a közgyűlés fogja megejteni. Ugyancsak ezen a közgyűlésen kerül tárgyalás alá a csabai közkórház ez évi költségvetése is. Orosháza község közutak szempontIából tudvalevőleg legjobban van ellátva a vármegye összes községei között. A szélrózsának csaknem minden irányából jókarban levő kövezett utakon közelíthető meg, ami kétségtelenül nagy kihatással van fejlődésére. Az ambiciózus Orosházának azonban, ugy látszik, még ez sem elég. Neki még több ut kell. Szaporítani akarja ugyanis számos utai számát, hogy ez által is fokozza a vámosutakból eredő jövedelmeit. Erre kér engedélyt a vármegyétől. A törvényhatósági bizottság bizonyára helyet is fog adni a kérelemnek, hiszen örülnie kell azon a bizottságnak, ha valamelyik községe olyan szép tanujeleit nyújtja a haladásnak, mint Orosháza tette legutóbbi elhatározásával is. A póttárgysorozat ügyei között szerepelnek ezeken kivül a különböző vármegyei alapok 1909. évi zárszámadásai is, amelyekkel nem sok dolga lesz a törvényhatósági bizottságnak. 3ékésmegyei Közlöny tarcája. fibránfy Imre.*) 1556. Zeng nagy vigalomtól a csabai kastély, Lengeti zászlaját langy tavaszi alszél, El-kilátszik tornya a kizöldült rétre, — Magas bástyán kivül árok és ez védte. Zivataros felhők járják a hon egét, Kardot forgat a nép, ott hagyta az ekét, Viszi egy németre, a másik törökre, Palánkot rak minden arravaló szögre, De a harc ölyvei más vidékre szálltak, Nem zavarják mostan nyugalmát a tájnak : Szerelem madara mer szólalni : ime ! Lakodalmát tartja jó fibránfy Imre. Egy ujabb hajtása amaz erős törzsnek, Melynek sudarai fel, magasra törtek S nagy Hunyad oldalán dacoltak viharral: Ez is a hont védi igaz szivvel, karral. Mert magyar fejedelmet vall titkon urának, Gondolati Erdély szabad földjén járnak, János Zsigmondra néz, mert csak tőle várja, hogy romlott nemzetét rabságtól megváltja. Hosszú várakozás áhitott gyümölcse Ez a nász, ideje, hogy most kedvét töltse, Dul a harc, ki tudja, mit hoz majd a holnap, Egy közeli hajnal látja-e boldognak? I Mert gyulai vitéz, nem is egy, de kettő, Sérelmet, mely éri, sohasem felejtő, Vágyott a szép Zsuzsa kezére, kit mától Csak a sir választ el tőle, hű urától. *) Lapunk egyik munkatársától, tárgya Békés$aba multjábót való. fi felsőbbleányiskola hangversnyén szavalta Donner Paulina. fiz egyik, Marinics, csak szerelmét kérte, fi tűzbe, halálba rohant volna érte, fi más, Szterczenkovics, vagyonára vágyott, Gyújtott bennük a „nem" emészlő nagy lángot. Fájdalomét abban, mely ha hamvad, tisztul fi vivódó lélek rút salakjaitul, Gyűlöletét ebben, mely nem lohad soha, Melyet be nem borit, lágy feledés moha. fim az ifjú pár most jövőre nem tekint fiz élet poharát issza kénye szerint, Rz ősz lombhullása, tavasz zsendülése hekik a boldogság napsugaras képe. fiz idő száll I ... Fiuk jár a bástya fokán 5 legelteti szemét a vadludak során, Mely nagy nádas fölött, húz erre, majd arra, Már nem szorul gondos, dajkálkodó karra. Látja az anyja is, de ő másra gondol : Igy vonul egy-egy had, amely éget rombol, Félti drága kincsét, ezt a szép gyermeket, Ki, honnan veszély jön, arrafelé nevet. Rmott az ég alján rejtőzik az ellen, Ott az erős Gyula s a királyi szellem, Ott a két volt kérő, vezérkedő sorban, S Imre szive, hol az erdélyi párt, ott van. Méla gondjaiból, ujjongás, tapsolás Rántja ki hirtelen, a kis fia, Tamás : (Jjjal mutat messze egy nagy szárcsafoltra, Mit lecsapó héjjá ijjesztett épp holtra. Balsejtelem szállja meg az asszony lelkét, Fölkeresi sebten drága ura termét S kiönti előtte minden aggodalmát, -De az csak korholja, hogy oly komoran lát, „Örül, ha nem bántjuk, Mágócsy és Gyula, Mellettünk van Őszi, Dézna és Pankota, Rz erős Jenő is s a lippai török, Vagy én félnék mindjárt, ha a haraszt zörög ? I" Ne volna oly közel az oroszlán barlang, Mond a nő — körötte rémség, halál lappang I „Megszorítják, ne félj, ő tart inkább tőlem, Rátörünk, leverjük a kellő időben I" Igy vigasztalja meg. fim magában töpreng, Hajszálon a kard az ő feje fölött leng, Patóczy messze van, Radák, Horvát, Bethlen, Gyors segélyt adniok, szinte lehetetlen. De eszébe jutnak nagynevű élődi, Végzetet nem néztek, volt fegyverük, hősi, Ha már a végeken elül áll a sorban : Joga sincs, célja sincs ingadozni ottan. fikkor is bizonnyal helyt állna, ha tudná, Hogy régóta erős gyanú irányul rá, 5 Sterczenkovics hirét megvitte Gyulának, Összeesküvőknek Jenőben kik álltak ? Tudja már Mágócsy, a gyorskezü várnagy, Éjjeli támadást, meglepetést ráhagy, Hirhozó hadnagya a mit súg fülébe: Taraczk, sok darabont indul a sötétbe. Nagyot kerül a had a sárvizek szélén, Szigetre befordul, hol — keleti végén —Sötétlik a kastély alélt nyugalomban : fijakról-ajakra parancs száll a sorban. Egyszer aztán hajrá I dördülnek az ágyuk, Szélvész kerekedik, mely a zajon átzúg, Robbanás ont falat, tetőt lángba borit, Megdöbbent táj fölé rőt felhőt gomolyit. fibránfy talpon van, az őrség is lelkes, És kevésbe veszi, ha egy szálig elvesz. De mi haszna I Látja óráról-órára, Szerencsétlen napra virradnak föl márma. Rgyujuk kis öleb, azoké komondor, Hol rést mar, pirosló vér fakadva ott forr, Mind sűrűbb a sebhely, mind ritkább az ember, Vészharang se szól már, megállt szive, nem ver. Immár égi csuda segithet egyedül I fibránfy még szilárd, küzdők közé vegyül, S tüzet fog példáján a lankadó legény, — De már már halványul az utolsó remény. Véres hajnal pirul, — és Marinics látja, Rohamát a kastély, nincs mód, hogy kiállja, Zsuzsa jut eszébe, ki most ott benn retteg : „Kő helyett kenyérrel hadd fizetek nektek I" Gondolja, — s hivatja fibránfyt egy szóra. Ennek a nem várt hir jött éppen kapóra, Palota és bástya nincs már, csak omladék : „Mentem kedvesimet, te segits most, nagy ég I" Nyilik a várkapu, óva kilép rajta, Int neki távolabb jó Marinics karja, Indulna feléje —, ekkor mintha földbül Kelne, két vad hajdú közelébe zördül. Egy pillanat s vérben fetreng az áldozat. Sterczenkovics küldte a gyilkos orvokat, Örül, mit ő használ, más ásta a vermet, — Marinicscsal ő is egyszerre ott termett, S hogy égő haraggal amaz reá támad, „ Nem tudtam, sejtettem,— mond — mi a terv nálad", Hidegen tekintve hadnagytársa arcát, „eltem a jogommal, amelyet a harc ádl 1* Marinics megvető pillantást vet rája: „Megadod s nagy lesz még e gaztelted ára ! Egy ujjad — jól vigyázz I bent azokhoz ha nyul, — S a kastélyra mutat — fejed a porba hull I" Nem is történt aztán semmi bántódásuk, filjas ellenükön ám megfogant átkuk : Leütötték később, mint a kóbor ebet, Hogy várnagy Marinics lett Mágócsy helyett, fi csabai kastély kövét meg széthordták, Begyepesült helyén a kasza most sort vág, Hős magyar nemzetség drága vérét ontva Magyarok döntötték büszke tornyát porba. Hát vitéz őrei hamva' vajon hol van ? fi lengő fűszálban, hantban szétoszoltan, Tapossa az utód s a legkisebb gondja, Hogyha jár fölötte, saruját leoldja. Pedig szabadságért lám itten is folyt vér, S-melyet martir szentté avatott, az oly tér. Utad ha a kastély tájékára vinne, fillj meg I Itt vérzett el hős fibránfy Imre.
